Azért néha még mindig meglepődök, hogy milyen emberek vetődnek el erre az oldalra – akiknek nem kéne… Tegnap például bejön egy koleszos srác, azt mondja: “Laci, attól még lehet valaki jó keresztény, hogy nem adja neked kölcsön a biciklijét.” Megjegyzés ehhez a nemsokkalezelőtti bejegyzéshez (ugyanis erős félreértésekre adhat okot): én nem azt nehezményezem, hogy nem adták kölcsön a bringát (sőt, ezt még valahol meg is értem, mert mégiscsak érték), hanem azt a lekezelést, ahogy ezt elintézték. Persze, hogy attól még lehet jó keresztyén, de attól még ugyanúgy lehet k*rvára unszimpatikus számomra. És ez sajnos így van, én sem örülök neki, de nem is fogok ellene tenni. Amúgy nincs bajom senkivel úgy komolyan, bármennyire is úgy tűnik, mert én egy végtelenül békés természetű ember vagyok, csak az ilyen dolgok taszítanak, és kész. Akinek meg nem inge, az ne vegye magára – mondjuk talán ezt a kérdést jó volt/lenne tisztázni.
Szóval néha idetévednek emberek. Ma azt kérdezte tőlem az egyik srác vacsora közben: “…ugye rólam nem írtál semmit?” Üzenet: Nem Hornos Tomi, te nem vagy megemlítve sehol a blogomban. Ilyen félelmeik vannak egyes embereknek… Egyébként nagyon sok mindenkit nem említek itt, szinte már szándékosan, akik pedig fontos szerepet töltenek be az életemben – sőt az egyik legnagyobb dilemmám ezekben a napokban, hogy egyáltalán mi az, amit még leírhatok, anélkül, hogy ne lennének következményei (például egyesek hülyének néznek, vagy megharagszanak rám, vagy egyszerűen csak olyan dolgokat tudnak meg rólam, amit nem kéne). Az lenne a legegyszerűbb, ha ezentúl csak képekben kommunikálnék, mondjuk meztelen nőket tennék ki az oldalra – megnőne a látogatottság, és az emberek nagy többsége elégedetten távozna – lányok meg ne olvassanak blogot :)
Pytta blog 