Írok megint.
Az alatt a két és fél év alatt, mióta egyetemre járok, még nem fordult elő az a helyzet (legalábbis úgy emlékszem), hogy szívesebben lettem volna a suliban, mint a koleszban. Most viszont szinte egész héten így voltam, illetve szívesebben voltam akárhol másutt, mint a koleszban. Az egyik szobatársam (nem írok nevet, de úgysem olvassa el tuti…) teljesen bekattant, persze nő van a dologban (nem is egy), olyan volt a hangulat egész héten a szobában, hogy alig bírtam ki. Ez a srác folyton sóhajtozik, meg panaszkodik, de ugyanakkor nem is beszél igazán a dologról, amiből az lett, hogy gyakorlatilag nem is beszélgetünk már egymással, csak úgy vagyunk, olyan lett a szoba, mint valami kripta, mindenki a saját kis világában él. Persze tudom, hogy ez nehéz, meg minden, de azért remélem hamar elmúlik, akkor leglább nem lenne NEKEM rossz érzésem attól, hogy másvalakinek rossz érzése van… Na mindegy.
Volt osztálytalálkozó, családias hangulatban, tegnap meg a kollégiumok közötti kapcsolatokat építettük. Van egy Eötvös kollégium nevezetű hely, ahol néha csütörtök estéken rendeznek ilyen-olyan bulikat, Peti barátunk szokott lejárni oda, mondom most megnézem én is, hogy milyen. Felkerekedtünk, és bár elsőre egy kicsit itt is családiasnak tűnt a hangulat, nem tolongott a tömeg, de a végére azért egész jó kis buli kerekedett az egészből, igaz kicsit kívülállónak éreztem magam, de egy idő után ez az érzés is eltűnt. Szóval jól éreztük magunkat. Főleg az a srác, aki egy két és fél literes Heineken-üveggel jött, ő volt a legnagyobb sztár az emberek körében, mondjuk arra kíváncsi lettem, volna, hogy hogyan keveredett “haza”, de sajnos én már egy órával előbb eljöttem, úgyhogy erről lemaradtam.
Most megpróbálok regenerálódni.
Pytta blog 