Annyira elterveztem, hogy valami jó kis beszámolót írok erről a pár napról, amíg nemigen voltam itthon, de igazából sem annyi időm nincs, hogy itt most nekiálljak valami rendes állagú szöveget megírni, sem kapacitásom, mert ha belekezdenék, akkor asszem nem is lenne vége, meg se füle se farka nem lenne, mert kicsit szét vagyok esve.
Szóval csütörtök-pénteken folytatódott a terepgyakorlat, ami gyakorlatilag annyiból állt, hogy kegyetlenül sokat buszoztunk, megnéztünk gyárakat, meg erőművet, meg önkormányzatot, meg amit csak lehetett az észak-magyarországi vonalon, nem volt éppenséggel haszontalan, de igazából kicsit elfáradtam. Azt meg mondanom sem kell, hogy az esti program pedig a standard leisszuk-magunkat-és-jó-lesz volt, amivel tulajdonképpen semmi baj nincs, csak egy kicsit már unalmasnak érzem néha, ennek ellenére jól éreztem magam, ráadásul úgy, hogy nem vettem semmilyen piát, csak megkínált mindenki – nem mintha valami zsidó lennék, vagy ilyesmi, de nem akartam nagyon sokat inni – nem is ittam. Viszont az előtte játszott focimeccs az jó volt, és azzal együtt, hogy ugyanúgy focizok, mint idáig (vagy rosszabbul focizok, mint négy éve), rúgtam egy gólt, meg adtam egy gólpasszt – és persze jól kikaptunk, de azért tetszett.
Na folyt köv a hétvégéről, csak most tényleg el kell mennem.
Pytta blog 