Na gyorsan összecsapom AZT a bizonyos posztot, amit már régen meg akartam írni – vagyis főleg a képek miatt akartam felrakni, mert már régen kivágtam őket, és kár lenne, ha hagynám veszendőbe :)
Szóval az utóbbi időben érdekes módon három időutazással, illetve sci-fi témával foglalkozó sorozatot is néztem, és olyan furcsa volt látni, meg összehasonlítani, hogy mikor mit gondoltak a jövőről – ez a téma egyébként persze sokkal tágabb, és könyveket lehetne megtölteni vele ezt tudom, de nekem csak erre futja… (Ja és aki másra számított: hát ez lesz itt, úgyhogy ha nem érdekel, akkor inkább ne is olvasd tovább, mert ilyen uncsi lesz végig…)
Az egyik: amikor megláttam, hogy le lehet tölteni magyarul, hát nem is igen hittem a szememnek… Ment a kilencvenes évek végén a TV2-n egy sorozat, az volt a címe, hogy Időzsaru – az megvan? Valamikor nyáron ment, én teljesen rá voltam kattanva, kb 12-14 évesen. És azóta már a filmet is láttam, amiből tulajdonképpen a sorozatot csinálták, a szintén Időzsaru címmel futó 1994-es alkotást, ami egyébként bárki bármit mond, szerintem jó sci-fi, Jean-Claude Van Damme-al a főszerepben :) Sőt mint kiderült ennek a filmnek van második része is (Időzsaru 2 – mi más), amit még töltök, de attól nem várok sokat, mert eleve csak videón jött ki… Szóval van ez az Időzsaru sorozat, ami bár meglepő, de összesen 9 részt élt meg (!), aztán szépen vége lett… És a lényege ugyanaz mint a filmnek, van egy ilyen időgép, ami úgy néz ki, mintha egy föld alatti rakéta síneken a falba vágódna, és ezzel elmennek a különböző korokba, hogy az „időbűnözőket” elfogják (pl 1950-es évekbe, 20. század elejére, második világháborúba, közvetlenül 1989-be…).
Az a bizonyos időgép – ha így nem ugrik be, akkor biztos nem láttad… – de még bepótolhatod!! :)
Van benne egy kis Csillagkapu feeling is, csak ez szögletes :)
Gyerekként persze baromi jó volt a sorozat, így újranézve… hát nem egy helyen sántított, egy idő után nem is kerestem már benne a bakikat meg ellentmondásokat… Viszont az az igazi kilencvenes évek feeling az rendesen megvolt benne, és már csak azért is érdemes volt újranézni – meg azért is, mert szerintem a TV-ben még az a kilenc rész se ment le végig, én legalábbis nem láttam egy párat – és milyen fura, hogy ennek ellenére, hogy ilyen rövid volt, így megmaradt a fejemben. Szóval jó, és így utólag belegondolva jó is, hogy csak kilenc részt csináltak belőle, így még elmegy :) Ja ami még furcsa volt benne, hogy a történet maga 2007-ben játszódik, mármint az a sorozat „jelene”, és érdekes, hogy egy ’97-es sorozat csupán tíz évvel előbbre már időutazást, meg lézerfegyvereket vízionált, meg mindenféle kütyüt, és az olyan ma retródivatosnak számító dolgokat, mint egy ’60-as évekbeli ing, úgy állított be, mintha legalábbis a középkorban hordtak volna olyat utoljára… Pár kép még pluszban:
Arclemásolás+gyilkosság a hatvanas évekbe visszamenve – balról jobbra és felülről lefelé kell nézni a folyamatábrát – mint egy normál képregényben…
Talán az egyik legmaradandóbb képsor, Jack Logan (a főszereplő) visszamegy a jelenbe (legalábbis ő azt hiszi) a náci Németországból. Természetesen kattintásra minden nagyítható!
A második, de időrendben első (mármint azt előbb kezdtem, meg még van is belőle jópár rész hátra) sorozat a Futurama (ejtsd: Fjúcsöráma), ami csak azért került a figyelmembe, mert most folytatódott kb 6 éves kihagyás után. Egyébként biztos, hogy nem kezdek bele, mert borzalmas a rajzolása, és én az ilyen animációs sorozatokat nem szeretem túlságosan. Most ezzel kivételt tettem – és ha akartok jót röhögni, akkor nézzetek bele, mert tényleg jó. 1999-ben kezdődött a sorozat (ami azért borzalmasan régen volt őszintén szólva :) ), arról szól, hogy ’99 szilveszterén egy pizzafutár srác (Fry) véletlenül lehibernálja magát, és 1000 évvel később ébred fel. Gyakorlatilag ez adja a legtöbb poén alapját, a jövő, illetve a mi mostani jelenünk összehasonlítása, és, hogy ez a bizonyos személy mindenre ugyanúgy rácsodálkozhat és rákérdezhet, mint maga a néző – szerintem ez azért ötletes megoldás. Nem mellesleg a többi karakter is bőven ad alapot a vicces sziturációk tömkelegére, az öreg professzor (aki főhősünk ükükükük…leszármazottja), a genyó robot, az egyszemű pilótanő, és még egyéb vicces figurák, akik egy szállítócég munkatársai, keresztül-kasul bejárva a galaxist.
Fry, a prof, Bender és Leela (balról jobbra)
+ az egyéb szereplők: Dr. Zoidberg, Hermes Conrad, és Amy Wong…
Tulajdonképpen a sorozat a mai állapotokról mutat görbe tükröt, nem egyszer eltúlozva, kifordítva kis világunk folyamatait. Eddig két évadot néztem meg, még van vagy négy, de mondom – ha valaki nevetni akar egy jót, kikapcsolódni, próbálja ki, megéri.
A harmadik sorozatot már tényleg biztos, hogy mindenki ismeri, hiszen részben ezen nőttünk fel, vagy legalábbis része volt gyerekkorunknak, ez pedig a Jetson család (The Jetsons). Ezt nem is kell részletezni, hogy miről szól, inkább azért érdekes, mert az első évadot belőle (ami nekem is megvan) hihetetlenül régen, 1962-ben csinálták, és bár elég bugyuta mese – illetve tényleg gyerekeknek szánt – azért érdekes, hogy a hatvanas években mit gondoltak a jövőről. Például az akkor még talán annyira nem volt elterjedt, hogy mindent miniatürizáljanak, mert olyan igazi nagy monstrum gépek vannak mindenhol. Azt viszont egészen természetesnek vették, hogy mindent robotok csináljanak, és az embernek semmi feladata se legyen (pl a háztartásban).
Meg akkor még az is teljesen normális volt, hogy bár ez egy gyerekeknek készült rajzfilmsorozat, mégis az apuka folyamatosan pipázik, vagy szivarozik, ami ma már – bár nem szoktam meséket nézegetni, de gondolom – teljesen idegen dolog. Egyébként bizonyos dolgokban sok hasonlóság van a Mézga család meg a Jetsons között (pl. kísérletező kisfiú, laza tinilány, zsörtölődő feleség, és tehetetlen apuka), de mondjuk ezt azt hiszem kár lenne elemezgetni…
Pytta blog 