ARCHÍV – képes

Most semmi mást nem tervezek, csak berakok egy-két képet, és megyek, mert amúgyis mit írogassak itt…

Van egy graphjam-es kép amit már rég be akartam linkelni, csak úgy nem lehet, mint régen már… Mindegy, a kép címe: Typical website evolution, 1996-2010 között:

Az én “honlapomra” ez természetesen nem igaz :) (ja, mivel olvashatatlan, érdemes belekattintani, bár annyi így is látszik, hogy a piros négyzetek száma növekedett, amik a REKLÁM-ok, a zöld pedig erősen lecsökkent, ami a SZÖVEG)

És akkor jöhet az önreklám, ígéretemhez híven berakok egy kis térképet, ami én most külön erre az alkalomra csináltam, tehát az itt felhasznált adatok sehol nem kerülnek publikálásra – ergó ez nem lopás valahonnan, hanem csak a magam szórakoztatására csináltam, mintegy illusztrációképpen, és a felbontása sem akkora, hogy szép legyen, és fel lehessen használni bármire is…

A kép címe: “A 60 év feletti lakosság arányának változása a Balatoni Kiemelt Üdülőkörzet településeiben 2001 és 2009 között” :) És még mellé kicsiben van egy országos összevetés is, de arra nem érvényes a jelmagyarázat, nem ugyanazok az osztályközök, csak úgy kb-ra ott van, sok nem is látszik belőle. Na ilyeneket csináltam most még vagy húszat (hangsúlyozom: ilyeneket, nem pontosan ezt).

És akkor berakok még egy képet, ha már így belejöttem, ezen a héten is volt CoD-ozás, és megörökítettem egy pillanatot:

Ez meg a “Pytta szemei éppen vérben forognak, mert eltalálták, közben meg örömtáncot lejt előtte egy katona” című kép, vicces lett szerintem, csak azért tettem be :)

És akkor eljött az idő, hogy ismét napsütéses szép hétvégét kívánjak minden kedves olvasómnak!

ARCHÍV – érdekes

Tök érdekes (persze lehet, hogy csak nekem, de akkor is megosztom veletek :D ), hogy van egy csomó olyan sorozat, amiről azt hinné az ember, hogy sokkal több része van, mint ami valójában. Például én tavaly szinte hitetlenkedve néztem, hogy a Mézga családból mindösszesen 13 rész van…! Az szerintem naggyon kevés! Én úgy emlékszem vissza, hogy azt a mesét több éven keresztül néztem… de ezek szerint vagy nem így van, vagy mindig ugyanazokat a részeket ismételték :) Egyébként (csak, hogy pontos legyek) Mézga család mese van még, 13 rész a Mézga Aladár különös kalandjai, és 13 rész a Mézga család a világ körül (persze nem ez a címük, de most nem nézem meg), de ezekben már nincs Köbüki, meg Mz/X sem, és nem is arról szólnak, hogy mindenféle hülye találmányt kipróbálnak otthon amit kapnak a jövőből – mint az alapsorozat ugye. 13 rész. Ennyi.

De van még példa, most töltöm a Süsü a sárkányt, és kiderült, hogy abból meg mindösszesen kilenc, azaz kilenc részt csináltak. Én mondjuk ezt a mesét már kiskoromban sem annyira szerettem, de azért durva, hogy CSAK ENNYI? És közben meg mekkora kult, és mindenki ismeri…

De hogy ne csak mesét mondjak, azon is meglepődtem, amikor valahol láttam, hogy a Waczak szálló (a.k.a Fawlty Towers) is csak 12 részből áll, és mindössze két évig futott a TV-ben. Pedig az is olyan, hogy mindenki ismeri… Szóval a tanulság: elég ha valamit jól megcsinálnak, nem kell egymillió részesnek lennie, akkor is ismert lesz (vagy sokat kell ismételni a TV-ben :D )

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, holnap lehet, hogy valami térképet teszek be, a hét munkájának gyümölcsét, de nem biztos, hogy lesz rá időm, meg amúgy sem nagyon szabad, csak olyat amit nem hivatalosan csinálok, merthát mégis… Szóval vége lesz a hétnek, és én ennek örülni fogok…!

ARCHÍV – balaton

Ez akkora poén, hogy le kell írnom (legalábbis nekem most az). Ezen a héten egy sürgős és hirtelen bejövő munkával kell foglalkoznom, a Balatonnal kapcsolatban kell adatokat összeszedni, és azokból térképeket gyártani, mindezt hétfőn kaptuk meg (nem egymagam ügyködöm rajta szerencsére), és péntekre egy komplett térképtárat kell összeállítani, kb ötven tematikus térképpel.

És ma reggel amikor megjöttem, két munkatársam akikkel egy szobában vagyok, kérdezték, hogy már kívülről fújom-e a Balatoni hajós (vagy valami ilyesmi) nótát, aztán meg be is tettek valami balatonos számot (ők egyébként ebben a munkában nincsenek benne). Én meg egyszerűen nem értettem, hogy MIVAN? És még gondolkoztam is, hogy most ők azt hiszik, hogy megyek a Balatonra, vagy, hogy ott voltam, vagy mi, pedig most nem is megyek még két hétig szabadságra egyáltalán – éshát gondolom elég hülye arcot is vághattam hozzá. De tényleg nem vágtam, hogy ők azzal poénkodnak, hogy most csak és kizárólag ezzel az egy balatonos cuccal foglalkozom végig, és már biztos unom, meg a hátam közepére kívánom…

16:47-kor esett le, hogy erre gondoltak. Ez azért reakcióidő reggel 9-es kezdéshez viszonyítva, nem? Azt hiszem mostanában kicsit lassú a felfogásom, de most legalább ezen egy jót röhögtem magamban, hogy ennyire idióta vagyok? :) Vicces. És most csak ezt akartam leírni, és még folytatom egyébként az evezést a Balatonban – csak nehogy teljesen elmerüljek…! :)

ARCHÍV – óbester

Ma volt az egyik legjobb Óbester-élményem. Már ami az utóbbi időket illeti. Ugye az Óbester az a hely, ahova hónapról hónapra lejárunk volt osztálytársaimmal beszélgetni, nosztalgiázni, meg ilyesmik. Persze találkozunk olykor máshol is, de az óBester a fix hely. Meg a fix időpont. És szerintem ez egy jó dolog, hogy végeztünk már hat éve (úristen azt leírni is sok…), és még mindig vannak dolgok, amik összekötnek, ami miatt találkozgatunk – és nem is kevés, ha belegondolok. És bár az utóbbi időben kicsit megkopott az Óbester-hangulat, kicsit kevesebben járunk le már egy ideje, és nem verjük fel zsibongásunkkal a kis kocsma megszokott rendjét, de azért ez mégis megmaradt – és mondom, most valahogy megint olyan igazán jó volt itt lenni.

Ott kezdődött az egész, hogy amikor lementem megláttam két nagyon jó, és nagyon rég látott ismerősömet, egyikükkel nyolc évig egy koleszban laktam, és egy évig szobatársam is volt (az utolsó évben), másikukat pedig kicsit Stoker-on keresztül ismerem, kicsit meg ezen a koleszos srácon keresztül… Mindegy, tök véletlenül ott voltak, és tök jó volt látni őket, meg láttam, rajtuk, hogy ők is örülnek nekem. és tök jól elpoénkodtunk, meg beszélgettünk, igaz, a többiek nem nagyon tudták őket hova tenni, de aztán egy idő után el is mentek. De én nagyon örültem Lajosnak, meg Zsocának.

Aztán utána beszélgettünk még osztálytársaimmal is, és az is egész jó volt, és el is hoztak egészen a lakásig – és nem is maradtunk sokáig, lévén kb mindenki dolgozik holnap.

Na mindegy ezeket most nem tudom pontosan, hogy miért írtam le, mindenesetre most fel vagyok dobódva :)

És még egész sok minden történt ma, amiről nem írtam, de most nem is fogok, viszont beteszek még egy pólófeliratos vicces képet, hogy legyen illusztráció (vagy nem is tudom minek pontosan):

(Még nem láttad a Mad Men-t!?)

Az apropó csak az, hogy elkezdődött a Mad Men 4. évad!! (Amiről most szintén nem írok, de majd egyszer lehet, hogy igen… mondjuk ha vége lett az évadnak, vagy valami)

ARCHÍV – vicceskedés

Mivel most nincs sok időm, csak beteszek valami vicces szöveget (aztán majd később lehet, hogy valami vicces képet is), és ennyi… Az a címe, hogy gépjárműoktatók aranyköpései (egy-kettőt kivettem, mert azok annyira bénák voltak):

Indulás előtt legközelebb győződjön meg róla, hogy bent ülök-e a kocsiban!

A frontális ütközés nincs benne az anyagban!

Kérem, tolatásnál ne térdeljen fel az ülésre!

A bekanyarodási szándékát legközelebb ne a hátsó ablaktörlővel jelezze!

Az előzésnek nem az a lényege, hogy kikerüli az Ön előtt haladó autót, aztán a szembejövők őszinte megdöbbenésére hosszan egymás mellett haladnak!

Nagyon jól látja, hogy a sebességváltó feladata az, hogy a motor ne 12000-es fordulatszámon működjön, mint az elmúlt húsz percben… De ezt jó lenne a gyakorlatban is bemutatni!

A gyalogos a legocsmányabb állatfajta, mert mindig azon töri a fejét,  hogy mikor ugorjon az autó elé..

Igen. Valóban. Ebben a tükörben akár sminkeli is lehet, de nem ez az elsődleges cél…

Ne hullámozzon már itt az úton, nem hoztam el a tengeri betegség elleni  gyógyszerem!

Kedves! A szlalom célja nem ugyanaz, mint a bowlingé…

Már nem vagyunk gyalogosok. Nem a járdán közlekedünk…

Legközelebb ne kérje meg a vizsgabiztost, hogy nézze a hátsóablakon át,  hogy merre kanyarodjon tolatásnál, miközben maga előre néz…

Veresegyház óta nem nézett a jobb oldali visszapillantó tükörbe… Nézze  már meg, hogy megvan-e még!

Mi lenne, ha használná a pedálokat és nem én vezetnék maga helyett?

A STOP tábla nem javaslat, hanem parancs.

Csak elindulunk, nem felszállunk!

Gagyi volt? Hát eléggé. Tudom, de most ez van… :)

ARCHÍV – hétvége meg minden

Hétvége: jó volt, eltelt, voltam strandon idén először, és annyit vízicsúszdáztam, mint szerintem eddigi életem során összesen (megjegyzem kiskoromban nem szerettem a vízicsúszdát, mert egyszer volt egy olyan élményem, hogy elindultam, aztán felültem benne, és akkor félúton megálltam, és nem tudtam tovább csúszni, csak tök nehezen, és mindenki sürgetett fenn – meg amúgy is az érkezésnél mindig telement vízzel az orrom, és féltem is kicsit, mert nem tudtam úszni – de szerencsére ezeket már kinőttem, ez meg egy jó hosszú zárójeles megjegyzés volt :D), sajnos a Fertő-tó körbebiciklizéséből nem lett semmi, de nem annyira baj, mert végülis az idő is elromlott…

Viszont voltunk biliárdozni is, meteorológusok vs. mi Sz-szel, hát mit mondjak, elég gyászos teljesítményt nyújtottam, és azt hiszem azok a régi szép idők már soha nem jönnek vissza, amikor a kezdők szerencséjével beálltam a Noiret-ba kedves osztálytársaimmal, és mindenféle duplamandínerekkel, meg hát mögötti lövésekkel belőttem minden golyót… Szóval most le lettünk mosva, de ettől függetlenül ez a játék még mindig a kedvenc ’indoor’ sportjaim közé tartozik – kocsma és egyéb füstös helyek kategóriában (megosztott első helyen a csocsóval természetesen).

Töltöttem egy pár rész Tintin-t, most megnéztem belőle egy epizódot és rájöttem, hogy ez egy mennyire jó mese volt! Lehet persze, hogy csak ez a rész, de húsz percben annyi minden történt, mint máshol egy egész évadban (sem)…, kíváncsian várom a többit is, csak az a baj, hogy nem tudom a részek helyes sorrendjét (update: de, most már tudom, megnéztem wikipédián, a második évad első részét néztem meg – sebaj), és most is valahogy a közepébe találtam bele, de mindegy is, mert ezek rendes különálló részek (amit én szeretek), úgyhogy annyira nagy gond nem lesz ebből. Amúgy már rájöttem, hogy miért nem tudta senki miről beszélek, amikor mondtam, hogy töltöttem egy kis Tenten-t, meg, hogy ez milyen jó is volt. Merthogy a kiejtés szerint ugye a franciáknál (belgáknál is) az ’i’ betűt ’e’-nek kell ejteni, tehát a Tintin az kiejtésben Tenten lesz, viszont a jó magyar szinkronos verzióban hogy van benne? Tintin kalandjai. Így mondják, ’i’-vel… Szóval marad Tintin, gondolom eredetiben meg nem nézi/nézte senki úgysem…

Végül pedig egy vicces kép, kaptam e-mailben, és egyébként nekem elsőre le sem esett az igazi poén (ennyire naiv vagyok?), és anélkül is nevettem rajta, úgyhogy beteszem (persze gondolom mindenki másnak leesik elsőre is, de ha nem, akkor olvassátok el még egyszer):

A kép címe: Játsszunk mást :) (Amúgy felnagyítható kattintásra)

ARCHÍV – vicc

Iszonyatosan gagyi poén, de most többre nem futja, kaptam e-mailben, és most kiteszem ide:

Van Gogh – nincs Gogh

Még azt leírom, hogy ma is két emberről kiderült, hogy elmegy tőlünk, mármint nem konkrétan tőlünk, de az emeleten dolgozók közül. És megint a minisztériumba, igen, a kormányváltás kicsit bekavart most a dolgokba, és ez szerintem csak fokozódni fog – de persze ez olyan dolog, ami dögunalom, mert úgysem írhatok róla többet. Lényeg a lényeg, hogy kicsit átszerveződik majd itt az élet, főleg persze ősztől – és hogy ez rám milyen hatással lesz – na azt még én is szeretném tudni…

Holnap megyek Sz diplomaosztójára, aztán hosszú hétvége, úgyhogy most sem nagyon fogok irogatni azt hiszem – dehát a nyár nem is arra való!

ARCHÍV – szolgálati közlemény

Még 1 valami (vagyis kettő): két új dolgot elhelyeztem az oldalon, az egyik talán egyből szembetűnő (mert úgy akartam), a bal oldalon egy kis  GoldenBlog-os szavazóbox, lehet szavazni RÁM e-mailcím megadásával, úgyhogy ez MOST mindenki tegye meg köszi :) Persze tudom, semmi értelme, de azért nekem jólesik, úgyhogy lécci tényleg…

A másik a jobb oldalon van, és nyilván senki nem vette volna észre, ezért is írom meg, kicsit lejjebb kel görgetni, és ott van egy widget, amit a moly.hu-ról vettem (erről szintén most hallottam nemrég, gondoltam megnézem, és bár még nem tudom, mire jó az az oldal, de van egy ilyen widget-e, úgyhogy már megérte megnézni), nem sok látszik belőle, mert kék betűkkel van írva kék háttér mögött, de ha mindig update-elem szorgalmasan, akkor elvileg lehet látni majd rajta, hogy aktuálisan éppen milyen könyvet olvasok – most épp a Meghalsz tengerész!-t (Battle Cry, így szebb címe van szerintem), már vagy pár hónapja, ami szokatlan nálam, de ezzel a könyvvel valahogy nehezen boldogulok, de most új erőre kaptam, úgyhogy igyekszem kiolvasni!

Szolgálati közlemény vége

ARCHÍV – képes

Ja, a vicces kép meg lemaradt… mert túl komoly volt a mondanivaló. De azért beteszek, mert van, és mert úgyis attól lesz szép az oldal, meg minden… Szóval akkor vicces kép, további szép napsütéses délutánt mindenkinek!

Aki szerint meg ez nem vicces, attól elnézést kérek, de azért felteszem a kérdést, hogy How about a nice cup of shut the fuck up? :)

ARCHÍV – példa

Ezt a történetet múlt héten hallottam, nekem tetszett, majd megmondom miért. Ez egy ilyen elgondolkodtató példasztori, vagy valami ilyesmi (hogy hívják ezeket? – mindegy):

„Egy német és egy japán autóvállalat elhatározza, hogy evezősversenyt rendeznek a munkásaik között. Mindkét csapat felkészül a nagy versenyre, és valóban sikerül a legjobb formájukat kihozniuk. A versenyt a japánok nyerik, egy kilométeres előnnyel.

A verseny után a német csapat vezetői összedugják a fejüket, hogy megvitassák, hogy lehet, hogy ilyen csúfos eredmény született. A japán evezőscsapatnál nyolc főből egy irányított, és hét evezett, a németeknél hét irányított, és egy evezett. A németek vizsgálócsoportot állítanak fel, akik megvizsgálják a körülményeket, tanulmányt írnak, majd három hónap és másfél millió euró munkadíj elköltése után megállapítják a kudarc okát: a japánoknál hét ember evezett, és egy irányított, a németeknél pedig egy evezett és hét irányított.

Ezek után újabb versenyt írnak ki, a németek új stratégiát dolgoznak ki, az evezőst még komolyabb edzésre ösztönzik, az evezőshajó csapatát pedig átalakítják, négyen lesznek az irányítók, ketten felügyelik az irányítókat, egy ember lesz a főirányító, és egy ember evez. A verseny lezajlik – ismét a japánok nyernek, most két kilométeres előnnyel. A vizsgálócsoport megállapítja, hogy az evezős a felelős a kudarcért, kirúgják a cégtől.

Majd ez az evezős vett magának egy egyszemélyes evezőscsónakot, és megnyerte az olimpiát.”

Természetesen nem tudok pontosan idézni, de remélem a lényeg azért megmaradt… Kicsit néha én is azt érzem, hogy amit itt csinálunk a munkahelyen, az valami hasonló. Mármint nem csak mi, az egész ország, és egész Európa (vagy legalábbis az EU) abba a hibába esett, hogy túl sok megy el koordinálásra, iránymutatásra, stratégiákra, tanulmányokra, koncepciókra, tervekre, projektekre, miközben ezek mögött gyakran nincs semmi – vagy legalábbis semmi olyasmi, amit józan paraszti ésszel ne tudna mindenki. Nekem ez jutott eszembe erről a történetről, mert sokat motoszkált a fejemben azóta is. Egyébként nincs bajom a munkámmal, és nincs munkahelyi depresszióm sem (van ilyen egyáltalán?), én még hiszek abban, hogy van értelme annak, amit csinálok, és hogy ebből valamikor valakinek lesz valami haszna, de néha a józan gondolkodásra figyelmeztetnem kell magam. Most megtettem :)

ARCHÍV – szélrózsa

Megjöttem szerencsésen a “nyaralásból”. Hol is voltam? 8. Szélrózsa találkozó, Szarvason, ami egy evangélikus ifjúsági “fesztivál” jellegű esemény. Fura belegondolni, hogy a nyolcadik, és, hogy először a negyediken voltam, érettségi után, ami még 2004-ben volt… szóval régen. És most kicsit úgy éreztem magam, mintha ki lennék “öregedve” ebből az egészből, pedig persze voltak velem egykorú emberek is ott, valahogy mégis olyan nem odaillőnek éreztem magam. És egyébként ez az esemény tényleg az ilyen 16-20 éves korosztálynak szól inkább talán – azt hiszem. Egyébként én mozgássérültekkel mentem, úgy mint két éve, eddig tartalom szempontjából az utóbbi kettő Szélrózsa volt a legjobb, mert velük rá vagyok “kényszerítve”, hogy elmenjek a programokra, hiszen ők elsősorban azért jönnek. Nekem amúgy jó volt találkozni sok régi ismerősömmel is, olyanokkal is, akikre nem is gondoltam – bár mondjuk sok embert hiányoltam is, vagyis számítottam rá, hogy hátha ott lesznek, aztán mégsem. Nade sebaj, az a lényeg, hogy jó volt az idő, megismertem az izzadás új fogalmát, így még életemben nem izzadtam, mint itt; voltam vért adni, amire külön büszke vagyok, mert akkor is épp kánikula volt, és mert az én véremet mindenkinek oda lehet adni :); voltam komolyzenei koncerten, ami szintén nagy élmény volt, könnyűzenei koncerteken; rengeteg előadást hallgattam meg, amik annyira nem voltak jók…; voltam Felsővezeték koncerten (!!!); filmklubon – és megnéztem az Idétlen időkig-et szinkronosan, és ismét rájöttem, hogy ez az egyik legjobb film, amit VALAHA készítettek; ittam jó sok citromos Gösser-t, ami azért jó, mert nincs söríze; voltam a szarvasi arborétumban, ráadásul ingyen, mert látta a jegyszedő bácsi, hogy kerekesszékessel vagyok és nagyon megszánt; láttam keresztény társasjátékokat, amik egészen érdekesnek tűntek (de persze nem veszek, mert megígértem, hogy leállok…!); sétáltam a Körös-holtágnál… Na mindegy, nem is szaporítom a szót, egy a lényeg, hogy megérte elmenni, és egészen ki tudtam kapcsolódni, és kikapcsolni, és jól éreztem magam, és szerintem még valamennyire értékesen és aktívan is töltöttem az időt. Menjetek el ti is Szélrózsára, ha még nem voltatok! ;)

Még rakok fel egy-két képet, mert most van, mert csináltam, és akkor azt hiszem ebből ennyi elég is volt.

Valahogy így nézett ki a tábortól nem messze a Körös-holtág

Ez meg én vagyok (ott a tetején, de ebbe a képbe direkt nem lehet belenagyítani :P); szóval volt ilyen sörösrekesz-mászás is, és nekem is ki kellett próbálnom, nem mondom, hogy nem volt félelmetes a végén már…

Mammutfenyő az arborétumban – alulnézetből

Éshát voltak a koncertek… A kép inkább csak illusztráció (egyébként ez a legjobban sikerült :D ), de erről írok kicsit. Volt egy BlackBirds nevű zenekar (a képen is ők vannak), akik arra tették fel a zenei tudásukat, hogy Beatles-számokat játszanak. De nem átírva, feldolgozva, magyarosítva, nem – minél eredetibben, ahogy azt a nagy elődök csinálták – szóval egy ilyen imitátor-zenekarról van szó. És mit mondjak: ritka jó koncertet adtak, nekem most is Beatles szól itt miközben írok, annyira átjött a hangulat, meghozták a kedvem ehhez a zenéhez. És tényleg jól nyomták, persze igaz, hogy csupán a Beatles best of számokkal is le lehet nyomni egy négyórás koncertet, amin a sikítozó lányok a bugyijaikat dobálják a színpadra – szóval nincs olyan nehéz dolguk, de azért valahol mégiscsak.

Na és akkor itt említeném meg, hogy a koncertek közül (természetesen a már említett Felsővezeték után) nagyon tetszett még a Large Room, aminek kicsit béna a honlapja, de azért meglehet nézni; valamint a Shamrock, akik ír zenét nyomattak, és szintén nagyon jól.

És akkor azt hiszem leírtam mindent amit akartam :)

ARCHÍV – meleg

Lementettem az ötnapos időjárás-előrejelzést magamnak, hogy megörökítsem ezt a kánikulát… (Most elvileg ugyanez van a bal szélen is, de ott majd változik, ez meg megmarad – jó lett volna egy ilyet a májusi 16 fokra is csinálni – vagy mennyi volt akkor, lehet, hogy még kevesebb is…)

Megjegyzem ez még egy light-os becslés, mert az Időképen szombatig inkább 35-36 fok van előrejelezve, egyedül vasárnapra csökken 32-re. Egyébként nem (csak) az a rossz a melegben, hogy meleg van, hanem, hogy nem mozog a levegő. Pl. itt nálam (az albérletben) most nem tudom hány fok van, de olyan, mintha egy üvegházban, egy szaunában lennék, mert egyszerűen áll a meleg. De sebaj, mert most szépen felpakolok, és irány az Alföld, hátha ott egy kicsit jobb lesz (a nagyvárosi hőszigetnél biztos, hogy bármi jobb…).

Szóval most egy időre tényleg elmegyek… végre! :)

ARCHÍV – CoD

The legendary game returns:

Egy játék van, amit úgy nagyon szerettem a koleszban is nyomatni a többiekkel, az pedig a Call of Duty 2 volt. Sok-sok pálya, kipróbáltunk minden játékmódot, capture the flag, távcsöves, sivatagos-shotgun-os, satöbbi satöbbi. Ezeknek az időknek már vége (sajnos – de én úgy gondolom, hogy inkább szerencsére, azért iszonyat sok időt elvettek, teljesen értelmetlenül), most viszont Gyuri barátom egy kicsit visszahozott belőle nekem, mivel ő is szereti, de nem nagyon volt kivel játszania, ezért beszervezett engem is, most neten keresztül de valami spéci módon, hogy csak mi lássuk, úgy játszunk. Ma voltunk hatan is, ment rendesen a hentelés… :) Hát néha tényleg úgy tűnik, hogy hiányzott ez a játék azt hiszem – de talán így ilyen nyári izzasztó estéken még meg is bocsátható, hogy ilyennel töltöm az időt…

Csináltam egy ügyes kis screencap-et is, csak ezért írtam a körítést is, hogy ezt kirakjam, nem a legjobb, de legalább én csináltam :)

 

CoD2 deathmatch ingame picture – enemy épp nincs rajta, de majd egyszer lehet, hogy sikerül olyat is csinálni :)

ARCHÍV – óbuda+szélrózsa

Tegnap este Sz-szel bejártuk az albérlet környékét, nem mondom, hogy ’tágabb’ környékét, de azért egy félórás séta volt, egész nagy kört mentünk szerintem. Eddig azt hittük (én is), hogy milyen jó, hogy csendesebb zöldövezetes helyen vagyunk, aztán most kiderült, hogy „mögöttünk” még csendesebb és még zöldövezetesebb negyed van. És egyébként külön jó, hogy a nagy panelok határolják a helyet, mert elfogják a zajt. Persze azoknak nem jó, akik ott laknak (gondolom), meg amúgy sem szép látványok, de pl a fák lombja alatt annyira nem is látszanak, úgyhogy nem olyan zavaró. Szóval a környék tele van játszóterekkel, parkokkal, tényleg csöndes, békés hely. Óbuda rulz – ha még nem írtam volna, de most méginkább rájöttem erre…

Holnap megyek IDE, ma nézegettem a programot, filmklub: 6 filmből ami lesz három nap alatt négyet már láttam… Lehet, hogy kicsit sok filmet néztem az utóbbi… hm, 5 évben? Egyébként sajnálom, mert azok jók is, de most annyira lehet, hogy nem akarom újranézni őket (Idétlen időkig – mondjuk arra bármikor beülnék; Truman show, Páratlan prédikátor – egyik kedvencem, de pont nemolyannagyonrég láttam, és már amúgy is sokszor…; és az Ádám almái – az meg olyan, hogy jó, de kb ötévente egyszer, és én kb egy éve láttam). A maradék kettő meg olyan, hogy nem nagyon hallottam róluk, de nem is nagyon érdekelnek… Na mindegy, lesz még jó sok minden, meg remélem sok ismerős, meg Felsővezeték (!!!), meg mittudomén, de már várom. Majd írok, szokásos valami képet berakok, mert úgy legalább van mit nézni annak, aki nem szeret olvasni – aztán megyek.

DON’T TRY THIS AT HOME!!!

ARCHÍV – uborkaszezon

Huhh… hát akartam írni mindenféle okosságot, de 1. olyan meleg van, hogy lefolyik a kezem a billentyűzetről, és most az utolsó dolog, amit még szeretnék csinálni, hogy pötyögök egy sort; 2. tudom, hogy nyáron úgysem olvas senki, mer mindenki nyaralni van, csak én nem, és korábban én sem írtam ilyenkor egyszer sem, mert otthon voltam, meg mert minek, és tényleg, igazam volt… :) Szóval ez van… Amúgy ja, én is megyek majd, szerdától vasárnapig kicsit kikapcsolok, úgyhogy az oldal sem fog frissülni, de ez nem hiszem, hogy bárkit is zavarna.

Amúgy akartam írni munkatársaimról kis karikatúrákat, vagyis valami rövid vicces jellemzéseket, mert annyira jókat lehetne szinte mindannyiukról, csak félek, hogy túl könnyen magukra ismernének (vagyis ez egészen biztos), és ha neadjisten egyszer véletlenségből elolvasnák, az nem lenne jó – már nem azért, mert sértő dolgokat írnék, vagy ilyesmi, de akkor egyértelmű lenne, hogy ezeket én írtam és… na mindegy, lehet, hogy paranoiás vagyok, de inkább ezt mégsem, megtartom magamnak. Egyébként ez a karikatúra-dolog most úgy látszik bennem van, hétvégén Sz-szel toltunk egy X-Men maratont, megnéztük a trilógiát, és arről jutott eszembe, hogy a Xavier School-ról lehetne egy tök jó átültetést csinálni egy ilyen lepra lakótelepi középiskolára, ahol mindenféle aljanép lenne, és akkor lehetne mondjuk a Wolverine egy késes cigánygyerek, akinek előpattannak a pengék a zsebéből, a Jean Grey az ilyen enyveskezű csaj lenne, az a skillje, hogy észrevétlenül „mozgat” dolgokat, a Bulldozer valami buta kigyúrt kopasz állat lenne, a Pyro egy ilyen gyújtogatós gyerek… megy ilyenek. Igazából ezt meg is lehetne csinálni, mármint nem filmet, hanem ilyen gagyi retusált posztereket… Majd ha sok időm lesz akkor a magam szórakoztatására lehet, hogy csinálok valamit…

Na de most csak egy szokásos vicces pólófeliratos kép, mert valami mégiscsak legyen (és ez a téma úgy látszik kifogyhatatlan, mert mindig találok valami újat), és akkor mára ennyi.

Ja, negyedik lettem a foci VB-s tippversenyből (14 induló közül). Azért kicsit csalódott vagyok :)

Ez szerintem nagyon el van találva (már aki emlékszik az eredeti G.I.Joe-s kis logóra – ugyanez volt + ‘A Real American Hero’ a szöveg, és piros-fehér-kék csíkos zászlóval meg kék csillaggal) – ha már átköltésekről volt szó… ;)