Visszatértem. újra elárasztom az internetet digitális szeméttel, csak figyeljetek…
Egész nyáron azon gondolkodtam, hogy milyen jó kis frappáns bejegyzést írok az összegyűlt élményeimről (na ez azért így nem igaz), de most úgy döntöttem, hogy hagyom a francba az egészet, mert 1. rohadt sokáig tartana, ha mindent le akarnék írni, 2. ami megtörtént, megtörtént, ne hánytorgassuk fel a múltat. Annyit azért leírok, hogy jó volt a nyár, még eltarthatna egykét hónapig – lehet, hogy ez volt életem legjobb nyara, még nem tudom, majd kiderül. Persze azért pár dolog ezt is beárnyékolta, például elmaradt a már néphagyománnyá vált tarcsai hepaj, de lehet, hogy jobb is volt így, nem tudom. Mármint, hogy nem mindig a megszokott rend szerint történnek a dolgok, ez már csak így van.
Sokkal érdekesebb most szerintem az, ahogy a koleszban alakult az élet (ja igen, beköltöztem, azért írok). ugyanis a három éve tartó négyesfogatunk most nagyhirtelen széthullott, de nem is akárhogyan. Először szordzs jelentette be, hogy elköltözik, még múlt év végén, majd a vizsgaidőszak után Peti barátunk “örvendeztetett” meg a hírrel, hogy inkább ő is új szobába költözik. Mondom sebaj, majd Atival elleszünk itt. Csakhogy kb tegnapelőtt kiderült, hogy Ati bizony nemcsakhogy nem lesz a szobatársam, de még csak koleszos sem lesz, amit mondjuk azóta sem mesélt el részletesen, hogy akkor ez most hogy is van, de talán majd egyszer megtudom. A lényeg, hogy nincs itt, ezt tapasztaltam. Akkor viszont úgy lett volna, hogy három tökúj emberkével laknék együtt, ami azért annyira nem kellemes nekem, akármilyen jó arcok is, most valahogy nincs kedvem újakkal megismerkedni. Szóval végülis úgy alakítottam a dolgot, hogy szordzs mégis ittmaradt, legalább kettő-kettőben leszünk régiek meg újak. Meg azért mégiscsak vele vagyok leginkább jóban ebben a rohadt épületben.
Szóval izgi. Az egyik új srác már itt van, nem véleményezem, mert azért egy fél délután benyomásai alapján ez genyóság lenne. Majd elválik. Ha csendben lesz és nem zavar sok vizet, akkor jó ember, valahogy így vagyok most ezzel. Az a baj, hogy olyan kurvarég óta vagyok koleszos, és annyira sokat kellett alkalmazkodnom emberekhez, hogy meguntam. Most már azért vagyok annyira nagy, hogy ne én alkalmazkodjak hozzájuk, hanem ők hozzám nem?!
Na azt hiszem mára befejezem, a képillusztráció elmarad, nem tudom mi illene most a hangulatomhoz. inkább hagyjuk is.
Pytta blog 