Huszonhetedike lévén tegnap ismét volt Óbester, csakhogy most a szokásostól eltérően nem az Óbesterben, hanem egy másik kocsmában, amit új törzshelynek akarunk meghonosítani (nevet nem írok, mert nem reklámozom). Én most voltam itt először, egyébként nagyon kulturált hely, meg van jó nagy szabadtéri része (nyárra / jó időre ez nagy előny), egy baja van csak, hogy messze van – és nem csak tőlem szerintem. Meg mondjuk a törzsközönség is kicsit más, annyiból jobb, hogy sok a fiatal, de azok az igazi budai elit-tizen-huszonévesek, tőlük valahogy olyan idegen lesz számomra az egész környezet. Én szerettem az Óbesterben, hogy oda lejártak a törzsvendégek, az igazi alkeszek, meg munkásemberek, meg minden, volt annak egyfajta hangulata, itt meg olyan mű még a pincérnő is, és különben is milyen az a hely, ahol nem a csaposnál rendelsz, hanem kihozzák neked az asztalhoz? :) Szóval a távolság mellett én azt sem szeretném, hogy elsznobosodjunk, valahogy emiatt sem éreztem most olyan jól magam azt hiszem. (Meg amiatt sem, hogy valamivel jól elrontottam a gyomrom szerintem délben, és későn is vacsoráztam ráadásul – de ez egy másik történet).
Vártuk volt osztályfőnökünket is, aki maholnap kimegy Amerikába (mindkét volt osztályfőnökünk idén otthagyta a sulit, ez vicces szerintem), de sajnos már vidéken volt ezért nem jött, de megígérte, hogy ha visszajön fél év múlva, akkor tart nekünk beszámolót. Napersze – nem mintha annyira hiányzott volna egyébként, de azért szerintem jó fej volt, meg kicsit sajnáltam, hogy most nem jött… Vannak más történések is ám, egyik osztálytársam lehet, hogy Győrbe megy dolgozni, a másik meg Székesfehérvárra, egy srác meg ma kapott állást pont (itt Pesten), amit jól meg is ünnepeltünk. Kicsit el is szontyolodtam, azt hiszem most jönnek ki azok a különbségek, hogy ki mennyit keres, meg ilyesmik (mármint, hogy most már ezek lesznek a beszédtémák) és néha kicsit kényelmetlenül érzem magam, amikor valaki azt mondja, hogy ’most keresek egy új helyet, de nettó kétszázezer alatt szóba se állok senkivel’… De persze van akinek lehet, van akinek meg nem – és nem is EZ a baj, csak ha már lejövök rég nem látott ismerősökkel beszélgetni, akkor valahogy nem erre vagyok kíváncsi. Amúgy hazafelé azon gondolkodtam, hogy most már igazán jó lenne találkozni stoker barátommal, meg esetleg rákérdezni, hogy mi van chamo-val – valahogy hiányzik az a hangulat, ami velük megvolt. Persze tudom, hogy most már más minden, de nekem ez a tegnap esti akkor is túl komoly volt, én nem akarok arról beszélgetni, hogy mennyi a cafetéria, meg a törzsidő, meg a szabadság, meg az utazási hozzájárulás, aztán már előre látom, hogy a következő lépcső meg az lesz, hogy mennyi a törlesztő, meg a casco, meg a mittudoménmi… Talán ezért jobb, ha úgy vagyunk együtt, hogy konkrétan csinálunk is valamit, mondjuk társas, vagy ilyesmi, akkor fesztelenebb a hangulat. De persze nem panaszkodok, jó volt látni a régi arcokat, megérte, és sokan is voltunk, és szeretem őket – még akkor is, ha egyre inkább rájövök, hogy mennyire különbözőek vagyunk (és ez még csak fokozódni fog). De örülök, hogy még ennyire futja tőlünk, hogy mindezek ellenére is össze-összejárunk…
Majd akarok még írni ’valamit’, képekkel jól megfűszerezve, de azt majd egyszer, ha lesz több időm – és ezen a héten azt hiszem ilyen nem nagyon lesz… :) (hmm, ez most nagyon misztikusan hangzott, mi? Most gondolom már mindenki tűkön ülve várja, hogy mi fog történni..! :)))
Pytta blog 