Az utóbbi egy hónapban – sok egyéb más mellett – azt tervezgettem, hogy vajon hogy tudnék valamifajta munkát kapni, vagy legalább olyan helyet keresni, ahol gyakorlatot szerezhetek amellett, amit az egyetemen tanulok, hogy aztán nyáron (ha esetleg valóban végeznék) ne a nulláról kelljen mindent elkezdenem. Ez annyira nem irreális ötlet, mert több csoporttársam is dolgozott már az előző félévben is, többé-kevésbé szakmába vágó területeken.
Az első lépés az volt, hogy kiderüljön, hogy alakul az órarendem. Bár a mai napig nem tudom, hogy egészen pontosan hány kreditet kell még teljesítenem, mindenesetre felvettem kb tízzel többet biztos ami biztos alapon, és a fontosabbak mind hétfőn vannak, plusz még egész sok kedden (van szerdán, meg csütörtökön is, de azok egészen kihagyhatóak); szóval nagyjából-egészében fel tudom szabadítani a szerda-csütörtök-péntekemet.
Ezzel párhuzamosan pedig megkezdődött a potenciálisan szóba jöhető helyek keresgélése. Ez elsősorban interneten keresztül történt, de azt azért hozzá kell tenni, hogy ha valaki beírja akármelyik álláskereső oldalra, hogy ‘geográfus’ vagy akár azt, hogy ‘területfejlesztő’ nagy valószínűséggel a találatok száma 0 lesz. Nem egy-kettő, vagy nagyon kevés, hanem egész egyszerűen nulla, mert így ebben a formában minket nem nagyon keresnek. Ami szóba jöhet, mint keresőszó, az a projektmenedzser, és ezzel nagyjából én ki is fújtam, esetleg még a tanácsadó, vagy elemző játszhat, én a legelsőn indultam el. Azért az biztató, hogy erre viszont széles körben van kereslet – minket viszont elég szűk körben alkalmaznának szerintem… Na lényeg a lényeg, hogy találtam két egész jónak hangzó helyet interneten, amik nekem is tetszettek. Ez már egyfajta eredmény.
Következő stage az önéletrajz elkészítése, merthogy nekem még olyanom sincs. Ebben nagy segítség volt egy előző féléves órán kapott sablon felhasználása, illetve kis barátnőm hathatós közbenjárása jómagam minél pozitívabb színben való feltüntetésére. Tényleg, sok olyat mondott, amik magamtól eszembe sem jutottak volna – és így utólag belegondolva még így is maradtak ki dolgok, például, hogy egy híres-neves szakkollégium lakója vagyok, na ezt még bele lehetett volna venni – bár nem biztos, hogy pozitívum… És ez még nem is elég, merthogy angol formában is megalkottam ezt a dolgot, már jóval több ember segítségét igénybe véve, akiknek örök életemre hálás leszek, igaz, eleddig erre az önéletrajzra nem volt szükség, de ami késik, az biztos nem múlik.
Na és a lényeg: egyetemen láttam egy plakátot, hogy gyakornokot keresnek az XY cégnél (bocsánat, de bizonyos okokból kifolyólag ezt most nem osztom meg), és mivel én most épp keresgélek, hát kapva kaptam ezen az alkalmon is. Beküldtem az önéletrajzot, szerdára hívtak szóbeli fordulóra. Hogy mi volt, mi nem volt, azt most nem írom le, bár ez volt életem első állásinterjúja, úgyhogy el lehet képzelni mennyire voltam szerencsétlen, meg esetlen – pláne aki még ismer is – viszont pénteken visszahívtak, hogy akkor jövő héttől kezdhetek, ha tudok!!! Azért a három felkiáltójel, mert azért ez számomra igen nagy dolog, akkor is, ha öt hétig nem kapok fizetést, és utána nem biztos, hogy maradhatok, sőt, ha maradok is, akkor sem biztos, hogy három hónapnál tovább – gazdasági helyzet satöbbi dolgok miatt, meg, hogy mennyire válok be, mennyire állom meg a helyem, mennyire tudom alkalmazni a tudásom satöbbi satöbbi. De mindenesetre most nagyon-nagyon örülök, fel vagyok buzdulva, és várom, hogy kiderüljön, jó helyre kerülök-e. Tényleg nagyon kíváncsi vagyok, félek is valamennyire, de egyelőre jobban várom, mint amennyire félek. Heti háromszor nyolc óra lenne. Most még amiatt izgulok, hogy április közepére szakdolgozatleadás, és azzal még nem állok a helyzet magaslatán, meg, hogy hogy fogom tudni beosztani az időmet, valóban belefér-e ez a sok dolog… Azt hiszem bármi lesz, életem egy intenzívebb szakasza lesz az elkövetkező legalább három hónap! De most igazán lelkes vagyok minden tekintetben.
Hát ezt akartam most röviden megosztani.
Pytta blog 