Csütörtökön fergeteges esemény volt a koleszban, azon kevés programok egyike az ilyen, amelyik még nekem is tetszik, lehet ugyan, hogy az én hozzáállásom a rossz, de olyan túl sok jó dolgot nem tudnék most hirtelen elsorolni, amit itt szerveznek (na negatív kampányt most hagyom abba). Szóval ez a mostani a már hagyományszámba menő (mi nem az?) grill-party, ami arról szól, hogy eszünk, meg iszunk, meg együtt vagyunk. Igazából mindet szoktuk csinálni amúgy is a koleszban, azzal a különbséggel, hogy most annyit ehetünk, amennyi belénk fér, annyit ihatunk amennyit nem szégyellünk (még a mi kis gondnokunk is leküldött egy felest, pedig ez a lány majdnem kirúgatta a szobatársamat a szeszelések miatt) és olyan társaság jön össze, akik azért annyira nincsenek gyakran.
Sok szervezés sem kell a dolog lebonyolításához, csak kaja, egy hangfal a kertbe, csocsóasztalt kihozni a garázsba, ping-pong asztalt az udvarra, egy-két fáklya, és mehet a “buli”. Mondom, idén kivételesen tetszett, még a tavalyinál is jobb volt. Ati barátommal kiültünk az elején kártyázni, utána bekajáltunk, ittunk, aztán ment a pingpongozás meg a csocsó, meg még egy kis kaja… Lehetne minden héten egy ilyen összezörrenés.
Pénteken pedig hajókáztam, az volt a program, hogy megmértük a Duna vízhozamát. Illetve nem konkrétan mi, hanem a szakember bácsik, mi meg megnéztük, hogy hogy kell, aztán be is segítettünk egy kicsit. eltartott vagy négy óráig, és az elején még izgi is volt, de úgy az első óra után már ugyanazt csináltuk végig, úgyhogy az annyira nem volt új. De tetszett, főleg az, hogy utána a hajó elvitt Lágymányostól az Árpád-hídig. Na az tetszett, mert így még nem is mentem végig szerintem Pesten. Szép volt na. Persze nem fényképeztem, de nem is az a lényeg, hanem hogy ott álltam a hajó orrában, mint Leo DiCaprio a Titanicban és fújt a szél az arcomba, és néztem, hogy mennek a kocsik, meg a sirályok meg a német turisták… És persze megvolt az idei leégésem is, mármint szó szerinti értelemben, tiszta vörös a pofám meg a karom, mint a rák. Na mindegy, azért megérte.
Pytta blog 