ARCHÍV – movies

Pár kép, hogy ne legyen olyan unalmas…

Megnéztem őket egyben. Hát szerintem elég bátor dolog direktbe szar filmeket csinálni, és mondjuk kicsit nagyképűség is, attól még, hogy Quentin Tarantino-nak hívnak valakit, de mondjuk azért tetszettek. Mind a kettő. A Death Proof az mondjuk sokkal lassabb volt,  és emiatt unalmasabb, de végülis meg lehetett nézni, a vége meg kifejezetten jó volt, a Planet Terrorban meg folyt végig a vér, úgyhogy ott volt nagyon :)

Ezt meg most néztem meg, ma. Hát olyan béviszésbátthedes, nekem bejött.

ARCHÍV – Csákvár

Hétvégén voltam bárkázni Csákváron, tábortalálkozó volt most. Úgy volt, hogy még hétfőn is el leszek ezzel foglalva, de végülis sikerült hazaérni vasárnap este, aminek azért örültem.

Talán azt gondolhatná valaki, hogy egy idő után unalmas lehet egy ilyen tábor, mert végülis már nem hat az újdonság erejével, és az ember ugyanazt csinálja mindig. Ez nem így van. Már csak az is újdonság, hogy mindig jön egy-két új ember, de amúgy is, annyiféle szituációba lehet kerülni, hogy unatkozni van a legkevesebb időd – és végülis ezért szeretem csinálni ezt az egészet. Meg azért is, mert elég ritkán érzem úgy, hogy valami hasznosat teszek, márpedig ha valahol, akkor itt igazán hasznos lehetek, és ez komolyan jó érzés. Ez most lehet, hogy önző dolognak tűnik, de valahol a saját lelkemet nyugtatom meg itt azzal, hogy másoknak segítek. Ez a jobb adni, mint kapni kategória, de igazából azzal kapok én is valamit, hogy adok. És ettől még a közérzetem is jobb lesz, táborok után sokkal aktívabb vagyok a “normális” emberekkel való kapcsolataimban is. De nem csak ezért jó ezekkel az emberekkel, ezzel a társasággal lenni, hanem mert egyszerűen poénos. Ez talán egy kívülálló számára abszurd dolognak tűnik, de tényleg vannak vicces dolgok, meg helyzetek, meg párbeszédek, egyszerűen amiatt, hogy olyan sokfélék vagyunk. A változatosság gyönyörködtet. Szóval jól sikerült ez a mostani hétvége.

Egyébként arra jöttem rá, hogy egyszerűen nem tudom kifejezni a gondolataimat rendesen, néha azt hiszem, hogy teljesen más dolgokat mondok, mint amit gondolok, és ez lehet, hogy az írással is így van. Például megkérdezte valaki, hogy milyen dolgokat tanulok a suliban, és erre nekiálltam gondolkodni, hogy végülis milyen óráim is vannak, mert nem olyan egyszerű csak úgy összeszedni őket. Namost ebből valaki arra következtethet, hogy igazából le se szarom a sulit, pedig érdekelnek azok a dolgok, amiket tanulok – idén is! Csak úgy sulin kívül nehéz a sulira gondolni, vagy nem tudom. Na mindegy, ez hülye példa volt, de lehet, hogy a régi bejegyzéseket újraolvasva ugyanilyen visszásságokat találnék. Az vigasztal egyedül, hogy nem csak én vagyok ilyen, sokan mondanak valamit, és egész máshogy cselekednek utána – az ilyen embereket hívják képmutatónak, nem? Hm, hagyjuk inkább most ezt a témát…