ARCHÍV – 2007.01.26

Ma kicsit kimozdultam ebből a jó meleg odúból itt a koleszban (fura, de tényleg nem szeret az ember innen kimenni, annyira kényelmes…), méghozzá nem is akármilyen okból kifolyólag, ugyanis ma volt a Felsővezeték-zenekar legújabb koncertje.
Előtte viszont találkoztam wheer-rel, már jó rég nem beszélgettünk, meg nem is nagyon találkozunk mostanában, szóval jó volt vele is összefutni, meg utána jött ő is a koncertre, azt mondja tetszett is neki. És hol máshol találkoztunk volna, mint a jó öreg Óbesterben, ami azért is volt jó, mert így asztalt foglalhattam a holnapi 27-ikére, ugyanis Lützownak ellopták a telefonját, vagy mi, és hát ugye ennek ő a felelőse. Szóval ilyen sem volt még, hogy én legyek a “szervező”, ráadásul még egy frankó óbesteres öngyújtót is kaptam, de nem is csak olyan simát (mert olyan már van), hanem olyat, amire sörnyitót is tettek, nagyon tetszik, csakhát ugye se nem dohányzok, se nem szoktam sört inni – de azért jó lesz valamire.
Na és a koncert: a Felsővezeték az a zenekar, amelyik mindig tud újat mutatni (nekem); mindig van egy új tagjuk, mindig van (min.) egy új számuk, plusz legalább egy olyan, amit a felismerhetetlenségig újrahangszereltek, de azért most már egyre inkább vannak olyanok is, amiket ismerek. Ádámnak mondtam, hogy holnap hozzon gitárt, de szerintem a Szennyvízvezetéket sajnos nem tudjuk összehozni – megint. Sebaj.
Voltak egyébként még az “alap” fan club-ból, Dombi + barátnője, meg Tria, kb ennyi ismerős, de azért jót szórakoztunk, meg velük is elég régen találkoztam ahhoz, hogy legyen beszédtémánk. Szóval elvoltunk.
De ezek a helyszínek; a Rézmál kávézó, mint olyan sem egy lepukkant hely volt, de ez a Telihold nevű, ez meg egyenesen étterem. Étterem. Persze senkit nem láttam enni, de akkor is, rá-adásul ott van a Parlamenttől egy köpésre, hát nem éppen az az árkategória amihez én szoktam… A kiszolgálás meg; párbeszéd a pultossrác és köztem:

– Helló, kérek egy kettő-egyes boroskólát.

– Az kettő kóla, egy bor?

– Hát… Nem.

– …Bocs, de a kólát csak kétdecis üvegekben adjuk.

– Akkor adj két deci bort, meg egy üveg ilyen kólát, majd megoldom.

Vicces. Ezt nem tanítják, meg a vendéglátóipariban, vagy mi? És ez már nem az első hely, valahol megkérdezték tőlem, hogy a nagyfröccsbe most mennyi bor is kell… Biztos csak diákmunkát vállaltak, vagy mi – ezeket a dolgokat MÉG ÉN IS tudom!
De a lényeg, hogy a koncert jó volt, meg a  társaság is – kíváncsi leszek a holnapra is!
Ja de amúgy meg hétfőn vizsgázok az a gond, ma is végülis tanultam egész nap… Szerettem volna leírni, hogy pont 27 kreditem van, de azóta már lett még egy, meg még lesz három, ha minden jól megy – ilyen sokáig már régen húztam el vizsgaidőszakot…

ARCHÍV – 2007.01.16

Ilyen sokáig kb csak a nyári szünetben szoktam kimaradni – mármint blogírással. De az a nagy igazság, hogy most olyan keményen kellett felkötnöm a gatyámat a vizsgaidőszakban, hogy ez lett volna az utolsó dolog, amire időt szakítok. Úgyhogy szépen hazamentem december végén és tanultam, mint a kisangyal, próbáltam bepótolni azt a nem kevés mennyiségű tudást, amit a félév során elmulasztottam. Mondhatom nem egy kellemes időtöltés, de most már kezdek kimenőben lenni, már csak három vizsga van hátra (hála annak a magasságos Jóistennek), és azok már annyira nem durvák, csak olyan maradékféle. Az egyik például most pénteken lesz, ma írt e-mail-t a tanár, kicsit meglepődtem rajta. Szó szerint:

 

 Kedves Kollégák!
Pénteken, jan 19-én, nem tudok Bp-en lenni.
A ****** (tökmindegy milyen tárgy) vizsgátmegtartjuk. Aki ekkor kíván vizsgázni, kérem jelenjen meg 10 órakor azALkalmazott Földtani Tanszék titkárságán, ahol a titkárnők segítségévelnéhány vizsgakérdés megválaszolása után lehet távozni.
Javítás várhatóan akövetkező héten kedden szerdán lesz.
Megértéseteket köszönöm
Kj 

 

Azt hiszem így nem is derült ki annyira, hogy ezt ki írta, meg mivel kapcsolatban. Egyébként vigyázni is kell az internetes „publikálásokkal”, kedves szobatársamnak, szordzsnak például meg kellett szüntetni az oldalát, igaz, hogy egy év alatt összesen háromszor írt bele, de elég volt egy fél mondat a munkahelyéről (ami egyébként annyira nem is volt durva, szóval nem valami anyázás, vagy ilyesmi), amit valaki aztán fél év után véletlenül megtalált, és  már jött is telefon, hogy ez így nem okés. Szóval tényleg vigyázni kell, csak a névtelenség burkában szabad mindent csinálni. Persze engem is le lehetne nyomozni nem nehezen (talán a nevemet konkrétan még nem írtam le), csakhát én kevésbé vagyok fontos ember.

Na ennyit a távollétemről, még továbbra sem leszek olyan aktív, de azért kezdek vissza-visszatérni a hétköznapokba. Egyébként ez az otthoni pár nap nem is volt olyan rossz, azért még el tudom viselni egy fél hónapig – de lehet, hogy egy idő után inkább ide a koleszba vágyok vissza, tudjátok hogy van ez, néha egy kicsit már sok kezd lenni a szülői gondviselés és odafigyelés…

ARCHÍV – nothing

Ha nem tudsz mit írni, de mégis akarsz posztolni, rakj be semmitmondó képeket, hogy legalább legyen valami kinézete az oldalnak.

Belenéztél, mi?