Az jutott eszembe, illetve azon gondolkodom mostanában, hogy blogot írni tulajdonképpen hihetetlenül nagyképűség, legalábbis ha az ember többnyire a saját életéről ír, az valami nagyon nagy arcot követel meg, legalábbis akik olvassák, azok talán azt gondolják, hogy na ez a srác elég sokat képzel magáról… Az az igazság, hogy egyre inkább szembesülök ezzel a dologgal, hogy te blogot írsz? vagy olvastam a blogod és ilyenkor egy kicsit mindig elszégyellem magam, vagy nem is tudom ,olyan fura érzés, hogy miért is írok ilyen dolgokat oda, ahol mindenki elolvassa, mert tulajdonképpen teljesen átlagos életet élek, ami se nem szórakoztató, se nem bővelkedik tanulságos élményekben, amiket esetleg érdemes megosztani. Persze mindent nem írok le, de azért ez mégiscsak egyfajta exhibicionizmus (remélem jól írtam le), és nem is valami rejtett formája. De én nem gondolom se azt, hogy ez valami menő dolog, sem azt, hogy nagyképű lennék, én tulajdonképpen csak úgy indítottam ezt az egészet, hogy magamnak leírok ezt-azt és majd egyszer visszaolvashatom, hogy miről mit gondoltam régebben, és esetleg mit gondolok most. Meg túlságosan magvas gondolatokat sem szoktam leírni, de legalább ha valami ismerős olvassa az oldalt, akivel ritkán találkozok, akkor ez tulajdonképpen olyan, mintha elmesélném a napomat neki. Csak az a baj, hogy olyanok is olvassák néha, akiket annyira nem ismerek, vagy nem annyira illetékesek, és ez olyan kellemetlen is tud lenni néha. Én alapvetően szerény srác vagyok, nem is tudom, miért vágtam bele ilyesmibe, igazából csak azért, mert sok feleslegese időm volt, és talán úgy gondoltam, hogy alkotok valami maradandót – elsősorban magamnak. Persze ha valami, akkor az interneten lévő dolgok nem maradandóak, se nem privát dolgok, mert az internet nem erről híres, de mindegy. Eddig még nem omlott össze a rendszer, úgyhogy elvileg mindent el lehet olvasni amit leírtam. Na mindegy, az is eszembe jutott már, hogy abbahagyom ezt az egészet, mert nem sok értelmét látom, de nem tudom, mit csináljak. Majd ha elég erőm lesz hozzá, akkor megnyomom a HARAKIRI gombot, fogok egy füzetet, és abba írogatok magamnak…
De azért a mai napot még biztos leírom, mert speciel ez érdekes volt. Terepgyakorlaton voltunk, ami még folytatódik holnap-holnapután is a vidéki helyszínekkel, ma meg csak Pesten voltunk. Ez azt jelenti, hogy nagy bánatomra 27-én este Mezőkövesden leszek, nem az Óbester közelében, tényleg bánom, mert így már tényleg naggyon rég nem fogok látni embereket, akiket pedig szívesen látnék, ha csak pár óra erejéig is…
Szóval a mai nap: három állomásunk volt, az első a legérdekesebb, a BKV forgalomirányító központ, ahol például azt a rendszert mutatták meg, amivel a buszokat irányítják, kb kettő kivételével az összes buszjáratot Bp-n, összesen nyolc, azaz 8 emberrel. Hihetetlen, ezek után az derült ki számomra, hogy csoda, hogy ennyire működik ez az egész közlekedés-dolog – úgy értem legalább ennyire. De a hármas metró irányítóterme még érdekesebb volt, egy olyan villogó lámpákkal teli falon irányítják az egészet, ami kb vagy huszonöt éves, olyasmi, mint a Kontroll-ban, jó oldschool, és az volt az érdekessége az egésznek, hogy akkor épp “akció közben” láthattuk a diszpécsereket, mert egy ember a szerelvény elé ugrott a Népligetnél, és szegények össze-vissza telefonáltak, meg rádióztak, nagyon nem is zavarhattuk őket. Mindenesetre érdekes volt.
Második állomás a magyar villamosenergia-elosztó volt, ott is volt pár érdekes dolog, leginkább az áramfogyasztásnak az alakulása, például mutattak egy grafikont egy átlagos napról, meg egy szilveszteri napról – hát kicsit más. Meg egy heti ábrát is – állítólag egy átlagos héten a magyar ember csütörtökön fogyasztja a legtöbb áramot. Hogy miért? Na mindegy, ilyesmikről volt szó.
A harmadik állomás meg egy logisztikai park volt az M0-ás környékén, ott meg egy öltönyös srác beszélt mindenféle marketing dolgokról, ami a többiekből egyértelműen negatív indulatokat váltott ki, de jó tudni, hogy ilyen emberek is vannak, nem is kevés, akik iszonyú sokat dolgoznak pénzügyekkel, meg piaci viszonyokkal, meg árversennyel, meg satöbbi, és akárki akármit mond, ezzel meg lehet élni biztosabban, mint egy geográfus diplomával. Szóval bármennyire tenyérbemászó modora volt annak a srácnak, nekem azért tetszett, amiket mondott, mert ez egy annyira másmilyen felfogás, és annyira másmilyen világ, hogy már tetszik.
Este találkoztam még Királlyal, meg wheer-rel, meg még egy sráccal, beszélgettünk egy kicsit, de holnap olyan korán kelek, mint idén szerintem még soha, úgyhogy hamar eljöttem. Fekszek is – de sokat írtam…
Pytta blog 