Ma jött egy e-mail, hogy töltsünk ki egy kérdőívet, melynek témája a munkahelyi konfliktusok felmérése.
Hát, mit mondjak, vicces volt. (ja, gombra hiába kattint bárki, ez csak egy screenshot)
Ma együtt kajáltam egy sráccal, aki még itt volt szintén gyakornok, amikor én jöttem, aztán nyáron eltávozott sorainkból, viszont utána kb szeptembertől ismét elkezdett dolgozni egy közeli helyen hozzánk, és így továbbra is tartjuk a kapcsolatot, gyakran kajál velünk gyakornokokkal ő is. Szeret mindenféle abszurd témát felhozni, nem tudom, hogy provokálásból-e, vagy csak egyszerűen azt mondja, ami az eszébe jut, de mindenesetre vicces szerintem, bírom. Ma például megkérdezte tőlem, hogy mikor lesz az esküvőm, meg, hogy nem akarok-e a Péceli Önkormányzatban dolgozni, ha esetleg elküldenek innen májusban, aztán azt, hogy ’hogy van Isten?’. Erre mondjuk nem tudtam válaszolni…
Ma is volt médiaesemény, 14:20-kor szerepelt munkatársam a Rádio Café-ban, vicces volt (Utasellátó című műsor, talán meghallgatható itt, de nekem mondjuk nem jött be a link). Ráadásul ez most élő műsor is volt, ő az egyik szobában, mi meg sokan összegyűltünk egy másikban, ahol volt rádió is, és röhögtünk. De persze amúgy helytállt a srác. Talán a legviccesebb az volt, amikor a műsorvezető bemondta, hogy most pedig XY fog beszélni, aki a… és akkor elkezdte mondani a cég nevét igazgatósággal, irodanévvel meg mindennel, ami nagyjából három sor lenne itt leírva. És a beszélgetés egynegyede erről is szólt, hogy ezt csak A4-es papírra lehet kinyomtatni névjegykártyaként, meg, hogy akkor ő most mit is csinál tulajdonképpen, meg ilyenek, repkedtek a magas szintű poénok. Amúgy a téma meg a városi zöldfelületek voltak, mert most állítólag kiadtak egy amerikai tanulmányt, mely szerint a városi zöldfelületek gondozása (pl. kistraktor, fűnyírás, locsolás stb.) több üvegházhatású gázt termel, mint amit maga a park elnyel. Persze ez lehet, hogy igaz, de azt azért biztos érzi mindenki, hogy egy városba kellenek parkok, meg zöldfelület, és nem azért, mert feltétlenül hasznos környezetileg, hanem, mert nekünk embereknek szükségünk van rá, hogy kimenjünk a ’szabadba’. Én legalábbis így gondolom, és ez azért lejött az interjúból is…
Más érdekeset is olvastam, nem munkával kapcsolatosan: egy átlagos magyar olyan napi (igen, NAPI) 260 percet tölt a TV képernyője előtt, és ezzel harmadikok vagyunk, csak az USA és Szerbia (?) előz meg bennünket. Ez több, mint négy óra!!! Úristen!!! Jó persze biztos benne van az is, hogy sok helyen csak úgy megy a TV és nem feltétlenül nézi senki, meg a sok nyugdíjas nyilván többet nézi stb stb, de azért az durva, hogy Magyarországon a legnépszerűbb szabadidős tevékenység a TV-zés (a cikk elolvasható itt). Hát nem mondom, hogy erre büszkék lehetünk…
Én meg átlag napi 8-10 órát ülök a gép előtt (bár inkább csak munkanapokon), ez sem feltétlenül jó, de hát ez van. Most akkor megyek is.
Pytta blog 