Egyszer régen, kb hat éve nyáron voltam az egyik koleszos szobatársamnál vendégségben. Neki volt egy versenybiciklije, és akkor ültem életemben először ilyen járművön, és abban a pillanatban bele is szerettem. Namost azóta egy titkos álmom volt, hogy egyszer én is összerakok magamnak egy ilyen biciklit – mert egyébként a srác is úgy összeszerelte magának. Egészen most nyárig nem igazán haladt a dolog, mert nem nagyon szántam rá magam, hogy elkezdjem, meg nem is értek a biciklikhez annyira, hogy én szereljek magamnak össze egyet. De véletlenül kiderült, hogy az egyik csoporttársamnak van egy eladó darabja. Na mondom, most vagy soha, egyszer élünk, megnézem a dolgot. Ma behozta suliba a járgányt, felültem rá, mentem vele egy kört, és azt mondtam, hogy jó. Szóval most akkora beruházást csináltam, hogy egész évben nem fogok kajára meg piára költeni, meg ha valaki tud valami otthon elvégezhető rugalmas munkaidejű jól fizető állást, akkor szólhatna… De viszont nagyon tetszik a gép, legszívesebben egész nap bicikliznék, de komolyan. Csak itt Pesten tényleg nem annyira jó, de majd kerülgetem a kátyúkat.
Na ez volt a mai nap nagy történése. Meg az, hogy folytattuk az Aliens-t, megnéztük A Bolygó neve: halál-t, kicsit más volt, mint az előző.
![](https://i0.wp.com/pytta.freeblog.hu/files/Képek/aliens.jpg)