Kultúr- és egészséghétvégét tartottam most, igaz, hogy nem önszántamból, de azért jó volt. Ja és közben még sofőrködtem is. Pénteken anyámmal mentem le Zebegénybe, mert valami munkatársának a temetése volt, és amíg ő ott volt, addig elküldött engem a helyi hajómúzeumba, ami igazából csak kiállítás volt, de nem tudom mi a különbség… Nem is emlékszem már, mikor voltam utoljára múzeumban, de tényleg, nem most volt. Azt mondani sem kell, hogy én voltam az egyetlen látogató, de így legalább mindent jól meg tudott mutogatni a tárlatvezető néni, és azt kell mondanom, hogy egész érdekes is volt, bár én nem sokat értek a hajókhoz. Még a hajómodellezéshez is megjött a kedvem, vannak ezek az összeszerelős micsodák, csak nem olcsó gondolom… Na mindegy, az a lényeg, hogy jó volt, ráadásul még a jegyet is olcsóbban kaptam meg, mert először is úgy adott diákjegyet a néni, hogy nem volt nálam diák, másodszor pedig kétszáz forinttal több visszajárót adott, és azt meg csak otthon vettem észre. Pedig ha észreveszem, visszaadtam volna, mert megért annyit, amennyi a jegy volt…
Vezettem szombaton is, annyira durva, mert olyanok lettek nálunk az utak (most pártszimpátiámtól, meg mindentől függetlenül – szóval nem szidok senkit…) a télen, hogy egyszerűen nem lehet nyugodt szívvel végigmenni rajtuk, olyan mint egy rallypálya, de a végére már kezdtem élvezni, csak apám kapaszkodott kicsit jobban (mert akkor meg vele mentem). Ez mondjuk se nem egészség-, se nem kultúrprogram, csak olyan rokonlátogatós.
Ma este meg Ati szobatársam kitalálta, hogy mi lenne, ha elmennénk futni. Bejön a szobába, azt mondja: Menjünk el futni. Engem meg jól belevisznek minden hülyeségbe, mondom menjünk. Este nyolckor. Szóval elindultunk a kolesz előtt, és mentünk egy kört. Ezt mondjuk egyedül lehet, hogy nem mertem volna megcsinálni, mert itt is vannak olyan utcarészek, hogy elég félelmetes ilyenkor este, úgyhogy ott megpróbáltam gyorsabban elfutni. De végülis nem találkoztunk szembe semmilyen veszélyes elemmel, csak jól leizzadtam a végére. Na ennyit erről a hétvégéről…
Pytta blog 