ARCHÍV – sághegy+göd

A megígért képek. Nem azért, mert olyan nagyon szépek, hanem, hogy akinek lassú a nete, az még véletlenül se tudja betölteni az oldalt :)

Ság-hegy. Ez volt a kráter belseje. Rendesen kibányászták, de annyira nem csúnya, legalábbis mi azt tanuljuk, hogy a csupasz kövek a legszebbek, nekem is ráállt már a szemem erre…

Még mindig Ság-hegy. Ott volt lenn a koncert, közönséget azért nem látni, mert nem nagyon volt, meg amúgy is szétszóródtak az emberek. Baromi tériszonyom volt.

És mégegyszer. Szerintem szép.

Ez már Alsógöd – kilátás a csónakházból. Idill.

Ez meg nem egy elrontott kísérlet, tényleg lilára kellett festeni a patakot! Vicces kép, ha valaki nem tudja mit ábrázol, de most nem is mondom el a “mérés” lényegét.

ARCHÍV – no limit

Megintcsak nincs időm, de azért valamit rittyentek ide az elmúlt napokról, mert utána még kevesebb lesz, meg amúgysem leszek itt – igen, megint jön a nagy nyári leállás lassan, azt hiszem.

Naszóval hétvégén voltam Vönöckön, szordzséknál, megnéztem a kis családot, most nem tudok berakni képet, pedig lenne miről. Az volt a legfőbb program (ez egyébként Vas megyében van, ha valaki nem tudná hova tenni, Celldömölk mellett), hogy felmentünk a Ság-hegyre, ami egy bazaltvulkán, összesen nincs 300 méter, de mivel a környezete igen alacsony, ezért nagyon kiemelkedik, nagyobbnak látszik. Annyi a lényeg, hogy jól kibányászták a közepét és baromi nagy az egész, de szép látvány, tényleg kár, hogy most nem rakok be képet, de lehet, hogy majd egyszer. Ott volt egy fúvóshangverseny, mert jó az akusztika állítólag, nagyjából azt hallgattuk, meg közben sétálgattunk le föl a hegyen. Aztán meg volt otthon szalonnasütés, tábortűz, meg gitározgatás, meg a grószfater háborús sztorijait meghallgattam, meg mentem Simsonnal egy kicsit, lőttünk légpuskával, a híres Slavia 631-essel… Mindegy, az a lényeg, hogy egy élmény volt, az biztos.

Vasárnap meg indultunk Alsógödre, ott meg hidrológus terepgyakorlat volt, egészen családiasan, ugyanis összesen tízen vagyunk az egész “csoportban”, és ráadásul most még jobban összerázódott a csapat. Néha egészen kellemeset csalódtam egyesekben, néha viszont már volt, akiből kezdett elegem lenni. De azért összességében ez a program is jól sikerült, igaz, hogy nem voltak nagy IHB bulik este, viszont volt bográcsozás, meg sztorizgatás, ami megadta a hangulatot. Napközben meg méregettünk, csónakázgattunk, számolgattunk, szóval volt dolgunk bőven, de azért jó volt megcsinálni azokat a dolgokat, amiket eddig csak elméletben hallottunk leginkább. Szóval tanultam is valamit. Erről is lehetne berakni képet, de nem fogok, mert minek.

Most pedig hazamegyek egy kicsit, lehet, hogy lassan a koleszból is kiköltözök, a gépem legalábbis, mert tanulni leginkább otthon szoktam. Szoktam, igen. Baromi gyorsan vége lett ennek az évnek, el sem hiszem, de bár ott tartanánk már, hogy az egész sulinak vége lenne vizsgaidőszakostul, mindenestül!

ARCHÍV – parti afterparti

Csütörtökön fergeteges esemény volt a koleszban, azon kevés programok egyike az ilyen, amelyik még nekem is tetszik, lehet ugyan, hogy az én hozzáállásom a rossz, de olyan túl sok jó dolgot nem tudnék most hirtelen elsorolni, amit itt szerveznek (na negatív kampányt most hagyom abba). Szóval ez a mostani a már hagyományszámba menő (mi nem az?) grill-party, ami arról szól, hogy eszünk, meg iszunk, meg együtt vagyunk. Igazából mindet szoktuk csinálni amúgy is a koleszban, azzal a különbséggel, hogy most annyit ehetünk, amennyi belénk fér, annyit ihatunk amennyit nem szégyellünk (még a mi kis gondnokunk is leküldött egy felest, pedig ez a lány majdnem kirúgatta a szobatársamat a szeszelések miatt) és olyan társaság jön össze, akik azért annyira nincsenek gyakran.

Sok szervezés sem kell a dolog lebonyolításához, csak kaja, egy hangfal a kertbe, csocsóasztalt kihozni a garázsba, ping-pong asztalt az udvarra, egy-két fáklya, és mehet a “buli”. Mondom, idén kivételesen tetszett, még a tavalyinál is jobb volt. Ati barátommal kiültünk az elején kártyázni, utána bekajáltunk, ittunk, aztán ment a pingpongozás meg a csocsó, meg még egy kis kaja… Lehetne minden héten egy ilyen összezörrenés.

Pénteken pedig hajókáztam, az volt a program, hogy megmértük a Duna vízhozamát. Illetve nem konkrétan mi, hanem a szakember bácsik, mi meg megnéztük, hogy hogy kell, aztán be is segítettünk egy kicsit. eltartott vagy négy óráig, és az elején még izgi is volt, de úgy az első óra után már ugyanazt csináltuk végig, úgyhogy az annyira nem volt új. De tetszett, főleg az, hogy utána a hajó elvitt Lágymányostól az Árpád-hídig. Na az tetszett, mert így még nem is mentem végig szerintem Pesten. Szép volt na. Persze nem fényképeztem, de nem is az a lényeg, hanem hogy ott álltam a hajó orrában, mint Leo DiCaprio a Titanicban és fújt a szél az arcomba, és néztem, hogy mennek a kocsik, meg a sirályok meg a német turisták… És persze megvolt az idei leégésem is, mármint szó szerinti értelemben, tiszta vörös a pofám meg a karom, mint a rák. Na mindegy, azért megérte.

ARCHÍV – 2007.05.06

Anyák napja (volt tegnap):

Annyira büszke voltam magamra, mert már csütörtök este eszembe jutott, hogy veszek egy cserepes virágot édesanyámnak, ilyenre még nem volt példa, még azt is belekalkuláltam, hogy pénteken erre már tuti nem lesz időm – hétvégén meg ugye otthon vagyok. Az ilyesmi egyébként úgy szokott nálunk menni, hogy a kertből letépünk valami virágot, vagy orgonát a fáról, vagy esetleg nővérem vett néha valami kis ajándékot, de én még soha. De most igen, ráadásul nem is a legolcsóbbat, hanem azt, amelyik a legjobban tetszett.

Megyek péntek este haza, bámulok ki a vonat ablakán… b*ssza meg a jegesmedve, a virág ottmaradt a koleszban!!! Na hát ez vagyok én. Szóval azt mondtam anyámnak, hogy majd jövő héten is megünnepeljük, mert készültem, csak mégsem sikerült úgy, ahogy terveztem. Dehát mikor történik valami úgy, ahogy eltervezzük? (Ja és a slusszpoén, ma vettem észre, hogy olyan a virág, hogy teli van tövisekel a szára, pedig nem is rózsa, csak nem nagyon lehet észrevenni elsőre a levelei miatt. Na mindegy, most már odaadom…)

ARCHÍV – 2007.05.03

Ahogy ígértem, leírok mindent, de leginkább csak azért, hogy én magam ne felejtsem el, hogy milyen benyomásaim voltak/vannak azokkal a dolgokkal kapcsolatban amik történnek velem, ha esetleg véletlenül egyszer neadjisten mégis rászánnám magam, hogy újraolvassam az irományaimat – minthogy erre még nem volt példa.

Szóval először is volt a hétvégén egy Bárka-tábor, illetve tábortalálkozó szombattól hétfőig. Emiatt még Óbesterből is hamarabb el kellett jönnöm péntek este, mert megint Gyuriéknál aludtam, de sebaj, mondjuk szívesen maradtam volna, de most így alakult – egyébként meg időre ott voltam, és tök sokáig egymagamban iszogattam – érdekes érzés, de annyira nem jó…

Szóval mentünk táborozni, már bejáratott volt a hely, Békéscsaba mellett Telekgerendáson, nincs közel, de most kivételesen semmi probléma nem volt az utazással, se oda se vissza tudomásom szerint, ami azért elég kivételes dolog. Érdekes volt a társaság, mert pár ember nem volt ott a nagyon régiek közül, például szordzs barátom sem, ami azt az érdekes szituációt eredményezte, hogy én voltam nagyjából a “rangidős” a fiúk között. Volt egy új srác (akiről később kiderült, hogy egy teljes évig egy koleszban laktunk vagy négy éve, de abszolút nem emlékeztem rá), akinek én mutogattam meg, hogy mit hogyan csináljon, amikor még én is csak nemrég tanultam bele mindezekbe, hát fura érzés volt, de nem rossz.

Az ilyen táborok végén/után mindig egy kicsit jobban tudok örülni az életemnek és egy kicsit eltörpülnek a saját gondjaim, ez történt  most is, jó az amikor az ember annak tud örülni, hogy a kaját a szájához tudja emelni, vagy, hogy ki tudja mondani értelmesen a gondolatait, vagy, hogy ki tud lépni az utcára – apró örömök az életben mi? Pedig ezek nem kis dolgok ha jobban belegondolunk… Szóval ilyen élményekkel jöttem el a táborból és jó volt találkozni a sok már ismerős arccal, tudni, hogy jól vannak, és örülnek, ha együtt lehetünk. Jó kis csapat ez úgy összességében…

Vasárnap este találkoztam volt szobatársaimmal, kicsit dumáltam velük is Óbesterben, megint úgy voltam ott, hogy egyes-egyedül, de most még csak vendég sem volt az egész kocsmában, május elsején este nyolckor, a hideg is kirázott… Jó volt szobatársaimmal is összefutni, lehet, hogy a harmadikunk is feljön Pestre jövőre, akkor talán többször ejthetünk meg ilyen meetingeket, nem csak félévente egyszer…

Most pedig terepgyakorlatról jövök – meg majd megyek is -, Bakonyban voltunk meg Balaton-felvidéken, kirándulós, köveket nézegetős hegyeket megmászós terepgyakorlat ez, meg még holnap is lesz egy forduló a Mátrában, előre várom, főleg úgy, hogy ma este elvileg még az Eötvösben is tiszteletemet kéne tennem. Jó lesz.

Amúgy ez a két nap jó volt, szép dolgokat láttam, még akár az is lehet, hogy egyszer fényképekkel is ellátom ezt a bejegyzést és akkor mindenki meglátja, de most biztos nem, lényeg az, hogy az én fejemben megvannak a képek. Meg azok, amikor csoporttársaim este belegázoltak a tizenkét fokos Balatonba, mert miért ne – hát az esti program ilyenkor mindig alkoholizálás, bár ezzel gondolom nem sok újat mondtam. De legalább nem a suliban senyvedünk!

ARCHÍV – 2007.05.01

Annyi írnivalóm van, hogy ma már nem kezdek bele, mert egyszerűen nincs időm (pedig azt terveztem, hogy lesz), de ígérem, hogy csütörtökön sort kerítek rá és mindent bepótolok!!!