Tegnap feljöttem Pestre, ugyanis hatalmas szülinap-ünneplés volt, amiben nekem is ki kellett vennem a részem. Van egy mozgássérült srác a táborból, aki most lett 16 éves, és ez már egy nagy hagyomány, hogy ilyenkor sokan összegyűlnek megünnepelni ezt a jeles napot. Eddig én kimaradtam ebből, de úgy gondoltam, idén ráérek – és ráértem. Egyébként jó volt, mert az eltén nem volt tanítás pénteken, úgyhogy már csütörtökön haza tudtam menni, és csak szombat reggel jöttem újra vissza. Szóval otthon is voltam, az a lényeg.
Először Gyuri barátomhoz indultam reggel, és onnan együtt mentünk ki a Millenárishoz, ugyanis az volt a program, hogy elsőnek elmegyünk valami kiállításra, utána meg egy étterembe este. A többiek már akkor benn voltak a Titanic-on, páran meg a Csodák Palotájában. Nekünk már nem volt olyan sok időnk, meg amúgy is van egy olyan dolog a Csodák Palotájában, hogy egy mozgássérült és egy kísérője ingyen (de tökingyen) bemehet, a Titanic meg pénzes, és amúgy sem annyira érdekelt, úgyhogy inkább ide mentünk be. Hát én még nem voltam ebben az új csodákpalotájában, meg amúgy is ingyen volt, szóval tetszett. Nem tudom amúgy mennyi pénzt kérnek el érte, de egyszer érdemes megnézni – na jó, mondjuk szerintem úgyis olyan embertelenek a jegyárak, meg különben is a kisebb korosztálynak való dolgok vannak ott, hogy ANNYIRA nem érdemes megnézni – de mondom, nekem tetszett.
Na ezek után átvergődtünk a város másik végén fekvő étterembe, és itt volt az ajándékozás, meg mindenféle jó, egész zárásig ott maradtunk többen-kevesen. Az ilyen alkalmakon azért egészen meghitt tud lenni néha a hangulat, meg egyáltalán, a szülinapokon általában boldogok az emberek (főleg bizonyos x-en alul), és ezt a boldogságot jó látni. Az már mellékes, hogy hajnali fél háromra értem haza, és nem azért, mert olyan sokáig dorbézoltunk, hanem mert haza kellett szállítani szépen mindenkit, de ez a rész bele van számolva – ezért vagyunk. Hát mit mondjak, tartalmas egy nap volt – annyira, hogy ma már nincs is kedvem sokmindent csinálni, inkább élvezem, hogy van még egy napom a semmittevésre, olyan mintha négynapos lett volna a hétvége most.
Pytta blog 