ARCHÍV – nemsoksemmi

Most nem írok, mert nincs is nagyon mit, vagyishát biztos, hogy lenne, csak időm, meg kedvem sincs, csak gyorsan berakok egy újabb vicces térképet, hogy legyen mit nézni, aztán… ennyi. Amúgy tegnap volt megint 27, megint az új helyen voltunk, már kezdem megszokni, és megint egész sokan voltunk, és egész jó volt – de tényleg. Megint meg tudtam egy pár új hírt osztálytársaimról, ittam egy forralt bort, láttam Kern Andrást… Na de lényeg a lényeg, hogy szép az idő, aki teheti, ne internetezéssel töltse :)

A kép pedig: United States of Films. Aki szereti a filmeket, annak van mit rajta nézegetni, szerintem jól néz ki, bár van egy pár amit én sem tudok hova tenni, meg egy pár, amit én máshogy csináltam volna (pl.: Alabamához biztos, hogy a Forrest Gump-ot írtam volna be, Hawaii-hoz meg a Magnum-ot – bár igaz, sorozatok itt nem nagyon játszanak azt hiszem). Na mindegy, írtam ma is az a lényeg!

Nagyíts bele!

ARCHÍV – intrika

Írok egy kicsit a munkahelyi dolgok alakulásáról. Talán azt már eddig is mondtam, hogy nőkkel dolgozni nehéz, de most újra megerősítem ezt a hatalmas megállapításomat: nőkkel dolgozni nehéz. Folyton intrikáznak, kavarnak, kibeszélnek, szövetkeznek, ügyködnek a háttérben… és most nem konkrétan rólam van szó – szerencsére, de engem is zavarnak ezek a dolgok.

Például, van az a gyakornoklány (legyen ’A’), aki még tavasszal jött, és elég jó referenciái vannak, igaz, még egyetemista, de sok nyelven beszél satöbbi, és emiatt a másik gyakornok munkatársam (legyen ’B’) veszélyben érzi magát, és ahol csak lehet, furkálja. De tényleg, mielőtt ’A’ még idejött és csak az önéletrajzát ismertük, még poén volt, de mikor már itt volt, kiderült, hogy (szerintem) annyira nem is gáz a csaj, nem nyomulós, viszonylag normális, és valóban hasznát vesszük a tudásának. De a többi lány ahol tud, keres rajta fogást, azok is, akik nem is dolgoznak vele együtt, csak úgy ismerik… És pl tegnap ez a csaj tartott szaknyelvi „kurzust”, ami kvázi önképzőkör, tulajdonképpen annyiból állt, hogy egy témáról beszélgettünk angolul, de szerintem tök hasznos volt, és abszolút jónak tartom, ez egy ingyen angolóra nekem – persze ’A’ nem angoltanár végzettségű, de volt kint Amerikában sokat, jobban tudja a nyelvet mint én (igaz, az american english-t, nem a britet, de sebaj…). Szóval nekem, aki magyarul is nehezen fejezem ki magam néha, igencsak rámfér az angol társalgás, nem csak írásban fordítás, és egészen felüdítő volt ez a másfél óra (attól függetlenül, hogy kb csak arra jöttem rá, hogy milyen keveset tudok angolul elmondani…). Na erre ez ’B’ már csak dacból sem jött el, de olyan szinten ellenkezett, hogy állítólag még a főnökkel is „összeveszett”, hogy ő márpedig nem, pedig a főnököm az ilyen nyelvtudás-fejlesztés dolgokat nagyon komolyan veszi és erősen szorgalmazza. Szóval ha valamivel, akkor ezzel be lehet vágódni nála, de ’B’ csakazértsem akart eljönni a nyelvórára, mert nem bírja ’A’-t (meg persze gondolom nem akarja elismerni, hogy valamiben ő jobb lehet…).

Aztán van egy másik ügy is, amit meg én tettem szóvá: egypáran szerveznek kirándulást az egyik hétvégén novemberben, és a gyakornokok közül is limitált volt a „meghívások” száma (ami szerintem elég nagy diszkrimináció, hogy akinek nem tetszik az arca, vagy nem dolgozik ELÉG ideje itt, azt nem hívjuk, mert nincs egy szinten velünk… de tényleg, ez milyen dolog?), viszont az igazgatóság vezetőjét meghívták! Ő egy jó fej srác egyébként, néha szokott velünk bulizni, de azért mégis negyven éves már, meg – ha nem is közvetlenül, de – a főnökünk… Amikor ezt megjegyeztem a többieknek, azt mondták, hogy azért hívják el mindenhova, mert valaki beszélgetett vele, és látják rajta, hogy milyen leterhelt, meg mennyi melója van, és ezért ki akarják kicsit szakítani ebből a munkahelyi környezetből. Perszepersze, ez nagyon szépen hangzik. Csakhogy: ez a srác szeret dolgozni, attól érzi jól magát, ha dolgozhat, ha nagyon akarna és meg lenne terhelve, megoldaná magának a szabadságot, annyira nem gyámoltalan. Másrészt meg: milyen undorító ez a „felfelé nyalás lefelé taposás” (ezt a hétvégén hallottam újra, persze ismertem előtte is, csak most friss az élmény) hozzáállás? A főnököt elhívjuk, mert szegény olyan sokat dolgozik, a gyakornoktársainkat (akik gyakran ingyen dolgoznak itt) meg nem??? Ne mondja nekem azt senki, hogy csak emberi jóérzésből csinálják! Szóval vannak számomra nem szimpatikus dolgok, ennek ellenére én is bejelentkeztem a kirándulásra, azért kíváncsi leszek, hogy mi sül ki belőle – mondjuk novemberben már kétséges, hogy a házból ki tudunk-e majd egyáltalán moccani az idő miatt, de ez már egy másik kérdés, majd viszek kártyát meg társast…)

Na most befejezem a zagyvaságot, csak ezeket most ki kellett adnom magamból.

Ezt a számot meg már valamikor régen hallottam a rádióban, vagy egy filmben, és tegnap újra, és most már rá is kerestem, hogy mi ez, és be is linkelem ide, mert reggel óta ez megy folyamatosan a fejemben (hátha így kimegy belőle :D ), egy hallgatást megér (+szereztem csinos kis görgős lyrics-boxot is, már csak ezért is berakom!)

http://widget.lyricsmode.com/i/scroll2.swf?lid=578654&fontcolor=ffffff&fontsize=12&bordercolor=00ff00&backgroundcolor=000000
Lyrics | Time To Pretend lyrics

ARCHÍV – google earth

Ma megint nézegettem a google térképet (illetve nem is én, ha nem egy munkatársam hívta fel rá a figyelmemet), és látom, hogy Budapestre már egész közeli térhatású látképeket is csináltak, így lehet böngészgetni. Picit furcsa, mert úgy össze-vissza dülöngélnek benne az épületek, én kicsit meg is szédültem, de azért jól néz ki szerintem – változatlanul úgy gondolom, hogy a google-nek a keresőjén kívül ez az egyetlen értelmes alkalmazása, ez viszont nagyon el lett találva (az ötlet, hogy legyen ilyen, meg ahogy fejlesztgetik, meg minden – persze gondolom pénz is van benne bőven…).

És persze hibáktól ez sem mentes, dehát nem is az a lényeg: pl. megnéztem a Rózsák terei templomot két nézetben, és ha megnézitek, az alsóban lemaradt a templom egyik tornya (és a másik is épp dőlőfélben van), ez vicces szerintem :) Meg gondolom van még nem egy ilyen:

Ez a “jó” kép észak-déli tájolással.

Ez meg ugyanaz, csak más nézetből :) Elég erős. Meg még van >ITT< is egy kép a tágabb környezetről, de mondjuk nem is a képek érdekesek, hanem hogy mindenki nézze meg saját maga a cuccot!

Ja és mivel hogy ígértem még mást is, itt az a vicces kép, amit még hétfőn találtam, és most beteszek (Doctor Who – mondjuk aki nem érti, annak ez úgysem jelent semmit, aki meg igen, annak nem kell mondani, de azért mondom :) )

Illetve, hogy egészen pontos legyek a kép címe: But It’s the Only One With Tea Time

ARCHÍV – munkafilozófia

Kicsit filozofálgatok: tegnap este Sz-el valahogy szóba jött, hogy milyen rossz, hogy az ember sokszor semmi hasznát nem látja a saját munkájának, mármint, hogy nincsenek konkrét kézzel fogható eredmények. És, hogy milyen sok ilyen jellegű munka van, és, hogy ez mennyire el tudja néha kedvetleníteni az embert… Őszintén szólva én már ezt egy jó ideje érzem, és valóban nekem kell tudatosítanom azt magamban nagyon sokszor, hogy ’de igen, ez hasznos amit csinálsz, még ha nem is látszik…!’. Valóban mennyivel könnyebb mondjuk egy mesterembernek a munkája eredményét élvezni, egy kőművesnek, aki felépít egy falat, egy asztalosnak aki csinál egy polcot, egy kertésznek, aki elültet egy csomó virágot… persze nem tudom, hogy ezt ők maguk hogy érzik, vagy, hogy ha én ilyen munkát végeznék, akkor hogy érezném ezt az egészet. Mindenesetre az érdekes volt, hogy Sz is így érez, bár végülis érthető. Mert ő problémás gyerekekkel foglalkozik, ’fejlesztéseket’ tart nekik, és valóban nem lehet konkrétan megfogni, hogy most annak a gyereknek ettől mennyivel lesz jobb a teljesítménye, vagy mennyivel nőnek az esélyei meg a lehetőségei a továbbiakban, satöbbi. De mondjuk ez szerintem még mindig jobb, mint amit én csinálok. Mert itt van ez a szakma, írunk mindenféle tanulmányokat, kutatgatunk, elemezgetünk, és lehet, hogy a kutya sem olvassa el a tanulmányokat, vagy ha igen, akkor sem használják fel a benne foglaltakat, és végül nem lesz semmi hatása, mert ez végülis már politika, és ott igazán nem jellemző, hogy azért hozzanak meg ilyen-olyan döntést, mert XY kutatás ezt mutatta ki… legalábbis ez nagyon ritka eset, és én magam lepődnék meg, ha nem így lenne. Persze kellemes csalódás lenne, de akkor is. Mindenesetre azért én úgy vagyok vele, hogy amit leírunk, azt végül bárki elolvashatja, és ki tudja, lehet, hogy valakiben valamikor megmozdít egy gondolatmagot, és akkor MÁR volt értelme az egésznek :) Fogjuk fel így. Mi meg mindenesetre dolgozhatunk, és pénzt kereshetünk, és legalább nekünk jobb lesz, mert nem unatkozunk :)

Na a szövegből elég, beteszek egy újabb vicces térképet (érdemes belenagyítani!), aztán megyek! Ja és már megvan a következő poszt vicces képe is, csak még tartogatom egy kicsit… :)

A szakzsargonban (merthogy természetesen ilyenünk is van), úgy mondják ezt, hogy ‘mental map’, vagyis mentális térkép – a valóságról bennünk kialakult kép. Ez most épp a The World According to San Francisco címet viseli, hogy miért pont SF azt nem tudom, de gondolom a kép készítője lakik ott :)

ARCHÍV – képrejtvény

Mai képrejtvény: mi ez? (nem saját sajnos, hanem munkatársam küldte, egyébként ez lesz a mai ebéd, úgyhogy nekünk könnyű volt kitalálni)

A megfejtést fehér betűkkel beírom (csak, hogy még izgalmasabb legyen), jelöld ki a szöveget: BAKONYI BETYÁRLEVES

ARCHÍV – avatar

Megjött az ihletem, vagy nemtudom :) Ezeket is már régen akartam betenni, csak valahogy mindig elfelejtődött, de most eljött az idő. Csak azért, mert viccesek szerintem: avatar-ok az osztályfórumról, köztük az enyém is (sőt, ez volt azt hiszem az első vagy második kép amit feltöltöttem a blogra a legeslegelején!!):

Hogy még jobban villogjon, meg kattogjon, meg csipogjon az oldal :)

ARCHÍV – Óz a csodák csodája

Arról is akartam írni (de még mikor…), hogy elolvastam az Óz a csodák csodáját nemrégiben, az eredeti sztorit (olyannyira, hogy még eredeti nyelven is…), és mit mondjak, érdekes élmény volt. Mármint az, hogy folyamatosan összehasonlítottam a filmmel a könyvet, merthogy azt én sokkal előbb láttam. A nagyon-nagyon híres 1939-es Judy Garland-os The Wizard of Oz című musical-ről beszélek, amit ha nem is látott mindenki, az egyik betétdalát biztos, hogy hallotta már ilyen-olyan formában, a Somewhere over the Rainbow-t. Én ezt a filmet nagyon szeretem, amikor megkaptam pár éve az egyik filmszakot tanuló lánytól a koleszban (ráadásul DVD formátumban magyar szinkronnal, angol énekhangokkal), majdnem magam alá … – szóval örültem neki, mert letölteni akkoriban nem nagyon sikerült még. Szóval meg is néztem, és nagyon tetszett is, még a song-okat is letöltöttem mellé (azt könnyebb volt megszerezni), tényleg jó volt. Viszont most a könyv elolvasása után olyan érzésem van, mintha a film csak valami csonka összevisszaság lenne, pár részlet kiválogatva, meg jópár dolog erősen módosítva, és nagyon-nagyon leegyszerűsítve, úgy is mondhatnám, hogy lebutítva. Persze igaz, ha mindent benne hagynak, akkor hosszúra nyúlt volna, de azért vannak részletek, amiket nem értem miért írtak át – főleg, hogy elvileg maga az író is részt vett a film készítésében úgy tudom, és nem értem, miért változtatott meg egy csomó mindent. Például, hogy a filmben piros Dorothy cipellője, a könyvben ezüst, aztán kb az összes karakter tökmáshogy jelenik meg (főleg a bádogember, akinek a háttérsztorija pedig tök jó), kihagyták a szemüvegeket is az Emerald City-ben, a szárnyas majmok történetét egy az egyben, a Dél boszorkányához menő túrát egy az egyben, meg egyáltalán a vége teljesen más lett – és még egy csomó apró, (meg igazából nem is olyan lényeges) részlet is vagy kimaradt, vagy megmásították. Szóval ezek után a film – hát inkább nem is véleményezem, musicalnek jó, meg persze meg lehet nézni, de igazából én nagyon-nagyon várnám, hogy csináljanak egy rendes remake-et, amiben benne van a lényeg is – mert azért ebben a sztoriban nagyon sok kraft van, ami a filmből nagyon kimaradt. Egyébként van belőle egy rajzfilmsorozat is, arra kíváncsi lennék, mert igazából ez tipikusan sorozatosítható mese, úgy még talán jobb is lehet egy hosszú filmnél… nem is tudom. Na szóval lényeg a lényeg: aki jót akar, az olvassa az Óz-t, ne nézze :)

Ez egészen pontosan egy anime (Oz no Mahou Tsukai), ami 1986-87-ben ment és 52 részes összesen (és >>ITT<< lehet róla többet olvasni), és gyanítom, hogy mivel japánok csinálták, ez is kicsit elrugaszkodik az alapoktól – de ettől függetlenül érdekes lehet…

ARCHÍV – változások

Nézegettem a flagcounter-es számlálómat, most vettem csak észre, hogy ez nem csak azt tudja, amit az oldalsávban mutat (fekete box zászlókkal meg számokkal), hanem komplett statisztikát mér, szépen be is vágok ide két képet, és akkor a mai okosság meg is volna :)

Ez például tök jó, térképen is megmutatja, hogy mi mennyi, ugyanúgy zászlókkal.

Ez meg kördiagram-szerűen mutatja kb ugyanazt – nem meglepő módon a magyar találatok vezetnek :)

Egyébként nem mellesleg új szavazást is indítottam a jobb oldalsó sávban (szép fekete-sárga, hogy kibökje az ember szemét) ->> gyerünk, mindenki szavazzon, azért van!! :) …valamint van még egy módosítás az oldalon, hiszen az mindig kell, de ezt már csak a szemfülesebbek találják meg, mert nem árulom el, hogy mi az (persze annyira nem nehéz, nyilván egy új box-ot tettem be valamelyik oldalsávba…). Na további jó szórakozást.

ARCHÍV – időutazás

Na gyorsan összecsapom AZT a bizonyos posztot, amit már régen meg akartam írni – vagyis főleg a képek miatt akartam felrakni, mert már régen kivágtam őket, és kár lenne, ha hagynám veszendőbe :)

Szóval az utóbbi időben érdekes módon három időutazással, illetve sci-fi témával foglalkozó sorozatot is néztem, és olyan furcsa volt látni, meg összehasonlítani, hogy mikor mit gondoltak a jövőről – ez a téma egyébként persze sokkal tágabb, és könyveket lehetne megtölteni vele ezt tudom, de nekem csak erre futja… (Ja és aki másra számított: hát ez lesz itt, úgyhogy ha nem érdekel, akkor inkább ne is olvasd tovább, mert ilyen uncsi lesz végig…)

Az egyik: amikor megláttam, hogy le lehet tölteni magyarul, hát nem is igen hittem a szememnek… Ment a kilencvenes évek végén a TV2-n egy sorozat, az volt a címe, hogy Időzsaru – az megvan? Valamikor nyáron ment, én teljesen rá voltam kattanva, kb 12-14 évesen. És azóta már a filmet is láttam, amiből tulajdonképpen a sorozatot csinálták, a szintén Időzsaru címmel futó 1994-es alkotást, ami egyébként bárki bármit mond, szerintem jó sci-fi, Jean-Claude Van Damme-al a főszerepben :) Sőt mint kiderült ennek a filmnek van második része is (Időzsaru 2 – mi más), amit még töltök, de attól nem várok sokat, mert eleve csak videón jött ki… Szóval van ez az Időzsaru sorozat, ami bár meglepő, de összesen 9 részt élt meg (!), aztán szépen vége lett… És a lényege ugyanaz mint a filmnek, van egy ilyen időgép, ami úgy néz ki, mintha egy föld alatti rakéta síneken a falba vágódna, és ezzel elmennek a különböző korokba, hogy az „időbűnözőket” elfogják (pl 1950-es évekbe, 20. század elejére, második világháborúba, közvetlenül 1989-be…).

Az a bizonyos időgép – ha így nem ugrik be, akkor biztos nem láttad… – de még bepótolhatod!! :)

Van benne egy kis Csillagkapu feeling is, csak ez szögletes :)

Gyerekként persze baromi jó volt a sorozat, így újranézve… hát nem egy helyen sántított, egy idő után nem is kerestem már benne a bakikat meg ellentmondásokat… Viszont az az igazi kilencvenes évek feeling az rendesen megvolt benne, és már csak azért is érdemes volt újranézni – meg azért is, mert szerintem a TV-ben még az a kilenc rész se ment le végig, én legalábbis nem láttam egy párat – és milyen fura, hogy ennek ellenére, hogy ilyen rövid volt, így megmaradt a fejemben. Szóval jó, és így utólag belegondolva jó is, hogy csak kilenc részt csináltak belőle, így még elmegy :) Ja ami még furcsa volt benne, hogy a történet maga 2007-ben játszódik, mármint az a sorozat „jelene”, és érdekes, hogy egy ’97-es sorozat csupán tíz évvel előbbre már időutazást, meg lézerfegyvereket vízionált, meg mindenféle kütyüt, és az olyan ma retródivatosnak számító dolgokat, mint egy ’60-as évekbeli ing, úgy állított be, mintha legalábbis a középkorban hordtak volna olyat utoljára… Pár kép még pluszban:

Arclemásolás+gyilkosság a hatvanas évekbe visszamenve – balról jobbra és felülről lefelé kell nézni a folyamatábrát – mint egy normál képregényben…

Talán az egyik legmaradandóbb képsor, Jack Logan (a főszereplő) visszamegy a jelenbe (legalábbis ő azt hiszi) a náci Németországból. Természetesen kattintásra minden nagyítható!

A második, de időrendben első (mármint azt előbb kezdtem, meg még van is belőle jópár rész hátra) sorozat a Futurama (ejtsd: Fjúcsöráma), ami csak azért került a figyelmembe, mert most folytatódott kb 6 éves kihagyás után. Egyébként biztos, hogy nem kezdek bele, mert borzalmas a rajzolása, és én az ilyen animációs sorozatokat nem szeretem túlságosan. Most ezzel kivételt tettem – és ha akartok jót röhögni, akkor nézzetek bele, mert tényleg jó. 1999-ben kezdődött a sorozat (ami azért borzalmasan régen volt őszintén szólva :) ), arról szól, hogy ’99 szilveszterén egy pizzafutár srác (Fry) véletlenül lehibernálja magát, és 1000 évvel később ébred fel. Gyakorlatilag ez adja a legtöbb poén alapját, a jövő, illetve a mi mostani jelenünk összehasonlítása, és, hogy ez a bizonyos személy mindenre ugyanúgy rácsodálkozhat és rákérdezhet, mint maga a néző – szerintem ez azért ötletes megoldás. Nem mellesleg a többi karakter is bőven ad alapot a vicces sziturációk tömkelegére, az öreg professzor (aki főhősünk ükükükük…leszármazottja), a genyó robot, az egyszemű pilótanő, és még egyéb vicces figurák, akik egy szállítócég munkatársai, keresztül-kasul bejárva a galaxist.

Fry, a prof, Bender és Leela (balról jobbra)

+ az egyéb szereplők: Dr. Zoidberg, Hermes Conrad, és Amy Wong…

Tulajdonképpen a sorozat a mai állapotokról mutat görbe tükröt, nem egyszer eltúlozva, kifordítva kis világunk folyamatait. Eddig két évadot néztem meg, még van vagy négy, de mondom – ha valaki nevetni akar egy jót, kikapcsolódni, próbálja ki, megéri.

A harmadik sorozatot már tényleg biztos, hogy mindenki ismeri, hiszen részben ezen nőttünk fel, vagy legalábbis része volt gyerekkorunknak, ez pedig a Jetson család (The Jetsons). Ezt nem is kell részletezni, hogy miről szól, inkább azért érdekes, mert az első évadot belőle (ami nekem is megvan) hihetetlenül régen, 1962-ben csinálták, és bár elég bugyuta mese – illetve tényleg gyerekeknek szánt – azért érdekes, hogy a hatvanas években mit gondoltak a jövőről. Például az akkor még talán annyira nem volt elterjedt, hogy mindent miniatürizáljanak, mert olyan igazi nagy monstrum gépek vannak mindenhol. Azt viszont egészen természetesnek vették, hogy mindent robotok csináljanak, és az embernek semmi feladata se legyen (pl a háztartásban).

Meg akkor még az is teljesen normális volt, hogy bár ez egy gyerekeknek készült rajzfilmsorozat, mégis az apuka folyamatosan pipázik, vagy szivarozik, ami ma már – bár nem szoktam meséket nézegetni, de gondolom – teljesen idegen dolog. Egyébként bizonyos dolgokban sok hasonlóság van a Mézga család meg a Jetsons között (pl. kísérletező kisfiú, laza tinilány, zsörtölődő feleség, és tehetetlen apuka), de mondjuk ezt azt hiszem kár lenne elemezgetni…

ARCHÍV – kvíz

Which sci-fi crew would you best fit in with?

Az eredmény:

Nebuchadnezzar (The Matrix) 94% Serenity (Firefly) 94% Moya (Farscape) 63% Heart of Gold (Hitchhiker’s Guide to the Galaxy) 63% Babylon 5 (Babylon 5) 63% Andromeda Ascendant (Andromeda) 56% Enterprise D (Star Trek) 56% Deep Space Nine (Star Trek) 56% SG-1 (Stargate) 56% Millennium Falcon (Star Wars) 44% Galactica (Battlestar: Galactica) 31% FBI’s X-Files Division (The X-Files) 25% Bebop (Cowboy Bebop) 13%

Lehet, hogy elég átgondolatlanul töltöttem ki, de mindegy – úgy látszik egy Mátrix-világba való vagyok :) (mondjuk holtversenyben első a Firefly, ami meg tök más, úgyhogy nem nagyon értem – és utolsó a Cowboy Bebop, az meg hogy lehet???) Unatkozó embereknek mindenképpen ajánlott kitölteni – főleg, ha valamennyire szeretik is a sci-fi-t :)

ARCHÍV – cat stevens

Múlt hét folyamán egészen véletlenül három különböző helyen is belefutottam Cat Stevens zenéjébe, úgy, hogy előtte nem nagyon sokat tudtam róla. Először megnéztem hétvégén (nem most, hanem ezelőtt) a Harold and Maude című filmet, amit még wheer barátom adott valamikor szeptember elején, de csak most jutottam oda, hogy meg is nézzem – és mit mondjak, kellemes csalódás volt. Kicsit lassú, meg oldschool a film, meg nem is nagyon lehet kibogozni, hogy pontosan mit akar mondani, de többek között egy valami nagyon jó benne – mégpedig a zenéje, mert tele van Cat Stevens számokkal (illetve azt hiszem olyan is van, amit direkt erre a filmre írt). De egyébként ha valaki szereti a fekete vagy morbid humort, illetve az abszurditást, akkor is érdemes megnéznie ezt a filmet (amúgy én még a filmről sem hallottam ezelőtt sehol).

Na most kipróbálom működik-e ez a lejátszó, a zöld ‘play’ gombot kell megnyomni:

	Cat Stevens – If You Want To Sing Out, Sing Out .mp3
	http://beemp3.com/player/player.swf
	Found at bee mp3 search engine

A másik, ahol szembejött ez a zene az Extras című sorozat (Futottak még…), amit szintén múlt hétvégén kezdtem, és tök vicces, mert annak meg a végefőcíme Cat Stevens, és még soha nem hallottam, de a hangszínből rájöttem, hogy az, aztán utánanéztem – és tényleg.

A harmadik meg a Skins 1. évad utolsó része, ahol meg a szereplők kezdik el énekelni a Wild World-öt, amit biztos vagyok benne, hogy mindenki hallott már (én is), csak nem tudta, hogy az is Cat Stevens. De igen, az. Majd később lehet, hogy teszek fel valami zenei mintát, találtam egy oldalt, ahonnan lehet beágyazni, majd kipróbálom milyen… (UPDATE: igen, kipróbáltam :) – ilyen )

	Cat Stevens – Wild World, Cat Stevens .mp3
	http://beemp3.com/player/player.swf
	Found at bee mp3 search engine

Addig is most jobb híján megint egy vicces térképet teszek be, amit már nem most találtam, de mielőtt végleg elfelejtem, berakom – amúgy most nagyon nem lesz időm szerintem írni ezen a héten sem, mert sok a dolog… de ki tudja – pedig lenne ám mit!

Mapping Stereotypes – European Map According to Americans a térkép címe :)

ARCHÍV – piros pont

Ez már biztos régi, de én most találtam rá… Unatkozó embereknek ajánlom (csak és kizárólag) – én elég hamar meguntam őszintén szólva… :)

The Red Button Yes, you have been warned! Do not press this red button even if you really want too. Just don’t do it! But, we are for certain you will anyway.