ARCHÍV – 2007.04.27

Tegnap bezárt a Süsü, ott voltunk a záróbulin. Ismét eszembe jutott, hogy miért is gyűlölöm annyira ezt a helyet; mindig iszonyatosan sokan vannak, és rohadt meleg van, mindenki kiizzadja azt az x sörét amit megivott, és a végére már szinte levegőt sem lehet kapni ott ahol táncolnak az emberek a melegtől meg a párától; meg amúgy is az idő nagy részében olyan zenéket játszanak, amiket még életemben nem hallottam, de nem is szeretnék többet – persze vannak azok az örökzöld slágerek is, amiket mindenki ismer és szeret, de minden alkalommal ezekre bulizni szerintem kicsit szegényes felhozatalról árulkodik. Amúgy annyira nem volt rossz ez a hely, szerettem, de örülök, hogy bezár, nem nagyon fog hiányozni. Csak azért volt jó, mert csütörtök esténként ingyenes eltés diákkal, meg közel van a koleszhoz. Most egyébként egy egész bandával voltunk a koleszból, ennyi ismerőst egyszerre még nem láttam, ez egy kicsit emelte a hangulatot. Az ajtónálló srác meg biztos vágta, hogy eltés vagyok, mert odaköszönt a bejárat előtt, én meg vissza, gondoltam majd lent kérik a diákot, de ott meg nem volt senki. Vicc. Egyébként ha pénzt kéne kiadni, hogy bemehessek oda, akkor tuti, hogy be se rakom a lábam soha…

Ma meg bementem suliba és kiderült, hogy nincs már az az rám, ami ilyenkor szokott lenni, megint nyugtázhattam, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok, ezért felkeltem kilenckor…

Hétvégén Bárkás tábortalálkozó, kíváncsi leszek rá, megint nem sokat fogok aludni.

ARCHÍV – 2007.04.25

Nem tudom, hogy ki fogja ezt a bejegyzést végigolvasni, de elhatároztam, hogy hűen beszámolok az elmúlt három napról, hátha egyszer majd nekem lesz kedvem elolvasni (sokszor gondolom ezt, de igazából a saját blogomba még életemben nem olvastam bele…).

Szóval terepgyakorlatunk volt hétfőtől máig. Ez most olyan volt, hogy társadalom-gazdaságföldrajzi beállítottságú, ilyenkor olyan programokat szerveznek, hogy önkormányzatokhoz megyünk, meg gyárlátogatásra, meg ilyenek. Csakhát az elte olyan szarban van, hogy természetesen az ilyesmikre nemigazán vannak anyagi keretek – ezt már megszoktam -, és ettől az egész olyan szerencsétlennek tűnik. Például első nap Budapesten voltunk (terepgyakorlat…), ráadásul pont itt Angyalföldön, ahol “élek” két és fél éve, hát mondhatom baromi izgalmas volt. Elmondták, hogy milyen frankó lakóparkot építenek a Dunaparton – ja, többek között ezért lesz ledózerolva a koleszunk. Meg elmondták, hogy mekkora irodaházakat építettek itt mostanában – ott megyek el mellettük minden nap, amikor biciklivel megyek – szóval sok újat tanultam.

Második-harmadik nap Győrben és környékén voltunk, de úgy, hogy a suli nem fizetett szállást, hanem aki vállalta, az ott aludhatott, aki meg nem, az este hazament – aztán reggel újra vissza Győrbe. Hát természetesen a fél csoporttal ottmaradtam, egy középiskolás koleszban voltunk, érdekes egy élmény volt, főleg amikor reggel mentek az emberek a suliba.

Itt már érdekesebb programok voltak, például elsőnek a Győri Szeszgyárba látogattunk el. Elsőre jól hangzik ez a dolog, de nem tudom ki volt már ilyen helyen, átkozottul büdös van mindenütt, még a környékén is, és köze nincs azoknak a szagoknak semmilyen általam ismert alkoholos italhoz. Egyébként nagyrészt nem is iható szeszt gyártanak, hanem vegyipari alapanyagnak, vagy biobenzint, vagy ilyesmiket. 99,95 %-os etil – az azért kemény!!! Meg ahogy fortyogott a dolog azokban a nagy tartályokban, hát egy kicsit elment a kedvem minden alkoholos italtól…

Aztán voltunk egy kis repülőtéren Pérben, (Győr melletti kis falu), egy ilyen kis business-jet reptér, a sok burzsuj osztrák aki nem akar kocsival jönni, ott száll le… Érdekes dolgokat mondtak ott is, egy 12 fős személyzet irányítja az egész repteret (!), nem lehet túl nagy forgalmuk, de olyan nagy terveik vannak, hogy csak néztem – 3 millió fő éves forgalom, “3 főváros reptere” meg ilyeneket mondtak, tiszta Ferihegy-konkurencia, és ott akkor még egész hihetően is hangzott a dolog, de nem hiszem, hogy olyan túl sokan fognak hallani az emberek erről a dologról…

Este városnéztünk az ottmaradt emberekkel, aztán mi mást tehettünk volna, mint hogy beüljünk egy szórakozóhelyre, de nem volt panasz a programra…

Ma reggel a győri ipari parkba mentünk (persze az Audi-gyárat nem tudtuk megnézni, mert töketlenek az oktatóink), annyira nem volt nagy élmény, de az is nagy teljesítmény volt (nekünk), hogy odaértünk. Meg az, hogy nem aludtunk el az előadás alatt (én legalábbis kibírtam).

A mai második program meg a hédervári kastélyszálló volt, na az tetszett, ha egyszer jó sok pénzem lesz, akkor oda tuti visszamegyek, mert nagyon hangulatosra megcsinálták – meg egyébként annyira nem is embertelenül drága. Végigmentünk az egész szállón, még egy-két lakosztályba is beengedett a bácsi aki vezetett, olyanok vagyunk ilyenkor, mint akik valamilyen másik bolygóról jöttek, mindenre úgy rácsodálkozik mindenki, vicces.

Nahát ennyi volt eddig a hét, és az a vicc, hogy ugyan holnap meg holnapután lesz egy pár órám, de jövő héten például egyáltalán nem, mert akkor meg szerdától lesz terepgyak, ugyanilyen, csak természetföldrajzi, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy három napig kirándulunk – amíg le nem szakad a lábunk – de jó lesz!

ARCHÍV – 2007.04.19

A mai nap jótékonykodtam, abszolút büszke vagyok magamra. Van egy mozgássérült srác (Gyuri), akivel mivel budapesti, viszonylag többet találkozok, mint a többiekkel, például az ő kertjükben gereblyézgettem február végén, meg Szordzzsal is jó barátok már korábbról, néha napján fel szoktunk ugrani hozzá. Most ő hívott, tegnap, hogy a tolókocsijához kell akkumulátort íratnia egy kórházban ma, nem érek-e rá, hogy elkísérjem (egyébként ezek az elektromos kerekesszékek baromi jók, de ez egy másik történet). Hát mondom épp nem lesz órám holnap délelőtt, viszont ehhez az kellett, hogy náluk is aludjak, mert korán keltünk. Szóval tegnap felmentem hozzájuk, ma meg ötkor keltem, tesójával bevittük kocsival, aztán délre végeztünk is. Végülis sok szerepem nem volt, de azért kellett, hogy ott legyek. Vicces volt. Sőt, a kórházban még össze is futottam egy (volt) portással a volt koleszomból. Hát ja, kicsi a világ.

A koleszban meg ezen a héten olyan előadások vannak, hogy más szakkoleszok mutatkoznak be nekünk (nem sok, összesen kettő). Ezek az előadások szerintem azért tanulságosak, mert az ember rájön, hogy mennyire messze vagyunk mi még attól, hogy szakkolesznak hívjuk magunkat. De komolyan, szerintem ami itt megy, az csak valami vicc, vagy egy nagyon lehelletgyenge próbálkozás, hogy valami nevet szerezzünk magunknak – vagy csak én vagyok megint pesszimista meg antiszoc, de szerintem a szakkolesz az messze nem az, amit mi csinálunk. De lehet, hogy csak egyszerűen az a gond, hogy magamból indultam ki… Mindegy, de akkor is tanulságos volt ez az egész.

Azt a hibát meg nem követem el, hogy leírjam, hogy mit álmodtam tegnap este, mert véletlenül elmondtam Peti szobatársamnak és azóta is azt emlegeti fel nekem. Erősen szexuális tartalmú és erősen undorító, és ráadásul valós emberek a szereplői, de hogy ilyesmi ez én fejemben hogy kavaroghat, azt még magam sem értem. Beteges, de tényleg, és gondoltam rá, hogy megosztom, de ezek után nem inkább…

ARCHÍV – 2007.04.16

Volt ma egy jó óránk, amin többek között arról volt szó, hogy egyes budapesti utcákat mikor és hogyan neveztek át. Egy csomó új dolgot hallottam, amik lehet, hogy csak nekem voltak újak, mivelhogy nem itt nőttem fel (bár ez nem igaz, mert itt nőttem fel, csak nem egész kiskoromtól…), de eddig még senkitől nem hallottam őket. A November 7. tér, meg a Népköztársaság útja még nekem sem volt újdonság, de például a világháború vége környékén úgy hívták az Oktogont, hogy Mussolini tér, a Kodály Köröndöt meg úgy, hogy Hitler tér. Konkrétan. Ez mondjuk egy kicsit meglepett, nem tudtam. Aztán a világháború után közvetlenül, amikor még nem döntöttük, el, hogy hova is tartozunk (ezt a tanár mondta így), akkor egyidejűleg volt olyan, hogy Montgomery rakpart, meg a Marx tér (az a Nyugati talán, ha jól tudom…). És ugyanekkor az Erzsébet teret úgy hívták, hogy Sztálin marsall tér. Vicces. Jó lett volna elkérni azokat a beszkennelt térképeket is, de inkább csak gyorsan megjegyeztem ezt a párat, mert megtetszettek, de biztos találtam volna még újdonságot – számomra. Ez annyira érdekes volt a mai napból, hogy gondoltam le is írom.

Amúgy semmi új – szorgalmasan bejárok a suliba, eldöntöttem, és ma még sikerült is. Sőt szombaton is bemegyek ba***a meg. Ati barátom meg hozott Batman filmeket, úgyhogy megvan az esti programunk is, kicsit nagyon retrók ezek a filmek, inkább viccesek, mint akciódúsak, vagy izgalmasak, vagy nem is tudom milyen célra készítették őket, de azért jók… Jó újra megnézni őket.

ARCHÍV – 2007.04.12

Egyik nap véletlenül nyitva volt az ajtónk (ez egyébként gyakran van így, mert általában gatyarohasztó meleg van a szobában, még télen is, ajtót ablakot kinyitunk), hallom, hogy a folyosón beszélget két srác. …elhagyta a szőkét, hogy aztán összejöjjön a barnával. Aztán a végén megszívta, mert a barna meg rá se nézett, a szőkéhez meg már nem mehetett vissza. Na mondom ezek is itt beszélik ki XY életét. Egyébként – ha már itt tartunk – a koleszosok iszonyú pletykásak tudnak lenni, fiúk lányok egyaránt, amint valakivel valami történik, egyből tud róla mindeki, nem vicc, megtapasztaltam. Meg sem lepődtem (volna), ha most is ilyesmit hallok. Aztán folytatták: …baromi jó lesz ez a sorozat, kíváncsi vagyok a többi részre! Kegyetlen, fogtam a fejem. Persze én is nézek egy-két sorozatot, de azért kíváncsi lennék, hogy ha valami kérdőívet csinálnék, mit írnának rá, ki mennyit néz. Régen azt hittem, azért nem találkozom egyes emberekkel a koleszban, mert én nem mozdulok ki sokat a szobámból, de kiderül, hogy azért, mert ők sem. Az egész kolesz ül a monitorok előtt, és bámulja a sok szart. Persze ha unatkozik az ember, akkor ugye el lehet tölteni így is az időt, dehát most már azért kezd jó idő is lenni, meg amúgy is, ezerszer szívesebben van az ember kinn, mint benn szerintem.

Na jó ezt a gondolatmenetet most itt abba is, hagyom, mert még a végén valami anonymus olvasó (aki Ati szobatársam) beírja, hogy “bagoly mondja” és valamennyire igaza is van, de néha tényleg olyan dolgok derülnek ki emberekről, hogy nem is gondolnám. Rólam legalább mindenki tudja, hogy miket nézek…

Egy szó mint száz, tényleg itt a jó idő, olyannyira, hogy nem is vettem még áprilisi bérletet, mert állandóan biciklivel járok mindenhova (vagy bliccelek, de eddig még nem buktam le). Az a mindenhova az kb a suli, meg vissza. Annyira nem jó poén ez a városban biciklizés néha, amikor ledudálnak az útról, és az még a jobbik eset, de azért jó, nekem tetszik, biztos az újdonság ereje miatt, meg azért, mert nagyjából pont olyan átlagsebességet megyek, mint a villamos, jobb esetben meg még a kocsikat is le tudom gyorsulni a dugókban, és az jó érzés. Mondjuk kicsit gáz úgy beülni órára, hogy csurog rólam az izzadtság, de a sziszegős szappan sok mindent megold, még talán ezt is. Így olyan érzés, mintha sportos ember lennék.

Hát, megvolt az eheti írhatnékom, azt hiszem ennyi bőven elég is volt.

ARCHÍV – 2007.04.02/2

Egy-két kép, hogy az is legyen, mielőtt elmegyek (hogy is van az a szám: Mielőtt vééégleg elmegyek, kapsz egy kééépet rólam…); Stoker reklámjára elkezdtem nézni Robot Chicken-t, baromi jó, meg az end credtits-ben ezek a kis Stoopid Monkey képek:

ARCHÍV – 2007.04.02

Most hivatalosan is elmegyek szünetre, bár mostanában amúgy sem igazán voltam túl aktív blogírás területén, hogy ez bárkinek is szemet szúrna.

Hiteles beszámoló a hétvége eseményeiről – nagy vonalakban:

A koleszban szakkollégiumi konferencia volt egész hétvégén, ami azért is furcsa, mert hivatalosan nemigen vagyunk szakkollégium – de szeretjük annak hívni magunkat. Ez arról szól, hogy a végzős diákok tartanak valamiféle előadást, amivel bizonyságot adnak arról, hogy nem cask a lábukat lógatták itt évekig. Ezek általában baromi unalmasak szoktak lenni, de idén valahogy egész jól sikerült a dolog, még élveztem is időnként, meg aztán azon is elgondolkodhattam, hogy mennyi olyan ember megy el idén, akivel egész jóban voltam – ez mondjuk nem meglepő, mert évről évre jobban megismerek egyeseket. Mindenesetre ez annyira nem dobta fel a kedvem, de azért olyan nagyon nem is zuhantam magamba. Viszont a nap két csúcspontja mindenképpen a sporttevékenységekkel függött össze. Délután életemben először elmentem a koleszos srácokkal focizni, rúgtam vagy három gólt, illetve egy idő után nem is számoltam, nagyon poén volt, csak utána az izomláz nem… Este meg hagyományszerűen elmentünk bowlingozni, most nem ment olyan jól, mint szokott, de azért a többieknek szereztem egy-két boldog percet. Utána meg bolyongtunk a szobatársaimmal egyet a városban, alig keveredtünk haza, de végülis sikerült nagy nehezen.

Vasárnap hajnalban pedig útra keltem Pécsre, azaz Kővágószőlősre, ugyanis csoporttársaim szerveztek kirándulást a Mecsekbe. Azért jók az ilyen alkalmak, mert egyrészt elmegyünk olyan helyekre amikről tanulunk, ergó lesz is valami ismeretünk a bemagolt tájnevek mögött; másrészt meg végre a suli keretei kívül is találkozunk (és nem feltétlenül csak egy kocsmázás erejéig), ami hát tudjuk miért jó – miért voltak jó anno az osztálykirándulások. Egy kicsit jobban összeszokunk, megvan a közös valóságalap. Csak az a baj, hogy ilyesmire általában nem sok módunk van, vagy az embereket nehéz összeszedni, vagy idő nincs, vagy kedv – vagy ki tudja…

A nap nagy része abból állt, hogy próbáltuk legyőzni a távolságokat, természetesen gyalog, merthát hogyan máshogyan, mentünk hegyről le, hegyre fel, nem is tudom mikor túráztam utoljára ennyit (pedig én szoktam), a szombati focizástól lemerevedett izmokkal meg kiment bokával kifejezetten kellemes volt, de főleg ma érzem hatását, ha öt percnél többet ülök egy széken, akkor utána komoly problémákat tud okozni a felállás (tudom, nem kell felkelni a székből); de ennek ellenére azért jó volt a túra – főleg amikor megérkeztünk.

Este megtanítottam a csoporttársakat kocsmázni, a kártyajátékot, annyira fáradtak voltak, hogy engedték magukat, aztán a végén már abba se bírták hagyni szinte. Komolyan mondom, olyan ember még nem volt, akinek ne tetszett volna ez a játék, pedig elég sok mindenkinek mutattam már meg. Szóval nagy sikerem volt.

Ma megnéztük a kővágószőlősi helyi uránbányászati kiállítást, ami közvetlenül a mi kulcsosházunk mellett volt, illetve pontosabban egy épületben vele – na az egy élmény volt, a bácsi aki vendéglátott minket, tartott egy kis tárlatvezetést, ő is ott dolgozott a bányában jópár évet, hát mondott egy-két érdekes dolgot. Ezek után már csak a négy és fél órás vonatút volt hátra egy részeg csöves társaságában, aki kb az első órában kiborított egy fél doboz sört a padlóra, meg félóránként rágyújtott egy cigire a vonaton – aztán a végére még kicsit össze is haverkodtunk vele, csak egyes kommunikációs akadályokat kellett leküzdeni.

Lényeg a lényeg: itt a tavaszi szünet!