ARCHÍV – vicc

Jajj tudom, még valami képet beteszek, mert már kezd nagyon sok lenni a szöveg… Ez az ami kimaradt :)

Igen, kitaláltátok, egy újabb darab, a vicces pólófeliratok közül (…és már nincs sok a kis táramban :D )

ARCHÍV – mikró

Tegnap egy újabb darabbal bővült a lakás tartozékainak listája, azaz: van mikrónk végre!!! Méghozzá úgy, hogy kaptunk, mert Sz-éknek kettő is volt, mert . végülis tökmindegy miért -, és ebből csak egyet használtak, és az egyiket szívesen nekünk adták. Hát én tegnap este jöttem vissza Pestre Sopronból, és bevállaltam, hogy akkor elhozom. Persze annyira nem volt egyszerű (cipeltetek már mikrót a kezetekben?), de én viszonylag edzett vagyok ilyen téren. Emlékszem egyszer – még amikor vettem a flat monitoromat, az olyan 2005 környékén volt – egymagam hazavittem a régi 15 colos jó öreg katódsugárcsöves monitoromat… Na az egy kemény menet volt, a kolesztól a metróig legalább 300 méter, de szerintem simán megvan az 400 is, vagy több, otthon pedig még legalább szintén ugyanennyi, és akkor még nem említettem a vonatra fel, vonatról le, buszra fel és buszról le műveleteket. A hosszú szakaszokon vagy kétszer meg kellett állnom kifújni magam, valami tíz perccel előbb el is indultam a vonathoz. Akkor emlékszem, mikor hazaértem, otthon egyszerűen ledobtam a monitort az ágyra, és kb öt percig nem csináltam semmit, csak lihegtem a fotelban… De egyébként ez csak a kezdet volt, egyszer ugyanígy, a gépemet is hazavittem, ami egy jól megtermett házban van, és hát az sem volt egy könnyű menet. Azt úgy emlékszem, hogy egy olyan böhöm nagy IKEA-s szatyorban sikerült végülis elszállítanom, de ott is majd leszakadt a vállam a végére, mindkettő természetesen, hiszen próbálgattam cserélni is… Hát igen, ezek voltak a régi szép hurcolkodós idők, de így akkor legalább megspóroltam azt, hogy szüleimnek fel kelljen jönni kocsival a költözködés során, szépen sorjában kipakolgattam a cuccaimat magam.

Egyébként most is hasonló táskában hoztam a mikrót, csak egy nem IKEA-s hanem Baumax-os volt (ez meg itt a reklám helye), de nem mertem a fülénél fogni, attól félvén, hogy leszakad, így inkább két kézben hoztam végig, mint egy jól megtermett csecsemőt… Hazaértünk mindketten épségben (bár ha jól meggondolom, azóta nem próbáltam még ki, hogy vajon melegít-e ugyanúgy a masina, dehát azért én bízom benne, beindulni beindult).

Hétvége amúgy jó volt, Sopronban voltunk, már jó rég nem voltam ott én sem, de most bepótoltam mindent. Na most ezt nem tudom miért írtam le, mert amúgy a hétvégéről egy büdös szót nem akartam írni (vagy igen?) úgyhogy most abba is hagyom :)