Tegnap akartam írni, csak nem jutott rá idő. Hát igen, abból az apropóból, hogy bizony bizony elkezdődött a suli – újra; túlvagyok az első napon. Mit mondjak nem valami könnyű, nem is volt sok kedvem bent lenni, azon kívül, hogy találkozhattam pár viszonylag régen látott arccal, nem sok minden motivált. Ilyenkor ugye még tanítás sincs igazán, akár otthon is maradhattam volna – gondoltam, de ennek ellenére a háromból két órát úgy-ahogy megtartottak egyből, szerencsére a harmadikat nem. Most is vannak vicces nevű óráim, például a Városi és rurális terek Európában című, vagy az Alföld természeti képe ez a tantárgy még nem tudom miről fog szólni – de azt ugye mindenki tudja, hogy az Alföld nem a legváltozatosabb tájaink egyike… Egyébként egy csomó órám ugyanaz maradt, mint tavaly (mármint a neve), két féléves tárgyak, egy kicsit félelmetes az ilyesmi, mert év végén óriási szigorlat lesz belőlük. De emiatt egyenlőre nem zavartatom magam. Van most más gondom is.
Tegnap volt életemben az első olyan alkalom, amikor a 27-es szám valami rosszat jelentett számomra. Bemegyek a To-ra, hogy leadom az indexemet, azt mondja a néni, hogy nem, azt nem lehet, pénteken lejárt a határidő. kicsit vállon veregettem magam, hogy megint képben vagyok a sulit illetően, kérdezem mi a teendő. Be kell fizetni egy csekket a különeljárási díjjal – ami 2700 forint. Persze ennek igazából semmi köze a 27-eshez, csak belemagyaráztam, a 27-es amúgy sem jelenthet ROSSZAT, az képtelenség – de ez az eset mindenesetre okozott egy kis bosszúságot.
Hát így kezdődött az új félév. Hogy ez jót jelent, vagy rosszat, azt még nem tudom, de attól félek, hogy ki fog serülni, hamarabb mint gondolnám…
Pytta blog 