ARCHÍV – esküvő

Hétvégén voltam esküvőn (ez volt a második életemben), gyűjtöm be a tapasztalatokat, hátha tanulok belőlük… :) Itt először a polgári rész volt, de az is a templomban, semmi cifrázás, kb negyed óra alatt meg is voltak – ezt kb én is így szeretném, ez az a rész, ami számomra nem sokkal többet jelent, mint mondjuk megcsináltatni egy személyit (jó, persze ennél többet…). Aztán kis szünet, vonul be a menyasszony, a húga fuvolázta a bevonulózenét. Ez kedves szerintem, csak ahogy hallgatom a zenét, egyszerre csak beugrott… ez nem a Keresztapa zenéje?? Megkérdezem Sz-t is… de igen, az (aki nem ismeri, >>EZ AZ<<). Erre egy picit felkuncogtam, egy kicsit morbid ez a választás szerintem, de persze szép a zene, csak nekem egyből a film társul hozzá, ami meg… szintén jó film, csak nem olyan esküvős – bár ha jobban belegondolok, abban is volt esküvő :)

Na mindegy, a templomi részről ennyit, aztán mentünk a lakodalomba, aminek meg az volt az érdekessége, hogy az ifjú arát olyan szinten sikerült leitatni, hogy már kb olyan tíz óra körül is erősen támolygott, aztán amikor megjött a menyasszonyszöktetésből, akkor úgy nézett ki, mint én szoktam, amikor keresem, hogy hova hányjak gyorsan… Aztán egy időre el is tűntek, de azért volt ez a menyecsketánc is (hivatalosan éjfélkor, ez olyan hajnali fél kettő körül volt szerintem), ott már egészen tűrhető állapotba hozta magát, de azután megintcsak gyorsan eltűntek férjestül mindenestül. Hát én kicsit sajnáltam szegényt, bár az emberben ott van a sztereotípia, hogy a lagziban mindenki mattarészegre issza magát, pedig ez egyáltalán nem így van – szerintem. Mindenki iszik mint a gödény, ez igaz, csak nem látszik meg mégsem rajtuk, mert kitáncolják, meg telezabálják magukat, meg minden – legalábbis csak annyit szabad inni, hogy így ne látsszon rajtad. Amikor már sok, akkor sok… Én most ilyen helyzetnek még csak a közelében sem voltam, mert már eleve úgy mentem le, hogy meg vagyok fázva, és ez nem is javult nagyon. Úgyhogy ittam két pálinkát, hogy felmelegedjek (egész este), de ennyi volt az összes alkoholbevitel, amúgysem voltam annyira jól, úgyhogy nem akartam itt most nagy szétcsapatást.

Amúgy még most is tart a dolog, tegnap volt a mélypont azt hiszem, már-már lázasnak is éreztem magam néha, fájt a fejem, elgyengültem, ma már csak az orromat fújom, meg reggel fájt a torkom, de azt hiszem kezdek javulni. Ez az időjárás meg még egy lapáttal rátesz, hogy ne legyen olyan egyszerű…

Más téma: ma életemben először kaptam valami spamüzenetet telefonra. Valami legalább tizenkét számjegyű telefonszámról (amiben véletlenül sem volt 06, +36 vagy ilyesmi), random angol szöveg volt benne, meg ilyenek, hogy *some other text*. Ki is töröltem, de jött még egy, abban csak annyi volt, hogy ’es and *some other text*’. Mondjuk lehet, hogy nem egy 3310-esre tervezett kis vírus volt ez, hanem valami olyasmi ami az én telefonom képességeit meghaladja… azért remélem többet nem kapok…

Na és akkor valami vicces kép még a végére…

Recycle or die

ARCHÍV – ezmegaz

Gondolom nem sok mindenkit érdekel, de kép gyanánt berakok megint egy térképet, amit én csináltam… mert miért ne. Nem tudom, szerintem szép lett, de persze lehet, hogy csak azért gondolom így, mert jó sok időm elment vele :)

Mostanában érdekes dolgok történnek körülöttem, nem mondom, hogy konkrétan velem, csak úgy látok ezt-azt. Például tegnap ahogy mentünk ebédelni, láttam egy pár csúnyán összekarambolozott kocsit az úton, azt hiszem nem sérült meg senki nagyon, de egy-két kocsi eléggé összetört (szerencsére az ütközés pillanatáról lemaradtunk). Egyik reggel meg rámdudáltak amikor mentem át a zebrán. Jött egy kocsi viszonylag nagy sebességgel, de mondom szerintem le tud fékezni, nem jön mögötte sem senki, és a két sávból az egyik totál üres, úgyhogy elindulok. Út közepénél tartok, kocsi nem lassít, hanem DUDÁL. Picit megijedtem aztán satufék, csikorgás, autó megállt (nem az orrom előtt, valóban le tudott fékezni rendesen csak gondolom kicsit bepánikolt). Széttárom a kezem, hogy: ez most mivolt öreg? Erre int, hogy ’bocs, menjél’. Szerencsére nem az a bunkó fajta volt, szerintem nem látta, hogy itt zebra van…

Tegnap egy erősen középkorú ittas személy kezdett beszélgetésbe velem a villamoson, véletlenül ránéztem amikor felszálltam, kerestem, hogy ki az az állat, aki hangosan énekel valami mulatóst a villamoson. És észrevett. Műanyagpohárban kis bor (vagy boroskóla) a kezében, azt mondja, menjek vele, meghív egy italra. Mondom nem. Öt másodperc szünet: nincs véletlenül ötven forintod? Mondom nincs. Aztán szerencsére leszállt az első megállónál.

Hét elején egyik este a hozzánk közeli boltban voltunk vásárolni, a pénztár mögött egy cigánycsalád épp a tábla csokikat pakolták ki a biztonsági őrnek, amit el akartak lopni. Szánalmas. Ha legalább zsemlék lettek volna vagy valami, azt mondom éhesek voltak, megértem, de tábla csokikat? Milyen világban élünk? És nem is, hogy kisgyerekek, vagy ilyesmi, hanem egy rendes család, apuka-anyuka-gyerekek…

Egyik este lódobogást hallottam az ablakom alatt, lusta voltam kinézni, pedig meg kellett volna sasolni, hogy EZ MI? Ennyire nem élek külvárosban még – meg egyáltalán… lovagolni Pesten?? Vicces volt (biztos lovasrendőrök voltak :).

Na ilyen rövid szösszeneteket talán még tudnék írni, de most befejezem. Egészen furcsa belegondolni, hogy lassan vége a nyárnak. Persze a nyár maga sem ugyanazt jelenti már, mint régen, mármint, hogy most nincs „szünet” vagy ilyesmi, de annyira nem volt sokkoló az a dolog idén. Majd még biztos vissza fogom sírni, de most még nem :)

Szóval akkor itt a térkép, az európai városok éves népességváltozását mutatja egy ötéves időszakra a legújabb adatok alapján (amik már annyira nem újak, mert 2006-osak), plusz országos szinten is ugyanezt. Na jó hétvégét.

Szokás szerint, hogy látni is lehessen valamit belőle, bele kell kattintani. De akkor már tényleg jó lesz  :)

ARCHÍV – körlevél

Túl sok mindent most nem tudok írni, mert nincs mit, ezért csak bemásolok egy vicces körlevelet amit kaptam (tudom volt már ilyen, és milyen unalmas már ez, de most nincs jobb, ami eszembe jutna, valamit meg azért mégis, csak hogy legyen). Amúgy de van hír: egyik munkatársamról kiderült, hogy terhes, ami mondjuk nem volt meglepő, meg ha másokról is kiderül, akkor sem kell nagyon meglepődnöm, hiszen ezen a nyáron három esküvő is volt, és mindhárom esetben a női fél dolgozik itt… Egyéb átszervezési dolgokról még nincs tudomásom, valahogy nagyon húzódik-halasztódik, pedig LESZ változás, csak az a kérdés, hogy milyen mértékben, de úgy néz ki, hogy egészen radikálisan átalakulnak a dolgok a házunk táján. De most erről nem írok, íme a körlevél, és akkor további szép napot mindenkinek:

FIGYELEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
F O N T O S !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
HA NEM KÜLDÖD TOVÁBB, NEKED NINCS SZÍVED!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Egy barátomtól kaptam ezt a levelet, és azt mondta, hogy nagyon fontos, hogy elolvassam és továbbküldjem! Szerintem nagyon tanulságos! A barátom is elolvasta, és másnap szerencséje lett!!!!!!!!!!
NEM SZABAD MEGSZAKÍTANI A LÁNCOT!!!!!
Bill Gates egy levélfigyelő vírust programozott bele a Windowsba, a Linuxba, és a számítógépek processzorába. Ezt a levélláncot figyeli, és ha nem küldöd tovább, akkor titkos értesítést küld a Microsoft központi szerverére (és Terry Black-nek is másolatban), és Bill Gates figyel! És egy kattintással el tudja rontani a számítógépedet! Azt fogja kiírni, hogy a program nem válaszol, utána pedig kék háttér előtt furcsa kódokat ír ki, de közben a számítógép vírus megfertőzi a számítógépedet! Ilyenkor gyorsan kapcsold ki a mobiltelefonodat, mert ez a modern új generációs (3G) vírus már rádióhullámokkal terjed a számítógépről akár mobiltelefonra is!
Ha viszont továbbküldöd ezt a levelet, akkor Bill Gates számolja, hogy a tőled elküldött levél hányszor küldődik még tovább, és annyiszor 10cent-et fog a bankszámládra utalni. De ezt névtelenül teszi, valószínűleg a gázművek nevében fogsz értesítést kapni, hogy túlszámlázás történt, és most visszautalják a pénzedet!!!!!!!
NE HIGYJ NEKIK!!!!!!!!!!!!!!!!!

KÜLDD TOVÁBB MINDEN ISMERŐSÖDNEK!

ARCHÍV – nyár van

Kicsit a hosszú hétvégéről: jobban sikerült, mint gondoltam… Talán idén volt először mióta járok a mozgássérült-táborba, hogy nyáron nem végig voltam, nem mind a tíz napon. Ezt kicsit sajnáltam, de azt hiszem most egészen jól jött ki, hogy pont az utolsó két és fél–három napon voltam. Ugyanis előtte ott rossz idő is volt, nem tudtak annyi helyre elmenni, mint szerettek volna, most hétvégén viszont teljesen jól ki lehetett használni a lehetőségeket. Többé-kevésbé a munkából is ki tudtam venni a részem, de mégsem fáradtam el annyira, mint egyébként a tíz nap alatt szoktam – ez mindenképpen jó pont.

A bárka egyébként egy olyan tábor, ahol mindig – szinte kizárólag csak új élményeket lehet szerezni. Eleve az, amilyen szituációk kialakulnak, az nem megszokott, és nem is lehet az általában. Természetesen itt is vannak visszatérő (olykor már-már unalmasnak mondható) motívumok, de alapvetően mégiscsak olyan dolgok történnek, amik a hétköznapok során nagyon ritkán fordulhatnak elő. Strandolás előtt kérdezte meg az egyik újabb ember, hogy az egyik mozgássérültet hogyan fogjuk berakni a vízbe, hogy csináltunk-e már ilyet, van-e valaki, aki megmondja, hogyan kell. És akkor jutott gondolkodtam el rajta, hogy itt tulajdonképpen a legalapvetőbb segítős tevékenységeken kívül SEMMI sem olyan, aminek van egy bevett módszere, szokása… Lehet, hogy régen tök máshogy csináltak sokmindent, és a jövőben is máshogy fognak, de nem lehet azt mondani, hogy így jobb, vagy úgy jobb, hogy ezt így kell, azt meg úgy… De végülis ez adja az érdekességét is a dolgoknak. Régebben azt gondoltam, hogy ha én nem vagyok ott segítőnek, akkor sokmindent nem is lehet egyáltalán elvégezni, mert nem tudják, de rájöttem, hogy nélkülem is megy a dolog, maximum máshogy csinálják, vagy újra rá kell jönni, dehát egyszer nekem is rá kellett jönni mindenre, és akkor is ment valahogy… :)

Na lényeg a lényeg, hogy élménydús volt a hosszú hétvége, csütörtök este érkeztem, akkor még ilyen pihenős nap volt, beköszöntem mindenkinek, meg nemezeltem, ami nem lett a legtökéletesebb, de azért próbálkoztam… Aztán szombaton, augusztus 20-án elmentünk Sárvárra, ott voltak valami folklórnapok, vagy folklórfesztivál, ez egy tök jó program volt egyébként annak ellenére, hogy én nem különösebben vagyok oda az ilyen népzenés, meg -táncos dolgoknak. De ez tetszett, először utcai felvonulás volt, zenélés, meg táncolás, aztán az ottani várban volt egy gálaműsor, ahova meg ingyen bemehettünk, pedig fizetős volt, csak minket pozitívan diszkrimináltak :) Egy csomó országból jöttek néptáncosok, beöltözve, meg minden, és ők adták a műsort (pl.: Szerbia, Anglia, Belgium, Svédország, Csehország, Izrael Észak-Ciprusról, baszkok, erdélyiek…). Erről teszek is be képet, mert találtam jókat:

Természetesen a zsidó lányok táncáról be kell tennem egy képet, ők jó kis műsort nyomtak, igaz, itt inkább törökösen néznek ki ebben a ruhában, dehát – kelet :)

Ez pedig az olaszok tánca, ami szintén érdekes volt, bár persze egy kép ezt nyilván nem tudja visszaadni…

Itt vannak még az >angolok<, a >baszkok<, és az >észak-ciprusi< tánccsoport, rá lehet klikkelni (ha valaki érdekel).

Szombaton pedig a már emlegetett strandra mentünk, Mesteribe, ahol mint mindig most is volt egy kis közönségünk a medencében, ilyenkor mindig arra gondolnak szerintem az emberek, hogy na ezek az idióták most vízbe fojtják szegény szerencsétlen bénákat :) De szerencsére ez most is elmaradt. Aztán este tábortűz, beszélgetés ahogy az kell, nagyon jól sikerült szerintem, éshát az idő is jó volt, az egész tábor alatt csak ezen az egy estén tudtunk tábortüzet csinálni, ami pedig gyakrabban szokott előfordulni…

És ráadásul még vasárnap Sopronba is sikerült lemenni, igaz, kicsit kalandosan, de odaértem, részt vehettem a nagy családi ünneplésben, igaz nem sokat tettem hozzá, de legalább ott voltam :) Szóval ez még sikerült, azt hallottam, hogy a velencei osztálytalálkozó is jól sikerült, meg sokan voltak, azt sajnálom, hogy kihagytam, de ez már tényleg sok volt – még így is egy kicsit. De legalább tartalmas volt a hétvége, ez hiányzott volna a nyaramból…

ARCHÍV – smack

Ez most a reklám helye:

Ismeritek a Smack leveseket? Biztosan, jó sok tészta, és rohadtul csíp. Én imádom ezt a kaját, könnyű megcsinálni, olcsó, és finom is – persze nem nagy tételben, mert tényleg durván csíp, de néha-néha jólesik (nekem legalábbis, merthát nem mindenki szereti…). Ma pedig megláttam, hogy van ebből a fajta kajából rendes tészta is! Az a neve, hogy ‘Smack Premium‘, és van több ízben is, sajtos, tejszínes-gombás, olaszos paradicsomos. Én most ez utóbbit vettem meg, és: nem csalódtam. Szerintem az ára ennek is verhetetlen, ugyanolyan könnyű megcsinálni, mint a levest, és az íze is jó (ez nem csípős, meg a többi sem szerintem). Egy kicsit kevés egy személyre (is), de ez belefér, főleg vacsorára nem is kell olyan sokat enni :) Szóval – persze lehet, hogy egyáltalán nem újdonság, de nekem az volt, úgyhogy kipróbálom a többit is majd! :)

ARCHÍV – nyaralás után part2

Ahogy ígértem, kicsit írok a nyaralásról, de azért nem akarom túlzásba vinni semmiképpen… Szóval augusztus 8-án indultunk vasárnap, az első megálló Veszprémben volt, kora este értünk oda, pont meg tudtuk nézni még a fontosabb részeket aznap. Ez volt az egyetlen este, amikor „normál” szálláson aludtunk, mert egyébként ez most ilyen sátrazós-kempingezős nomád kirándulós nyaralás akart lenni – és az is lett végül. A szervezést nem vittem túlzásba, de végülis mint kiderült nem is kellett. Összesen a veszprémi hostel-t foglaltam le, meg előtte érdeklődtem a kempingekben, de ott azt mondták, sátorhelyet nem kell előre foglalni – igaz, most nem is volt azért olyan nagy tumultus. Hétfőre azt terveztem, hogy lemegyünk gyalog Öcsbe, ez egy kis Balaton-felvidéki falu. Beteszek egy kis térképet, hogy kb mi merre, az látszik rajta, hogy bizony keményen elszámoltam magam, valami 40 kilométert szántam erre az egy napra, ami természetesen nem valósult meg :) Főleg, hogy kicsit el is tévedtünk Veszprém után, a jelzések sem voltak jók, meg a térkép sem (ami kicsit bosszantott is…), meg az eső is esett útközben kicsit, ami hátráltatott a haladásban. Úgyhogy végülis Bándig jutottunk, (az úti cél ekkor Szentgál volt, de valahogy itt kötöttünk ki – ez is a térkép miatt volt egyébként…), ahonnan busszal elmentünk Úrkútra, és itt is aludtunk. Megnéztük az őskarsztot, aztán kerestünk az erdőben egy vadkempingezésre megfelelő helyet nem túl messze a falutól, és letelepedtünk. Elég kalandos volt, így még azt hiszem én sem csináltam ilyet (mármint, hogy csak kettesben, szülők satöbbi nélkül), de aztán nem volt semmi baj.

Érdemes belenagyítani, de kb. látszik az utunk így is…

Keddre egy Úrkút-Nagyvázsony túrát terveztünk, amit aztán sikerült is megvalósítani, itt már nem volt semmi baj, talán csak az, hogy a nap túlságosan tűzött, és félúton jöttem rá, hogy egyáltalán nem hoztam magammal naptejet :) De sebaj, egy nyárra legalább egy leégés kell, úgyhogy ez itt most meg is volt nekem – azóta már el is kezdett hámlani a nyakam, elég durván nézhet ki… de szerencsére nem látom :) Meg mondjuk egy kicsit a vizünk is kevés volt útközben, úgyhogy eléggé kitikkadva értünk Nagyvázsonyra, de ez sem volt annyira vészes – szerencsére volt ivókút ott…

A továbbiakban lightosabb lett a dolog, mert akkor aznap elmentünk Tapolcára busszal, majd vonattal Badacsonytomajra, ahol a kempingben végre lerakhattuk terheinket, és a továbbiakban már végig itt tanyáztunk. Szerdán volt még egy elég nagy túránk Salföldre, majd Kékkútra, ahol megnéztük az ásványvíz forrását, és ugyanezen az útvonalon vissza is jöttünk, csütörtökön pedig megmásztuk a Badacsony-hegyet, ami nem volt könnyű, de cserébe viszonylag közel volt :) És itt készültek a szép panorámaképek is (amiket lejjebb lehet megtekinteni). Volt aztán még strandolás is, meg Badacsonyra is besétáltunk körülnézni, ezek már olyan igazi „nyaralásos” programok voltak. De azért a túra maga az elég kemény volt, így sátorral ekkora távra még nem is mentem szerintem. De pont ettől volt jó, ezért tudtuk igazán értékelni a pihenést is már.

Még akartam írni azt is, hogy volt nemhivatalos lakásavatóm, még a nyaralás előtti csütörtökön, csak aztán ez a beszámoló kimaradt, és már nem is kezdek bele, mert régen volt. Összesen tízen voltunk, amin meg is lepődtem, nem számítottam ennyi emberre, jó volt a hangulat, meg minden, szeptemberben talán meg tudjuk ismételni… Viszonylag új hír, hogy stoker barátom is végre visszaköltözik Pestre úgy néz ki, majd lehet, hogy felhívom, nem találkozunk-e, vagy ilyesmi, elég régen láttam már őt is – kb pont egy éve ilyenkor, ami valljuk be, nagyon régen volt! Hívtak, hogy menjek le Szegedre, valami koncertre augusztus végén (Scooter), de sajnos azon a hétvégén Sopronban leszek esküvőn… Pedig ha nincs semmi, lehet, hogy lemegyek, pedig nem szeretem egyáltalán a Scooter-t csak azért, mert már régen csináltunk bármit is együtt… A mostani hétvégére is feldúsultak a meghívások, bárkatáborban leszek, mert most amúgyis csak erre a három napra futja a tízből, és egy hétvégét már így is lemondtam, de ha nem ott, akkor lehetnék Sopronban házassági évfordulót ünnepelni, Velencén osztálytársakkal (ami MINDIG jól szokott sikerülni…), és Ati barátomnál a Nyírjesben bulizni, ami megintcsak olyan dolog, ami jó szokott lenni – bár ott egyedül nem annyira jó, márpedig nem hiszem, hogy jött volna velem még valaki nem odavalósi. Szóval sajnos nem tudok négyfelé szakadni, ezért csak egy helyen leszek, de sajnálom a többit is nagyon…

Most pedig amikor megjöttem a munkába, az fogadott, hogy leváltották a vezérigazgatót, ez mondjuk várható volt… hát itt is történnek a dolgok, de amúgy annyira nem, még sokan szabadságon vannak most is, meg voltak múlt héten, úgyhogy nekem is van időm belerázódni még…

Huh, de sokat írtam, akkor most már végre abbahagyom!!

ARCHÍV – nyaralás után part1

I’m back.

Most nagyon nem viszem túlzásba, megjöttünk kis vakációnkról, majd valamit írok róla… azt hiszem. Most viszont csak azért, pötyögök, hogy betegyek két panorámaképet, amikkel ma délután ‘jó sokat’ szenvedtem. A Balatonnál voltunk – többnyire, erről rakom be most a képeket, szerintem jól néznek ki (mármint a montázs maga, mert egyébként elég párás volt az idő sajnos… De sebaj, most akkor ennyi.

Szóval Balaton-panoráma #1: ennek a felbontása 8942×3536 :) vagyis nem, mert csináltam belőlük egy smaller verziót, hogy egyáltalán az oldal betöltődjön, viszont bele lehet nagyítani szépen rákattintva a képre.

Balaton-panoráma #2: felbontás: 15430×1712. Az előbbi egy állóképes montázs volt, ez meg ugye fekvőképes, ezért sokkal szélesebb. Egyébként mindkettő hat képből áll, és egy kicsit megdolgozgatták a gépem memóriáját… :) Viszont annyira nem lettek nagyok, mert a képek egyenként olyan 1-1,5 megásak voltak, így együtt viszont a fenti 4 mega, az alsó meg csak 2 mega lett – tehát nem adódott össze a méretük… Ja és még egy plusz infó, hogy ez a szép kilátás a Badacsony-hegyről látható (meg még sok más szépség is van ott, érdemes megnézni!!)

Majd lehet, hogy még teszek fel képeket, pl a bazaltoszlopokról, ha van jólsikerült, de azt még meggondolom :) És majd holnap valami tartalmasabbat is lehet, hogy írok.

ARCHÍV – semmi

Most… hát most nincs semmi amiről tudok írni… Viszont van egy jó kép amit találtam ma, ezért azt beteszem, mert vicces, meg földrajzos is egy kicsit, úgyhogy megvan a komoly szakmai tartalom :)

A kép címe: “The Biggest Fossil I’ve Ever Seen!” :)

Ja mégvalami eszembe jutott, aki még nem ismeri, annak ajánlom >EZT< az oldalt, egy szótároldal, aminek az a különlegessége, hogy a kiejtést is meg lehet tanulni belőle (ezért ‘DICT’ – értitek). Írjatok be akármilyen szót, (lehetőleg minél cifrábbat, mint ‘trolibusz’ vagy ‘hajófelszerelési cikkek’ vagy akármit), és hallgassátok meg a magyar kiejtést… Megvolt? Én valahányszor meghallok bármit, amit ez a beszélőgép mond, elfog a nevetőgörcs…

ARCHÍV – nosztalgia

Mostanában olyan hülye nosztalgikus érzések kerülgetnek, nem tudom miért, talán már benne van a biológiai órámban, hogy nyáron ilyeneken kell gondolkodni, mert egyébként régebben mindig azért ilyenkor jutottak eszembe ilyesmik, mert ugye nem volt suli, meg semmi, és kezdtek hiányozni az emberek. Hát most ezt a „szünet” érzést persze nem élem át, de valahogy mégis megszállt a múltba révedés, remélem hamar vége lesz :)

Az egész a múlt heti Óbesterrel kezdődött, amikoris ugyan csak négy volt osztálytársammal találkoztam, de mégis tök jól sikerült az egész. Aztán múlt héten betettem egy régi válogatás”albumot”, amit még kedves Kálmán osztálytársam állított össze (és most tessék megkapaszkodni) – 2003-ban. Ezen rajzfilmek főcímdalai vannak különböző nyelveken (természetesen a magyart kivéve), mint a Bolygó kapitánya, Chip&Dale, Én kicsi pónim, Gumimacik, Denver, Kacsamesék, satöbbi. Ezt a válogatást az egyik erdőtarcsai nyári összejövetel során játszottuk le minden este elalvás előtt mint esti mesét – viccből persze, de tényleg vicces is volt. Ez az a kor (17-18 évesen), amikor újra felfedezik az emberek a meséket, és nem ciki, hanem már-már nosztalgia az is maga, hogy ki mit nézett kiskorában, és mi volt a nagyobb királyság, a Tini nindzsa teknőcök, vagy a Balu kapitány. Szóval betettem ezeket a zenéket (egyébként mellesleg a Tintin főcímdalt kerestem, és meg is találtam), és valami hihetetlenül furcsa érzés fogott el, mintha nem is tudom, visszautaznék az időben. Egyébként biztos mással is van úgy, hogy bizonyos számokhoz társul valamilyen meghatározó élmény (pl ha utazás közben hallgatunk valamit először, vagy valami fontos esemény történt, amikor xy zenét hallgattuk), és azután az az érzés mindig újra előjön a zene hallgatása közben. És most nálam is előjött ugyanaz az érzés, amit akkor éreztem, és ez olyan érdekes volt. Nem mondom, hogy feltétlenül jó, mert kicsit el is szomorodtam talán, de azért szép dolgokra emlékeztem vissza.

Na és itt indult meg a lavina, azóta folyamatosan ilyesmiken rágódok, hogy milyen rég volt már az érettségi, de hogy milyen jó, hogy azóta is találkozgatunk, de, hogy azért az nem jó, hogy van olyan ember akiről már nagyon régóta nem tudok semmit (pl. említett Kálmán barátom), meg, hogy milyen érdekesen alakult egyes embereknek a suli után a sorsa, meg, hogy vajon a jövő mit hoz… Azért remélem egy idő után sikerül ezt befejezni :) Persze az is igaz, hogy mivel egyedül vagyok most otthon, több időm jut ilyesmiken agyalni, és nem tereli el semmi a gondolataimat. Szerencsére azért ez a helyzet majd meg fog változni idővel – legalábbis ha nem jön közbe semmi. Addig meg – végülis nem olyan rossz, hogy egy-egy rég elfeledett emléket újra előhívok, azért akárki akármit mond, ezek számomra hihetetlenül jó évek voltak, sok-sok dolog van, amit jó lenne nem elfelejteni!

És, hogy a szentimentális gondolatokat itt most abbahagyjam, berakok egy vicces képet is, hogy legyen, mert az mindig kell… És akkor azt hiszem most ennyi mára elég is lesz.

A nyomok sorrendben (csak mert így kicsiben annyira nem látszik jól): 1A: kalóz; 1B: ninja; 1C: zombi