Egyébként mindenki azt szokta mondani, hogy az ingatlanosok milyen idióta népség, és hogy egy normális sincs közöttük (pl múltkor nővérem jött ezzel, teljesen meglepődtem), ehhez képest én idáig semmi ilyesmit nem tapasztaltam – persze lehet, hogy csak mázlim van.
Szóval a sztereotípia, ami él bennem, az az, hogy jön az ingatlanos, lelkesen megmutogatja a lakás helységeit, és közben agyondicsér MINDENT, hogy milyen kellemesen tágas ez a szoba, milyen kedves kialakítású a konyha, milyen jó a kilátás a kertre, kedvesek a szomszédok, olcsó az ár, nagy a csend és béke satöbbi… Ehhez képest kb úgy néz ki a dolog, hogy végigmegyünk a szobákon, kapok egy-két alapinfót, amit amúgy is látok (ezt a szobát ki kell festeni; az a fürdőszoba nemrég lett felújítva; itt csak le kell csiszolni a parkettát, és jó lesz), és ennyi, esetleg ha felteszek egy kínosnak szánt kérdést, arra sem csak hebegnek-habognak, hanem megmondják… Szóval tukmálást szinte egyáltalán nem érzek, az árak meg szinte mindig hangsúlyozottan csak irányárak (persze lehet, hogy azért, mert morcos és szigorú arccal szoktam körülnézni). Az is lehet mondjuk, hogy nem vesznek komolyan, nem gondolják, hogy tényleg meg akarom venni a lakást…
Azért érdekes esetek voltak már, például az egyik ingatlanosnak mondtam, hogy hányan jönnénk, meg vidékről is, utána meg úgy kezelt, mint valami utolsó falusi parasztot, aki most jött fel először a fővárosba világot látni. Megkérdezte szánakozó arccal, hogy akkor ezek szerint Sopronban sincs munka? Majdnem mondtam neki, hogy „mégis miért keresnék ott munkát, amikor itt lakom ÉS dolgozom Pesten (+nem mellesleg Sz IS – sőt ő még itt is tanul)??”
Aztán van, amikor érezhető, hogy rád akarnak sózni valamit, ami amúgy egyébként NEM JÓ. Például egy lakást az ötödiken, ahol nincs lift az épületben, szar a környék és maga a lakás sincs jó állapotban, és akkor azzal jönnek, hogy milyen csendes, és, hogy itt a kilátást aztán semmi nem fogja eltakarni. Hát igen, a tízemeletes panel tetejéről sem takarja el semmi a kilátást, de attól még nem lesz jó ott lakni… Legjobban azt szeretem, amikor azzal jönnek, hogy „igen, a lépcsőház/homlokzat/belső udvar felújítása már tervbe van véve, talán még idén elkezdik”. Az ilyen épületeket szokták még tíz évig rohadni hagyni, aztán vagy tényleg felújítják (amikor pont elköltöznél már onnan), vagy lebontják az egészet :) Persze azért az ilyesmit az árba nem lehet beleépíteni… De a leggyakoribb, hogy inkább nem is beszélnek a nyilvánvalóról, például amikor a 8ker szívében voltunk, az volt az első kérdés, hogy ismerjük-e a környéket, erre mondtuk, hogy igen, aztán kikerültünk két éppen arra portyázó cigánycsaládot (persze lehet, hogy az csak egy család volt), és bementünk az épületbe. Mondjuk kíváncsi lettem volna, hogy mit mond róla… („ez egy kicserélődés alatt álló környéke Budapestnek, néhány éven belül nagyon sok fiatal értelmiségi fog ideköltözni valószínűleg” – vagy valami ilyesmi, bár mondom, ilyen kreatív reklámszövegeket ritkán hallani tőlük). A nagyon sötét lakásoknál szokták még ezt „kihagyni” a beszámolójukból (mármint egyszerűen nem beszélnek a fényviszonyokról), aztán amikor jön a kérdés, hogy mik a benyomásaim, és mondom nekik, hogy elég fontos szempont lenne a sok fény, akkor sem mondanak semmit, csak tudomásul veszik, hogy akkor ez most nem nyert…
Szóval összességében én egy kicsit csalódtam úgymond, több halandzsát várok, több ferdítést és hazugságot – de azt hiszem már maguk az ingatlanosok is belefáradtak ebbe… Vagy bizonyos értékhatár alatt ezzel már nem fáradoznak :)
Pytta blog 