ARCHÍV – Oscar – egy igazi hozzáértő véleménye :)

(Nem, nem vagyok hozzáértő, mielőtt még bárki is azt hinné, véleményem erősen szubjektív).

Kiosztották az idei Oscar-díjakat. Idén (is) megnéztem előre pár esélyes filmet, mert szeretem, ha úgy tudok filmet nézni, hogy előtte nem olvasok róla semmit, nem tudok róla semmit, és ezt úgy nem lehet, ha már a csapból is ezek a filmek folynak. Azért szoktam megnézni őket, hátha akad köztük valami jó, de sajnos egyre inkább arra jövök rá, hogy ezek NEM jó filmek, ahogy egyszer Sz is mondta „olyan Oscar-ra való filmek”, ez a legtöbbnél egy külön kategória is lehet, és tényleg, olyan szánalmas, hogy vannak ezek a filmek, amiket kifejezetten az Oscarra csinálnak, és van egy rakás film, ami pedig sokkal jobb, csak nem olyan neves a rendezője/írója/szereplői satöbbi, és még csak nem is jelölik… Szóval az idei lista szerintem szánalmas volt, de a tavalyi is annyira, hogy nem is emlékszem, hogy akkor milyen filmek voltak, és emlékszem, hogy a koleszban még régen milyen lelkes voltam, hogy már a hazai vetítés előtt megnézhetem ezeket a „nagy filmeket” (hiszen ott mindig volt valaki, aki már előbb letöltötte), és így visszagondolva, ezek pont olyan filmek, amiket soha többé nem néznék meg újra…Most csak azért láttam viszonylag sokat ezekből, mert valahogy már leszoktam a filmnézésből, és ezek voltak azok, amik legjobban szembetűntek (persze azért mert már az Oscar előtt is kaptak xy díjakat); írok róluk pár sort, hogy én hogy láttam őket:

– Inception: ezt nem is venném ebbe a kategóriába még, hiszen nem mostani film, ősz elején vagy mikor láttam (írtam is róla): nekem nagyon tetszett, látványos, ütős, gondolkozós (pont annyira amennyire kell), szórakoztató. Bármikor újranézném, biztos, hogy benne van a legjobb 50 filmben, amit életemben láttam (és nem is feltétlenül a lista vége felé…)

– Alice in Wonderland: erről nem írok sokat, mert ez nem is olyan Oscar-okat kapott, meg szintén korábbi… Sztori kb ismert gondolom, nekem a képi világ tetszett, de ennél több jót nem nagyon tudok mondani róla…

– The Social Network: ezt is még azelőtt láttam, hogy elkezdődött volna a díjazása, a sztorit ennél már ismertem, (persze nem sokat, kb annyit, hogy a Facebook-film). Kicsit hányattatott sorsa volt (mármint a megnézésének), mert amikor először kezdtük nézni Sz-el, angol felirattal, akkor rájöttünk, hogy így túl sokat levon az élvezeti értékéből (elég pergő párbeszédek folynak benne a lá West Wing ugye), aztán másodszori nekifutásra – amikor már volt magyar felirat – egy órát sikerült megnézni belőle, és végül egy nappal rá néztük meg a végét. Nem mondom, hogy elsöprő, meg must see, de érdekes volt, olyan film, amit megtartanék, és 10 év múlva megint elővenném, amikor már azt sem fogjuk tudni mi az a Facebook :) Úgy vicces lenne megnézni… Egyébként nem rossz film, de Oscart nem adnék érte.

– Sorrendben a harmadik volt a Black Swan, kb annyit tudtam róla, hogy balettos film, meg Natalie Portman. Hát tényleg balettos, csak az nem derült ki, hogy tudathasadásos a főszereplő, zsarnokoskodó anyával a háttérben, körömfelszakadással, meg bőrtépkedéssel, meg minden elképzelhető olcsó ijesztgetéssel… Szóval nem erre számítottam, nekem ez pont az a film volt, amit jó, hogy megnéztem, mert tudom, hogy többet semmi pénzért nem fogom megnézni. Akik szeretik, azok nem tudom mit szeretnek benne, beteg ez, de nem a jó értelemben – mellesleg nekem maga a sztori unalmas volt, és az egész film olyan lehangoló, igazából kár, hogy elment rá az időm…

– The Kids Are All Right: csak egy dolgot tudtam róla, a címét, ha valaki nem hallott róla, nem baj, nem nyert semmit… Vígjáték kategóriába sorolták, de egy darab poén nem volt benne, megmosolyogtató helyzet is igen kevés… Egyik szereplő sem fogott meg, a történet meg egy igazi szar filmes divattéma: leszbikus anyák gyermekei keresik spermadonor apjukat, és össze is barátkoznak vele satöbbi satöbbi. Filmekben úgy szeretik ezt a buzi/leszbikus témát, de nekem valahogy nem hiányzik. Ezt utáltam a Sírhant művekben is, meg a Maffiózókban is, a végén ott is bevetették, de minek… (pedig mindkét sorozatot szeretem amúgy, Maffiózók No.1).

– True Grit: A félszemű. Western-remake. Nem ismerem az eredetit, amúgy nem annyira szeretem a western-t mint olyat (erre akkor jöttem rá igazán, amikor négy Sergio Leone filmet néztem meg egymás után, és valahogy iszonyom lett a lovaktól, meg a pisztolytáskáktól, meg a borostás arcoktól…), de valahogy ez a film tetszett. Nem egy nagy dobás, Oscart erre sem adnék (egy idei filmnek sem, komolyan), de ez is olyan, amit talán egyszer újranéznék, volt valami kis elgondolkodtató benne, meg maguk a karakterek tetszettek – ez persze nyilván az eredeti film érdeme lenne, de én ezt láttam, ez tetszett meg – és kész. Történet: kislány apját megölik, erre felbérel egy lecsúszott arcot, hogy kapja el a gyilkosokat, de úgy, hogy ő is vele tart + még egy texas ranger, vagy mi is csatlakozik hozzájuk…

– A király beszéde: ez pedig az a film volt, amiről tudtam, hogy nem fog tetszeni, de megnéztem, mert tudtam, hogy nyerni fog – valamit. És tényleg. Tényleg nyert, és tényleg nem tetszett, ezt sem fogom többet megnézni szerintem az tuti. A sztoriról annyit tudtam, hogy dadogós király, meg történelmi Anglia – és ezzel el is mondtam mindent, mert tényleg nem szól másról. Ez egy film??? Erre nemtudom hány Oscart?? Szóval ha valami, akkor ez nem érdemelt semmit szerintem, a film unalmas, a sztori – az nincs, a kosztümös filmeket amúgy is rühellem… Mit mondjak még: nem tetszett…

És ennyi, itt be is fejeztem, mert már így is besokalltam, biztos látni kellett volna még a többi fantasztikus alkotást is, hogy teljes legyen a kép, de egyszerűen nem érdekelnek… Remélem jövőre nem fogom ugyanezt végigcsinálni…! :)

ARCHÍV – nosztalgia

Nna, ma végre befejeződött hosszúra nyúlt fogászati kezelésem… Múlt héten kaptam egy ideiglenes tömést, ma meg egy véglegeset (azt pontosan nem tudom, hogy ezt miért így kellett csinálni, de mindegy). És túléltem, életemben először beinjekciózták a számat (bár a srác csodálkozott, hogy előtte ilyet még sose csináltak nekem, pedig tényleg nem), ami mondjuk maximális hatását csak kb egy órával a kezelés után érte el, de sebaj – egyébként nem volt vészes a fogorvosi székben sem. Kicsit néha fájt a fúrásnál, de azért tényleg hatott a lidocain. És akkor azt hiszem a többi részlet most nem érdekel senkit, úgyhogy ezt a témát itt be is fejezem.

Múlt héten úgy kirúgtunk a hámból egy ismerősöknél tartott társasjátékozás során, hogy hajnali fél öt körül értünk haza Sz-el, amire már nem is tudom, mikor volt utoljára példa. Mármint arra, hogy ilyen sokáig tartson egy buli, vagy házibuli, vagy akármi – még Szilveszterkor is sokkal korábban eljöttünk… De hát jó volt a hangulat, meg a társaság, úgyhogy így alakult, vicces este volt szerintem.

Tegnap pedig 27 volt, vettem a fáradtságot, és én is ellátogattam a nem túl közeli találkozópontra (vasárnap esti tömegközlekedéssel, ami olyan, hogy ha az ember nem hallgat közben zenét / olvas könyvet – én már rutinos vagyok, együtt csináltam a kettőt -, igencsak hosszadalmasnak érzi a várakozást), mert egyik osztálytársam most mutatta be új barátnőjét – meg amúgy is. Voltunk sokan, bár nem mindenki, aki mondta, de többen olyanok, akik nem mondták előre. Általában így van ez. Az este során valahogy előjött, hogy játsszák valamelyik színházban azt a darabot, amit kb tizedikes korunkban mi is előadtunk az iskolai karácsonykor (a mi osztályunkból hárman szerepeltek benne, köztük én is), és most két volt osztálytársam is állította (lányok), hogy ők erre a dologra NEM EMLÉKEZNEK! A darab amiről szó van az Adáshiba, aki akar rákereshet, de egyébként szerintem sajnos Budapesten nem játsszák, viszont Nyíregyházán úgy láttam igen… :) Na mindegy, de visszatérve erre… ez azért kicsit szíven ütött, hogy erre nem emlékeznek emberek, akik egy osztályba jártak velem/velünk. Annyira azért nem volt régen talán (na jó, már közel tíz éve), furcsa, hogy mik azok a dolgok, amik megmaradnak, és mik azok, amik teljesen kiesnek. Érdekes lenne összevetni, hogy kinek mi maradt meg a gimiből ennyi év után, szerintem elég vegyes képek lennének – bár őszintén szólva szerintem a fiúknak kb nagyjából hasonló dolgok maradtak meg… vagy ki tudja. Persze az is érdekes, hogy egyes eseményeket is többféleképpen éltek meg sokan, és vannak olyan dolgok is, ahol (nyilván) valaki ott sem volt, így nem tud emlékezni rá, mégis a kollektív tudatunkban benne van… Hát igen, ez azt hiszem most egy olyan gondolatmenet, amit még elég hosszan tudnék boncolgatni mindenféle konkrétum megemlítése nélkül, de nem teszem meg. Még egyszer visszatérve a karácsonyi színdarabra: kétszer adtuk elő a suliban, csak akkor nem láthatta valaki, ha beteg volt aznap, én nem tudom, hogy ők mindketten azok lettek-e volna, de kétlem; utána előadtuk a koleszban is, plusz még egy helyen, plusz majd’ egy évre rá egy részletet szintén előadtunk belőle. Kb fél évig készültünk rá! Mindegy, nekem megmaradt az a lényeg :) Persze egyébként nem volt nagy szám, én akkor nagyon büszke voltam erre az egészre, de kb. három éve, amikor Sz-nek megmutattam videón (VHS!), hát kicsit égett a pofámról a bőr, hogy milyen béna is volt ez az egész. De tényleg teljesen hiteltelen színészi játék, rossz hangsúlyok, rossz szünetek, rossz mozdulatok – pedig akkor teljesen jónak tűnt… vagy csak én vagyok kritikus magammal szemben. Mindenesetre, most, hogy így belegondolok, lehet, hogy nem is baj, hogy nem emlékeznek rá :)

ARCHÍV – buli

Pénteken Dombi barátomnál volt osztálybuli, illetve lakásbúcsúztató, merthogy kiköltöznek az albérletből. Jó sokan ott voltunk,  jó volt a hangulat is – de nem is ez a lényeg amit most írni akarok… Valahogy szóba jött az osztály régi nagy kedvenc zenekara, a Crescendo, amit élőben még egyikünk sem hallott, és maga a “banda” körül is elég nagy a bizonytalanság. Kb szerintem úgy a ’90-es évek végétől zenélhetnek, úgy, hogy egy darab albumot nem adtak ki, először öt számuk ivódott belénk (és sokáig azt hittük, hogy csak ezek léteznek): az Önmegvalósító dal; a Szép; a Bona; az 1986; és az Altató. Ezek alapján nálam ez a zenekar a magyar könnyűzene egyik favoritja lenne… Aztán kisebb csalódást okozott, amikor valaki felfedezte, hogy van a srácoknak egy honlapja, amin még JÓVAL TÖBB szám letölthető – meghallgattam ezeket is, és bár van köztük jó, de van nem kevés nagyon gáz is… Szóval ezek után kissé alábbhagyott a lelkesedésem (ezt sajnos már nem tudom megmutatni, mert azóta megszűnt az oldal).

Viszont: most kiderült, hogy van új honlapja az együttesnek (nem mellesleg fennvannak a mymusic.hu-n és a facebook-on is – mondjuk miért ne lennének, mert aki ott nincs az mint tudjuk nem is létezik…), ahonnan >>letölthető<< az első kislemezük(!) teljes hanganyaga (mely anyagot, hogyha boltban meglátom, biztos, hogy meg fogom venni…!). Most egyelőre letöltöttem, és azt hiszem egészen vállalható számokat válogattak bele, az ALAP ötösből nincs egy sem, viszont azokból amiket azután megismertem van két jó, és a többit még eddig nem hallottam, de tetszenek. Így már sajnos nem annyira kuriózum (hogy van róluk infó), de komolyan mondom ez a zene akkor is üt. Tessék meghallgatni (meg megvenni a CD-t!!!)

…na hát ezek szerint ők azok

ARCHÍV – Tintin

Sz. vett nekem karácsonyra egy Tintin füzetet, mert tudja, hogy szeretem (pont akkor ősszel/télen néztem végig a sorozatot, mert valahonnan le lehetett tölteni magyarul), csak azzal nem számolt, hogy ha már EGY ilyenem van, akkor ingerenciám támad arra, hogy vegyek még többet…

Bár egyébként ezt is tudhatta volna, mert valamikor meg az Egyszer volt… a világűr című sorozat egyik DVD-jét kaptam tőle (én úgy emlékszem, hogy pont az utolsót, bár abban nem tudom, van-e logika…), és persze utána nekem meg „kellett” venni a többi hetet hozzá, hogy teljes legyen a sorozat. Na mindegy, most a Tintin-nel is így vagyok, és bár ennél nem törekszem a teljességre (se nem vagyok képregényfüggő – már csak az ára miatt sem -, se nem izgat annyira a dolog, úgy, hogy már láttam filmen a sztorikat), ezért nem vettem meg mindet, csak hetet rendeltem, így akkor nyolc füzet van meg a tízből… Persze mondhatná valaki, hogy azt a kettőt már miért nem, de azt tudni kell, hogy nem kettő hiányzik, hanem egy csomó még nincs kiadva magyarul, és abba meg nem akarok belekeveredni, hogy akkor tényleg MIND meglegyen, mert akkor az úgy már tényleg sok. Viszont a rendelésem pont ma reggel jött meg, és már alig várom, hogy hazaérjek :))

Képen meg így néznek ki a borítók együtt (amúgy azt még hozzáteszem, hogy ha a Tintin Tibetben megjelenik még magyarul, azt lehet, hogy megveszem, de amúgy elég lesz tényleg szerintem):

ARCHÍV – a hivatal

Az angol The Office című sorozatban van egy idézet, ami már akkor is megfogott, amikor először néztem, most meg előkerestem, és gondoltam bevágom ide, mert engem is szoktak hasonló érzések kerülgetni (persze nyilván a videóval együtt lenne az igazi, ha érdekel valakit, akkor ez az utolsó rész végefelé van):

„A munkahelyen olyan emberekkel dolgozol, akikkel csak úgy összezártak. Nem te választottad, nem is ismered őket. Mégis több időt töltesz velük, mint a családoddal, a barátaiddal és talán csak annyi közös van bennetek, hogy ugyanazt a szőnyeget tapossátok. Napi nyolc órán át.” (A The Office egyébként egy sitcom – na jó, egészen pontosan mockumentary -, csak néha kicsit átfordult ilyen keserédesbe, főleg az utolsó duplaepizód, de szerintem ez volt az igazi csúcsa az egésznek…)

Tényleg, ha belegondolok, hétköznapokon az ébren töltött időm legnagyobb részét itt töltöm a munkahelyen, és ez messze a legnagyobb részt jelenti, kb este van egy kis időm erre-arra, és kész. És amikor azt gondoltam esetleg, hogy milyen kemény a suli, vagy, hogy mennyi időt vesz el az egyetem, akkor most igencsak átértékelődnek a fejemben azok az idők, főleg azért is, mert suliba mondjuk jártam életem során 17 évet (uhhh… az mondjuk nem kevés, így szembesülve vele), dolgozni meg ennek legalább a dupláját fogom (!) ugyanilyen időbeosztásban, ami… hát még belegondolni is rossz :). Szóval igen, ez érdekes, hogy itt az ember több időt tölt, mint amit a családjával, vagy egyéb más emberekkel (jó persze ebben most nincs benne a hétvége, bár az arány szerintem akkor is csak kb fele-fel lenne). És ezek után mindjárt nagyobb súllyal esik a latba, hogy ez embernek milyenek a munkatársai, illetve a munkahelyi hangulat, munkakörülmények, akárhogy is, de ez fontosabb, mint a fizetés, pedig ezt korábban nehéz volt elképzelnem…

Na ennyit a mai filozofálgatásról (bár annyit még hagy jegyezzek meg, hogy Ricky Gervais ftw, nemcsak az Office miatt, hanem az Extras-ért is!! :D ).

Ezt meg csak úgy illusztrációképpen:

ARCHÍV – ez van

Mint egy igazi lúzer, pont sikerült egy olyan blogsablont kiválasztanom az átálláshoz, amiben szintén nincsen kommentezési lehetőség – de megoldottam!! Programozási ismereteim jelentősen bővültek, és most büszke vagyok magamra, szinte mindent sikerült megvalósítanom, amit szerettem volna (pl az oldalsáv hangyabetűit is fel tudtam nagyítani egy kis próbálkozással), és ez jó. Háttérkép viszont még mindig nincs, de azt hiszem annyira talán nem is hiányzik, amúgyis az a sablon neve, hogy „minimál” és ezt már így is jelentősen felturbóztam, úgyhogy elég lesz most ennyi – meghát mindent az olvashatóságért. Amit most el lehet mondani az oldalról, hogy: szellős. A posztok között is jó sok hely van, meg a sortávolságok is kicsit nagyok, de engem mondjuk annyira nem zavar, úgyhogy ennek sem állok neki most, hogy megtrükközzem. Így lesz, és kész :) nekem tetszik, akinek meg nem, az írja meg kommentben – mert most már megteheti :))

ARCHÍV – brand new

Igen igen, jó helyen jársz, jó honlapcímet ütöttél be… Mostantól kb így fog kinézni a blog. Egyszer már volt egy elvetélt próbálkozásom, hogy sablont váltsak, ugyanis az ami eddig volt az egyrészt még kb öt évvel ezelőtti formátum, amikor még egy csomó minden egyszerűen nem is létezett, másrészt meg… igazából az volt a nagyobb baj, hogy a Haloscan is egyszer azt mondta, hogy feladja az ingyenességet, és akkor új kommentszolgáltatót kellett keresni, az viszont nem szerette azt a régimódi sablont. Így aztán “rendesen” a mai napig nem tudtatok kommentelni – most sajnos azt az áldozatot kellett meghoznom, hogy azt a hét kommentet itt már sose láthatjuk újra, de higgyétek el, én a szívemben őrzöm őket… :)

Szóval elvileg ezen a sablonon már alapból van kommentlehetőség, meg miegymás is, leginkább ezért a váltás… Meghát azért is, mert most volt a blog szülinapja, ideje volt már egy kis ráncfelvarrásnak.

Ami hiányozni fog (nekem), az a háttér, egyszerűen nem tudom beapplikálni sehogysem – persze ha jobban belegondolok, én amúgysem szoktam nézegetni az oldalt, úgyhogy még az sem hiányzik… A forgó földgömböt sem tudtam “úgy” megoldani, ahogy volt, ezért lesz most így oldalt. És hát szerintem sokkal jobb volt, amikor mindkét szélén az oldalnak voltak ilyen villogó színes cuccok, ez most csak jobb oldalt lesz ezentúl, de talán meg lehet szokni.

Szóval most ennyi a szolgálati közlemény, én most elég sokat küzdöttem vele, hogy legalább így kinézzen, és most azt hiszem kicsit besokalltam, de egyszer majd lehet, hogy még próbálkozom vele – csak nem nagyon tudom, hogy kell :)

Ja meg lehet, hogy még átírom a béna bejegyzéscímeket, amik most már látszanak… de aztán lehet, hogy hagyom az egészet a francba, úgysem nézi meg senki :)

Ja tudom még mit akartam, kicsit magamnak is, de lementettem az előző blog utolsó nézetét, nosztalgiából meg lehet nézni, oldalt meg lehet szavazni, hogy a régi volt a jobb, vagy ez az új (persze igazából mindegy, mert visszacsinálni szerintem már nem nagyon tudom… bár elmentettem a régi kódokat is a biztonság kedvéért…). Szóval ez volt, és hát az lett, amit most is láttok:

ARCHÍV – Valentin

Idén talán életemben először „tartottunk” olyan igazinak mondható Valentin-napot tegnap, persze igazából csak a körülményeken múlott, hogy erre a napra esett az, amiket csináltunk. Már írtam korábban, hogy az Urániában semmi értelmes filmet nem játszanak, na február 14-én (de csak ezen a napon) a Díszteremben háromszor levetítették a New York, I Love You című filmet. Na mondom, ezt megnézzük, akármilyen is lesz, mert tényleg már kb november óta várunk, és ez még valamennyire nézhetőnek is tűnt (kis szegmensekből álló romantikus történetek, úgy voltam vele, hogy ha csak egy is tetszik belőlük, már megérte valamennyire), előtte pedig – mivel már nincs idő hazamenni este – megeszünk egy pizzát is :). Ez volt a nagy terv, annyira nem romantikus, virágot sem vettem, meg bon-bont szív alakú csomagolásban, sőt felfújható héliummal töltött szívecskét sem. Viszont a vacsora jó volt, és a film is NAGYON jó volt! És Sz-nek is tetszett és ennek külön örültem, mert kb egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltunk úgy moziban, hogy mindkettőnknek tetszett a film (na nem mintha amúgy olyan iszonyatosan sokszor mennénk moziba). Szóval tényleg jó volt, persze nem olyan, amit otthon kuksolva megnézve feltétlenül jobb kedved lesz, de így valakinek a kezét szorongatva a sötétben talán igen – szóval hangulat kell hozzá, romantikus filmekkel én ugye eléggé hadilábon állok, de ez nem az a gagyi vígjáték-szint volt, de nem is volt túl rózsaszín, sőt, inkább olyan realista nézőpontból láttuk a dolgokat, persze voltak benne vicces, meg szomorú, meg megható részek is, de valahogy mégis teljesen jól élvezhető volt az egész. Na filmkritikát befejezem, lényeg az, hogy ez egy olyan film, amiről bár nem tud az ember órákig gondolkozni, vagy beszélgetni róla másokkal, de olyan három-négy évente egy hideg téli estén le lehet venni a polcról, és meg lehet nézni. Külön kíváncsi vagyok a Párizs, szeretlek!-re ezek után, mert valahogy úgy van, hogy az volt az „első” része ennek a sorozatnak, vagy nem is tudom, hogy lehetne nevezni… Szóval ismét van egy kis letöltenivalóm :)

Amúgy más is volt még tegnap, voltam fogorvosnál, a Konzerváló Fogászati Klinikán, ami gyakorlatilag a fogorvoshallgatók gyakorlati helye, csinálnak töméseket meg ilyen alap dolgokat, hallgatók, tanári felügyelettel – és ingyen. Én múltkor (még kb októberben :) ) voltam egy magánklinikán vizsgálaton, (ez szintén ingyenes volt) ott mondták, hogy van két lyukas fogam, és adtak egy számlát is, hogy potom 34 ezerért megcsinálják ha gondolom… Erre mondta egy ismerősöm, hogy van ez a Konzerváló klinika, ahol meg ingyen megcsinálják, ami nekem azért jó, mert nem kell hazautaznom, meg szabadnapot kivennem, mert itt Pesten nem vagyok bejelentve fogorvoshoz… Szóval elmentem oda kb novemberben, és ugye most kezdődik a tavaszi félév az egyetemen, ezért csak most kerültem sorra. Persze kiderült, hogy az a két lyukas fog nem is annyira egyértelmű, de mindegy, lesz majd egy töméscsere, meg egy kis lyukat talán betömnek, tegnap meg leszedték a fogkövet a fogamról, csak annyit csináltak. Kicsit kísérleti nyúlnak éreztem magam, mert tényleg érezni a hallgatókon, hogy még gyakorlatlanul turkálnak a szádban, de amúgy amennyire én meg tudom állapítani, teljesen szakszerűen csináltak mindent, úgyhogy elégedett vagyok :) Folyt köv jövő hétfőn, azért a töméstől már kicsit jobban tartok, szerintem kb több mint tíz éve, hogy akármit is csináltak a fogaimmal (azon kívül, hogy belenéztek a számba)…

Most képet nem teszek be, csak két vicces Valentin-napos linket – mert ha ezek a képek akkorák, hogy egyszerűen nem férnek el nálam… Szóval itt van >>EZ<< és >>EZ<<

ARCHÍV – szülinap

Ma van igen, a blog szülinapja, és ezt a kis gombot oldalt csak azért raktam ki, hogy egyszer majd megjelenjen EZ a fantasztikus ábra :) Hogy hány éves a blog, azt inkább hagyjuk, és most különösebb számvetést sem teszek inkább, mert azt hiszem, hogy annyira nem érdekes; a freeblog számláló szerint egyébként eddig 656 bejegyzés született, a kommentek száma annyi, amennyi minden bejegyzés felett látható, mivelhogy egyszer elveszett az összes, illetve egyébként nekem otthon megvannak, csak nem tudom őket visszahozni… Na mindegy, szóval ez van :)

ARCHÍV – munkás

Rájöttem, hogy az egyik munkatársamat akivel most egy szobában vagyok, azért nem szeretem annyira, mert egy kicsit rám hasonlít – mármint viselkedésében arra, amilyen én voltam az előző koleszomban. Most ők új főnököt kaptak, meg az ő feje felett is suhog a kasza (mármint a szobatársamnál), mint nálam, nem tudja, hogy meghosszabbítják-e vagy sem, és most mindennel és mindenkivel szemben nagyon ellenséges – meg van egy ilyen sajátosan magyaros panaszkodós attitűdje is, amitől legszívesebben a falra tudnék mászni… Szóval kicsit én is ilyen voltam egyetem alatt a koleszban, gyűlöltem az igazgatót, és ahol lehetett, fúrtam a rendszert, persze ha nem leltem volna szövetségesekre akkor nyilván elhalt volna a dolog, de kedves szobatársaimmal egymásban tápláltuk a „tüzet”. Így visszagondolva tényleg elég nevetséges, és elhiszem, hogy más ezt akkor bosszantónak találta – és nem csak az, akit aktuálisan bosszantani akartunk -, fárasztóak az ilyen emberek. Persze azért örülök, hogy már nem ott lakom, és szerencsére most nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezek a dolgok előjöjjenek, de nem is szeretném, hogy még egyszer ilyen legyek.

Amúgy tök fura, hogy amikor idejöttem (úristen már majdnem két éve!), akkor még úgy kellett helyet szorítani nekem az egyik szobában, aztán átkerültem egy gyakornokszobába, ahol csúcsidőben nyolcan voltunk (!), volt idő, amikor beosztást kellett csinálni, hogy az összes gyakornok ne dolgozzon egy időben, mert nincs annyi számítógép, most pedig… Az a szoba, ahol először voltunk hárman, ott most egy ember van, a gyakornokszoba teljesen üres, azaz nulla ember van ott, az a szoba, ahol legutóbb voltam, ott ketten vannak (mi ugye hárman voltunk), és van még három szoba, ahol három ember helyett csak kettő dolgozik, plusz február végén még hárman elmennek… Szóval néha tényleg teljesen kihaltnak érzem ezt a helyet – vagy kihalónak, vagy nem is tudom, hogy mondjam, de nem egy túl jó érzés. Na de most nem kezdek el én is panaszkodni, azt semmiképpen sem :)

ARCHÍV – tovább is van… mondom még

Még az előzőhöz találtam egy kis illusztrációt egy random blogon itt a freeblogon (azért linkelem is, mert rendes vagyok, szóval >>ERRŐL<< van szó), hogyan írjunk semmitmondó de jól hangzó rövid tömör posztokat:

#19

“Aki nem érti hallgatásod, valószínűleg nem értené szavaid sem.”
/Elbert Hubbard/

#18

Dreaming about three things: a bed, a man, and… sleep.

Két dolog van, amit utálok, és ezt sikerült a blogolónak két egymást követő posztban elsütnie: az egyik, amikor valaki random idézeteket dob be bármifajta magyarázat nélkül, hogy ezt most ezért, mert megbántottak, vagy mert látta a TV-ben, vagy olvasta a Cosmopolitan-ban, vagy mit tudom én – szóval ez így nekem nem mond semmit, persze jól hangzik, de nem mondom, hogy ezért olvasnám a blogot, mert jól hangzó idézetek vannak benne; a második a vicces/frappáns vagy legalábbis annak tűnő ANGOL idézetek, szintén mindenfajta magyarázat nélkül. Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy ez szarul hangzana magyarul, vagy miért nem veszik a fáradtságot lefordítani?? Főleg ilyenkor, amikor tényleg semmilyen nagy emberhez nem köthető a dolog, meg amikor tényleg semmilyen fordítási nehézség nincs, illetve az élvezeti értékből sem vonna le semmit a magyarítás. Miért??? (Na ennyit a mai kifakadásról, többet nem írok, ígérem!)

ARCHÍV – röviden

Egyébként valamikor elhatároztam, hogy megpróbálok rövid, egy-két mondatos posztokat írni, mint a blogok hm… kb 80 százalékában, de rájöttem, hogy:

1) Nem tudok szépen tömören frappánsan fogalmazni (úgy, hogy bármi értelme is legyen a dolognak)

2) Nem szeretek röviden fogalmazni (legalábbis írásban, bár kinek mi a rövid, szerintem hosszan sem fogalmazok, csak azért az egy bekezdés az nagyon kevés nekem ilyesmire, meg félreérthető meg stb stb.)

Úgyhogy maradok a szokásos terjedelemnél, illetve mikor hogy sikerül… végülis tökmindegy, aki olvasta eddig, az ezután is el fogja, aki meg nem, az nem attól fogja, hogy kétmondatos értelmetlen szösszeneteket dobok fel.

De ez legalább egész rövid lett most :)

ARCHÍV – uránia sucks

Hagy fejezzem ki mélységes csalódásomat az Uránia Nemzeti Filmszínház műsorrendjével kapcsolatban. Körülbelül két hónapja aktívan figyelem, hogy milyen filmeket játszanak a Díszteremben, ami talán az egyik legszebb (persze ízlések és pofonok) moziterem kis hazánkban (vagy legalábbis a fővárosban), mert Sz-nek megígértem, hogy OTT egyszer megnézünk valamit, mert ő még nem volt ott és kíváncsi rá. Eredetileg ezt a névnapjára akartam adni, ami október végén (!) van, de már akkor sem volt ott semmi jó film, aztán kicsit hagytam szunnyadni a dolgot, de mondom, kb december óta folyamatosan követem a műsort – és azóta nem voltak képesek hétköznap esténként (18:00-20:00 órás műsorsávban, ami talán a leginkább preferált időpont szerintem mozizásra) egy darab normális filmet adni. Komolyan mondom, csodálkozom, hogy miből él ez a mozi. Persze nyilván az államból, hiszen amellett, hogy mozi ugye itt van a Filmművészeti Egyetem is, de akkor is… hogyhogy nem tudnak itt rendes filmeket is adni???

Példa: januárban nagyjából egész hónapban (a hónap elejére már nem emlékszem, de három hete folyamatosan biztos) egy, azaz egy darab filmet adtak a Díszteremben, napjában négyszer (igen, NÉGYSZER), az a címe, hogy „Az ügynökök a paradicsomba mennek”. Hallott már valaki erről a filmről? Mert én még nem. Na most rákerestem, ezt írja a port.hu: „Kárász Mátyás jólétben él pártállami funkcionárius szüleivel a Rózsadombon. Korábban elit egyetemekre járt külföldön, most az ELTE-n tanul. A nyolcvanas évek vége felé az akkor alakuló ellenzékiekhez csatlakozik, a III/III-as Főcsoportfőnökség választás elé állítja: vagy csatlakozik az ügynök-hálózathoz vagy kiutasítják az országból.” Most komolyan, értem én, hogy magyar film, és mennie kell, de ki a f*szt érdekel MÉG EGY film ami a kommunizmusról szól, hogy milyen sötét és rossz és kegyetlen időszak volt ez…? Nem elég még? Nincs más téma (akár történelmi is) amit fel lehet dolgozni filmen – amellett, hogy pl pont ezt az ügynöktémát már A mások élete-ben is megcsinálták igényesen és jól? Kell egy magyar átirat mindenből? Meg kell lennie az évi egy komcsifilm-kvótának, vagy mi? De jó, a filmet nem fikázom, meg tudom, hogy ez egy trauma még sokaknak, és csak örülhetek, hogy én nem akkor éltem – de akkor is emellett nem lehetne esetleg valami NORMÁLIS filmet is leadni a moziban??? Miért kell nullhuszonnégy ugyanazt a filmet leadni a nagyteremben úgy, hogy kb csak akkor van max negyven nézője, ha egy iskolás csoport is elment rá?

Na jó, ezen túllépve: a jövő hét már kicsit változatosabb, más film is bekerült a repertoárba. Természetesen a 18-20 órás sáv még mindig az Ügynökök-é, lássuk, mit játszanak még: The Social Network elvétve – persze tudom, Oscar-esélyes meg minden, de ezt a filmet kb szerintem már mindenki látta, aki meg akarta nézni, mióta is megy a mozikban? Az imdb szerint november 10 óta – Magyarországon. Akkor ki fogja megint megtölteni a nagytermet? Senki, mert egy lassan három hónapja vetített filmre már nem kíváncsi senki… Köszönjük. Ja, hogy lesz premierfilm is? Na és melyik? Gulliver utazásai!! Ááá, szuper! Mit is írnak róla? Csak így hirtelen összevadászva: hir24.hu: „Bugyuta forgatókönyv, néhány jó poén és egy borzalmas táncbetét. Jack Black Lilliputban próbál menőzni a laza dumájával.” port.hu komment wiliwonka néven: „Kár volt megnéznem a trailert…” és egy harmadik: www.premierfilm.hu: „gyerekes irodalmi gyilkosság 3D-ben, de a gyerekeknek talán tetszik”. Jó, tehát megint sikerült egy jó szar filmet kiválasztani (persze látatlanban nem ér fikázni tudom, de akkor is…), erre én pénzt nem adok ki, az biztos. Szóval MÉG MINDIG várok egy jó filmre a moziban!! :(

Ha még valaki nem járt volna itt, hát ide szeretnénk elmenni (és akkor ezzel a mai képi illusztráció is megvan :D):

(mellesleg – de ezt már tényleg csak nagyon zárójelben jegyzem meg -, pont ez az a fajta moziterem, ahol olyan filmeket kellene játszani orrba-szájba, mint a Casablanca, a Psycho, Hét szamuráj, Forrest Gump, Zongorista, meg ilyen nagy klasszikusokat, de nem?  Gulliver utazásai, pfff…)

ARCHÍV – nemakarom

Ma délben az egyik volt gyakornokunk is eljött velünk ebédelni, aki év végén került el tőlünk (annyira gyakornok, mint én, hogy már végzett az egyetemmel, ergo nem diák). Kérdeztük tőle, hogy mit csinál most, mondta, hogy aktívan keres munkát (természetesen nem talált még), de emellett tök jó, hogy pl sokáig aludhat reggel, meg van ideje filmet nézni, meg ilyesmik.

Én azt kívánom magamnak, hogy SOHA ne legyen elég időm, hogy megnézzem az összes filmemet ami a gépemen van…!! Remélem ilyen nem lesz… Egyébként az ilyen dolgokon mindig egy kicsit el tudok kedvetlenedni, pedig nem szabadna. Úgyhogy kerestem is gyorsan egy vicces képet amit berakhatok (pólófelirat, mi más):

ARCHÍV – búcsúztató helyett

Tegnap két újabb embert elbúcsúztattunk a „cégtől”, két olyan embert, akik kb velem egy időben kezdtek, és velem egy korúak is. De hát mondom, morzsolódunk, és én már nem is látom ennek a végét, olyan megállíthatatlannak tűnik…

Na mindegy, szóval azon gondolkoztam ezen a búcsúztatón, hogy vajon rólam mit tudna mondani a főnök, milyen szép dolgokat találna ki egy ilyen búcsúztató során? Merthogy talán annyira még mindig nem ismertek meg az emberek ezalatt a majdnem két év alatt, és ez mondjuk fura. Persze van aki jobban ismer, de mondjuk ha nekem magamnak kellene a saját búcsúztatószövegemet kitalálnom, akkor se lennék könnyű helyzetben… Na mindegy, úgysem engem búcsúztattak, úgyhogy ezen kár is rágódni – meg felesleges is :)