Micsináltam a szüneteben? Azt hiszem nagyon röviden meg tudnám fogalmazni a főbb eseményeket – mert nem volt belőlük olyan sok. Az egész ott kezdődik, hogy tanultam. De tényleg.
És rájöttem, hogy ha minden hét suli után lenne egy hét szünet, akkor egész jó lenne a közérzetem, mert így van időm felfogni, hogy mit is vettünk az alatt az egy hét alatt. Na mindegy, ez most hülyén hangzik, de tényleg sokat tanultam, és tényleg egy csomó dolog megvilágosodott, amikről azt hittem, hogy tök bonyolultak, és kiderült, hogy pofonegyszerű az egész. Meg arra is rájöttem, hogy ha igazán ezzel akarnék foglalkozni, akkor most el kéne indulnom, és körbeutazni a világot, és kb egy év múlva ilyenkor folytathatnám az egészet. Mert például mi értelme van bemagolni az Alpok különböző vonulatait, ha még életemben nem jártam ott? És még kb sokezer ilyen hely van, de akkor miért ezt tanítják? Legyen olyan tárgy is, ahol sokan megbuknak? De igazából még ez sem igaz, mert az egészet be lehet magolni, és meg van oldva. Egy adott vaktérképen tudom mi hol van. És? Ha mondjuk kiraknának egy akármilyen hegyen, és megmondanák, hogy hol vagyok, ugyanúgy nem tudnám merre induljak – legalábbis nem az itt tanultak alapján. Pláne, hogy az egészet elfelejti az ember egy héttel a zh után. Mindegy, nem megyek bele, mert annyira nem érdekes a téma, meg gondolom ez minden egyetemen így van, biztos nővérem is tudna mesélne egyet-smást, de azért jólesik panaszkodni.
Arra is rájöttem a szünetben, hogy az emberek milyen könnyen félre tudják érteni egymást, és hogy egyvalakinek a szavait hogyan lehet két teljesen eltérőképpen hallani. Hát ez egy ilyen világ. Azt hiszem ma sem megyek bele hosszú monológokba, úgyhogy itt most be is fejezem.
Ja és még valami – benne vagyunk az elődöntőben a csocsóbajnokságon!!!
Pytta blog 