ARCHÍV – arcok

Valami még eszembe jutott, de mondjuk egész más téma, kicsit talán vidámabb:

Tök ciki, de rájöttem, hogy iszonyú rossz az arcfelismerő képességem. Van aki szokta mondani, hogy „a neveket nem jegyzem meg, de az arcokra mindig emlékezem” – na én olyan ember vagyok, aki az arcokat sem (!) – mellesleg szerintem akik ezt a szöveget nyomják azok sem, csak nem merik bevallani…

Szóval van egy volt lány osztálytársam, akivel mint kiderült, mostanában néha együtt utazunk az egyes villamoson reggelente (egyébként már rég találkoztunk). Először amikor láttam egyébként úgy éreztem, hogy felismerem, mert igazából nem változott semmit, bár pont ezért volt gyanús… Szóval először amikor „találkoztunk” ültem, és méregettem, hogy „ez vajon ő lehet, vagy nem?”, és úgy láttam, mintha ő is rám nézett volna, és… és semmi reakció. Lehet, hogy nem rám nézett, lehet, hogy nem ismert fel (mondjuk ezt kétlem), de az is lehet, hogy csak nem akart velem beszélgetni. Én viszont ettől a pillanattól kezdve biztos voltam benne, hogy ő NEM a volt osztálytársnőm…

Namost a dolog úgy derült ki, hogy tegnap is láttam a villamoson, majd pedig este találkoztunk, mivelhogy 27-e volt, és ő is ott volt (egyébként tök véletlenül, és függetlenül 27-től, csak ők ott laknak a környéken a barátjával, és sűrűn le szoktak járni). És így, hogy este megláttam, már biztos voltam benne, hogy reggel is láttam – de persze ezt nem mondtam meg neki. Mert ha tényleg el akart kerülni a villamoson, akkor neki is ciki… na mindegy, szóval ez egy elég fura történet, mindenesetre legalább kiderült az igazság. Ilyen egyébként szokott velem lenni, hogy azt hiszem valakiről, hogy ismerem, pedig nem, pl chamo barátomat fel szoktam vélni emberekben, akikről aztán kiderül, hogy nem ő… meg még van pár ilyen hasonlóan kinéző arc :) …vagy csak nekem tűnnek egyformának, nem tudom. Mindenesetre lényeg a lényeg, rossz a szemem, és az arcfelismerésem is, és ha esetleg szembejövök veled az utcán és nem köszönök, akkor ne vedd magadra, egyszerűen csak nem ismertelek fel :))

ARCHÍV – munkakeresés part1

Ma megtörtem a jeget – remélem nem magam alatt – beadtam egy helyre az önéletrajzomat. Nagyjából ez a mai munkanapomat ki is tette egyébként, míg szépen összeállítottam :) Tegnap találtam ezt a helyet, és ma volt a leadási határidő, azért kellett ilyen rapidban csinálni mindent.

Hogy miért adok be önéletrajzokat helyekre?

Lehet, hogy írtam már, de nem nagyon akartam róla, mert annyira nem vidám téma szerintem, de most nagyon úgy tűnik, hogy itt nálunk egy erős leépítés fog következni, nagyjából pár hónapon belül, vagy folyamatosan – még ebben is bizonytalanság van, és mondanom sem kell, hogy az én maradásomban is, sosem volt annyira biztos itt a helyem, de sosem volt annyira bizonytalan mint most. Van ugye ez az elvileg kötelező 10%-os leépítés, ami érinti… hát nem tudom pontosan kit érint, de talán ilyen állami háttérintézményeket is, és hát mi pont ilyenek vagyunk – viszont a mi vezérigazgatónk nem csak, hogy betartja ezt a 10%-ot, hanem konkrétan 20%-ot irányzott elő, sőt a héten olyan pletykákat is hallottam, hogy 50%-o(!!). Persze a pletykákra nem szabad hallgatni. Mindez kb márciusban illetve márciusig fog bekövetkezni, és ilyenkor nyilván a leggyengébb láncszemek esnek ki, és persze értem még kár se lenne, mert nem kell otthon három éhes szájat eltartanom, meg ilyesmik… Idénre kaptam egy kemény három hónapos szerződést, ami március végéig szól, de most elhatároztam, hogy megemberelem magam, és nem várom meg, amíg elsüllyed a hajó, hanem próbálok valami mentőcsónakot keresni – hát ma tettem meg az első konkrét lépést ezügyben. És mondjuk most egy olyan helyre jelentkeztem, amiről konkrétan semmit nem tudok, és annyira nem is nekem való a dolog, a felhívásból legalábbis ez derült ki, de mindegy, próba-szerencse. Egyébként még van egy hely, ahova be lehet adni január 31-ig, meg még egy aminek február közepéig vagy végéig tart a határideje – arra még tuti beadom. Persze hülye érzés, mert szívem szerint legszívesebben természetesen itt maradnék, de ha nem lehet, akkor nem lehet… Egyébként a mi igazgatóságunkról tavaly már kb az emberek egyötöde elment, és most január végén is három ember elmegy, egy meg bizonytalan, de valószínűleg ő is el fog – és ez nem elbocsátás, hanem másik helyet találtak maguknak. Szóval épülünk le magunktól is, a mi irodánk most még viszonylag jól áll munkák terén is, hogy itt az EU elnökség, meg ilyenek, de pl a másik két iroda az emeleten már egybeolvadt, mert olyan kevesen vannak, és olyan kevés a munkájuk is… Szóval mondom, ezek nem jó kilátások, pedig én tényleg szeretek itt dolgozni.

Na majd ha lesznek fejlemények, akkor még beszámolok róla :) Addig is jó hétvégét mindenkinek!

ARCHÍV – programok

Mostanában a „kinti” programjaim nem sikerültek annyira jól…

Pénteken elmentünk Sz-el egy ismerősének a szülinapját megünnepelni. Sherpa nevű kocsma, valahol a Zichy Jenő utcában, hát mit mondjak, annyira nem éreztük jól magunkat. A társaságból ismertünk kb három embert (én legalábbis, Sz kicsit többet), akikből az egyik az ünnepelt maga volt, és volt ott még vagy tíz idegen; a hely maga zsúfolt és büdös (ja és persze drága is), és – bár ez nem elvárható -, én számítottam rá, hogy esetleg lehet ott táncolni is, vagy valamit; de nem. Ergo ott feszengtünk az asztaloknál és iszogattunk, meg én számolgattam a téglákat a boltíveken, és közben próbáltam hülyén mosolyogni; amikor valami kis beszélgetés alakult, akkor sem hallottam a felét, mert egyrészt a zene is hangos volt, másrészt az emberek is hangosak voltak, mert a zene hangos volt… Egyedül az volt a szerencsénk, hogy Sz vizsgázott másnap (szombaton!), és ezért már este tízkor el KELLETT jönnünk, és örültem, mert igazán kínosan éreztem magam…

Vasárnap délután pedig elhatároztuk, hogy kimegyünk sétálgatni a Margitszigetre, mert olyan szépen sütött a nap – legalábbis bentről úgy látszott. De tényleg, szinte egész délelőtt nyitva volt az ablak is, és amikor beálltam a napsugár elé, szinte égetett a melege, mint nyáron. Viszont amikor az ajtón kiléptünk, az első amit megéreztem az az volt, hogy eggyel több pulcsit magamra vehettem volna, és amikor már a villamosmegállóban álltunk, akkor éreztem, hogy a jeges szél lefagyasztja az arcom, és ha még öt percig így kell ácsorogni, akkor ki se tudom már nyitni a szám. Szóval picit így dideregtünk, aztán összenéztünk Sz-el és szinte egyszerre megszólaltunk, hogy „inkább menjünk mégis vissza?”. De tényleg, borzalmas idő volt, nem is értem. Ezek után már szinte nem is volt kérdés, hogy az estére tervezett korcsolyázás is elmarad, mert én úgy gondoltam, hogy megyek, de annál nincs rosszabb, mint amikor siklás közben a jeges szél keresztülfúj rajtad… Szóval majd meglátom, hogy holnap este milyen idő lesz, és akkor eldöntöm, hogy induljak-e, de lehet, hogy mostanában érdemesebb inkább a jó meleg szobában programot kitalálni :)

ARCHÍV – mental!

Ma is beteszek pár vicces térképet, szintén találtam… Az egyes népek sztereotípiái Európáról:

Europe according to Germans

Europe according to the British

+bónusz:

Europe according to the Vatican

Europe according to the Italian

ARCHÍV – vicces térkép

Térképek után kutatgattam a neten, és megláttam ezt:

Azon túl, hogy ez így elsőre meglepő, hogy milyen kicsi Európa ezen része Ausztráliához képest, ha belenagyítunk, akkor még pár furcsaságot észre lehet venni. Szóval igen, azt elhiszem, hogy Ausztrália ekkora. DE: Magyarország hogy néz már ki?? :) Bármilyen vetületben is nézzük, azért így nem torzulhat el… Másrészt – hol van Szlovákia? És mi az a folt ott ‘Czech’ néven? Nyilván egy ausztrál számára ez a közép-európai káosz kicsit átláthatatlan, de akkor is, nem hiszem el, hogy ezt nem lehet rendesen megcsinálni… Én ha mondjuk a közép-amerikai államokról akarnék térképet, akkor legalább arra figyelnék, hogy az országok jól legyenek rajta… (azt meg már meg sem jegyzem, hogy mikori ez a térkép, hogy még Yugoslavia van rajta? Vagy azt csak egyszerűsítés miatt csinálták így vajon?)

ARCHÍV – fordítás

Van egy kiadvány, amit a velünk egy szinten lévő iroda készített, és pár hete azzal küzdenek, hogy lefordítsák angolra (megjegyzem eleve így kellett volna megírni, és akkor nem lenne vele ennyi szopás – mivel magyarul ez az egész nem is fog megjelenni, ha jól tudom -, de az mondjuk az ő dolguk). Kiadták egy elég nagy fordítócégnek, és most már vagy harmadszorra küldik vissza, és kb nyolc-tíz ember egész napokat foglalkozik nálunk csak azzal, hogy átnézze a fordítási hibákat… Mindezt úgy, hogy a szakzsargonról előtte direkt készítettek egy fordítást itt házon belül, hiszen azt valóban talán nem várhatjuk el, hogy a szakkifejezéseket ismerje egy szimpla fordító. Tehát itt nem is erről van szó, hanem olyan szarvas hibákról, amikért az embernek még a középfokú nyelvvizsgát sem adják meg, és több olyan mondat is született (állítólag – én konkrétan szerencsére ebbe a munkába nem folytam bele annyira), amik egyértelműen a google-fordító baklövéseiről árulkodik… Ez azért mennyire durva már! Mármint az, hogy ez egy hivatalos fordítás, meg minden, és hihetetlen, hogy NEM TUDNAK angolul!!

Egy-két vicces félrefordítás, majd ha még hallok, akkor hozzáírok:

Magyar településnevek lefordítása: Gyöngyös = Pearly; Lenti = Below

Mutatók félrefordítása: egy főre eső xy = xy falling on head (egyébként a helyes formula – de ehhez szerintem még mindig nem kell semmilyen szaktudás –: per capita)

Földvár = soil castle (jó ehhez mondjuk tényleg lehet, hogy utána kell nézni, de akkor miért nem néztek utána??)

Szmogriadó = smog riot (…ez hogy jött ki, azt nem tudom, mert most direkt megnéztem, még a google-ben is smog alert)

ARCHÍV – kilók+sapka

Az elmúlt két hét során legalább hárman megjegyezték, hogy mintha fogytam volna az elmúlt időben. Ennek mondjuk biztos sok ember örülne, de engem kifejezetten idegesíteni szokott… bár ha jobban belegondolok, talán még azt sem. De csak, hogy megnyugtassak mindenkit, mióta Sz-t ismerem, azóta folyamatosan mérem a súlyomat, mert nála otthon a szobájában van egy ilyen fürdőszobamérleg, és nem bírom ki, hogy ne álljak rá, mert nekem ilyenem sose volt – és azóta (tehát több, mint három éve) körülbelül öt kiló volt a legnagyobb kilengésem bármilyen irányban az átlagsúlyomtól, és két hete amikor mértem magam, pontosan annyi voltam, mint kb egy hónapja, ami egyébként a középsúlyom (most nem írom le hány kiló, de lényeg, hogy ennyi szoktam lenni). Szóval lehet, hogy úgy tűnik, de nem :) Egyébként abból a szempontból meg kifejezetten szomorú a dolog, hogy január óta minden este (kivéve hétvégén) és lehetőségeim szerint minden reggel is szoktam egy kicsit tornászni önszorgalomból (kb öt-tíz percet), és ezek szerint ebből nem látszik semmi :) Igaz, ettől még nem kellene feltétlenül „felszednem”, mármint a tornászás miatt, hiszen az elvileg pont égetné a zsírt, de mondjuk akinek alapból nincs annyi, annak valami gyarapodást kéne tapasztalnia nem? Lehet, hogy meg kéne céloznom mondjuk plusz öt kiló tartós felszedését, de annyira az ilyesmi nem izgat azért (különben is, szerintem az a baj, hogy a mosásban az egyik farmerem kicsit kinyúlt, és most úgy tűnik, mintha lógna rajtam… Persze ez csak az én feltételezésem.).

Pénteken vettem egy baseball-sapkát, főleg azért, mert már kb másfél éve vesztettem el az előzőt, és már tök régóta akartam venni másikat, persze most még nem időszerű annyira, de majd jön a tavasz… Ez az:

Majdnem narancssárgában vettem meg ugyanezt, de rájöttem, hogy nem akarom, hogy mindenki engem bámuljon az utcán, annyira azért nincs feltűnési viszketegségem – úgyhogy maradt ez. Legnagyobb előnye, hogy olcsó volt, úgy egyébként is, és még az eredeti árát is megfelezték, mert akciós volt. Néztem máshol is, hát a normál átlagára egy baseball-sapkának 5 ezertől 7500-ig terjed, ami szerintem enyhén szólva is túlárazás. Ennyi pénzért sapkát?? Persze lehet, hogy csak én vagyok zsidó, de azért ez egy kicsit túlzás szerintem.

De nem csak ezért írok erről, hanem mert Sz azt mondta, hogy ő azt hitte, már kinőttem a baseball-sapkából (?). Mert, hogy szerinte már inkább a jólkinéző irodista-jellegű ruhákat kellene jobban preferálnom, merthát mégiscsak… Egyébként igaza is van, valószínűleg nem így fogok munkába járni, de azért az ember a szabadidejében mégiscsak szakadjon el ettől egy kicsit. És igaz, hogy napom legnagyobb részét irodában töltöm, ahol már talán a kék edzőcipő is kicsit kilóg (és akkor még szerencsésnek mondhatom magam, hogy itt nálunk nem kell mindig ing-szövetnadrágban járni), de este/hétvégén, meg úgy egyébként amikor „élni” szoktam, akkor igenis olyasmit vegyek fel, ami kényelmes és jól érzem magam benne… – de nem? Én legalábbis így vagyok vele, ha tehetem, akkor nem viszem túlzásba a jólöltözöttséget munkán kívül, mert minek? Legalább akkor megteheti az ember… :) Szóval örülök a sapkának, aztán majd várom, hogy végre hordhassam.

ARCHÍV – képes

Érdemes belenagyítani aki látni is akar belőle valamit. Majd talán írok is még egyszer, csak ezt most gyorsan beraktam. A kép címe: I Forget Where I Found This. Forrás: innen :)

ARCHÍV – társas!!

Tegnap este voltunk ismerősöknél látogatóban, kipróbáltuk a Battlestar Galactica The Board Game-t (ez természetesen nem az enyém, hanem az övék). Négyen voltunk rá, ebből ketten nem tudtuk a szabályokat, és sajnos a lány aki beavatott a játék rejtelmeibe elég össze-vissza módon osztotta meg velünk az információkat – ennek ellenére kb a játék felénél már tudtam mit kell csinálni többnyire, és összességében tetszett is a játék. Egy elég nehéz társasról van szó, elég összetett, de szerintem nagyon okosan van összehozva, és amúgy ha ráérez az ember mi hogyan működik (és már az első játék közben rá lehet!), akkor kifejezetten élvezetes. Kooperálni kell benne, meg titkos módon gonoszkodni, kinek mi a karaktere, mert ugye az az egész lényege, hogy vannak az emberek meg a cylonok, és az emberek célja a túlélés, a cylonoké meg a pusztítás. Namost négy főnél egy darab cylon van, és én már kb fél óra után tudtam, hogy ki az illető, annyira nem játszotta jól a szerepét, innentől kb a játék feléig ment a szívatás, hogy biztos ő szabotál minket, aztán mikor már mindenki meggyőződött erről, és már elvettük az elnöki jogait, sőt börtönbe is zártuk, akkor fel is fedte magát, innentől már nyíltan ment a harc, és kicsit az indulatok is elszabadultak – na mindegy, összességében hajszál híján nyertek az emberek, de egy kis homály volt a szabályban ezzel kapcsolatban, így nem tudtunk megegyezésre jutni… Na mindegy, jó a játék, igazi hardcore: a zanzásított szabályismertetés is legalább fél óráig tartott, amiből kb semmit nem értettünk meg; utána meg több mint három óráig tartott maga a játék, szóval ez nem az a fajta, hogy „most lehet, hogy veszítünk, de majd a visszavágóban…”, esetleg ha reggel kezdi az ember :). Na ez volt a nagy élmény, már rég ki akartam próbálni egyébként, csak amúgy baromi drága, hogy látatlanba megvegyem, egyébként így sem fogom, mert nem lenne kihasználva rendesen, meg ennyi pénzből azért sok mást is lehet venni… Majd esetleg nézegetem, hogy lemegy-e az ára :)

Így néz kis kb:

ARCHÍV – eu elnökség

Megnéztem ma a magyar EU elnökség honlapját (>>www.eu2011.hu<< csak azért írom le, mert a google most még nem ezt adja ki elsőre a „magyar EU elnökség” keresőkifejezésre), csak úgy kíváncsiságból, meg informálódásképpen, és sehol még egy utalást sem találtam arra a munkára, amivel mi foglalkozunk – meg ami a múlt évünkben a fő feladatunk volt. Ez valahol vicces is, de igazából nem tudom mire vélni a dolgot, mármint ez azért zavar most engem, mert én magam sem tudom hova helyezni, hogy akkor most ez a munka mennyire is számít, meg mihez is kötődik? Gondolom ennyire számít –  semennyire :) Reflektorfényben biztos nem vagyunk, mondjuk nem tudom miért lepődök meg, mert azért ez egy nagyon kis szelete a dolgoknak, és nyilván van számos fontosabb és nagyobb mérvű dolog is, csak azt hiányolom, hogy még utalás sincs erre – és ezt most itt befejezem, mivel a kedves Olvasó úgysem tudja, hogy az EZ mit jelent, én meg nem írhatom le, innentől kezdve értelmetlenné válik az egész szöveg :)

ARCHÍV – újév

Kicsit váratott magára, hogy írjak az új évben is, de most akkor megteszem.

Először is: jó volt ez a kis „szünet”, mármint, hogy nem voltam munkaközelben majdnem két hétig, és olyan dolgokat csinálhattam, amiket egyébként nem szoktam, csak hétvégén. Szóval nagyrészt otthon voltam, karácsony előttől egészen szilveszterig, szokásos családi karácsony, azzal a kivétellel, hogy nővérem már nem szokott ilyen sokáig maradni mint én. Azt terveztem, hogy megnézek egy csomó filmet, na ehhez képest az otthoni gép olyan szinten felmondta a szolgálatot, hogy azt sem engedte, hogy windows-t telepítsek rá, és sajnos nem tudtam rájönni a hiba okára – valószínűleg az alaplap egyébként szerintem (vagy a BIOS, vagy fogalmam sincs), de lényeg a lényeg, hogy nem olyasmi, amit ott és akkor meg tudtam volna csinálni, így ebben a másfél hétben egy percet nem ültem számítógép előtt. TV előtt is kb max három órát (összesen amíg otthon voltam), van egy olyan csatornánk, hogy „BBC entertainment” azt néztem a legtöbbet, mert legalább nem magyarul van :), néztem a The Weakest Link-et, meg a Green Green Grass című sitcom-ból egy részt, ami olyan igazi angol humoros(nak szánt) műsor, nem magyar embernek való azt hiszem, de legalább foghattam a fejem rajta, hogy „…és ezt ők tényleg viccesnek tartják??”. Egyébként szerintem nem, ez alapból egy béna sorozat, mert azért az angolok is tudnak jót csinálni, és itt most nem is feltétlenül a Mr Bean-re meg a Csengetett, Mylord?-ra gondolok, amik, hát szintén csak egy bizonyos rétegnek tetszenek (megjegyzem, ebbe a rétegbe én általában beletartozom :) ). Szóval ennyit a TV-ről, akkor mit is csináltam?

Elmondom: először is sokat aludtam – de tényleg nagyon sokat, napi tíz órákat. Aztán: volt egy könyv, amit kiolvastam, kb 150 oldal volt még belőle, egy másikat szintén kiolvastam, amiből még a nagy része, több, mint 400 oldal volt hátra (!), és elkezdtem egy harmadikat is, amiből meg kicsit több, mint 100 oldalig jutottam. SOKAT olvastam. Ja és ezen kívül még kiolvastam az Sz-től karácsonyra kapott Tintin képregényt is, bár az nem számít olyan túl nagy teljesítménynek azt hiszem :). Ezen kívül még voltam kirándulni is, igaz az idő azért elég dermesztő volt, meg hozzá kell tenni, hogy nálunk karácsonykor elég sok hó leesett és meg is maradt, szóval nagy túrákat nem próbáltam megtenni; továbbá szüleimmel kb rongyosra játszottuk a Carcassonne-t, hazavittem megmutatni nekik, és annyira rákattantak, hogy szinte minden délután/este akartak játszani vele – és egy idő után egy partinál már soha nem álltunk meg. Szóval mondhatnám, hogy herotom van a játéktól, de furcsamód nem, szóval kiállta a „könnyen meg lehet unni ezt a játékot?” tesztet, mert NEM, ugyanolyan szívesen játszanék vele akár most is, bárkivel. De most nem tudok, mert otthon hagytam szüleimnek egyébként :).

Na ennyit erről, szilveszterkor feljöttünk Pestre Sz-el, ahol is Sz öccsével kiegészülve indultunk hell barátomhoz megünnepelni az újévet. Volt ott egy pár 9fc-s tag (meg jópár, aki ugyan még ott volt, de aztán szépen el is ment), meg egy pár orvostanhallgató, hell csoporttársai. Kicsit megosztott volt a két csapat, ettől eléggé sajátos hangulata lett az egész partinak, de én személy szerint azért jól éreztem magam. Játszottunk gagyi szex-társasjátékot, jó activityt (csak mutogatással természetesen), ittunk sokat, meg volt vízipipa is, szóval minden ami kell. Éjfél után beindult a karaoke, amikor is egy félórás „Aladdin” blokk után én elhagytam a termet és újratöltöttem a vízipipát (és itt kell bevallanom, hogy nem, én nem láttam kiskoromban az Aladdin The Movie-t, és utána meg már nem tetszett…), aztán még beszélgettünk egy jót azokkal, akik szintén nem bírták, és nemsokára el is indultunk haza. Ennyit az újévről.

Azóta: hát nem tudom, mit emeljek ki, hétfőn reggel kifejezetten úgy jöttem munkába, mint régen amikor iskolába kellett jönni a téli/tavaszi szünet után (a nyári szünet után az más, mert akkor új évet kezd az ember, meg akkor már olyan sokat voltam otthon, hogy vártam, hogy újra együtt legyek az emberekkel), de ahogy elnéztem a többiek arca sem a boldogságtól sugárzott :) De azért szép lassan beletörődik belerázódik az ember a dologba.

Terveim erre az évre: na ezt inkább hagyjuk, tervezem, hogy befejezem a blogírást, csak még nem tudom, hogy mi legyen a vége :), addig meg még lehet, hogy egyszer-egyszer írok valamit, mert miért ne – majd amilyen kedvem lesz. De ha valami vicceset esetleg találok idén is, akkor kirakom ide, ígérem. Aki pedig abban a reményben olvasta végig ezt az irdatlanul hosszú szöveget, hogy majd talán a végén lesz valami vicces, annak meg nagy csalódást kell okoznom, mert most nem készültem ilyesmivel. Hát ez van, sajnálom. Sőt most képem sincs. Majd legközelebb *kacsint*