ARCHÍV – nyár

Mire írnék valamit a nyárról – végre -, rá kell  jönnöm, hogy már el is telt több mint a fele. Ez azért kicsit ijesztő, ezt a kis időt remélem jól ki tudom használni.

De persze ami azt illeti, nem panaszkodhatok, a gyakorlat után egyből felkerekedtünk, és elindult a nyár – sőt, már aznap. Ez volt az a bizonyos balatoni hétvége, ami már-már hagyományszámba megy, valahogy mégis évről-évre más. Más a társaság is, például most Sz is velünk volt (a többiek szobatársaim, antiati meg szordzs+barátnője), és idén először egyből Révfülöpre mentünk, ráadásul nem az evangélikus üdülőbe (úgy látszik, nem tolerál minket az egyház – amúgy nem volt szabad hely hivatalosan) – ami azért lett volna jó, mert van ingyen csocsóasztal meg kábeltévé -, hanem egy kiadó apartmanszerűségben. Amúgy a szállásra nem lehetett panaszunk, jó volt a hely, és kedvesek a vendéglátók, csak a kutya nézett le minket, nemhogy megugatott volna, még a fejét is elfordította rólunk.

Az idő is kivételesen és meglepően jó volt most, fürdőztünk éjjel-nappal, ennek igazán örültem. Rosszat nem is igen tudok mondani, csak azt, hogy rövid volt. És nem is haszontalan, csomó mindent tanultam, például, hogy az a biztos, ha az ember mentőmellényben bulizik a Balatonnál, meg, hogy a vermut-kóla egész jó párosítás tud lenni, meg, hogy a lángost is el lehet rontani, legalábbis a strandon sikerült nekik. Hát szép emlékekkel gazdagodtam ezen a hétvégén is, az már biztos.

Ami még a nyarat illeti, voltam az evangélikus ifjúsági találkozón (Szélrózsa fedőnévvel lehet, hogy ismertebb) Kőszegen, még a tévében is benne voltam állítólag tegnap, ketten is megerősítették, szóval van rá bizonyítékom, én viszont sajnos lemaradtam az adásról. Sebaj.

Ez is rendhagyó volt a korábbiakhoz képest; itt is velem volt Sz, életében először, annak ellenére, hogy ő egy eretnek katolikus; és idén voltam először hivatalosan egy mozgássérült srác kísérője, ami azt jelenti, hogy INGYEN volt számomra a szállás (nem sátorban aludtam!), és, hogy a legtöbb ember igen furcsa szemekkel nézett rám néha… Összességében jó volt ez a pár nap is, kb kétszer annyi programon vettem részt, mint az előző két ilyen találkozón összesen (ott voltam a Felsővezetéken is!!!), de ezen túl is egész jó társaság jött össze, sok régen látott emberrel találkoztam újra, illetve láttam olyan arcokat is, akikről nem is gondoltam volna, hogy itt fogunk találkozni. Persze ez nem mindig jelent jót. Számomra az egyik legnagyobb dilemmát az okozta, hogy nem emlékeztem, hogy a volt hittantanáromat végülis tegezhetem, vagy nem… Úgyhogy inkább kerültem vele a beszélgetést. Na mindegy, azért túléltem. És tényleg jó volt.

27-én lementem Óbesterbe, előtte Sopronban voltam egy kicsit, ma meg indulok Kemenesmihályfára. Bár csak szűk egy órát találkoztam a többiekkel, de megérte lemenni, ott volt Lützow, Tria, meg Stoker, akit már vagy ezer éve nem láttam, és remélhetőleg ott lesznek mindnyájan Velencén is még. Szóval jó volt látni őket, meg még aki ott volt (régen volt osztálytárs, akit most nem nevesítek, de egész normális volt ő is, nem így emlékeztem rá, meg Lütz barátnője). Óbester már nem a régi – már rég nem -, de azért ilyenkor ez akkor is jó hely.

Most pedig lépek, azt hiszem, kemény tíz nap vár rám, de legalább úgy tűnik, hogy talán nem lesz olyan szomorú az időnk! Ja és tudom, hogy jobb lenne, ha fényképeket is beraknék, de vigasztaljon mindenkit az a tény, hogy nekem sincsenek képek az eseményekről, mert mindig csak utólag sikerül megállapítani, hogy jéé most sem fényképeztünk! Ez engem sem vigasztal, de nincs mit tenni – bár az én fejemben megvannak még a képek :)

ARCHÍV – meló2

Utolsó nap. Mármint a ‘melóból’.

Az a legrosszabb, amikor az ember már reggel várja, hogy vége legyen, de igazából nem telik az idő, mert nincs semmilyen feladat, amivel eltelne az idő.

Egyébként nem panaszkodok, mert jó volt itt, szívesen maradnék még – persze nem nyáron, meg mondjuk valami fajta juttatás ellenében, de maradnék.

Tegnap adott az egyik ‘munkatárs’ egy levelet, amiben gyakornokokat keresnek, valamiféle európai területfejlesztési programhoz (www.espon.eu ha valakit érdekel, júli 18-ig még él!). Öt hónapig lehetne kimenni Luxemburgba, és dolgozgatni, és persze tök jól hangzik ez az egész, de egyrészt EGÉSZ Európából keresnek két (azaz 2) embert, másrészt meg most nem akarok öt hónapra kimenni külföldre. Egyébként sem tudok sem angolul (ami előfeltétel), se franciául (ami előnyt jelent), meg különben is, mit akarok én Európában ezzel a képesítéssel, fogalmam sincs igazából a dolgok menetéről még kis hazánkban sem. Na mindegy, ezt olvasgattam, aztán ezen felbuzdulva megnéztem, milyen lehetőségeim lennének, ha most végeznék, és az az érdekes, hogy ha beírja az ember a google-ba, hogy álláshirdetés területfejlesztés, akkor kidob dolgokat, nem is olyan keveset. Meglepődtem. Persze ha Pestközelben szeretnék maradni, akkor már jóval kevesebb, de még így is van szerintem amit egyáltalán nem dobott ki ez a kereső, még én is tudok legalább egy helyről…

Amúgy tegnapelőtt, meg tegnap is kicsit egy angol nyelvű felmérésből (InterMETREX workshop – nekem nem mond semmit…) csináltam egy angol nyelvű SWOT-analízist, bevezető gondolatokkal és végkövetkeztetésekkel (összesen 2 oldal). De megszenvedtem ám vele rendesen, mert bizony rá kellett jönnöm, hogy ezzel a földrajzos szakszókinccsel bizony nem vagyok egészen tisztában (igen, van ilyen, hogy földrajzos szakszókincs, vagyis ilyen területfejlesztős. Kicsit jogi is, de földrajzhoz is szorosan kötődik). De most már kicsit jobban legalább. Kezdem belátni, hogy pusztán a sok filmnézés nem a legeslegjobb módja annak, hogy fejlesszem a nyelvtudásom – esetleg a konyhanyelvet elsajátítom rendesen, de ezzel nem megyek túl sokra.

Azt hiszem ez alatt a két hét alatt annyi hasznos dolgot tanultam, mint az egyetemen egész félév alatt – sőt, az egész év alatt. Még az üres perceimet is gyakran kihasználtam, mert azért passziánszozni mégsem illik, látják a monitoromat, és itt a gépen meg egyébként töménytelen mennyiségű érdekes dokumentum meg ppt van, ha csak átpörgeti őket az ember, már akkor is gazdagodik egy kicsit. Nem vagyok stréber, félreértés ne essék, de ha nincs munka, én nem fogok könyörögni, hogy adjanak valamit, inkább elfoglalom magam. Nekik is jó, mert ők ugye dolgoznak, és a velem való foglalkozás az idejükből vesz el, és nekem is jó, mert elfoglalom magam hasznosan. Igaz, ma már erre sincs nagyon energiám. Úgyhogy bámulok ki az ablakon és számolom a másodperceket…

ARCHÍV – batman

Tegnap este megnéztük szordzzsal a Batman: Gotham Knight-ot, én valami többre számítottam, de azért szerintem egy nézést mindenképpen megér, érdekes darab. Kicsit mintha az Animátrixra hajaznának (epizódokból álló film, animeformában, egy alapvetően amerikai sztori továbbgondolása…), de annyira azért nem lett ütős. Mondom, éppenséggel egyszer meg lehet nézni és nem is rossz. Persze ha valaki nincs kibékülve a golyóálló-tűzálló repülős köpennyel, meg a mindent túlélő mindig időben odaérő és mindenhonnan kimenekítő denevéremberrel, akkor inkább kerülje el messziről a filmet…

ARCHÍV – meló

Na valamit írok erről a gyakorlatról mégis, már csak azért is, hogy esetleg ha elolvasom majd évek múlva ezt a bejegyzést, visszaemlékezzek, milyen érzés is volt itt lenni.

Most egy irodában vagyok, a Hermina út 17. szám alatt van két nagy irodaház, abból az egyikben. Itt ahol én vagyok, összesen heten dolgoznak a főnökkel meg az asszisztensnővel együtt, ezt úgy hívják, hogy program iroda. A további öt ember mind egy-egy tématerülettel foglalkozik, úgy mint közlekedés, turizmus, környezetvédelem, városrehabilitáció, és a szociális ügyek. Úgy hívják őket, hogy projekt menedzserek. Van mérnök végzettségű közgazdász, meg szociológus, tulajdonképpen csak a főnök geográfus, illetve földrajz végzettségű, azt sem egészen értem, hogyan… Ez a harmadik emelet, de az egész második emelet is ehhez a céghez tartozik, ott dolgoznak vagy negyvenen legalább, bemutattak az első nap mindenkinek egyesével, ott már többen vannak földrajzos végzettségűek, de velük azóta sem találkoztam és nem is fogok szerintem (esetleg a liftben). 

Itt nagyrészt olyasmit csinálnak, hogy összeállítják a régiós operatív programokat, meg akcióterveket, az azt jelenti, hogy megmondják, mit milyen súllyal, és kb mennyi pénzzel lehet fejleszteni, meg támogatni. Persze nem itt dől el semmi, mert utána akkor meg kell beszélni a többi szervvel, minisztériummal, meg minden, de elég sok munkát raknak bele itt, hogy aztán a többieknek már csak ki kelljen egészíteni, vagy éppen módosítani valamit.

Aztán meg ha jönnek be a különböző pályázatok (ipari park cím elnyerése, valamilyen közterület felújítása egy településen, útépítés stb), itt nézik meg, hogy ez megfelel-e, lepontozzák, véleményezik, továbbküldik – vagy éppen vissza a feladónak, hogy ezt inkább gondolják át jobban. Én azt hiszem, konkrét döntést itt sem hoznak, csak majd később az itt adott vélemény lesz az iránymutató.

Fiatalos a társaság, elég barátságosak is, bár úgy különösebben nem “haverkodtam” össze velük, annyira azért nem oldódok fel könnyen. Meg amúgy is elég hivatalos egy hely ez, mindenki ingben, néha nyakkendőben is, én meg edzőcipőben, meg farmerban – hát istenem, én csak egy gyakornok vagyok, meg amúgy sem készültem erre… Mindegy, nem néznek ki, csak én gondolom, hogy kilógok :) de tény, hogy olyan túl sokat nem beszélgetünk. Egyszer az asszisztensnővel jöttem haza a villamoson, vele azért elég sokat beszélgettem, meg néha-néha a többiekkel is olyan ötperceket kávézás közben, vagy a liftben reggel vagy délután, de ez a max. Múlt héten még egy csoporttársam is itt volt, vele azért sokat voltam együtt, viszont ő végzett pénteken, most meg egy kicsit egyedül érzem magam. Meg kicsit el is vagyok szeparálva, mert eddig volt aki szabadságon volt, és az ő helyükön ültünk, most viszont itt van mindenki, úgyhogy kaptam egy laptopot, és egy szomszédos szobában ülök, igaz nyitva az ajtó, de azért mégsem olyan, mintha ott lennék, nemigen vagyok a látóterükben. De legalább tudok blogot írni munka helyett :D

A feladataimat nem lehet komolynak nevezni, sok a mechanikus munka, táblázatot kitölteni adatokkal pl, tegnap egész nap azt csináltam, meg dokumentumokat olvasgatni, feldolgozni (mondjuk prezentációt csinálni belőle, ez volt múlt héten, meg ma is olvasni kell nagyrészt), vagy adatokat leellenőrizni. De lehetne rosszabb is, olyasmi azért nincs, hogy kávéfőzés, meg fénymásolás, vagy feladni egy levelet, vagy elhozni egy csomagot, vagy mittudomén, próbálnak olyan dolgokat adni, amik egyrészt érdekesek számomra is, valamennyire kapcsolódnak a földrajzhoz; másrészt olyasmik, amiből tanulhatok, amit még később kamatoztathatok, illetve ami által jobban belelátok egy kicsit a működési mechanizmusába ezeknek a dolgoknak, és ez nagyon jó szerintem. Persze elég kevés esélyét látom annak, hogy egy ilyen helyen dolgozzak később, hacsaknem elvégezek egy másik sulit is gyorsan, de mindenképpen hasznos lesz szerintem, hogy ilyet is láttam.

ARCHÍV – uborkaszezon

Hát azt hiszem tartozom egy-két szóval a nagy hallgatás után. Mit mondjak, nyár van, ilyenkor bizony nem ezzel foglalkozik az ember elsősorban. Na csak tényleg röviden:

Befejeztem a vizsgaidőszakot, meglesz a 47 kredit, én vagyok Superman. És annyira most nem is erőltettem meg magam.

Egyébként pedig most kéthetes szakmai gyakorlaton vagyok (ez a második hét), a Pro Régió Ügynökségnél, akit érdekel, megnézheti a www.kozpontiregio.hu oldalon. Most erről nem is akarok többet írni, mert egyrészt hátha megtalálja a főnök, és akkor baj lesz, másrészt meg annyira nem is közérdekűek az itt folyó dolgok, vagyishát nem tudom, hogy egyáltalán le lehet-e írni őket. Mindenesetre érdekes dolgokat tanulok, hasznos lesz ez a két hét, az biztos – annak ellenére, hogy persze szívesen nyaralnék helyette… (Többnyire állami meg EU-s pályázatok elbírálását, meg elemzését végzik itt, támogatások szétosztása, vélemények írása ilyesmik, de erről még a honlapon is van bővebb infó szerintem.)

Hétvégén átéltem életem első (és utolsó?) fesztiválélményét, kimentem szombaton a VOLT-ra (egy napra), hát mit mondjak, pontosan arra számítottam amit kaptam, ezért kicsit csalódott vagyok. Persze a koncertek jók, meg a hangulat is, meg minden, de attól félek, én már kiöregedtem ebből a mutassuk-meg-hogy-bulizunk életérzésből, amit persze sajnálok is valamennyire, de azért olyan nagyon mégsem hiányzik. Azt sajnálom, hogy a Killers-t nem hallom élőben a szigeten, mert arra mondjuk kíváncsi lennék, meg a REM-re is, meg a Kaiser Chiefs-re is, de inkább majd otthon jól feltekerem a hangerőt, és igazi antiszociális emberhez méltóan érzem majd jól magam :)

Apropó buli, Antiati barátomnál ismét jó kis összejövetelen vehettem részt, amit ezúton is köszönök neki – meg a balassagyarmati kemény magnak -, állítólag valahol még képek is kerültek fel rólam (is), de inkább nem állok neki most keresgélni. A hétvégén meg elvileg lerohanjuk a Balatont, ha minden jól megy, várom már nem kicsit!

Hát akkor most tényleg röviden ennyi, az életbölcsességeket egyenlőre hanyagolom, de talán ha majd eszembe jut valami, és lesz egy kis holtidőm a sok munka között, még írok valamit…

MINDENKINEK további jó nyarat (bár azért azt leírnám, hogy most olvastam a heti nézettségi statisztikát, összesen 3 azaz három ember látogatott az oldalra – ők is csak véletlenségből biztos. Na mindegy.)!!!