ARCHÍV – kiállítás

Bár annyira nem volt jó, de azért egy kicsit írok erről a tegnapi kiállításmegnyitóról. Hárman mentünk összesen, én meg a volt csoporttársam/most kollégám, és az ő barátja, aki gondolom puszta kíváncsiságból jött el. A Kertészeti Egyetem egyik dísztermében volt a dolog, odataláltunk, mert ki volt plakátolva, hivatalosan 17:00-kor kezdődött az esemény, kb öt perccel előtte értünk oda, a hatalmas teremben kb négy-öt ember szédelgett, ebből kettő szervező volt. Odamentem bemutatkozni, azt mondták kicsit csúszunk, mert valami műhelyvita van még éppen, utána kezdünk. Na jó, kb pont annyi időnk volt, hogy az összes képet meg tudjuk nézni, sőt, még mást is, aztán amikor valóban elkezdődött a megnyitó, akkor sem voltunk többen húsz főnél. Ez kicsit csalódás volt nekem, bár nem tudom mire számítottam, hát családias volt. Szóval megnyitották, ittunk bort, meg ettünk sütit, még egyszer körbementünk, aztán irány haza. Egyébként maga a kiállítás témája volt az érdekes, GIS alkalmazásokat mutattak be, négy ország ezzel foglalkozó intézményeinek munkáiból (rajtunk kívül Szlovákia, Csehország és Lengyelországból), gyakorlatilag tematikus térképek voltak, de érdekes témákban (nekem). És persze rájöttem ismét, hogy milyen keveset is tanultunk mi az egyetemen, és milyen hasznos lenne, ha ilyeneket én is tudnék csinálni, és lenne benne gyakorlatom. Mert térképeztünk mi is, de az a program, amit használtunk, elég behatárolt lehetőségekkel bír, és eddig még sehol nem láttam gyakorlati alkalmazásban (egy-két kivételtől eltekintve), a másik meg, amit itt is használunk a munkában, az meg nagyon sok mindent tud, én viszont nagyon kevéssé ismerem. És mondjuk érintőlegesen azt is tanítottak az egyetemen, de azt hiszem az sokat elárul, hogy ott olyan 4.3-as verzión tanultunk, itt meg 9.3-as van, ami TELJESEN más szinte mint az előző, tehát gyakorlatilag én amit most meg tudok csinálni a programban, annak a 90%-át itt tanultam és nem az egyetemen.

Na mindegy, itt egy >LINK< a kiállításról, benne van az összes kiállított kép is, tehát el se kell menni, hogy megnézze valaki, amúgy júli 4-ig van nyitva, szóval ha valaki mégis el akar menni, akkor siessen – dehát ilyen úgysem lesz… :)

Itt meg pár képet kigyűjtöttem ami érdekesebb volt és magyar:

Budapesti zöldterületekről

Városi szétterülésről (urban sprawl szép magyarosan)

Hőtérképek (Budapest és Magyarország – egyébként most vettem észre, hogy több helyen is „tempeture” van a „temperature” helyett, ez vicces…)

Most pedig éppen elbúcsúztattuk az egyik kollégánkat. Van egy iroda (a háromból a szinten, és nem az enyém), ahonnan kb másfél hónapja ment el az egyik csaj, mert terhes volt, most egy másik, és még egy srác is el fog menni a közeljövőben úgy hírlik. Ezt a csajt aki most elmegy én is bírtam, félig-meddig a „gyakornok-csapatban” is benne volt, jött velünk néha bulizni, két éve volt itt, velünk-korú (lassan már én is egy éve vagyok itt hivatalosan, és nem hivatalosan meg már most jóval több, mint egy éve!!). Szóval az ottani gyakornokoknak most felviszi a Jóisten a dolgát, mert ugye megüresednek a helyek, és fontosabb feladatokat is rájuk kell bízni – persze ezt nem irigységből mondom, sőt örülök is neki, mert ott némelyiküknek nagyon bizonytalan helye volt (még az enyémnél is bizonytalanabb :D ). Szóval ma is megvolt a pezsgőzés, meg sütizés, erről ennyit ;)

És akkor a mai nap képe meg a szokásos style-ban (egy újabb vicces pólófelirat):

A felirat: “I have feelings too” (Nekem is vannak érzéseim)

ARCHÍV – hétvégi sokoldal

Péntek este elmentem moziba. Úgy történt ez, hogy Sz leánybúcsút szervezett, méghozzá olyat, ahol több állomás is van, és az egyik állomás az albérlet(ünk) lett, és, hogy ne zavarjak, egy bizonyos időintervallumban az ott-tartózkodásom nemkívánatossá vált (ez de szép mondatzárás…). Szóval mondhatja valaki, hogy ez papucs dolog, és lehet, hogy igaza is van, de én valahogy még örültem is neki, hogy akkor majd kimozdulok végre egy kicsit. Az időpont az este tíz és éjfél között volt, és bár először arra gondoltam, hogy elmegyek futni a Margitszigetre, de ahhoz aztán mégsem volt kedvem (annyira nem volt ám jó idő), ezért úgy gondoltam, elmegyek moziba. Ez nekem egy esemény, mert kábé már… fogalmam sincs mikor voltam utoljára. És, hogy miért nem hívtam senkit? Mert én olyan ember vagyok, aki szeret egyedül moziba menni. Nem tudom, ez hogy alakult ki, de egyedül néztem anno a Jurassic Park 2-t, egyedül néztem a Transformers 1-et, és még jópár filmet, és ezek olyan emlékezetesek is maradtak számomra. Szóval este kilenckor felkerekedtem a fél tízes filmre, de szó szerint, mert gondoltam ha már mozgás, miért ne menjek biciklivel, pláne, hogy mire vége lesz, már csak éjszakaival tudok visszajönni, az meg sux, biciklivel sokkal hamarabb otthon vagyok.

Így is tettem, most már tudom, hogy fél óra kb elég a Westendhez eljutni, igaz, kicsit izzadtan ültem bele a moziszékbe, de mondjuk fel is öltöztem, hogy kint ne fázzak meg.

A film amit néztem a rendkívül buta magyar címfordítású Ha/Ver, (avagy Kick-Ass – de komolyan, az ilyen címeket minek lefordítani? Úgysem lehet semmi értelmeset kihozni belőle, akkor meg?). Szerintem ebben a HÓNAPBAN ez az egyetlen nézhető film, ami kijött, valamit olvastam is róla korábban, mondom beülök rá. Hát, érdekes volt. Leírom a véleményem, de ez nem biztatás, hogy mindenki nézze meg, és nem is elriasztás (vagyis ha őszinte akarok lenni: nem, moziban pénzt kiadni rá nem érdemes, aki kíváncsi rá, nézze meg máshogy, mert annyira nem rossz, de nem érdemes költeni rá). Szóval arról szól, hogy van egy béna srác (nem fizikailag, csak tudjátok – lúzer), aki kitalálja, hogy szuperhős lesz, rendel magának egy ruhát, és abban flangál az utcán. Mindenki hülyének nézi, egyszer majdnem meg is ölik, de aztán a véletlen mégis úgy hozza, hogy híres lesz, majd ezután mellé áll még két hasonló fura figura, egy ex-zsaru, aki nemkicsit fegyvermániás (Big Daddy), és a kislánya, akit nagyon fiúnak nevelt (Hit Girl). Viszont a helyi maffiafőnöknek is szemet szúrnak, aki el akarja őket tenni láb alól, aztán mégis ő húzza a rövidebbet… Ennyi a sztori nagyjából. Én nem szeretem amúgy a képregényfilmeket, de ez valamennyire jól megfogta az ott használt stílusjegyeket, és szépen kifordította őket. (Gondoltam a film közben, hogy ’na ebből biztos csinálnak majd képregényt’ – de aztán kiderült, hogy NEM, ezt a filmet is képregényből csinálták . ez vicces szerintem.) Ami nem tetszett, az egyrészt az, hogy nem egy helyen teljesen unalomba fullad a film, lehet, hogy amúgy is álmos voltam, de sok olyan rész volt, amit nagyon elnyújtottak; a másik ami zavart, hogy nem találták meg az egyensúlyt a komolyság, és a humor között. Nem lehetett nagyon tudni, hogy ez egy vicces film, vagy mégsem, mert elég sok dráma is volt benne. Mondok egy példát: amikor a srácot megkéselik az elején, majd elüti egy autó, az nem volt vicces, pedig én bírom a morbid humort. De ez nem az volt. Amikor a 11 éves kiscsaj elkezdi kaszabolni az embereket, az sem volt vicces – az elején. Aztán amikor az egyik srácnak levágta a lábát térdből, majd a következő mozdulattal felugrott a másik nyakába, hogy torkon szúrja – na ott már éreztem, hogy fel kell nevetnem. Jó, de ez azért nagyon nem volt eltalálva. Amikor bennégnek hatan egy épületben, az valahogy nem lesz vicces attól, hogy egy plüssmaciba rejtett kamerával felvették, hogy mi volt előtte – na és azt hiszem akkor most vettem el mindenkinek a kedvét aki még nem látta, hogy megnézze, mert lelövöm az összes poént. Nem, amúgy voltak még benne dolgok, érdekes film, változatlanul ezt mondom, de eléggé egyszermegnézős – nekem (bár azt hiszem, minél többet írok róla, annál jobban szeretném újra megnézni – mondjuk tíz év múlva. Na mindegy.). De hát nyáron nem is kell más, és én igazán egy könnyed kikapcsolódásra vágytam csupán, amit nagyjából meg is kaptam. Ja és még valami: az kellemes meglepetés volt, hogy feliratos a film, és nem szinkronos – de aztán rájöttem, hogy:úristen, milyen felirat ez??? Kb a szövegek harmadát nem fordították le, és egyszerűen NEM ÉRTETTEM, hogy miért? Ne olvasson annyit a buta magyar? Vagy az nem volt fontos amit kihagytak? Szóval megoldás: .srt a letöltött avi-hoz, mert ott legalább lelkiismeretesen fordítanak általában az emberek – de tényleg.

Kick-Ass movie poster(ek) (jónagy – úgy egyébként;) )

Este aztán negyed egyre értem haza, a film valóban kitette a két órát, fél 12-kor lett vége, és kb háromnegyedkor álltam útrakészen a bringával. A leánybúcsú szintén jól sikerült állítólag, és szerencsére el is kerültük egymást.

Na, mit is kéne még írni: szombaton utaztam RailJet vonattal, ez egy ÖBB-s szerelvény, ami jár Ausztriába, meg Németországba, elég fullextrás vonat, de mégsem drágább, mint egy IC. Győrig mentünk vele, tényleg színvonalas, és olyan szomorú, hogy tudom, hogy valahol ez a szint a ’megszokott’ és az átlagos már, és, hogy hol van ettől a mi kis országunk…

Ja: kipróbáltuk a Szamuráj-t, és úgy tűnik, hogy nagyon bejövős a játék! Játszottuk hárman is, meg inkább ketten (négy fővel még kíváncsi vagyok rá…), de szerintem jó vásár volt. Az van ráírva, hogy egy játék 45 perc, ehhez képest ketten szerintem olyan 10-15 perc alatt lemegy egy kör, és az ember utána egyből akarja a visszavágót. És tényleg lehet benne agyalni is, de kevesebb gondolkodással is izgalmas, meg ügyesen megcsinált játék – le a kalappal. Gondoltam rá, hogy leírom, hogy hogy kell játszani, de úgyis annyi helyen fenn van a játékszabály, hogy aki keresi, az biztos rátalál, most én ezzel nem traktálok senkit – a másik meg az, hogy aki meg nem látja maga előtt, annak meg úgysem mond semmit az egész… Hát a hétvégén jó sokat játszottunk :)

Mi volt még: Ittam citromos Gösser-t is, ami jobb, mint a Radler (igen, én azt is szeretem, mert nincs SÖRíze), azt hiszem ezt a hétvégi élmények közé mindenképpen meg kell említeni.

Most nemsokára megyek kiállításmegnyitóra, de szigorúan munkaügyben, majd lehet, hogy írok róla, ha jó volt, hogy nézze meg mindenki :), egyébként remélem, hogy lesz ruhatár, mert most van egy telipakolt hátizsákom, meg egy külön szatyorban egy turmixgép eredeti csomagolásban, és így nem mutatok túl jól most ezekkel egy kiállításon (ja merthogy ma reggel Sopronból jöttem egyenesen, ami vicces volt, fél hatkor keltem, és kb időben értem be dolgozni :D ).

ARCHÍV – samurai

Még mindig nem próbáltam ki, de most megcsináltam a frankó kis képeket, úgyhogy felteszem :) Szóval tegnap megvettem a legújabb kis társasjátékot, és most már tényleg leállok egy jó darabig ezzel (ezt már lehet, hogy mondtam korábban is, de most TÉNYLEG), mert azért ez egy drága szórakozás (persze ahogy vesszük, de mondjuk drágább, mint filmeket letölteni és megnézni őket :D ). A játék neve Szamuráj (avagy Samurai), egy ilyen agyalós stratégiai játéknak tűnik, már tudom a szabályokat, nem túl bonyolult, de szerintem a játék maga éppen ezért (vagy ennek ellenére is) tök izgi. Az a lényeg, hogy van háromféle fekete bábu, és azokat kell megszerezni úgy, hogy körbevesszük őket kis lapocskákkal, amiken különböző számok (és ábrák) vannak, és amelyik játékos a legnagyobb “értékkel” vette körbe, azé lesz a bábu. Na röviden ennyi, ennél egy fokkal azért bonyolultabb, meg van benne pár bónuszlépés is, de a lényeg ez. Lehet 2-3-an és négyen játszani, és ennek megfelelően alakul a “pálya” is, ami egyébként maga Japán szigetei, darabokban :). Szerintem jól is néz ki, majd hétvégén kitapasztaljuk, aztán elmondom, hogy megérte-e a… hát igen, ez tényleg drága volt, a második legdrágább játékom a Ticket to Ride után (addig az viszi a pálmát, de mondjuk ha lenne Rizikóm, az még annál is drágább lenne). Na mindegy, most csak a képeket akartam felpakolni, úgyhogy íme:

A tábla (teljes valójában – nem kicsi) és a játék doboza

Ez meg már a “kellékekkel” együtt (kattintásra megnőnek)

A többi kép meg >itt<, meg >itt< meg >itt< található.

ARCHÍV – nosztalgia

Tegnap este voltak nálunk régvolt szobatársaim még a gimis időkből, ketten, „lakásavatni”. Kb félévente szoktam találkozni velük mostanában, most gondoltam csak bele, hogy milyen régóta is ismerem őket, egyikőjüket már tizenhárom éve (!!), ebből öt teljes évet húztunk le egy szobában, a viszont csak kilenc éve. És ez a szám már csak növekedni fog… :) Jól sikerült az este, nem kellett semmi program, csak egyszerűen leültünk, és dumálgattunk, két és fél órán keresztül. És ez tök jó, én legalábbis örültem neki, hogy ennyi idő után is így el tudunk lenni egymással. Persze feljöttek a régi nevek is, meg régi közös ismerősök, ez a másik dolog, amibe furcsa belegondolni; hogy mennyi olyan ember van, akit valaha ismertem, és mondjuk már vagy öt éve egyáltalán nem is találkoztam vele, vagy hallottam róla, és aztán „felbukkan” egy másik ember elbeszélésében. És hát nem egy nem két ilyen ember van, és ki tudja, még mennyi derült volna ki, ha többet beszélgetünk. Ja és a legjobb, hogy van egy csomó ember, akinek már a rendes nevére sem emlékszünk, csak a becenevére, és persze a gimis időkben mindenkinek volt valami jó kis beceneve, és az ilyen beszélgetéseket egy külsős szemével érdekes lehetett hallgatni (mert egyébként még ott volt Sz is, és az egyik volt szobatársam barátnője).

Summa summárum, jó volt ez a kis találkozó, gondolom nem hamar lesz ilyen megint, bár megbeszéltük, hogy leszünk itt Pesten nyáron is, úgyhogy majd összefuthatunk, vagy valami, de ebből inkább a vagy valami szokott összejönni, ami azt jelenti, hogy nem találkozunk, csak fél év múlva legközelebb… Dehát akkor legalább megint lehet jó sokat beszélgetni egyben, hogy kivel mi van satöbbi.

Van egy új kis szerzeményem, viszont most nem írok róla, egyrészt mert még nem próbáltam ki (pedig már nagyon kíváncsi vagyok rá…!), másrészt, mert arra gondoltam, hogy szépen lefényképezem otthon, és úgy pakolom fel ide, mert nincs a neten egy rendes kép róla :) Szóval fényképes beszámolóval majd valamikor jelentkezem.

Most pedig még itt leszek a mai nap végig Pesten, aztán holnap reggel készülünk lemenni Sopronba, vasárnap este meg vissza, ami pont huszonhetedike, de most nem lesz Óbester, mert később érek csak vissza, meg amúgy sem jelzett eddig senki, hogy menne, úgyhogy lehet, hogy nem is lesz semmi (mármint osztálytalálkozóról beszélek most). Hát, ez a szokásos nyári uborkaszezon, meg amúgy is már kevesen szoktunk lenni mostanában…

Akkor hétvégéhez közeledvén berakok még valami fun képet, és akkor megyek – jó hétvégét mindenkinek!

“A sípcsont a sötét szobában a bútorok megtalálására szolgáló eszköz”

ARCHÍV – blogos

Van az oldalon (az én oldalamon :D) egy kis sáv az alsó sorban, amin gombok vannak, gondolom még senki nem nézett rá, mindenesetre most frissítettem, és tettem bele egy olyan gombot, hogy fordítás, és lefordította a szövegeket angolra (gondolom google translate támogatással), születtek belőle vicces dolgok:

Bal felső linkek között: Dologblog – második felvonás: Things blog – second act; Mesemondó csákány és lapát: Storytelling picks and shovels (ez mondjuk meglepő, hogy ilyen jó – szerintem)

Bemutatkozás részhez (ide most magyart nem is írok): Introduction: na is the pumpkin which I think is unnecessary, or know, or just by chance vetődtél here, then I think it does not matter. This is my blog, if you’re interested, read into …

És alatta a szavazás (vicces részek kiemelve):

What I think is a page?

– I like it!

– Well, it’s better than it was, but still not the real thing

– I’ve never seen such Fost

– I do not know what it was like long ago, but now a good

– I do not know what was in the past, but this is crappy

Magában a tartalomban is vannak érdekes megoldások, vicces amikor az angol szövegben magyarul hagyták azokat a részeket, amit nem tudtak lefordítani (de azt hiszem ezeket most nem vágom be ide).

A tegnap este egy jó része elment azzal, hogy Windows-t telepítettem, és ez még tartani is fog, sajnos – mármint nem a telepítés, hanem a “helyreállítás”, hogy kicsit hasonlítson a helyzet a régihez újra… Viszont mindenkinek mondom, aki olvas, és ez NEM vicc: használjatok vírusirtót!!!!!! Anélkül nem lehet, én próbáltam, azt hittem, hogy igen, de kiderült, hogy nem… Szóval ez a mai lecke mára :)

Ja viszont szintén tegnapra még egy jó hír is jutott: Sz. leállamvizsgázott, ötöst kapott rá, és mi ennek nagyon örülünk – gondoltam ezt megosztom most mindenkivel :))

ARCHÍV – panaszkönyv

Tegnap kitaláltam, hogy veszek egy cuccot (most ez mindegy, hogy mi, bizonyos okokból nem írom le, de nem kell rosszra gondolni, nem valami durva szexuális segédeszközről van szó, nem is drog, semmi illegál), szépen megnéztem a neten, hogy hol a legolcsóbb, találtam is egy helyet. Lehet neten rendelni, személyes átvétellel meg ugye 0 forint a szállítási költség (merthogy én szállítom el), szeretek így vásárolni, mert igaz, hogy kicsit mászkálni kell érte a városban, mert ezek a helyek tuti, hogy nagyon messzire vannak tőled, akárhol is laksz :), de azért mégis olcsóbbak tudnak lenni, mint boltban. De most még nem rendeltem meg a cuccot, mert láttam, hogy van ennek a cégnek még másik két boltja is a városban, egyik a Duna Plazában, ami hozzám elég közel van, mondom akkor megnézem inkább, hogy ott van-e belőle, mert akkor még a rendelési procedúrát is megspórolom, meg minden.

El is mentem szépen, látom, hogy van belőle a polcon, leemelem, 6500 jó magyar forintba kerül, én meg a neten 4990-ért láttam. Hm, kicsit megvakarom a fejem, odamegyek az eladóhoz (ez volt a nagy hiba, hagyni kellett volna a francba, megrendelni neten azt csá), mondom neki: az lehetséges, hogy ugyanez a termék a mintaboltjukban jó másfélezer forinttal olcsóbban kapható? Néz rám azzal a buta ábrázattal, amivel az eladók a vevőkre szoktak nézni amikor lövésük sincs, hogy az miről beszél nekik, azt mondja (kis hatásszünet után): Nekünk NINCS mintaboltunk… Nnna, mondom, helyben vagyok, amúgy idéznék a honlapjukról, a személyes átvétel leírásánál:

„Személyes átvétel: A termékek átvételének legköltségkímélőbb módja, ha befáradsz budapesti mintaboltunkba (XY.) a megrendelt termékekért, természetesen ebben az esetben nem terheli a szállítás költsége a termékek vételárát.” (Kiemelés: TŐLEM).

De persze ezt nem tudtam az orruk alá dugni. A történet folytatása tragikomikus, elmentünk egy másik eladóhoz, annak sem volt fogalma, mi az a mintabolt, aztán, mondtam, hogy mindegy, hogy hívjuk, az XY címen található üzletükről beszélek, ahol a neten rendelt cuccokat át lehet venni, erre azt mondja, ja, hát akkor weben rendelve lehet, hogy ennyi, dehát ugye akkor még a postaköltség is… És akkor már nem kezdtem el magyarázni, hogy de szerinted a személyes átvételnél hol van postaköltség, és én vajon miért tudom fejből az üzlet címét, ha postán akarom megkapni a cuccot?? – úgyhogy csak fogtam magam és mosolyogva távoztam… Ma pedig szépen megrendeltem és visszaírtak, hogy átvehetem. Erről ennyit, lehet, hogy ez spúrság, de nekem megér 1500 forintot, amúgymeg annyit adhatna magára minden üzlet, hogy megtanítja a dolgozóinak, minek mi a neve, és hogy működik ez az egész. Arra meg még mindig nem kaptam választ, hogy hogy lehet az, hogy UGYANANNÁL a cégnél valahol X dolog ennyibe, valahol meg annyiba kerül. Ez kb nekem olyan, mintha a McDonald’s-ban a Nyugatinál 600 forint lenne a Big Mac, az Oktogonon meg 1000. És nem tudna róla senki, hogy a főelosztóközpontjuk Budaörsön van (most csak úgy mondtam valamit). Na mindegy, nem hőbörgök, inkább berakok egy vicces képet, hogy oldjam a feszültséget… :) És megyek.

A kép címe: “I support recycling” :) (ja és természetesen MÉG MINDIG pólófeliratról van szó – mert amúgy nemsok értelme lenne…)

ARCHÍV – film+hírek+eső

Hétvégi élmény: megnéztem otthon a Mad Max című filmet. Ez egy olyan film, amit ugye mindenki ismer, és én is már régen kiírtam, hogy persze ezt már valamikor kiskoromban láttam, vagy legalábbis egyik-másik részét (három van belőle ugyebár). Nade most rászántam magam, hogy akkor essünk túl rajta, és… hát egy kicsit meglepődtem.

Merthogy én ezt a filmet BIZTOS, hogy eddig még nem láttam. Az valami más volt. Ez másfél óra tömény motorberregés, puskadurrogás, aszfaltszaggatás, vér, robbanás, hangyányi sztori, kevés beszéd – és igazi B-kategória, de komolyan, azzal együtt, hogy Mel Gibson szerepel benne, aki akkor még gondolom egy kis senki volt… Valamiért én azt gondoltam, hogy a Mad Max-nek az a sztorija, hogy elfogyott a kőolaj az egész Földről, azért nem lehet közlekedni, és gonosz bandák járják a vidéket az utolsó megmaradt cseppekért, illetve készletekért. Persze ezt nem én találtam ki, az egyik későbbi részbe tényleg ez lesz a téma azt hiszem (bár most már nem merek semmit sem mondani), ebben viszont EGYÁLTALÁN NEM!

De annyira, hogy majdnem egy világ omlott össze bennem. Mármint, hogy ez egy ekkora szar, és, hogy miért tetszett ez nekem kiskoromban vajon (merthát ha az első ilyen, akkor valljuk be, a többi sem lehet jobb, sőt, én személy szerint biztos vagyok benne, hogy még ennél sokkal gyengébbek lesznek)??? Szóval az a sztori (most már leírom, mert biztos sok ember régen látta már), hogy szó sincs a benzinről, az a lényeg, hogy a nem túl távoli jövőben motoros, meg autós ámokfutók garázdálkodnak az utakon (magyarázat, vagy bármiféle háttér nincs a filmben, hogy ez miért van, de nem is számít). Ezek elkapására vannak ezek a speciális közúti rendőrök, ilyen ez a Max is, aki a film legelején üldöz egy szökött fegyencet, aki (miután rájön, hogy ki van mögötte, de úgy hogy előtte már tönkrevágott nemtudom hány rendőrautót), félelmében belehajt egy kamionba (véletlenül…), ami az út közepén állt, mert kiborult a rakománya (természetesen olajoshordók, hogy legyen jó nagy robbanás) – és így hal meg. Na már ezt sem értettem, de mindegy, könyveljük el, hogy ez a Max valami óriási nagy májer, akitől a legveszedelmesebb bűnöző is egyből összeszarja magát. Nade ezek után a bűnöző haverjai, akik egy motoros banda, szépen bosszút esküsznek, de nemám, hogy a Max-et találják meg, hanem egy másik rendőrt, akit jól bennégetnek a kocsijában (meg egyébként még sok csúnyaságot elkövetnek, amik teljesen céltalan erőszakként vannak csupán a filmben – legalábbis én nem jöttem rá az értelmére). Na ezek után a Max besokkol, azt mondja, hogy ő most kilép (?), és elmegy a feleségével meg a kis hároméves gyerekével kocsikázni (a családról egyébként már az elején látszik, hogy 1. vagy elrabolják majd őket, és velük zsarolják a MadMax-ot, vagy 2. meghalnak). És hogyhogynem, egyszer úgy alakul, hogy a feleség a gyerekkel egyedül marad, pont belebotlanak a motorosokba, akik csak úgy szórakozásból elgázolják őket (úgy, hogy nem tudják, hogy kik azok; és egyébként számomra nem derült ki, hogy mindketten meghalnak, mert a csajnál a kórházban sorolják csak, hogy milyen sérülései lettek – szóval elvileg ő nem halt meg…). Na erre aztán bepöccen a Max (ahogy azt vártuk), szépen beül a spéci felturbózott nitrós kocsijába, megy az úton (de szó szerint, nincs nyomozás, vagy ilyesmi), és természetesen megtalálja a bandavezért, akit egy autóüldözés során belekaramboloztat egy szembejövő kamionba (eeeez… ismerős? Mert nekem igen, megint köze nincs a halálához, csak béna volt a motoros – mint a film legelején a fegyenc); aztán egy másik főgonoszt, aki épp kirámol egy felborult kocsit, na itt meg azt találja ki főhősünk, hogy odabilincseli a kocsihoz, kilocsol egy kis benzint, és lerak egy Zippo-t. Hogy pont akkor robbanjon fel, amikor ő már jön fel a dombon szembe a kamerával (háttérben a robbanással) a szuperjárgánnyal morcos képpel. Snitt, és itt a vége. Hát én majd beszartam. Ez így leírva lehet, hogy semmit nem mond amúgy, de úgy kell elképzelni a filmet, hogy tényleg ez a tömény céltalan (és nagyon bután megoldott) erőszak, nem ismerjük az emberek indítékait (csak azt, hogy a gonosz gonoszságot tesz, a Max meg ugye bosszút áll, kb ennyi – ja és az ártatlanok meg szenvednek), nincs semmi átkötés az események között, és kb hatszor annyi autós/motoros jelenet van benne, mint ami kellett volna, és mondom, csupán másfél óra hosszú a film. Kegyetlen, már várom a többit :)

Nagymamám a hétvégén megkérdezte (aranyos volt), hogy van-e nekem TV-m az albérletben, hát, mondom az nincs; na és akkor rádiót szoktam-e hallgatni? Hát, mondom azt sem nagyon igazából… Erre elkezdett hüledezni, hogy húú, hát akkor én nagyon el vagyok zárva az eseményektől, milyen lehet így élni… Ez csak azért vicces, mert ő egy kis hegyi faluban lakik, én meg a fővárosban, de amúgy annyi biztos igaz, hogy ő jobban képben van az eseményekkel, amik mondjuk hozzám is el szoktak érni (a fontosabbak), csak sokszor kis késéssel… Szóval igen, Tv-t nem nézek, és nem is szeretnék (amire kíváncsi vagyok, azt letöltöm :P), rádiót sem hallgatok, sőőt, újságot sem olvasok. Mert minek. De azért valami fogalmam azért van a világról. Amúgy (csak, ha már szóba jöttek a hírek), most olvastam egy bizonyos hírportálon, hogy valahol Szolnok környékén békák potyogtak az égből az esővel (érdekesség – csak, ha valaki még nálam is tájékozatlanabb lenne :D ). Hát az ritka undorító dolog lehetett azt hiszem, nem szeretném átélni – egyből beugrott a Magnólia című film egyik jelenete, amiben ugyanez volt, azt hiszem ott eső nélkül ráadásul, és az is egy megtörtént eset volt (már ha jól emlékszem). Szóval most már nálunk is volt ilyen, nem csak az amcsiknál, erre is büszkék lehetünk :) Tegnap egyébként Óbudán mi is elkaptuk a vihart Sz-szel, mentünk haza, és szépen elkezdett esegetni az eső; na mire leszálltunk a villamosról, már folyt a víz szó szerint az utakon, kinyitottam az esernyőmet, de kb minek, és az alatt a száz méter alatt, amíg elfutottunk a megállótól az épületig, szépen bőrig is áztunk – de rendesen, a táskám is beázott, meg minden. De még szerencse, hogy a villám nem csapott le ránk…

Na sokszövegből most ennyi (uhh, ez tényleg sok lett, most nézem), indulok tovább.

ARCHÍV – meeting+ezaz

Tegnapi nap: megint volt egy találkozó a munkahelyen, amire eljött sok ember Európából. Ezt már írtam, meg amúgysem tudom sokkal részletesebben leírni, de készül egy olyan anyag, ami európai vonatkozású dolgokkal foglalkozik, a területi helyzetkép alakítása a célja (vagy valami ilyesmi), mindegy is. Szóval ezt csináljuk, és időről időre kell ilyen konzultációkat, meg vitákat tartani, hogy aztán azok alapján folytassuk a munkát. Hát ilyen volt ez a mostani is, amin mondjuk túl sok érdemleges dolog nem hangzott el, de azért számomra érdekes volt, még ha csak megfigyelői státuszban is voltam. Volt egy elég ciki dolog, ami már azt hiszem, hogy korábban felmerült (konkrétan múlt héten, amikor kinn voltak Spanyolországban), csak most is szóba hozta valaki. Van egypár térkép az anyagban (merthogy már egy előzetes verzió kb-ra elkészült az egyik feléből), és ezek között volt olyan, amit mi csináltunk, és nem volt rajta Ciprus, meg Málta (bár Máltára lehet azt mondani, hogy rajta van, mert úgyis annyira kicsi, hogy nem látszik). És most konkrétan volt itt egy ciprusi ember is, és megint szóvá tette, hogy ha már európai szintű dolgokról van szó, akkor ugyan legyen már benne az ő kis országa is… Elég kellemetlen egy szituáció ez szerintem, mármint, hogy ennek ugye ki kellett volna derülnie előbb, vagy valakinek szemet kellett volna szúrnia, de hát mindenki leszarta Ciprust (ez persze nem igaz, elnézést kérek minden ciprusitól és elhatárolódom magamtól. Ciprus egyébként EU-tag 2004 óta, mint Magyarország, ha valaki esetleg nincs képben annyira!). Mert az egy dolog, hogy itt az irodán nem vette észre senki, de még pluszban volt egy találkozónk két-három hete is, ott sem vette észre senki – csak most. Persze megígértük, hogy Ciprus benne lesz. Még az a szerencse, hogy nem én csináltam a térképet, hanem a másik gyakornoktársam, most gondolom elég rosszul érzi magát – és persze érezheti is, de azért ebből nem lesz egy akkora botrány szerintem, mintha egy végleges anyagról lenne szó. Persze abban sem vagyunk annyira jók (ez mellékszál, de azért leírom); pár napja jött ki nyomtatásban egy kiadványunk, kvázi könyv, angolul, munkatársam kinyitja, öt perc alatt talált két elütést benne – a tartalomjegyzékben. Ezek után szinte mindegy is, hogy máshol van-e benne hiba, mert pont a tartalomjegyzék az, ahol mindenki kiszúrja, úgy is, hogy nem olvas el semmit sem benne. Szóval ez a térképesnél durvább szerintem, mert ezt már nem lehet „kijavítani”. De egyébként én most átböngésztem „Ciprus-szempontból” a  mostani cuccot (mármint azt az anyagot, ami még nincs kész), és van benne még két másik térkép is, amin nincs rajta, és ahhoz semmi közünk nem is volt, mert nem mi csináltuk. Na de mindegy, a hibáiból tanul az ember, most már ezt is tudjuk.

Más: az otthoni gépemmel még mindig szenvedek, lesz egy jó rendszertelepítésem jövő héten. Viszont most letöröltem minden vírusirtót, mert zavartak. És most jól működik a gépem. :) De azért sokat tanultam az esetből, pl, hogy a Start menü ->Futtatás-ban mit csinál az ’msconfig’ és ’regedit’ parancs, hogy csökkentett módban olyan dolgokat is ki lehet törölni, amiket egyébként nem enged a gép, és hogy ha friss dátumú háromjegyű számokból álló pár kilobyte-s (100-300) .exe- file-ok vannak a Temp könyvtárban (pl. 278.exe, meg ilyenek), akkor azok vírusok. És, hogy hiába törlöm ki őket, azért valamiért mégis megmaradnak :) Ezért lesz új Windows jövő héten, aztán remélem most már vége lesz ennek az egésznek…

Még mindig van pár vicces képem, úgyhogy most a szokásosból fel tudok tenni egyet, plusz egyet >>LINKBEN<<, ezt e-mailben kaptam munkatársamtól, egyet nevettem rajta én is (a minősége olyan amilyen, én nem tudtam javítani rajta – meg a tartalom is :D ).

(Az egy plüssmaci egyébként a néni táskájában, aki nem látná teljesen jól, bár a poén szempontjából nagyjából azt hiszem tökmindegy)

Napsütéses hétvégét mindenkinek.

ARCHÍV – szöveges

Írok még egyet gyorsan, mert a múltkorit azt még tegnap megírtam nagyjából, de csak ma volt időm posztolni (ez kit érdekel?).

De még mindig nem a mai napról, pedig arról is lesz még, hanem az elmúltakról, mert most olyan ihletett hangulatban vagyok, és leírok szépen minden érdekeset (illetve minden dögunalmas hülyeséget, de hát ezt persze nem közlöm előre, mert akkor tuti senki nem olvasná el – nem mintha így elolvasná akárki is :D )

Szóval: tegnap délután nagy meglepetés volt itt a munkahelyen, ugyanis kaptunk céges ruhákat – méghozzá egy céges logós fehér baseball-sapkát, meg egy pólót (+hozzá egy céges hírlevelet, ami szintén új kezdeményezés), a ruhák nagyjából úgy néznek ki, ha felvennénk, mint valami csirkeüzemi dolgozónak (Sz azt mondta, olyan, mint valami futár-egyenruha). Ment a hőbörgés (ilyenkor mindig ez van), hogy ez vajon mennyi pénzbe került, és hogy jutott rá, amikor mindig mindenki azt mondja, hogy milyen rossz helyzetben vagyunk. Egyébként megjegyzem ez még mindig olcsóbb volt (talán), mint az állománygyűlés, amit tavaly rendeztek, amikor lefoglalták az egész kamaraerdőt, és frankón egy egésznapos rendezvény volt ott kaja-pia mindennel együtt, és hozzátenném, hogy most kb olyan 400 ember dolgozik itt, szóval ez nem kis létszámra tervezett dolog volt (szerintem – persze tudom, ez nem számít egy gigacégnek, nem egy multi, de azért 400 embernek programot szervezni – hát az nem lehet olcsó). Szóval ehhez képest most csak egy póló meg egy sapka, az talán nem volt olyan vészes, bár Magyarországon ugye nem kell csodálkozni, ha ez is súlyos milliókba került (akarom mondani valakinek a zsebébe került). De egyébként annyira nem gáz szerintem, a sapkát nem hordom, az biztos, mert mindenki kinevetne ha meglátná hogy áll rajtam, a póló egyébként nem lenne annyira gáz, ha nem lenne a hátára írva, hogy „A [cégnév] LEGYEN VELED!”, ami gondolom valami Star Wars utalás, hogy az erő legyen veled, vagy mi, de ez elég gáááz. Szóval enélkül még utcára is felvenném szerintem, de így csak pizsamának lesz jó azt hiszem – meg esetleg futni a Margitszigeten (ha járnék focizni, akkor oda is jó lenne, de nem járok). És hát ajándék, úgyhogy nem nézzük a fogát, hanem örülünk neki.

Na és mégvalami, igazi tegnapi élmény, itt volt Pesten antiati barátom, hívott, hogy menjünk a ZP-be, és én meg úgy döntöttem, hogy miért ne. Azt tudni kell, hogy életemben eddig egyszer voltam a ZP-ben, akkor amikor még ingyenes volt, és az nem most volt (konkrétan az érettségi bankett után, élénken emlékszem), és erre kicsit büszke is voltam, hogy öt évnyi ELTE-TTK-ra járás során egyszer nem mentem el. Egyébként nem mintha valami bajom lenne vele, most sem volt rossz, nem is tudom miért, egyszerűen kerültem.

Nade most: Vad Fruttik koncert volt (geezus), ez egy olyan zenekar, aminek ismerem kb két számát (ismerem – szóval hallottam már őket rádióban), hát azt lehet mondani, hogy nem véletlenül csak ezt a kettőt, mert a többi olyan is… Persze akinek ez bejön, az csak hallgassa. Viszont maradtunk utána is, és egészen jó kis buli kerekedett, magam is meglepődtem, mivel Ati amúgy még haza is ment utána, ami azt jelenti, hogy hazakocsikázott Balassagyarmatra. Ergo egész este nem ivott semmit, és még így is jó volt neki a buli :) De jó emberekkel mindegy, hogy milyen zene szól, erre jöttem rá – persze ez már régi igazság :)

Jó hely az a ZP egyébként, még lehet, hogy lemegyek, ha jó idő lesz, mert: 400 forint a belépő, de lehet belőle venni egy sört, ami pont elég is egy estére nekem; szabadtéri, ergo nem izzadsz le, és nem kezdesz könnyezni a cigifüsttől; nem gagyi dicso/techno megy, hanem egész jó zenék (néha); ja és még élő koncert is van (ismétlem, 400 forintért). Jó azt azért a zenéről el kell mondani, hogy a legkommerszebb mainstream általában, tehát ezt úgy kell elképzelni, hogy lemegy egy Quimby, utána egy Vad Fruttik (egy Vad Fruttik koncert után – gondolom a DJ nem sokat dolgozott a playlist kialakításán), utána meg három Kispál (egymás után, ez mekkora szar már? – és aki nem szereti a Kispált? – persze ilyen ember nem volt, csak olyan aki kívülről tudta végig a szövegeket). Szóval nekem ez annyira nem az a zene amit én szoktam hallgatni, dehát persze tudom, buliban ez kell. Egyszer lemegy nekem is a torkomon.

Utána Ati meghívott egy gyros-ra, aztán elvitt az Árpád hídig, közben döngettük full hangerővel a Himnuszt éjfélkor (az megy az MR2-n, biztos tudjátok). Hát geg volt, az biztos. Szóval jó későn értem haza… De ma már frissen üdén… – na azt majd holnap leírom azt hiszem. Meg még miegymást.

Sok szöveg után kell egy kép is (azoknak, akik nem fáradoztak ennek a sok szövegnek az elolvasásával – nagyon sok mindenről lemaradtatok srácok, az üzenem!!)

Ja és azt hiszem elfogytak a pólófeliratos vicces képek (vagy talán még egy van), úgyhogy most nem tudom, mi fog jönni…!

ARCHÍV – mozgássérültekről

Naszóval valamit ígértem, hogy írok a mozgássérültekről… De konkrétan már nem tudom, hogy mire gondoltam tegnap, pedig akkor még nagyon a fejemben volt. Mindegy, most leírom azt amit most gondolok.

Sok ember gondolja azt szerintem, hogy aki mozgássérült, az nem tud teljes értékű tagja lenni a társadalomnak, vagyis inkább hogy csak és kizárólag terhet jelentenek – merthogy nem dolgoznak, kell nekik külön rámpa, hogy be tudjanak menni valahova, külön parkolójuk van a legjobb helyeken, meg ilyenek. És, hogy ők csak azt várják, hogy mások kiszolgálják őket, és igazából pedig SEMMI hasznosat nem tesznek.

Én azt gondolom, és valahol azt „tanultam” meg az évek során, mióta egyáltalán ismerek ilyen embereket, hogy azért élnek közöttünk mozgássérültek, hogy megtanuljuk, hogy felelősek vagyunk egymásért, felelősséggel tartozunk egymásnak, és, hogy tudjuk értékelni azt, hogy mi magunk „épek” vagyunk. Valami ilyesmi a lényeg, de ezt nem is nagyon tudom bővebben megfogalmazni, én azt hiszem, nem csak, hogy nem baj, de kifejezetten szükséges, hogy lássunk mozgássérülteket, hogy legyen kapcsolatunk mozgássérültekkel, mert ez valahol kiteljesíti valósággal az ember életét. Kell néha, hogy kicsit kizökkenjünk a kis énközpontú valóságunkból, hogy egy kicsit másra is figyeljünk. Lehet ezt természetesen más úton-módon is megtapasztalni, de számomra például ez volt az egyik legmellbevágóbb élményem.

Azt pedig, hogy a mozgássérültek nem „adnak”, egyszerűen nem igaz. Ezt komolyan személyesen kell megtapasztalni, és nem úgy, hogy elmegyek az aluljáróban a féllábú kéregető mellett, mert azokat én sem szeretem. De pl a táborban az volt az egyik legelső tapasztalatom, hogy mennyire nyitottak és szeretetteljesek ezek az emberek, hogy mennyire segítőkészek (ők segítenek nekem), és mennyire befogadóak. Jó, ehhez nyilván olyan közeg kell, mert egy idegennel szemben elhiszem, hogy bizalmatlanabbak, meghát bizonyos szituációkban nyilván kevésbé nyitottak, de azért nekem szerencsére ezzel kapcsolatban sok jó élményem van.

És persze az is igaz, hogy nem lehet teljes mértékben lehet általánosítani, nem egy „kategória” a mozgássérültek sem így, de erről megintcsak elég sokat lehetne írni; merthogy vannak azok, akik már úgy születnek, hogy valami bajuk van, ehhez általában még valami értelmi sérülés is társul; aztán vannak azok, akik egészségesen születnek, de valami miatt folyamatosan leépülnek (izomsorvadás), ők azért érdekesek, mert nagyon jól tudják, milyen „épnek” lenni, és azt is, hogy milyen „sérültnek lenni”, mégsem egyik pillanatról a másikra élték ezt át; és vannak a balesetet szenvedettek, ők egyik pillanatról a másikra lettek ilyenek, általában velük a legnehezebb, hogy elfogadják a helyzetüket, és ezt meg is értem. És még ezen belül is mindegyikük kicsit másként áll a dolgokhoz, másképp reagálnak, szóval az általánosítás igazán nem egyszerű, és legtöbbször nem helyénvaló.

Na, hogy most ezt miért írtam le, arról fogalmam sincs, és nem is lett végülis semmi értelme, de most már nem törlöm ki azt hiszem. Mindegy, majd egyszer visszaolvasom, aztán átírom, ha rájövök, hogy mit akartam… :)

ARCHÍV – munka

Tegnap találkoztam egy volt csoporttársammal. Egy-két hetente mindig összefutok egy ismerőssel, nem tudom, hogy csinálom (másik volt csoporttársam – most „kollégám” – meg is jegyzi mindig, hogy az hogy van, hogy én mindig belebotlok valakibe, ő meg még senkibe mióta végeztünk kb???). És tök fura, hogy mindig azokkal, találkozom, akikkel valamennyire még tartottam is a kapcsolatot az egyetemen, nem a gáz arcokkal, meg a noname emberekkel (vagy lehet, hogy azokat nem is veszem észre, meg ők sem jönnek oda hozzám, ha esetleg meglátnak valahol). Ez fura, pedig egyébként én őszintén szólva nem is szerettem annyira ezt a társaságot – de ezt mondjuk már biztos írtam. Ez tipikusan egy ilyen mesterségesen összejött csapat volt, nem sok közös témám volt velük mondjuk a sulin kívül – nem úgy, mint mondjuk volt osztálytársaimmal, akikkel akármiről tudunk beszélgetni, még annyi év után is (jó, velük sem MINDENKIVEL, de mondjuk jópár emberrel).

Ezután a tegnapi találkozó után meg az jutott eszembe, hogy mennyire szánalmas is volt az, amit mi tanultunk itt öt évig. Úgy értem körülbelül azon a szinten volt a szakunk, amin az (általam is) leglenézettebb bölcsészszakok vannak. Tehát ilyenek, mint az egyiptológia, vagy skandinavisztika-afrikanisztika és társai… Úgy értem, hogy kereslet ebben az országban annyi van erre. Persze mondhatnék mást is, pl. a csillagászt, vagy az óceanográfust – kell ilyen Magyarországra? Nem. Minek? Én is egyetértek vele (jó, mondjuk egy csillagász még jöhet, de csak azért, hogy ha egyszer becsapódik valami meteor, vagy egy földönkívüli űrhajója, akkor megmondja, hogy mi az :D ). És jó, mondjuk a mi tudásunk ennél kicsit „használhatóbb”, de nem olyan területeken, ahová szánják az egyetemen pl. Mert komolyan mondom, azon a helyen kívül, ahol én dolgozom, tudnék még mondani körülbelül öt másik helyet, vagy foglalkozást, ahol kifejezetten szükséges és fontos az ilyen végzettség, és ennyi. SEHOL máshol nem kell, amit mi tanulunk (nyilván ezért is van, hogy sokan csak a fejüket csóválják értetlenül ezen végzettség hallatán, és joggal), azt sok helyen sokkal jobban tudják csinálni a közgazdász, szociológus meg ilyesmi képzettségűek, de szerintem még OKJ-s képzés is van erre (projektmenedzser, pályázatíró satöbbi). Szóval kicsit gáz szerintem ez az egész, és ez sokmindent elmond az egyetemi képzésről is (csak, hogy megint szidjam egy kicsit). Mert igen, ott okos emberek vannak, és fontos, hogy a földrajzot tanítsák, de ennyi kutató a világon nem tud semmit sem csinálni, amennyit itt kiképeznek évente. De nyilván ezt ők maguk is tudják, mert pl én is valamikor kitöltöttem valami kérdőívet, hogy szakmában helyezkedtem-e el, meg satöbbi (és remélem más is kitöltötte)… És mégsem csinálnak semmit, mert ők szépen elvannak ott az egyetemen, és kész, a többi nem érdekli őket.

Na summa-summárum, eddig NEM TUDOK olyan emberről csoporttársaim között (kivéve aki itt dolgozik szintén) akik konkrétan szakmában helyezkedtek el. Illetve de, most hazudtam, egy van, meg kettő aki az egyetemen maradt, plusz akkor velünk együtt az öt fő – és ha azt is beleveszem, hogy sokan csak most félévkor végeztek, akkor összesen körülbelül 30-40 emberről van szó legalább. És persze sokmindenkiről nem tudok se jót se rosszat, de akkor is, az, hogy 20-25% tud szakmában elhelyezkedni fél-egy év után (és sokan egyáltalán nem helyezkedtek el szerintem), az nem egy túl jó arány. Persze nem ismerem a statisztikákat, úgyhogy lehet, hogy mégis, meg tudom válság van meg minden… Az viszont biztos, hogy ismét hálát adhatok, hogy én itt vagyok, és még egy picit maradhatok is, mert ez a hely (és munkakör) valóban szakmai, és jól is érzem itt magam – és e kettő tényező kombinációja azért nem természetes dolog…!

Még voltak gondolataim a tegnapi nap során, de azt szerintem nem most fogom leírni – valamit akartam a mozgássérültekről, mert van egy srác, akihez rendszeresen szoktam járni fürdetni, és ennek kapcsán jutott eszembe. Na mindegy, azt nem most.

Viszont még egy dolog: az otthoni gépemen annyi vírus van, hogy lehet, hogy okosabb lenne az egész windows-t újratenni, ez derült most ki. Kb fél évig nem volt rajta vírusirtó, amíg Pécelen voltam, most tettem rá NOD-ot egy hónapja, az talált kb naponta vagy ötven férget, meg trójai vírust, aztán azt is levettem, mert már egészen furcsán működött a gépem, most meg egy Avast-ot raktam fel, és az is bekapcsolásonként talál nem egy vírust, de még nem sikerült teljesen lefuttatnom, hogy az egész rendszert végignézze. Na mindegy, ma reggel amúgy nem akart hangokat lejátszani a gép, néha meg bizonyos honlapokat nem tudok megnyitni… Viszont: amíg nem volt vírusirtóm, addig ilyen problémáim nem voltak :) Szóval én még mindig azt mondom, hogy garázdálkodjanak csak szabadon a vírusok, amíg nem zavarnak, addig nincs gond :D Persze most már azért megpróbálom leirtani őket, nem tudom menni fog-e, de majd meglátjuk.

ARCHÍV – vicc

Jajj tudom, még valami képet beteszek, mert már kezd nagyon sok lenni a szöveg… Ez az ami kimaradt :)

Igen, kitaláltátok, egy újabb darab, a vicces pólófeliratok közül (…és már nincs sok a kis táramban :D )

ARCHÍV – mikró

Tegnap egy újabb darabbal bővült a lakás tartozékainak listája, azaz: van mikrónk végre!!! Méghozzá úgy, hogy kaptunk, mert Sz-éknek kettő is volt, mert . végülis tökmindegy miért -, és ebből csak egyet használtak, és az egyiket szívesen nekünk adták. Hát én tegnap este jöttem vissza Pestre Sopronból, és bevállaltam, hogy akkor elhozom. Persze annyira nem volt egyszerű (cipeltetek már mikrót a kezetekben?), de én viszonylag edzett vagyok ilyen téren. Emlékszem egyszer – még amikor vettem a flat monitoromat, az olyan 2005 környékén volt – egymagam hazavittem a régi 15 colos jó öreg katódsugárcsöves monitoromat… Na az egy kemény menet volt, a kolesztól a metróig legalább 300 méter, de szerintem simán megvan az 400 is, vagy több, otthon pedig még legalább szintén ugyanennyi, és akkor még nem említettem a vonatra fel, vonatról le, buszra fel és buszról le műveleteket. A hosszú szakaszokon vagy kétszer meg kellett állnom kifújni magam, valami tíz perccel előbb el is indultam a vonathoz. Akkor emlékszem, mikor hazaértem, otthon egyszerűen ledobtam a monitort az ágyra, és kb öt percig nem csináltam semmit, csak lihegtem a fotelban… De egyébként ez csak a kezdet volt, egyszer ugyanígy, a gépemet is hazavittem, ami egy jól megtermett házban van, és hát az sem volt egy könnyű menet. Azt úgy emlékszem, hogy egy olyan böhöm nagy IKEA-s szatyorban sikerült végülis elszállítanom, de ott is majd leszakadt a vállam a végére, mindkettő természetesen, hiszen próbálgattam cserélni is… Hát igen, ezek voltak a régi szép hurcolkodós idők, de így akkor legalább megspóroltam azt, hogy szüleimnek fel kelljen jönni kocsival a költözködés során, szépen sorjában kipakolgattam a cuccaimat magam.

Egyébként most is hasonló táskában hoztam a mikrót, csak egy nem IKEA-s hanem Baumax-os volt (ez meg itt a reklám helye), de nem mertem a fülénél fogni, attól félvén, hogy leszakad, így inkább két kézben hoztam végig, mint egy jól megtermett csecsemőt… Hazaértünk mindketten épségben (bár ha jól meggondolom, azóta nem próbáltam még ki, hogy vajon melegít-e ugyanúgy a masina, dehát azért én bízom benne, beindulni beindult).

Hétvége amúgy jó volt, Sopronban voltunk, már jó rég nem voltam ott én sem, de most bepótoltam mindent. Na most ezt nem tudom miért írtam le, mert amúgy a hétvégéről egy büdös szót nem akartam írni (vagy igen?) úgyhogy most abba is hagyom :)

ARCHÍV – VB

Mivel most a csapból is a foci VB folyik, én is írok róla egy kicsit.

Megy az osztályfórumon a nagy totózás, meg tippverseny, hogy vajon ki meg hogyan, én most ebből kimaradtam… Azt írja egyikük “Aki nézi a világbajnokságot, az a futball szemszögéből is képben van a globális folyamatokkal.” Erre még visszatérek majd. Szóval bár a fórumon nem, viszont a munkahelyemen rábeszéltek, hogy csatlakozzam a – szintén házi – tippversenyhez. Beadtam a derekam, csak, hogy ne nézzenek ki a “csapatból”.

De azt azért el kell mondanom, hogy egyvalamit biztosan tudok: nem fogok megnézni egy darab meccset sem a VB-ből, és nem érdekel az eredmény sem, mert nem szurkolok senkinek, még ha esetleg a TV előtt ülök, és véletlenül foci lesz benne, akkor is inkább elkapcsolok. Ezért most biztos nagyon kimaradok a “globális folyamatokból”, de őszintén szólva nem érdekel. Ha valamit nem bírok nézni a TV-ben (amúgy sem szoktam TV-t nézni) akkor azok a sportközvetítések. Kivéve a deszkázás, vagy extrémsportok, mert azt néha nézem, Óbesterben szokott pl menni extreme-TV, az odavonzza a szemem, de ennyi. Életemben eddig azt hiszem egy darab kézilabda közvetítést néztem meg elejétől a végéig, mást nem. Egy focimeccset sem láttam még végig, se forma-1-et, se vízilabdát, semmit. Még az olimpiát sem nézem, mert iszonyatosan unalmas számomra. Hát bunkó vagyok, ez van. Ha magyarok vannak ott, ha nem, engem nem tud érdekelni… Ettől függetlenül focizni pl szeretek (csak nem tudok), meg úgy általában szeretek sportolni, gimiben imádtam kosarazni, meg röplabdázni is, szeretek pingpongozni, meg egy csomó mindent ki is próbálnék még, amire eddig nem volt lehetőségem (pl teniszt, vagy atlétikát, ilyen magasugrást, meg hármasugrást rendesen, gerelyhajítást, golfot, kajakozást…).

Nem is tudom magam elképzelni, hogy mondjuk 10 év múlva az legyen a kedd esti programom, hogy leülök egy sörrel a kezemben és megnézem a meccset (vagy ami akkor éppen divatos lesz, bár úgy sejtem, hogy a foci még nem megy ki a divatból). Ebben mondjuk annak is szerepe lehet, hogy apám sem ilyen ember volt, mondjuk a focit ő is kifejezetten nem kedveli, bár mást azért szeret nézni ami sport. Hát én meg inkább csinálni szeretem, nem azzal van a bajom, hogy TV, és élőben biztos sokkal jobb, mert engem élőben sem érdekelne. Valahogy ez kimaradt az életemből, nincs kedvenc csapatom, nincs kedvenc forma-1-es pilótám, sőt, kiskoromban sem szerettem volna focista lenni…

Na viszont ha már a sör szóba jött, akkor azt még elmondom, hogy annyiban még részt veszek a VB-s őrületben, hogy vettem most 10 üveg sört, amihez adtak 2 söröspoharat. A Heineken-nek van ilyen akciója, megtetszett, aztán gondoltam úgyis ha jön valaki látogatóba, vagy valami, akkor jó lesz az a kis söröcske a hűtőben. Ja mert amúgy a sört sem szeretem :), úgyhogy nem én fogom meginni az tuti, de a poharak egyszerűen megtetszettek. Azt hiszem engem az ilyen akciókkal lehet megfogni, emlékszem anno még amikor kijött az új Star Wars (a Baljós árnyak), akkor adott a Pepsi tíz címkéért egy poharat, és kétféle pohár volt (jó oldal, meg sötét oldal), és én beszereztem mindkettőt (még a koleszban sefteltem is az üdítőkkel, emlékszem). Amik azóta persze már jól eltörtek, de nagyon szerettem őket, az biztos :D

Naszóval azt hiszem ma kezdődik a foci VB, úgyhogy ezt a posztot ennek a témának szenteltem, aztán a továbbiakban nem hiszem, hogy ilyesmiről valaha is lesz itt szó…

ARCHÍV – élmények

Még, mindig szenvedek a melegtől… Most a három helyett csak ketten vagyunk az irodában a szobában, viszont a kollégám nem hajlandó bekapcsolni a légkondit, mondván, hogy ha megjön a harmadik szobatársunk jövő héten, akkor ő úgyis annyira feltekeri majd, hogy mínusz tíz fok lesz itt, és legalább most “élvezzük ki”, hogy még nincs itt… Hát én annyira nem élvezem, de inkább nem szólok neki, csak csendben várom, hogy vége legyen a hétnek… :)

Tegnap délutáni élményt akartam még leírni (sőt, most jut eszembe egy tegnap esti is): annyira durván be voltak dugulva az utak öt után, hogy nem mertem buszra szállni, csak  villamossal meg metróval jöttem haza – még szerencse, hogy azzal is lehet. Az Árpád hídnál direkt néztem (mert egyébként inkább olvasni szoktam a villamoson) a metróállomástól (tudjátok, a felüljárós nagy kereszteződés a Váci útnál) az Árpád hídon keresztül a Vörösvári úton végig egészen az Óbudai rendelőintézet villamosmegállóig tömött kocsisor ÁLLT az úton a Pest felé menő oldalon. Jó, néha-néha megmozdultak, de pl a Népfürdő utcánál olyan szinten be voltak állva, hogy nem egy ember kiszállt a kocsiból nézelődni, ilyet én még csak határátkelőkön láttam (és inkább csak TV-ben), amikor megy nyaralni mindenki – de Pesten szerda délután??? Persze tudom azért volt ez, mert lezárták a rakpartokat, és ma is erre számítok közlekedésileg, de azért ilyenkor kicsit dolgozik bennem a káröröm, hogy ugye most ti is villamosoznátok inkább… (Most mértem le google maps-en a távolságot, azt írja, 3,2 km, körülbelül 6 perc – három kilométeres kocsisor az kemény szerintem).

Másik élmény: este lejött egy film amit töltöttem, Woody Allen: Banánköztársaság című régi klasszikusát keresem már régóta. Kijött magyarul is már nemmost DVD-n, de azt a magyar verziót nem tudtam megszerezni, hát mondom, most beütöm emule-ba, hátha, és persze benne volt, angolul. Tegnap este jött le, mondom belenézek, hát az első furcsaság, hogy franciául beszélnek benne, mondom itt valami nem stimmel, aztán meg a helyszínek sem olyanok, amiket várnék. Na belepörgetek egy másik részbe, hoppá mondom, ez egy kőkemény pornófilm, nem Woody!!! Hát igen, néha ha az ember nem figyel, akkor meg tudják viccelni az ilyen hamis fájlnevű cuccok, most én is hiába töltöttem 700 megát, és még filmet sem tudtam nézni, pedig a Banánköztársaság-ra már tényleg nagyon kíváncsi vagyok!! Most betettem egy másik letöltést, remélem az nem NDK-s kutyapornó lesz, vagy valami ilyesmi…