Jócskán elszáll felettem az idő – mondhatni, de a nyár már csak ilyen – és még nincs vége!
Írhatnék naggyon sokat is, de mivel se időm se kedvem (meg különben is, a sok szöveget mégis ki olvasná el???) ezért inkább csak felvillantok eseményeket:
Mozgássérült tábor: azt hiszem ez volt az első ilyen jellegű tábor, aminek valamilyen szinten vártam a végét. Nem azért, mert rossz volt a program, az idő, vagy a társaság, mindhárommal teljesen elégedett voltam, egészen egyszerűen annyira elfáradtam testileg-lelkileg, hogy nem nagyon bírtam volna tovább. Kicsit szürreális volt az egész tábor, abszurd dolgok történtek mind a tíz nap alatt; egyszer a bogarak meg darazsak meg lepkék szállták meg a házat, egyszer arra kellett figyelni, hogy ne őrüljünk meg teljesen; a dolgok nagyobb része meg még csak nem is publikus. Viszont volt strandolás kétszer is, meg hegymászás, meg üvegfestés, meg agyagozás, meg táncház, meg tábortűz, szóval tényleg nem unatkoztunk, és tényleg jó is volt…
Velence (avagy VoV, Voice of Venice 2008): szintén fergeteges volt, szerintem az egyik legjobb az összes közül. Eljött Sz is, aminek külön örültem (igaz, csak három napra mentünk), és amúgy is népes társaság tette tiszteletét hosszabb rövidebb időre, első nap (nekem első; pénteken) este például tizenhatan voltunk! Amúgy a szokásos elemek alkották a buli gerincét: strandolás (persze csak mértékkel), vízipipa (ez utóbbi mérték nélkül), kártya, meg különböző játékok (igen Lütz, activity is volt utolsó este, filmcímekkel!), evés-ivás, Rammstein Dombi kocsijában, ijedten félreugráló sétáló turisták között; plusz ehhez még bejátszott az olimpia meg a grúz-orosz háború időnként, esténként meg néha jobbnál jobb filmek – már akinek volt rá energiája: Omen 666, Fűrész 4, és a gyöngyszem, a náci propagandafilm, aminek nem tudom leírni a címét – de amúgy is be van tiltva Magyarországon, úgyhogy mindegy (Jud Süß?). Összességében tényleg nagyon jó volt, nem csak azért, merthogy régen látott arcok voltak ott, vagy mert Velencei-tó, vagy mert unlimited vízipipa; egyszerűen jó volt.
Nagybörzsöny: igen, otthon is voltam, ráadásul nem egyedül, azért volt ez külön jó; csomó helyre elvittem Sz-t, ahova eddig még nem, kirándultunk nagyokat, és még nagyobbakat, bicikliztünk is, strandoltunk is, azt hiszem szűk környezetem limitált szórakozási lehetőségeinek szinte teljes palettáját bemutattam (szinte, mert kocsmában például nem voltunk). Volt falunap is, kulturális események, szóval tényleg sokmindent csináltunk egy hét alatt.
Most pedig itt vagyok Sopronban, hétvégén itt voltak szordzs meg antiati barátom is, barátnőstül mindketten, egy kicsit együtt lehettünk megint, és ilyen még nem is volt, hogy egy nyár alatt kétszer találkozzak mindegyikőjükkel. Ismétlem magam, de ez is kivételesen jó hétvége volt szerintem, igaz az eső kicsit berondított a programjainknak, de volt azért bowlingozás a szalonnasütés helyett, kimentünk a nyári bobpályára is csúszni egynéhányat, amúgy meg volt pizzázás, városnézés-sétálgatás, ivás, meg evés, meg kártya, meg miegymás… Lenne képem is hozzá, de az sérti a személyiségi jogaimat, úgyhogy inkább nem teszek fel egyet se. Majd esetleg ha részeg leszek, vagy valami…
Na és én még mindig itt vagyok, de aztán lassan hazamegyek, és (remélhetőleg még lassabban) mindjárt a tanév is elkezdődik, amit persze rossz így kimondani – de még rosszabb megélni. DE remélhetőleg ez lesz az utolsó, és ez engem igazán motivál.
Addig viszont MÉG MINDIG nyár van, úgyhogy én azt mondom ne internetezzetek, hanem MENJETEK KI amíg még lehet!!! Na, megvolt az erkölcsi útmutatás is, akkor ezzel búcsúzom egyenlőre…
Pytta blog 