Ez a címe ennek a képnek. Annyira nem vicces – én legalábbis a felét nem is ismerem a “hírességeknek” (meg a böngészőkben is volt pár újdonság), de lehet, hogy más igen. Amúgy meg szép színes, úgyhogy beteszem (természetesen aki a szöveget is el akarja olvasni, az kattintson bele):
A 27 alapvetően a szerencseszámom, számos jó élményem fűződik hozzá, de sajnos a tegnapi 27-e annyira nem sikerült jól. Volt egy elég drága vonatutam, konkrétan az első vonatút életemben, amiért fizettem (ez mondjuk vicces): Budapest-Sopron: 19580 forint.
Ott kezdődik a történet, hogy anyám a vasútnál dolgozik, amiért neki és a családjának jár egy úgynevezett arcképes igazolvány (ez kb minden közlekedési vállalatnál egy alapvető pluszjuttatás a nem túl sok fizetés mellé), amivel minden egyes hazai vonalon ingyen lehet utazni vonattal (illetve IC helyjegyet kell venni, ha azzal akar menni az ember), ráadásul első osztályon, ésm egy évben egyszer bármelyik külföldi európai országba is (itt vannak egkötések, de ezt most nem részletezem). Ez az egyik dolog, ami miatt például annyira nem fájt szüleimnek, hogy nővérem is, én is már kicsi korunktól Pesten tanultunk, és hetente hazajártunk (a nem fájt az túlzás – emiatt lehetett erre egyáltalán lehetőségünk szerintem, mármint ott tanulni, ahol tanultunk); meg sok-sok egyéb utazási előnyt is kihasználtunk természetesen.
Az igazolvány mellé egy szelvény is jár, amit évente cserél a MÁV, ezt pedig gyermekek esetében akkor adják, ha bemutatunk egy iskolalátogatási igazolást. Nekem elvileg (ha jól utánaszámoltok) 2009-ig járt volna ez a kedvezmény, hiszen 2009. október 31-én megszűnt a jogviszonyom az ELTE-vel (talán már előbb is, nyáron, de akkor már biztos, tudjátok, akkor kell új matrica a diákra is, meg minden). Viszont az a szerencse ért, hogy pont ezután a MÁV már nem újította az éves szelvényeket, mondván, hogy új kártyás rendszerre állnak át a papíros igazolvány helyett (ezt egyébként azóta sem sikerült bevezetniük!!). Így lehet az, hogy ma is még mindenki a 2009-es szelvénnyel utazik, és ez teljesen normális. Ez esetben nálam egy módon derülhetett volna ki a turpisság, ha elkérik a diákomat (hiszen az kell az érvényes szelvényhez), ezt azonban senkinek nem jutott eszébe megtenni.
Egy dolgot viszont én sem tudtam: az arcképes igazolvány érvényessége gyermekek (mármint a dolgozó gyermekei) esetében 25 év felett automatikusan lejár. Ezért amikor a kalauz megkérdezte, hány éves vagyok, gyanútlanul rávágtam, hogy 25, ezután pedig szépen zsebre vágta az aranyat érő kis papírt, és kiállított nekem egy 18480 forintos büntetést, ami állt 2×8000 forint pótdíjból, meg egy 2480 forintos jegyből Győrig… Utána pedig 1100 forintért kellett még egy jegyet vennem Sopronig, így jön ki a 19580 forint. Szóval ez most egy kicsit fájt nekem, és elég rosszul éreztem magam emiatt tegnap (lepörgettem egy sor „mi lett volna ha…” kezdetű monológot, pl. ha korábbi, vagy későbbi vonattal jövünk stb.), de ha őszinte akarok lenni, azért bőven „túlhasználtam” a kedvezményt, igaz, hogy nem saját simliskedésből, hanem a MÁV töketlensége miatt (azért arra ők is gondolhatnának, mennyi bevételkiesés, hogy két éve nem újították meg az ÉVES szelvényüket), de akkor is. Szóval azt semmiképpen nem mondhatom, hogy rosszul jártam (csak a születésnapom óta is szerintem többet elvonatoztam, mint 18 ezer forint), és ennek már régen itt volt az ideje, csak most váratlanul ért… hogy így történt, nem pedig máshogy. És most kezdem csak igazán értékelni, milyen jó is volt az a sok ingyen utazás… :)
Kíváncsiságból megnéztem, hogy a mystat.hu oldalon melyik oldalnak van a legkisebb látogatottsága, melyik van legesleghátul (igen, ez valami perverz kíváncsiság, hogy valami nagyon rosszat nézzek meg). Van itt egy fül, hogy Toplista, és valóban meg lehet nézni mindenkinek a statisztikáját.
A 21789. oldal az Atlanta Rádió honlapja, természetesen rámentem, hogy megnézzem mi az igazi gagyi – de egyszerűen nem értem, hogy miért nem nézi senki a honlapot.
Arra mondjuk nem sikerült rájönnöm, hogy ez a rádió amúgy hol fogható, de minden jel szerint létezik (akár műsorvezetőnek is jelentkezhet valaki, ha arra érez indíttatást, számot is lehet kérni, meg minden), sőt még beilleszthető műsorhallgató lejátszójuk is van, elvileg be is tettem a poszt végére, ki kell próbálni, működik-e.
Aztán lehet, hogy vírusos a honlap, vagy kamu az egész, de én eddig nem kaptam figyelmeztetést :)
Kemény reklámszövegeket találunk az oldalon, például ezt: „Oh Yeeeeeeeeeee baby ! Nyomd meg jól nyomd meg te is aki kimarad lemarad ne maradj le róla te sem !!!” Ennek elég nehéz ellenállni, ebben egészen biztos vagyok :)
Aztán van itt még ilyen is: „Tetszik a rádiónk és van saját honlapod és megszeretnéd osztani látogatóiddal a a rádiónkat?” (helyesírási hibákkal együtt másoltam át a szöveget, úgy autentikus) Hát hogy a francba ne lenne saját honlapom ahol szeretném megosztani látogatóimmal a honlapot? Tessék:
Azt még nem tudom, hogy tetszik-e a rádió, mert ezen a gépen nem tudom meghallgatni a műsort, de ti megtehetitek. Mondjuk a Top20 alapján elég Rádió 1-es / Roxy rádiós tuc-tuc felhozatalnak tűnik, de hát valakinek meg az is tetszik… Komolyan nem ezt vártam egy 21789. rangszámú honlaptól :)))
(UPDATE: az lehet, hogy nem működik a mystat-os számlálójuk, vagy mi, mert rágugliztam, és egy másik statisztikai honlapon heti párszázas látogatottságról írnak… Vicces ilyeneket megtalálni).
Megint egy jellemző szituáció játszódott le lakásnézéskor, töketlen ingatlanossal megnézzük a lakást, utána az ott lakó nénike még beszél majdnem egy fél órán keresztül. Persze ez reklámszempontból megint nem a legjobban sült el, de mindegy. Kedvencem, ezt muszáj leírnom: Sz megkérdezi, hogy milyenek a szomszédok (ezt mondjuk tökfelesleges lett volna, nem tudom miért volt rá kíváncsi, de jó, hogy megkérdezte).
Nénike: „Óóó, nagyon jók a szomszédok, semmi gond nincs velük, az egyik valami főorvosnő, ő nem is sokat van itthon… A másik, hát azok mondjuk… cigányok. De nem rosszak ők sem, nem olyan rossz cigányok, mint a nyolcadik kerületben, rendesek. Igaz, néha össze szoktak vitázni, és olyankor kiabálnak, de csak ritkán, amúgy nem isznak, meg nem kéregetnek… Igaz, az egyik néha szokott inni, olyankor vannak a veszekedések, de nem veszélyes… Meg néha átjönnek kérni egy cigarettát, vagy egy gyufát, vagy gyertyát – mert ugye ki van kötve náluk a villany, gáz, minden (!)… De nemsokára ki is lesznek költöztetve, mert ugye hitelt vettek fel, visszafizetni viszont nem tudják, mert nincs jövedelmük…”
Tehát akkor összegezve: az egyik szomszédban egy cigánycsalád él, akik munkanélküliek, lármáznak és kéregetnek :). Amúgy minden OK. De nem ez lesz a fő indok, ami miatt nem költözünk ide. A környék jó, a lakás is szép, de sötét is, drága is hozzá, és a közös költség is magas, a tulajdonviszonyok sem rendezettek… De ez a néni kész volt, legalább két órán keresztül tudott volna még mesélni, ami nem feltétlenül lett volna mindig felemelő, de most így sűrítve még szórakoztatott.
Újabb élményekkel gazdagodtam…
Először egy jobban zoom-olt képet akartam berakni, de arról abszolút nem ismert volna rá senki, ennél legalább vannak támpontok (már ha valaki akar találgatni).
Más: este körbefutottam a Margitszigetet, és ilyenkor zenét szoktam hallgatni, mert úgy sokkal könnyebb futni – egyébként tényleg, azt leszámítva, hogy kevésbé tudom szabályozni a lélegzésem (ami pedig fontos lenne, mert könnyen kifulladok), sokkal gyorsabban telik az idő. Na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy most elhatároztam, hogy nem saját zenét, hanem rádiót hallgatok, méghozzá MR2-t, ugyanis – ha még valaki nem hallotta volna a hírt – állítólag a Crescendo már oda is betört, és kíváncsi voltam, hátha pont elkapom.
Hát nem kaptam el, azt viszont ismét leszűrhettem magamban, hogy a Petőfi bizony a legnagyobb fos magyar együttesek számait nyomatja orrba-szájba… Példát nem sokat tudok mondani, mert nem mondták be a számok címét, de van ez a (utánanéztem!) Maszkura és a tücsökraj nevű ótvaros zenekar, ami biztos nagyon népszerű, de legszívesebben ostorral verném őket, hogy az ilyenek miért zenélnek. Lehet, hogy rossz számukat kaptam el, de engem már maga ez a stílus irritál, nem is elemezném, mert nem tudom, de fúj… Aztán van egy ilyen Csoki-dal is, nem tudom mi a címe/ki az előadója, de azt a csajt is legszívesebben vizes törülközővel csapkodnám, amíg meg nem ígéri, hogy pályát változtat… Meg a producerét, vagy nem tudom kijét is, mert magától egy ilyen számot még a ’82-es Kemenesmihályfai Falunapra sem engednek fel… Komolyan mérges lettem, hogy ezeket a szarokat kell hallgatnom (speciel a külföldi számok se voltak sokkal jobbak, lehet, hogy a szerda este 21:00-22:30 valami durva holtidőszak a Petőfin, amikor a legnagyobb szennyeket is leadják, mert úgyse hallgatja senki – bár nem hiszem), ahelyett, hogy pl. valami jó Crescendo szólna… :) De legalább már az is van. Legalábbis valaki már látott olyan embert, akinek az ismerőse hallotta őket a rádióban.
Tök szomorú, hogy egyes emberek megítélése milyen apró dolgokon múlhat, illetve, hogy milyen sok múlik az apró dolgokon… Van egy gyakornok(srác) nálunk, akit csak azért vettünk fel, hogy „legyen”, mármint neki kötelező a gyakorlat, ami miatt ide jelentkezett, de nekünk annyi feladatunk nincs, hogy azzal kitöltsük az idejét (illetve mindezt úgy, hogy nincs is egyedül, még másik 2 gyakornok is jött). Ismerős ez a helyzet, amikor egyetem alatt nyáron volt nekem is ilyen tíznapos (két hét) gyakorlat, én is tökfeleslegesnek éreztem magam – és persze az is voltam. Így utólag persze tudom, mit kellett volna máshogy csinálnom, ha azt szeretném elérni, hogy ott tartsanak, de ennyi idősen ezt bizonyos típusú embereknek nehéz kiismerni, ebben a tekintetben szerintem hasonlít rám ez az itteni srác (tehát annyira nem könyöklős, önreklámozós és minden feladatot elvinni akarós). Két napot jár egy héten – ráadásul nem is összefüggő napokat -, és állítólag elég szétszórt (nekem nem volt vele munkakapcsolatom, nem is nagyon lesz szerintem), nem is túl lelkes a feladatok iránt. Ezért aztán az a döntés született, hogy nem hosszabbítjuk meg az itt tartózkodását – ami egyébként nálunk ritka, inkább legalább egy rövid ideig még itt szoktuk tartani az embereket.
DE: a másik oldalról pedig: ez a srác Szegeden tanul, úgy jár fel ide „dolgozni”, hogy nincs ismerőse, barátja, ahol aludni tudna, tehát reggel hajnalban elindul Szegedről, este meg visszamegy, és ezt heti kétszer megcsinálja, úgy, hogy ő fizeti a vonatjegyet(!). Nálunk ingyen dolgozik, semmilyen juttatást nem kap(!!). Eközben írta a szakdolgozatát, épp készül befejezni az egyetemet. És akkor csodálkozunk, hogy nem kifejezetten lelkes, ha valami fénymásolós melót akarunk adni neki, és mondjuk fordítást meg eleve nem vállal, mert annyira nem biztos a nyelvtudásában?
Én nem csodálkozom.
Persze lehet, hogy alapból nem ide való ember, nem ebbe az irodába, nem olyan jók a képességei, de azért én sajnálom, hogy ilyen „félvállról” volt kezelve végig, és azt várjuk tőle, hogy ennek ellenére erején felül teljesítsen… Én mondjuk alapból azt nem értem, hogy miért is hagytuk egyáltalán, hogy idejöjjön?? Nem hiszem, hogy ez az egész neki túl hasznos lett volna, vesztesége viszont volt belőle bőven.
Amúgy a másik gyakornok, aki most egy kis színt hozott az iroda életébe, egy francia csaj, aki természetesen magyarul sem tud (bizonyos időközönként szokás nálunk ilyent is felvenni :D). Őt sem tudom pontosan, miért alkalmazzuk (persze a gyakorlat neki is kell azt hiszem), de ingyen van itt, úgyhogy mindegy is. Belőle inkább mi tudunk „hasznosulni”, mert így például én is rá vagyok kényszerülve, hogy angolul beszélgessek (mivel franciául nem sokat tudok, és akkor még finoman fogalmaztam), és ez tök jó, legalábbis egy kicsit tudok fejlődni – nem mellesleg a régóta tervezett otthoni heti egyszeri angoltanulást is jó lenne már valóban megvalósítani…!
Egyébként mindenki azt szokta mondani, hogy az ingatlanosok milyen idióta népség, és hogy egy normális sincs közöttük (pl múltkor nővérem jött ezzel, teljesen meglepődtem), ehhez képest én idáig semmi ilyesmit nem tapasztaltam – persze lehet, hogy csak mázlim van.
Szóval a sztereotípia, ami él bennem, az az, hogy jön az ingatlanos, lelkesen megmutogatja a lakás helységeit, és közben agyondicsér MINDENT, hogy milyen kellemesen tágas ez a szoba, milyen kedves kialakítású a konyha, milyen jó a kilátás a kertre, kedvesek a szomszédok, olcsó az ár, nagy a csend és béke satöbbi… Ehhez képest kb úgy néz ki a dolog, hogy végigmegyünk a szobákon, kapok egy-két alapinfót, amit amúgy is látok (ezt a szobát ki kell festeni; az a fürdőszoba nemrég lett felújítva; itt csak le kell csiszolni a parkettát, és jó lesz), és ennyi, esetleg ha felteszek egy kínosnak szánt kérdést, arra sem csak hebegnek-habognak, hanem megmondják… Szóval tukmálást szinte egyáltalán nem érzek, az árak meg szinte mindig hangsúlyozottan csak irányárak (persze lehet, hogy azért, mert morcos és szigorú arccal szoktam körülnézni). Az is lehet mondjuk, hogy nem vesznek komolyan, nem gondolják, hogy tényleg meg akarom venni a lakást…
Azért érdekes esetek voltak már, például az egyik ingatlanosnak mondtam, hogy hányan jönnénk, meg vidékről is, utána meg úgy kezelt, mint valami utolsó falusi parasztot, aki most jött fel először a fővárosba világot látni. Megkérdezte szánakozó arccal, hogy akkor ezek szerint Sopronban sincs munka? Majdnem mondtam neki, hogy „mégis miért keresnék ott munkát, amikor itt lakom ÉS dolgozom Pesten (+nem mellesleg Sz IS – sőt ő még itt is tanul)??”
Aztán van, amikor érezhető, hogy rád akarnak sózni valamit, ami amúgy egyébként NEM JÓ. Például egy lakást az ötödiken, ahol nincs lift az épületben, szar a környék és maga a lakás sincs jó állapotban, és akkor azzal jönnek, hogy milyen csendes, és, hogy itt a kilátást aztán semmi nem fogja eltakarni. Hát igen, a tízemeletes panel tetejéről sem takarja el semmi a kilátást, de attól még nem lesz jó ott lakni… Legjobban azt szeretem, amikor azzal jönnek, hogy „igen, a lépcsőház/homlokzat/belső udvar felújítása már tervbe van véve, talán még idén elkezdik”. Az ilyen épületeket szokták még tíz évig rohadni hagyni, aztán vagy tényleg felújítják (amikor pont elköltöznél már onnan), vagy lebontják az egészet :) Persze azért az ilyesmit az árba nem lehet beleépíteni… De a leggyakoribb, hogy inkább nem is beszélnek a nyilvánvalóról, például amikor a 8ker szívében voltunk, az volt az első kérdés, hogy ismerjük-e a környéket, erre mondtuk, hogy igen, aztán kikerültünk két éppen arra portyázó cigánycsaládot (persze lehet, hogy az csak egy család volt), és bementünk az épületbe. Mondjuk kíváncsi lettem volna, hogy mit mond róla… („ez egy kicserélődés alatt álló környéke Budapestnek, néhány éven belül nagyon sok fiatal értelmiségi fog ideköltözni valószínűleg” – vagy valami ilyesmi, bár mondom, ilyen kreatív reklámszövegeket ritkán hallani tőlük). A nagyon sötét lakásoknál szokták még ezt „kihagyni” a beszámolójukból (mármint egyszerűen nem beszélnek a fényviszonyokról), aztán amikor jön a kérdés, hogy mik a benyomásaim, és mondom nekik, hogy elég fontos szempont lenne a sok fény, akkor sem mondanak semmit, csak tudomásul veszik, hogy akkor ez most nem nyert…
Szóval összességében én egy kicsit csalódtam úgymond, több halandzsát várok, több ferdítést és hazugságot – de azt hiszem már maguk az ingatlanosok is belefáradtak ebbe… Vagy bizonyos értékhatár alatt ezzel már nem fáradoznak :)
Nyolcadikként stílusosan ismét a nyolckerben néztünk meg egy lakást, kicsit felemásan éreztem ezzel kapcsolatban most. Ugyanis egyrészt nagyon jó lenne az ára, illetve maga a lakás beosztása, és egyáltalán elhelyezkedése (a városban), ugyanakkor nagyon sokat kellene költeni rá, mert teljesen felújítandó… Ebben meg annyira sok tapasztalatom nincs, hogy csak úgy belevágjak, ezért aztán még egy kicsit gondolkoznom kell. Amúgy szerintem Sz-nek is tetszett, de többet ő sem tud mondani, mert ő sem nagyon újított még fel lakást… Na mindegy, berakok egy szokásos képet, aztán megyünk tovább – ez egyébként még mindig múlt hét pénteken volt, de azért szépen lassan felgöngyölítem az események fonalát :)
Pénteken végre sikerült kipróbálni az Identity nevű játékot, amit Sz még kb jó két hónappal ezelőtt vett, és azóta is csak nézegettük a dobozát, hogy milyen szép. Aki még nem hallott róla: ez egy pszichológiai „társasjáték”, ez esetben pedig azért raktam idézőjelbe a társasjátékot, mert nem arra a klasszikus jól-érezzük-magunkat-és-a-végén-még-valaki-nyer-is típusú dologra kell gondolni… Pár dolog persze megegyezik, itt is van egy tábla, amin lépegetni kell, bábuk, dobókocka, egy csomó feladatkártya, meg egyéb extra (ha úgy teszik: joker) kártya – de itt be is fejeződik a hasonlóság kb minden más játékkal. Például az Identity-ben nincs vesztes, vagy nyertes, és nincs úgymond „vége” sem a játéknak, megegyezés alapján fejezzük be (ami lehet fél óra, meg öt és fél óra is akár). Nem stratégiai, nem is taktikai, és akár azt is mondhatnánk, hogy végtelenül egyszerű, mert egy dolgot kell csinálni: magadról beszélni. De épp ebben van a nehézsége is, ez az, ami miatt két hónapig nem vettük elő úgy igazán, mert ezt a játékot bizony komolyan kell venni, nem érdemes elviccelni, vagy elpoénkodni, ezzel abszolút célját veszti.
Öten voltunk a társaságban, nagyjából jól ismerjük egymást (ez is alapfeltétel bizonyos szempontból a jó játékhoz), egyikünk sem játszott még ilyennel. Kb két és fél óráig toltuk, közben a lelkesedés kicsit megcsappant, de ez talán az éjfél-fél három közötti időintervallumnak volt köszönhető… Egyébként nekem abszolút bejött a játék, vannak benne kínos percek is, de amúgy érdekes kérdéseket kap az ember, amiket egyébként nem szokott feltenni magának (meg más sem tesz fel neki), és mondanom sem kell, hogy töredéke sem került elő a kártyáknak, szóval van még benne potenciál. Meg ezek tipikusan olyan kérdések, amiket fel lehet tenni mondjuk két év múlva is, és tök mást fogsz rájuk válaszolni.
Hát ez volt az este érdekessége, meg az, hogy megkóstoltam a narancsos Soproni-t, mit mondjak, nem volt söríze, tehát már jobb mint bármelyik sör, de nem mondom azt, hogy ezentúl csak ilyet iszok… Játszottunk még Bang!-et is, meg egy Citadellá-t, aminél rájöttem, sajnos elsőre az embereknek általában nem tetszik, szóval nem az az igazi partijáték, hanem egy fokkal komolyabb.
Szóval tartalmas este volt, de itt most befejezem a beszámolót :)
Még egy vicces képet gyorsan berakok a hétvégére való tekintettel szintén régi jó szokásomhoz híven :) (és szintén kommentár nélkül)
Ezen a héten megint nagy pörgés volt a lakásvásárlást illetően, olyannyira, hogy majdnem sürgősen lett is belőle valami, de aztán pont azért nem lett semmi, mert olyan sürgős volt.
Most visszatértünk ismét a 8ker-be egy röpke pillanatra, Sz-el megnéztünk egy lakást, ami amúgy annyira nem is lett volna rossz, kivéve két dolgot: az árát, és a környéket. Mondjuk ez valahol összefügg: ennyiért ezen a környéken NEM. Amíg várakoztunk az ingatlanosra, addig láttuk, hogy a velünk szemben lévő sarkon konkrétan ott strihelt két nem éppen vonzó középkorú hölgy (ez este 6 körül volt, tehát elég korán kezdték a műszakot…), a lakásban járva meg olyan érzésem volt, hogy nem akarok olyan helyen lakni, ahol attól félek, hogy a szemben lévő házból lelőnek amikor kinézek az erkélyen, vagy megkéselnek amikor kilépek a kapun…
Na de az érdekesebb eset a „feledik” lakás volt, amit nem néztünk meg, mert nem”szabad”. Egy olyan hirdetést találtam, ahol banki hiteleket visszafizetni nem tudók zálogba lett lakását lehet megvenni – természetesen jóval a „piaci ár” alatt (most már ilyen kifejezéseket is tudok). Persze mivel még nem csináltam ilyet, megkérdeztem nővéremet, hogy mennyi esélyt ad ennek, most már egy csomó mindent tudok. Aki esetleg ilyesmibe szeretne belevágni, annak üzenem, hogy csak és kizárólag akkor, ha sok pénzed van, és amúgy nem akarsz ott lakni, csak befektetésként veszel lakást. Merthogy ilyen ilyen üzletnek három bökkenője van (legalább): (1) nem tudod, pontosan mikor lesz tiéd a lakás, mert az „ügymenet” alaphangon két-három hónapig tart, de nincs felső határ, így akár egy évre, vagy többre is elhúzódhat – és akkor még mindig nem biztos, hogy az előző lakost tényleg ki tudják tenni onnan (nem mellesleg ez elég kínos szituáció szerintem); (2) NEM nézheted meg a lakást, csak elolvashatsz egy értékbecslést róla, amiben van pár fénykép, és ez alapján kell döntened; és (3) számíts arra, hogy az előző lakó a végletekig le fogja pusztítani a lakást, ablakkilincs-leszereléstől a vízcsapokig, gondolom ha lehet, még a parkettát is felszedik és eltüzelik… Ergo lehet, hogy olcsóbb, de zsákbamacskát veszel, és BIZTOS, hogy sokat kell költened rá.
Na velünk ez úgy volt, hogy hétfőn a srác már mondta, hogy amúgy van jelentkező erre a lakásra, úgyhogy csak elmondja, hogy hogy mennek ezek a dolgok, meg esetleg tud ajánlani mást – nem tudott… Kedden meg felhív, hogy az az illető mégse vette meg, jó, mondom, akkor megnézem, hogy milyen (ekkor küldte el az értékbecslést, amit csak titoktartási szerződés aláírásával (!) lehet megnézni), és akkor mondtam neki, hogy kösz mégsem, mert kiderült, hogy nem is ott van, ahogy a hirdetésben mondták (csak egy háztömbbel arrébb, de az pont elég…), meg amúgy is lemondtunk már róla, és ennyi kockázatot nem ért volna meg…
Na ez egy jó sztori volt, de most befejezem, igaz, még tudnék írni, de majd máskor.
Amúgy rájöttem, hogy ezek a google maps-es térképek tök bénák – de most már tartom ezt a jól kialakult rendszert :)
Szombaton otthon voltam, és úgy tettem hasznossá magam, hogy fát hasogattam, meg bepakoltam őket a fáskamrába szépen sorban. Nem volt egy nagy munka, délelőtt (kb három óra alatt) végeztem is vele, de nagggyon jó érzés volt. Azt hiszem valami ilyesmi kellene minden hétvégére, mint „kikapcsolódás” az egész heti irodában ülve végzett „munka” után. Egyrészt azért, mert az ember látható eredménnyel csinál valamit, egyből megmutatkozik, hogy milyen jó, hogy dolgoztál. Másrészt természetesen a mozgás miatt, de nem is feltétlenül az a jó, hogy erőlködni kell (egyébként az is, még ma is izomlázam van például a lábamban, amit szerintem annyira nem is erőltettem meg, de persze a karomban is), hanem, hogy olyasmit csinálhat az ember, amihez nem kell kifejezetten sokat gondolkodni (mondjuk annyit, hogy ne a bokádba, hanem a fába vágd a baltát, meg ilyesmik), hanem egyszerűen csak csinálod, és ezzel tök jól elmegy az idő (is). Szóval olyasmi ez, ami tényleg kikapcsol, kellemesen elfáradsz benne, és még hasznosnak is érezted magad. Persze a faberakást már kiskoromban is nagyon szerettem valamiért, lehet, hogy ez is közrejátszik, de ez akkor is jó volt :)
Működik a „Főoldalra ajánlom” gomb (vagy hogy is hívják pontosan…), valakik megnyomták gondolom, nektek ezúton is köszönet így ismeretlenül is, az eredményt pedig alább mutatom (és reklámozom, hogy bármikor lehet nyomkodni, hajrá!):
Az oldal szánalmas látogatottsága jelentősen megnőtt egy napra, ez látszik az oszlopdiagramon (ha valakinek magyarázatra szorulna), a dátumokat meghagytam, a konkrét számértékeket viszont kitöröltem, mert az NAGYON TITKOS.
Én meg készülök talán életem eddigi legnagyobb pofára esésére ma este, nem tudom, mi fog kisülni belőle, de ha valami igen, akkor majd írni fogok róla :) Most egyelőre tényleg csak ennyi, hogy mindenki nagyon izguljon, mint ahogy én is izgulok már egy pár napja!
Ilyet ettetek már? Van ez a bundába csomagolt földimogyoró, ebből láttam a múltkor wasabi-s ízesítésűt, egyetlenegy csomag volt a boltban (azóta se láttam sehol), mondom ezt meg kell venni. És ma bontottuk ki, nagggyon jó az íze! :) Igazi jó csípős cucc, frankón érezni rajta a wasabit, de azért annyira nem erős, mert ha sokat eszik az ember belőle, akkor már nem csíp annyira. Mindenesetre vicces ropogtatnivaló – ez meg itt a reklám helye volt :)
Ezt meg egy munkatársam küldte (mármint a linket), valaki csinált egy Magyarország formájú botanikus kertet, szerintem nagyon jól néz ki – persze így felülről, de meglátogatni is biztos érdekes lenne. És akkor megvan a mai képi illusztráció is :)
Tegnap megint nézelődtem lakásügyben, most a Belváros után egy kicsit kertvárosiasabb részen, csak a változatosság kedvéért. Amúgy ez a környék szimpatikus volt, kb olyan, mint ahol most lakunk albérletben, hosszú házsorok, közöttük kerttel. És mi ezt szeretjük :) A lakás is tetszett, szépen felújítva, aranyos, kedves, még az ára is egészen jó (már ha lehet belőle alkudni, de az eddigi tapasztalatok alapján lehet), viszont azért mégse mondtam azt, hogy MOST adják ide, mert persze vannak negatívumai is…Például mindkét szoba elég kicsi, maga a lakás sem túl nagy, továbbá magasföldszinti, ami biztonsági szempontból nem a legjobb – nem mintha paranoiás lennék, vagy sok értéket készülnék tartani a lakásban, de hát mégis… És azért költeni is kellene rá, a bejárati ajtót mindenképpen cserélném, a parkettákat is a szobában, meg persze be kell bútorozni. De az tényleg jó, hogy csendes a környék, mondjuk a földszintnek is van előnye, mert nem kell lépcsőzni, viszonylag jó a közlekedése (nekem konkrétan egyetlen buszra kellene felszállnom munkába menet, de közel a metró is). Szóval nem esik annyira ki, de mégis zöldebb, alacsony a rezsi, nem zavarnak a szomszédok (csak egy van)… Hát ezt még mindenképpen benne hagyom a „nem elfelejteni” listában, de ha közben eladják másnak, akkor sem dőlök a kardomba.
Klikkre a környék is megjelenik, az elhelyezésben segítenek a bal felső sarok objektumai, a tippeket most is várom :)
Pytta blog 