ARCHÍV – samurai

Még mindig nem próbáltam ki, de most megcsináltam a frankó kis képeket, úgyhogy felteszem :) Szóval tegnap megvettem a legújabb kis társasjátékot, és most már tényleg leállok egy jó darabig ezzel (ezt már lehet, hogy mondtam korábban is, de most TÉNYLEG), mert azért ez egy drága szórakozás (persze ahogy vesszük, de mondjuk drágább, mint filmeket letölteni és megnézni őket :D ). A játék neve Szamuráj (avagy Samurai), egy ilyen agyalós stratégiai játéknak tűnik, már tudom a szabályokat, nem túl bonyolult, de szerintem a játék maga éppen ezért (vagy ennek ellenére is) tök izgi. Az a lényeg, hogy van háromféle fekete bábu, és azokat kell megszerezni úgy, hogy körbevesszük őket kis lapocskákkal, amiken különböző számok (és ábrák) vannak, és amelyik játékos a legnagyobb “értékkel” vette körbe, azé lesz a bábu. Na röviden ennyi, ennél egy fokkal azért bonyolultabb, meg van benne pár bónuszlépés is, de a lényeg ez. Lehet 2-3-an és négyen játszani, és ennek megfelelően alakul a “pálya” is, ami egyébként maga Japán szigetei, darabokban :). Szerintem jól is néz ki, majd hétvégén kitapasztaljuk, aztán elmondom, hogy megérte-e a… hát igen, ez tényleg drága volt, a második legdrágább játékom a Ticket to Ride után (addig az viszi a pálmát, de mondjuk ha lenne Rizikóm, az még annál is drágább lenne). Na mindegy, most csak a képeket akartam felpakolni, úgyhogy íme:

A tábla (teljes valójában – nem kicsi) és a játék doboza

Ez meg már a “kellékekkel” együtt (kattintásra megnőnek)

A többi kép meg >itt<, meg >itt< meg >itt< található.

ARCHÍV – nosztalgia

Tegnap este voltak nálunk régvolt szobatársaim még a gimis időkből, ketten, „lakásavatni”. Kb félévente szoktam találkozni velük mostanában, most gondoltam csak bele, hogy milyen régóta is ismerem őket, egyikőjüket már tizenhárom éve (!!), ebből öt teljes évet húztunk le egy szobában, a viszont csak kilenc éve. És ez a szám már csak növekedni fog… :) Jól sikerült az este, nem kellett semmi program, csak egyszerűen leültünk, és dumálgattunk, két és fél órán keresztül. És ez tök jó, én legalábbis örültem neki, hogy ennyi idő után is így el tudunk lenni egymással. Persze feljöttek a régi nevek is, meg régi közös ismerősök, ez a másik dolog, amibe furcsa belegondolni; hogy mennyi olyan ember van, akit valaha ismertem, és mondjuk már vagy öt éve egyáltalán nem is találkoztam vele, vagy hallottam róla, és aztán „felbukkan” egy másik ember elbeszélésében. És hát nem egy nem két ilyen ember van, és ki tudja, még mennyi derült volna ki, ha többet beszélgetünk. Ja és a legjobb, hogy van egy csomó ember, akinek már a rendes nevére sem emlékszünk, csak a becenevére, és persze a gimis időkben mindenkinek volt valami jó kis beceneve, és az ilyen beszélgetéseket egy külsős szemével érdekes lehetett hallgatni (mert egyébként még ott volt Sz is, és az egyik volt szobatársam barátnője).

Summa summárum, jó volt ez a kis találkozó, gondolom nem hamar lesz ilyen megint, bár megbeszéltük, hogy leszünk itt Pesten nyáron is, úgyhogy majd összefuthatunk, vagy valami, de ebből inkább a vagy valami szokott összejönni, ami azt jelenti, hogy nem találkozunk, csak fél év múlva legközelebb… Dehát akkor legalább megint lehet jó sokat beszélgetni egyben, hogy kivel mi van satöbbi.

Van egy új kis szerzeményem, viszont most nem írok róla, egyrészt mert még nem próbáltam ki (pedig már nagyon kíváncsi vagyok rá…!), másrészt, mert arra gondoltam, hogy szépen lefényképezem otthon, és úgy pakolom fel ide, mert nincs a neten egy rendes kép róla :) Szóval fényképes beszámolóval majd valamikor jelentkezem.

Most pedig még itt leszek a mai nap végig Pesten, aztán holnap reggel készülünk lemenni Sopronba, vasárnap este meg vissza, ami pont huszonhetedike, de most nem lesz Óbester, mert később érek csak vissza, meg amúgy sem jelzett eddig senki, hogy menne, úgyhogy lehet, hogy nem is lesz semmi (mármint osztálytalálkozóról beszélek most). Hát, ez a szokásos nyári uborkaszezon, meg amúgy is már kevesen szoktunk lenni mostanában…

Akkor hétvégéhez közeledvén berakok még valami fun képet, és akkor megyek – jó hétvégét mindenkinek!

“A sípcsont a sötét szobában a bútorok megtalálására szolgáló eszköz”