Benne vagyunk…
Azzal telnek a napjaim, hogy szobatársaim felolvassák a híreket hangosan (mert ez ugye közérdekű, és engem is biztos nem hallottam még), amúgy meg nullhuszonnégy megy a TV, és egy rakás ember ül előtte, és a folyosókon, meg reggeli, ebéd és vacsora közben mindenki mindig a legaktuálisabb eseményeket tárgyalja, és hogy mi lesz, és miért, és egyébként is… Na mindegy, szóval a csapból is a tüntetések folynak, egy nagyon picit már elegem van belőle, már nem abból, hogy az emberek elmennek tüntetni, mert menjenek csak, máshogy nemigen tudják a véleményüket kinyilvánítani, de az, hogy meghallgassam egyenként mindenkinek a véleményét, meg álláspontját, az már kezd kicsit sok lenni. Az a legnagyobb bajom, hogy nem sok újat tudok elmondani, persze szívesen meghallgatok másokat, de annyi minden történik, meg annyiféle verzió van, hogy én inkább már bele sem szólok – lesz ami lesz. Nem, egy kicsit hazudtam, ma már direkt kerültem azon emberek társaságát, akik az ország politikai helyzetét akarták megtárgyalni velem, lehet, hogy nem vagyok elég hazafi, meg miért nem törődök az ország sorsával, de úgy teletömték már a fejem, mindennel, hogy egy kicsit szünetelek.
Meg az is igaz, hogy a tegnapi eseményeknél már le is ragadtam, arról nem tudok, hogy ma történt-e valami nagy. Csak azt tudom, hogy tegnap még szidtam a bétékásokat, hogy bezárták a sulijukat, de ma már nekünk sem volt délután kettőtől tanítás, úgyhogy az jó volt. Egyből haza is jöttem. Délután meg kibicikliztem a Kossuth térhez, és épp nem volt ott semmilyen összecsapás, vagy gyepálás, vagy molotov-koktél dobálás, úgyhogy csalódottan eljöttem. Hát erről szólt ez a mai nap. De remélem történik majd valami. A holnapi diáktüntetés mindenesetre elmarad, és az nem jó, mert életemben először elmentem volna sodródni a tömeggel, és ordibálni azt amit a többiek, és fújjolni, meg füttyögni, meg minden. De szombaton lesz valami nagygyűlés, mondta volt osztálytársam, csak akkor épp otthon leszek, nagyon remélem.
Egyébként vasárnap este, amikor először meghallottam azt gyurcsany_full.mp3-at (nálunk így terjedt el), azt hittem, hogy valami poén, valami vicces ember leutánozta a miniszterelnök hangját, és feltette a netre, vagy Peti akar megviccelni. Nem tudtam komolyan venni… Aztán rájöttem, hogy ez teljesen komoly. Ez egy ilyen ország.
Pytta blog 