Ilyenekről nem szoktam írni, de most egy kicsit fogok.
Mostanában keddenként Sz-szel járunk egy Alpha-kurzus nevű tíz alkalomból álló sorozatra, aminek nagyjából az a célja, hogy az embereket megismertesse, közelebb hozza a kereszténységgel. Sz egy volt szobatársa ajánlotta a dolgot, meg még egy jópár ismerősünk is van ott, úgyhogy nem csak úgy egyedül vágtunk bele ebbe.
Az első alkalom múlt héten volt, kicsit bevezető jelleggel, a második meg tegnap. Tök jó, mert úgy kezdődik minden este, hogy először megvacsorázunk, rendelnek kaját, és azt ott helyben megesszük, és tökingyen van az egész (mind a tízszer). Valahol szomorú is persze, hogy már ilyen eszközökhöz kell folyamodni, hogy az ember egyáltalán elmenjen egy ilyen helyre, de valahol megértem.
Néha úgy érzem, hogy én kicsit kilógok a sorból, mert azokat a dolgokat amiket itt elmondanak (mi a kereszténység? ki volt Jézus? meg ilyenek – vagyis gondolom hasonló dolgok várnak még ránk), én már ismerem, meg én egy ilyen ’folyamaton’ már egyszer keresztülmentem, merthát a végső cél nyilván az lenne, hogy további követőket ’toborozzanak’, hogy megértsék az emberek, hogy miről szól ez az egész, és miért fontos. És nyilván ide olyan embereket várnak, akik amúgy nem járnak templomba, nem olvasnak Bibliát, nem kaptak ilyen nevelést, nem gondolkoztak még el komolyabban ezekről, satöbbi, csak úgy élik az életüket a világban. De azért számomra is jó – akár újra – hallani ezt az egészet, már csak azért is, mert ha mondjuk nekem személyesen kéne meggyőznöm valakit, hogy miért jó kereszténynek lenni, nem biztos, hogy menne, sőt, szinte biztos, hogy valamit túlságosan erősen sulykolnék, hirtelen akarnék mindent elmondani…
Egyébként az elején kicsit magam is szkeptikusan álltam hozzá ehhez, hogy majd itt ilyen PR jelleggel elmondják, hogy milyen menő ez az egész, meg Jézus-haver (Dogma), meg minden, ahogy néha az aluljárókban szokták, de ezt annyira nem tapasztaltam eddig. Az előadó egy református lelkész, aki persze fiatal, de teljesen szolidan adja elő a dolgokat, utána meg beszélgetés van kis csoportokban, ami szintén inkább arra épül, hogy egymást hallgassuk, ne pedig valaki előadja magát. Persze ettől függetlenül van egy kicsit idegen, már-már szektás hangulata az egésznek, az ember érezheti azt, hogy rá akarnak tukmálni valamit, mint amikor a biztosítási szakember meggyőz róla, hogy mi a legjobb befektetés számodra… de talán ezt nem is nagyon lehet elkerülni. Legalábbis én nem tudnám jobban csinálni. Úgy értem, hogy nekem tetszik amiket mondanak, merthát nyilván én máshogy hallom, mint egy olyan valaki, aki még sose hallotta ezeket, de azt is megértem, ha valakiből zárkózottságot váltanának ki ezek a dolgok. Mert végülis itt az fog majd kijönni, hogy élj máshogy, változz meg, és amit eddig csináltál, az mind rossz volt, és erre érthető lenne egy olyan természetes (kényelmi) reakció, hogy igen, igen, de én ezen már akkor sem változtatok, mert eddig is eléldegéltem valahogy, és ezután is el fogok, hagyjatok engem békén…
Meg egyébként az is tetszett (igen, ez most a reklám helye, de azért érezzétek, nekem ez egy kellemes csalódás volt – és ezt keresztényként mondom), hogy eddig nagyon okosan és lassan építették fel a dolgokat. Úgy, hogy tényleg érthető legyen, nem túl szájbarágós, de azért nagyon sok új információval, érvekkel alátámasztva, megtámasztva, szerintem teljesen hiteles volt. És szerintem ez mint módszer biztosan jól működik, mert hét közben az ember elgondolkodhat, hogy akkor most hogy is van ez az egész, és van idő leülepedni, ugyanakkor a rendszeresség is jó, hogy heti egyszer erre koncentrálunk, és egyre tovább haladunk a dolgok feltárásában. Én még ilyenben nem vettem részt, de szerintem jó ötlet, mert eddig csak olyanról hallottam, hogy mondjuk egy nap alatt, vagy egy hét alatt (evangélizációs nap / hét) egy felekezet elmondja a maga dolgait, de annál ez egyrészt interaktívabb, másrészt meg hosszabb távú. Persze aztán ki tudja melyik a hatásosabb… meg, hogy kikhez jut el ez az egész, mert azért aki tényleg semmit nem tud Istenről, meg nem is érdekli, az elég nehezen jut el egy ilyen helyre szerintem… Mármint azok a tömegek, mert nyilván ez tömeges jelenség, itt meg vagyunk max harmincan. Nna, most ezt a témát itt befejezem, amúgy amiről akartam írni képekkel illusztrálva, az még mindig hátravan, csak ez most kikívánkozott belőlem, viszont most is beteszek azért egy képet, ami vicces, és pont ma találtam (graphjam, mi más):
U.S States Renamed for Countries with Similar GDP. Rajta van Magyarország is (Nevada helyén). Ebben csak annyi a csúsztatás (mert egyébként ez nem „csak vicc”, hanem tényleg így van – elvileg), hogy nem az egy főre jutó GDP-vel számoltak – ami a mérvadó ugye -, hanem az összessel. Ezért lehet az, hogy a tízmilliós Magyarországnak ugyanannyi a GDP-je, mint a kb. 2,6 milliós Nevadának, ami azt jelenti, hogy az egy főre jutó GDP ott majdnem négyszer akkora, mint kis hazánkban :)
És vannak hozzá vicces kommentek is >>ITT<<, a többi meg a térkép címére kattintva (arról az oldalról, ahonnan én találtam a képet). Befejeztem
Pytta blog 