Pénteken végre sikerült kipróbálni az Identity nevű játékot, amit Sz még kb jó két hónappal ezelőtt vett, és azóta is csak nézegettük a dobozát, hogy milyen szép. Aki még nem hallott róla: ez egy pszichológiai „társasjáték”, ez esetben pedig azért raktam idézőjelbe a társasjátékot, mert nem arra a klasszikus jól-érezzük-magunkat-és-a-végén-még-valaki-nyer-is típusú dologra kell gondolni… Pár dolog persze megegyezik, itt is van egy tábla, amin lépegetni kell, bábuk, dobókocka, egy csomó feladatkártya, meg egyéb extra (ha úgy teszik: joker) kártya – de itt be is fejeződik a hasonlóság kb minden más játékkal. Például az Identity-ben nincs vesztes, vagy nyertes, és nincs úgymond „vége” sem a játéknak, megegyezés alapján fejezzük be (ami lehet fél óra, meg öt és fél óra is akár). Nem stratégiai, nem is taktikai, és akár azt is mondhatnánk, hogy végtelenül egyszerű, mert egy dolgot kell csinálni: magadról beszélni. De épp ebben van a nehézsége is, ez az, ami miatt két hónapig nem vettük elő úgy igazán, mert ezt a játékot bizony komolyan kell venni, nem érdemes elviccelni, vagy elpoénkodni, ezzel abszolút célját veszti.
Öten voltunk a társaságban, nagyjából jól ismerjük egymást (ez is alapfeltétel bizonyos szempontból a jó játékhoz), egyikünk sem játszott még ilyennel. Kb két és fél óráig toltuk, közben a lelkesedés kicsit megcsappant, de ez talán az éjfél-fél három közötti időintervallumnak volt köszönhető… Egyébként nekem abszolút bejött a játék, vannak benne kínos percek is, de amúgy érdekes kérdéseket kap az ember, amiket egyébként nem szokott feltenni magának (meg más sem tesz fel neki), és mondanom sem kell, hogy töredéke sem került elő a kártyáknak, szóval van még benne potenciál. Meg ezek tipikusan olyan kérdések, amiket fel lehet tenni mondjuk két év múlva is, és tök mást fogsz rájuk válaszolni.
Hát ez volt az este érdekessége, meg az, hogy megkóstoltam a narancsos Soproni-t, mit mondjak, nem volt söríze, tehát már jobb mint bármelyik sör, de nem mondom azt, hogy ezentúl csak ilyet iszok… Játszottunk még Bang!-et is, meg egy Citadellá-t, aminél rájöttem, sajnos elsőre az embereknek általában nem tetszik, szóval nem az az igazi partijáték, hanem egy fokkal komolyabb.
Szóval tartalmas este volt, de itt most befejezem a beszámolót :)
Pytta blog 