VÉGEZTEM!!!!!!!!
Vége az egyetemnek, jöhet a nyári szünet :D
Tudom mit akartam még írni.
Múltkorjában rákerestem, hogy ugyan mit dob ki az internet, ha beírom azt a keresőszót, hogy ‘pytta’. Hát vannak érdekes dolgok.
Először is persze engem (most a magyar nyelvű oldalakról van szó, de amúgy ebben nincs különbség, mert globálisan is engem hoz ki :): mármint a blogot (ki gondolta volna…).
Aztán jönnek a Haloscan kommentek, meg a Supersubtitles oldal, jó ez még én vagyok.
Valaki ugyanezt a nevet használja a telefonguru.hu oldalon, és úgy látom elég aktívan hozzá is szól a dolgokhoz – na ez már nem én vagyok.
Van apuka kisgyerekével fényképmegosztós honlap, partyphoto.hu-n előkerülő profil… Túl sok a pytta :(
Aztán azért vagyok én is még: geografus.elte.hu taglistás pytta, dolog.blog-on előkerülő pytta, Miheztartás végett zenekar honlapján lévő pytta, pytta az animeaddicts.hu-n, a mesemondó csákány és lapát blog-on – és kb ennyi.
A globális keresésen persze még több a (külföldi) pytta: van blogger.com-os profil; music profil a last.fm-en; youtube profil (az mondjuk még én is vagyok azt hiszem); mybloglog.com-os profil; tankspot.com-os profil; thepiratebay.com-os profil; fotolog.com, yadamnfool.com; studentsforum.co.uk… azt hiszem nem is folytatom inkább.
Szóval a konklúzió: nem vagyok egyéniség :)
Kicsit írok a munkáról:
Rájöttem, hogy egész jó kis munkatársaim vannak. Na jó, persze akikkel közvetlenül együtt dolgozok, azokról már régen kiderült, hogy milyen emberek, és, hogy mennyi mindent tanulhatok – és tanulok is – tőlük. Most nem is erről akartam írni. Hanem volt itt egy kis költözködés, kb már jó másfél hónapja, minek következtében most együtt vagyok más osztályokhoz tartozó gyakornokokkal (is), és velük kerültem közelebbi kapcsolatba. Van köztük is egypár volt geográfus, meg mások is. Mondjuk pont a legjobb haverom múlt héten hagyta el a süllyedő hajót :), de szerencsére azért még maradtak más jófej emberek is.
Ezen távozás apropójából volt most egy kis búcsúbuli, vagy nem is tudom minek nevezzem, és egész jól sikerült. Felmentünk a Gellérthegyre (mert az nekünk közel van) , dumálgattunk, meg iszogattunk, és tök jó volt! Kb. olyan, mint mondjuk egyetemi csoporttársaimmal ‘anno’, szóval nem feltétlenül olyan emberek ők, akikkel teljesen egy hullámhosszon vagyok, meg mindenben egyetértünk, de mégis jól tudom érezni magam velük, és ennek örülök. Egyáltalán az is jó, hogy ennyire sok fiatal ember dolgozik itt, mert például ha az én osztályomat (vagy irodámat, vagy hogy hívják) nézzük, akkor is mindenkivel együtt is szerintem olyan max 30-35 év az átlagéletkor. Szóval jó ez a kis hely! :)
A PR közleménynek vége.
Abbahagytam a blogolást – látszólag!!!
Már kb nem is tudom, hány hete akartam írni, mert lehetett volna mit, de egyszerűen mindig van valami más, ami miatt elhalasztom a dolgot.
Na kezdem a legfontosabbal:
SULI
Május 11-én leadtam a diplomamunkámat (ez volt az első apropó, ami miatt írni akartam – már akkor), a témám “Sopron szerepének változása a hazai városhierarchiában – kitekintéssel a fejlettség és hierarchia mai kapcsolatára” – vagy valami ilyesmi :). Hát ezen azért elég intenzíven dolgoztam az elmúlt… hm nem is tudom, két hónapban biztos, jó sok hétvégémet is elvette, éshát RENGETEG időmet, de tényleg a blogolás lett volna az utolsó, amire lett volna. Hát most már van.
Az eredményt persze megoszthatnám itt is, és nem azért nem teszem, mert ez az én szellemi termékem és ebből márpedig ne húzzon hasznot senki és milyen sok munka van benne (na persze kisrészben ez is benne van…), hanem azért mert: 1.) hosszú, és úgysem lesz kedve elolvasni senkinek – a végterméket már én magam is lusta voltam elolvasni :), 2.) ha meg valaki el is olvasná, akkor vagy dögunalmasnak tartja, és úgysem ért hozzá, vagy ért hozzá, és akkor meg egy csomó hibát talál benne még a végén, nekem meg elveszik a diplomámat (amit még meg sem kaptam), és eltiltanak az egyetemtől :). Szóval: NEM. Akit nagyon érdekel, elküldöm e-mailben, vannak benne szép térképek, de most ennyire nem leszek exhibicionista, hogy ide csak úgy.
Na de azóta már sok szennyvíz lefolyt a Dunán, és már meg is védtem a dolgozatot – meg magamat is -, ez volt múlt csütörtökön, azaz pont egy hete, május 28-án. A dolgozatra ötöst kaptam, a védésre meg négyest. Szerintem még az illetékesek sem olvasták el teljesen, annyira általános kérdéseket tettek fel, amúgy meg teljes érdektelenség volt ez az egész védés – mármint nem csak nálam. Jó, tudjuk le, legyen vége, menjünk már – valami ilyesmit éreztem. Szóval így nem nagyon mentek rá semmire (mármint a tanárok), szépen meghallgattak minket, aztán csókolom. Ezek a védések amúgy nyilvánosak, de aki csak úgy kíváncsiságból beülne egyre, azt óva intem, mert DÖGUNALOM. Legalábbis a miénk az volt, még én is untam, és nem csak azért, mert másodikként adtam elő, és utána már nem volt miért izgulni – szerintem.
És akkor a végjáték majd június 26-án (dekésőn…), a záróvizsga, ami szintén nem ANNYIRA komoly, mint hírlik, persze tanulok rá, mert mégsem illik leégni, de most annyira nem félek – hát meg persze messze is van az még, hogy rágjam a körmömet miatta (úgyis fogom majd biztos:).
MUNKA:
Hát ez a másik dolog, ami nagy részét kiteszi az időmnek, és még nemigen írtam róla. Sokat most sem fogok, mert egyrészt nem is szabad – mármint arról, hogy mit csinálok, másrészt ez sem olyan érdekes túl sokaknak. Gyártjuk a területfejlesztési dokumentumokat, ez annyiból érdekes, hogy én a nemzetközi programokkal is foglalkozó osztályon vagyok, és például lehet angol szakszövegeket fordítani, kifejezéseket felszedni akarva-akaratlanul. És igazság szerint rámfér a fejlődés. De amúgy is elég sokmindent tanulok itt, ami nagyon jó, úgy érzem ez hasznomra válhat – mármint egyáltalán az itt eltöltött idő, nem csak azért, mert “beleírhatod az önéletrajzodba”, hanem mert tényleg ad pluszt. A default gyakornoki időm egyébként lejárt április közepén (hivatalosan – amúgy az egy hónap már kicsit előbb), és most felvettek négy hónapra pénzért, ami persze még mindig nem sok, nem ebből fogom megvenni a budai villámat, de legalább valamennyi, és augusztus végéig maradhatok – heti három nap, tehát még a nyárból is marad nekem valami :). A társaság jó, bírom a főnököt is, meg amúgy a munkatársaimat, összesen vagyunk vagy tízen, úgyhogy ez nem sok. Egészen bevontak dolgokba egy idő után, mármint munkákba, ez is jó, hogy úgy érzem, valamit hozzáteszek én is a dolgokhoz, nem csak úgy lébecolok. Amúgy van sok gyakornok, korombeliek, meg sok volt geográfus is (ami itt egyébként egy igen megbecsült végzettség, szerintem ilyen hely nincs is több!), ők is jó arcok. Volt egy srác, akivel egész jól összehaverkodtam az idők során, de ő meg jövő héten lesz utoljára, ezt kicsit sajnálom, dehát sebaj. Szóval ennyit munkáról. Hogy utána hogy lesz, az még a jövő zenéje, nem nagyon gondolok bele – mert egyébként nagy esély van, hogy nem tartanak meg, mert nincs rám keret, de majd meglátjuk…
Nah és akkor most azt hiszem ennyi. Szapulhatnám a koleszt is (ó de még mennyire…), de már belefáradtam, néha fogalmazgatom, hogy milyen kedves e-amilt írok majd az igazgatónak, ha már kiköltöztem, hogy megköszönjem minden kedvességét (és elküldjem melegebb éghajlatra, ahol talán nem okoz annyi bajt), de úgysem teszem. Minek is ez a sok pocskondiázás, meg elégedetlenkedés – nekem már úgyis mindegy lesz. Persze jó érzés lenne beolvasni valakinek, de talán egyáltalán nincs értelme. Elég mindenkinek a maga baja úgyis… Szóval a kolesztémát most pihentetem, júliusban megkérem, hogy vegyenek le a levlistáról, és akkor csókolom, én a közelébe se fogok menni annak az épületnek, még ha ott lesz az Úrjézus második eljövetele, akkor sem :)
Nyáron szordzs barátomnál fogok lakni, mégpedig Pécelen! Még nem tudom, hogy lesz, de elvileg egy óra alatt beérek munkába onnan, amúgy meg annyit fizetek neki, mind itt a koleszban, és ezért kapok egy ágyat a tetőtéren, ami tök jó. Ja igen, vettek egy lakást Pécelen. Durva. Talán össze is házasodnak nyáron, de erről még biztosat nem tudok… Hát ezek mennek. Nyáron nagy sörözések szlomi barátommal (remélem), Sz még nem tudom, hogy fenn lesz-e velem, vagy egész máshol, meg még azt sem tudjuk, hogy jövőre (ősztől) hol fogunk lakni – most egyelőre egyikünk sem. De majd kialakul – remélem.
Az egyetemről akarok majd nagyon sokat írni, ez van tervbe véve, ami persze egyáltalán nem érdekel senkit rajtam kívül, de azt most magamnak is írnám, hogy hogy láttam ezt az öt évet közvetlen közelről. Talán majd elolvasnám öt év múlva, és akkor tök vicces lenne.
Hát ennyi. Vége.
Pytta blog 