Tettem egy kis utazást a kemény pénzügyek és ügyletek világába az elmúlt pár napban. Kb kedden (vagy szerdán) felhívott egy volt szobatársam (nem nevezem meg), hogy nem ugornék-e fel hozzá dumálni, mert már úgyis olyan régen nem találkoztunk. Mondom de, végülis nincs semmi dolgom úgysem, meg tényleg régen beszélgettem már vele, ha találkozunk, akkor csak úgy futólag… De nem az lett a dologból, amit vártam. Kb öt percig tartott a “hogy vagy, mi van veled?” jellegű bevezetés, aztán rátért az igazi témára, amiért ott voltam. Az a lényeg, hogy biztosítást lehet kötni vele, meg van egy üzlet, hogy én is köthetek másokkal is biztosítást és jó sok pénzt lehet belőle kaszálni. Ezt kb három órán keresztül magyarázták, hát egy kicsit zsongott utána a fejem. Nem illegális a dolog, meg teljesen tiszta, mégis olyan zavaros az egész. De valahogy annyira megdumáltak, (meg annyira naiv is vagyok) hogy belementem, hogy másnap leülök egy “nagyobb” kutyával is beszélgetni, hogy ha van kérdésem, neki feltehetem. Az a lényeg, hogy el kell menni egy hétvégére egy “szemináriumra” ahol jól beavatnak a dolgokba és már kész is az ember – köthetia biztosításokat. És én még ebbe is belementem!
A dolog egyenlőre úgy áll, hogy a mai napon kötöttem egy ilyen biztosítást magamnak (ami egyébként kiderült, hogy szüleimnek is van és ezért mertem én is belemenni), de szépen lemondtam a hétvégét, és szerintem hagyom is a francba ezt az egészet. Hat olyan embert kellene szereznem, akik kötnének ugyanilyen dolgot, és akkor kapok utánuk valami jutalékot és idővel egyre többet bla-bla-bla. De amikor szobatársam ott beszélt ezekről a dolgokról, elgondolkodtam, hogy ez ugyanaz a srác, akivel egy évig egy szobában éltem? Annyira idegen volt ez az egész nekem – és még most is az -, hogy szinte rosszul vagyok tőle. De tényleg, azóta szinte csak erre gondolok, émelygek, meg rosszul is alszok, teljesen kikészültem – ezért is szálltam ki belőle. De persze lehet, hogy csak én komplikálom magamban túl a dolgot. Mindenesetre én egy tipikusan olyan ember vagyok, aki arra született, hogy végigdolgozza az életét, és soha nem fogja felvetni a pénz – én egyszerűen ezt szoktam meg. Nem lennék boldog, ha nem így élnék. Nem törvénytelen persze ez a pénzszerzési mód sem, csak nekem túl egyszerű, túl szép, hogy igaz legyen – az élet nem ilyen.
És a szép az egészben, hogy mindezt nem is lett volna szabad leírnom, meg elmondanom, persze nincs rossz tapasztalatom, nem fogom “elrontani az üzletet (nekik)”, csak magam számára, de én már eldöntöttem, hogy nem fogom csinálni. Se időm, se kedvem nincs hozzá punktum. De talán most, hogy leírtam végre egy kicsit kitisztul a fejem – remélem…
Pytta blog 