ARCHÍV – 2006.03.30

Láttam ilyen feliratokat ma városban, mert jó sok felé sétálgattam. Suliba menet egy ember pólóján a villamoson: Köszönöm Istenem, hogy nem lettem bölcsész. Van egy tippem, hogy BME-s volt a srác…

Utána meg délután egy kocsi hátsó szélvédőjén: Dudálj csak, éppen tárat cserélek. Ez tetszett.

Délután voltam futni szigeten, jó lett volna, csak a BKV kicsit betett, mert a negyedórás út kb háromnegyed volt, de nem baj, volt időm. A Margithídnál már majdnem a sziget szintjében van a Duna, tök durva, így még nem is láttam… Ennyi.

ARCHÍV – 2006.03.29

Ma a suliban egész második órán arről volt szó, hogy délben bombariadó lesz, (de persze nem úgy, hogy betelefonál valami idióta, hogy bomba van az épületben!, hanem úgy központilag) aztán a végén nem tudom, hogy lett-e belőle valami, mert pont lyukasórám volt, és inkább mentem haza. Pedig megnéztem volna, mert elvileg mindenkinek el kellett hagynia az épületet, teljesen komolyan nyomták, még ha lett volna, órám, akkor is elmarad. De persze ilyenkor pont nincs. Mindegy, legalább a második óra is egy kicsit előbb be lett fejezve, ez a tanár amúgy sem szeret órát tartani, legalábbis nem nagyon megy neki…

Nem volt túl alkalmas az idő, hogy elmenjek akárhova, úgyhogy filmet néztem, Ken Park az volt a címe, képet azt nem teszek be róla, de ha valaki felmegy gúglira, akkor tízből kilencszer az a kép jön be, amikor egy srác két női comb között belenéz a világba – ez volt a film borítója vagy mi. Hát nem semmi annyit mondhatok. Ráadásul a film kb háromnegyedénél bejött egy lány a szobába, és bele-belenézett, hát égett a pofámról a bőr. Erre alszok is egyet…

ARCHÍV – 2006.03.28

Most nézem csak, hogy milyen régen nem is írtam már, és ennek az az egyszerű oka, hogy nem igazán volt mit leírnom – egyrészt. Másrészt meg időm sem annyira volt erre, harmadrészt meg kedvem. Szóval ez van. Lehet, hogy kicsit passzív vagyok, rámtört a tavaszi fáradtság (van ilyen egyáltalán??? – mindegy). Tegnap lett volna Óbester-féle osztálytalálkozó, el is indultam volna éppen, erre villog az MSN (na igen, ez az információáramlás egyik újabb csodája…). Mondom megnézem mi van. Dombi villogtatott, hogy nincs senki Óbesterben, és hogy én nem tudom-e, hogy megy-e valaki. Hm. Hát ez kicsit meglepett, és addig addig diskuráltunk, amíg végülis elment a kedvem, hogy elmenjek, mert ugye ökör iszik magában és az annyira nem jó. De sajnos hibát követtem el, mert az Óbester volt, van és lesz is mindig, ha néha kicsit döcögősebben, akkor is – felhívott fiqu kb egy óra múlva, hogy mi az, hogy 27-e van, és én nem vagyok Óbesterben, mert ők bizony ott vannak egy páran, csak kicsit később érkeztek. De addigra meg már szobatársaim terveztek be ilyen-olyan programokat, úgyhogy ezért nem indultam el. Ez volt az első alkalom, hogy itt voltam, és mégsem mentem le – de mennyire megbántam… Na mindegy, hát ez van.

Nem tudom tényleg, hogy mit írjak: a múltkor reggel egy csaj hasraesett előttem a lépcsőn, azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, még fel sem ébredtem egészen, és egyből valami rossz történik. Valami olyasmit nyögtem ki ha jól emlékszem, hogy “Jól vagy?”  De végülis csak egy pohár tört el, nem a bokája.

Most meg a fél várost átkutattam egy hajgumiért, mert véletlenül otthon hagytam az enyémet, és nem is gondolná az ember, de hihetetlenül zavaró tud lenni, ha össze-vissza lobog az ember haja, nem is tudom, a lányok hogy bírják. Csak az volt a baj, hogy mindenhol ilyen rózsaszín, meg sárga, meg ilyen dolgokat találtam csak, nincs semmi normális, végülis egy sötétzöldet vettem, de nem vagyok megelégedve vele…

Azzal szórakoztam a suliban, hogy pofákat vágtam a csoporttársamnak, amikor kiselőadást tartott egyik órán, hátha elröhögi magát – sikerült. Persze senki nem tudta, hogy mi van, de azért nekem tetszett.

Na befejezem mára.

ARCHÍV – 2006.03.21

Visszatérve a vasárnap estére; tartottunk még egy kis szobaszintű utó-szülinapot. Ugyanis anyukám sütött egy tortát, amit bevittem a koleszba, és Peti (szobatársam) meg kitalálta, hogy ha már ünneplünk, akkor le is kéne inni magunkat. Legalább. Végülis magától értődik. És úgy történt a dolog, hogy felkerekedtünk egy olcsó kocsma felé, ami annyira nincs is messze, és akkor már gondoltam megmutatom nekik az Óbestert, ami olcsó is, meg jó is, meg velük még soha nem is voltam. Azt nem tudom, hogy mennyire nyerte el a tetszésüket, de szerintem azért annyira nagyot nem csalódtak. Az egészben csak az volt a baj, hogy másnap viszont én legalábbis bementem a suliba, és annyira nem volt jó, de rosszabb is lehetett volna, csak a fejem fájt egy kicsit – meg reggel innom kellett kb. egy liter teát, mert annyira kiszáradtam.

Na ennyit erről, bár az a nagy igazság, hogy úgy különösebben azóta nem történt semmi érdekes – de  legalább kezd végre kitavaszodni, és ez jó.

ARCHÍV – 2006.03.19

Nahát úgy gondoltam először, hogy majd jól átírom az utóbbi bejegyzésemet, de inkább mégsem, pedig ugyanarról fogok írni, mint akkor írtam volna, csak hazamentem hétvégére (mint általában) és nem volt időm többre. De most bepótolok mindent.

Szóval a csütörtök este érdekesen telt, és az a vicc, hogy nem is úgy indult a dolog, hogy szülinapom van, vagy valami, csak a szokásos csütörtök esti geográfus-buli. Ennek megfelelően nem is ment minden olyan simán. Kb egy óra volt csak az, hogy összeszedjük egymást a Móriczon, mert a fél társaság kocsmába ment “megalapozni” az estét, a másik fele épp arra lakott, a harmadik fele meg még meg sem érkezett. De az a lényeg, hogy végülis összeszedtük egymást, meg még a környéket is jól megismertük.

Az este további része úgy alakult, hogy elmentünk az Astoriára, ahol történetesen földrajzos felezőbuli volt. Először kicsit idegenkedtem tőle, hogy olyan emberekkel legyek, akiket az egyetemen is látok, főleg a tanárokra gondolok itt, de végülis nem feszélyezett semmi. Sőt, még több ismerős is fogadott (csoporttárak stb), akik egyből oda jöttek, nem a Móriczra.. És még egy kis meglepetésben is részem volt, ugyanis volt, akinek eszébe jutott, hogy másnap szülinapom van, és kedveskedtek egy kis ajándékkal; kaptam egy darab pita-tésztát – amibe a gyros-t teszik, csak így magában még nem igazán volt szerencsém hozzá, nem is jöttem volna rá, hogy mi az. (Pita – Pitta; erre az összefüggésre már sokan rávilágítottak, pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz.) És így magunk között – borzasztó az íze, de azért megkóstoltam, meg megkóstoltattam azokkal is akik adták (egyet is értettek velem), és a buli végére is hagytam, amikor viszont kifejezetten jól esett. Köszönöm.

A buli a szokásos módon zajlott, ivás-mulatság-izzadás-tömeg-menjünk-már-haza-fíling. De én kifejezetten jól éreztem magam, pedig tényleg sokan voltunk egy idő után, de sok jó ember kis helyen is elfér. És egész hétvégén úgy fájt a nyakam, hogy a fejemet nem bírtam megfordítani, de végülis ez belefér. A headbang már jól megy…

És… hát húsz éves lettem. Van akinek ez valami traumát okoz, mert eddig tizen-x, most meg már huszon. Igen, kicsit én is belegondoltam, hogy megöregedtem , elmúlt az ifjúság, meg a drága gyermekkorom – pedig nem. Újra és újra azt tapasztalom, hogy hogy felnéztem régen a “nagy iskolásokra” “nagy nyolcadikosokra”, utána a “nagy érettségizőkre” stb stb. Pedig ők sem olyan nagyok. A húszévesek sem. (Persze lehet, hogy nyolcvanévesen is ezt fogom mondani – ja nem, odáig úgysem élek…). Szóval én örülök, hogy húsz lettem, nemtom miért, de valahogy olyan jó érzés, hogy ezt is megéltem. A húsz az mégiscsak jobban hangzik, mint a tizenkilenc, meg olyan kerek, meg olyan jól hangzik. Meg olyan kerek. Na mára elég is a filozofálásból.

ARCHÍV – 2006.03.17

A huszadik. El sem hiszem…

ARCHÍV – 2006.03.15

Ott voltam. Mindent láttam.

Jóédesanyám a lelkemre kötötte, hogy ha már itt leszek március tizenötödikén és nem otthon, akkor legalább menjek el a programokra feltétlenül. Mert szerintem eddig összesen egyszer volt olyan, hogy ennyire hét közepén lett volna az ünnep, vagy lehet, hogy többször, de olyan még nem volt, hogy ilyenkor el is menjek valahová. De most igen. Pedig a metróban egy kicsit gondolkodóba estem, hogy vajon valóban ma van március 15, mert kb öt emberből egyen volt kokárda, de aztán megbizonyosodtam, hogy igen, illetve utánaszámoltam – és igen.

Először kimentem a Múzeum körúthoz, meghallgattam az előadást, ott volt a Petőfi, meg a Kossuth, meg aki számít. Utána kicsit bolyongtam a városban, hátha véletlenül egy MIÉP gyűlésbe botlok, vagy valami hasonlóba, de nem sikerült semmit kifogni, és végülis a Petőfi-szobornál lyukadtam ki. Kicsit tolongani kellett, hogy valami olyan helyre kerüljek, ahol látok is valamit, erre véletlenül a következő beszélgetést hallottam mögöttem. Csaj mondja a barátjának: Szóljál, hogyha látsz valami… (gondolkodásszünet) parlamenti pöcsöt. Gratulálok. Egyébként volt egy csomó parlamenti pöcs, a Demszky, meg a Gyurcsány, meg aki még ráért… Ennek megfelelően kicsit szégyelltem magam, hogy nem az aktuális fidesz-nagygyűlésen vagyok, de végülis maradtam, amúgy sem tudtam volna kiszabadulni a tömegből. És én ezzel le is tudtam minden kötelességemet, amúgy sincs olyan ragyogó idő, hogy kedvem legyen kimenni, pedig gondolkodtam délelőtt, hogy el kéne menni deszkázni, mert szerintem már egy helyben sem tudnék megállni rajta, de ez most elmarad..

ARCHÍV – 2006.03.13

Szobatársam mutatott linket, nem tudom megállni, hogy ne tegyek be pár képet.

Batman Ki törődik Gotham City-vel?

Dallas – kicsináltuk Kliff Bárnszt.

Ki törődik Kovács Pistivel?

Forrest Gump meg a száz lépés…

Csubakka. Nagyon tetszik…

És, hogy ne csak szöveg legyen:

De ki az, aki ilyeneket kitalál????

ARCHÍV – 2006.03.09

Ma itt maradtam egész nap, mert elvileg mentünk volna délután focizni csoporttársaimmal – és ilyen még a másfél év alatt nem volt!!! – este meg lett volna egy előadás a koleszban. Na ehhez képest elkezdett esni a hó délután és lefújták a nagy “meccset”, utána pedig kiderült, hogy elmarad az esti előadás is, mert épp nem ér rá a srác, úgyhogy finoman szólva nemigen maradt túl sok programom. Pedig este foci helyett kocsmázást szerveztek a srácok (bár ez eredetileg is be lett tervezve, csak most egyedüli programmá vált), de az az igazság, hogy még kifelé jövök a torokfájásból, és persze ez egy rossz kifogás, de inkább nem kockáztatom meg, hogy egész hétvégén krákogjak, meg hörögjek, mint ma…

Délután olvasgatok a szobában tökegyedül, erre bejön két csaj, hogy nem lehetne-e, hogy Call of Duty-zzunk, mert nagyon unatkoznak. Hát lett volna jobb ötletem is igazából, hogy mit csináljunk, de ilyen még úgy sem volt, hogy csajokat gyilkolásszak halomra, úgyhogy engedtem nekik, amúgy is volt még két szabad gép a szobában, igaz, hogy mindenki kiröhögött, amikor benézett a szobába, de azért nekem tetszett a dolog. És végre egyszer én nyertem :)

Este megint edzettünk csocsót Petivel, most egy fokkal jobban ment, elméletben már nagyon vágom, hogy mit hova kell húzni, meg mikor hova kell beállni, csak az a baj, hogy a gyakorlatban nem mindig olyan szép és jó minden… De azért majd egyszer biztos rájövök, hogy hogy megy ez az egész, és akkor reszkethet mindenki!!!

Vannak olyan filmek, amikről mindenki jót mond, és általában ha megnézem őket, akkor kiderül, hogy annyira nem is jók. Na most a Love Actually az kivétel volt mert tetszett. Erősíti a szabályt.

Oldboy. Filmklub volt a koleszban előadás helyett. Tizennyolc plusz – egy-két jelenetnél elfordultak a gyengébb idegzetűek, de azért annyira nem volt durva szerintem.

ARCHÍV – 2006.03.08

Peti azt mondja, hogy edzenem kell a koleszos csocsóbajnokságra, úgyhogy tegnap este lementem vele gyakorolni egy kicsit. Hát mit mondjak, kiderült, hogy még mindig nem tudok egyáltalán csocsózni, nem lepődnék meg, ha másik hátvédet választana magának a srác, de azért még van idő fejlődni, meg mentségemre legyen, hogy már egy kicsit fáradt is voltam. Na jó ez nem mentség, tényleg egy ratyi vagyok ebben a sportban (is). Egyébként nem is lett volna olyan rossz a játék, csak pont olyan gólokat kaptam nagyrészt, ahol iszonyúan lassan jöttek a labdák és simán ki lehetne védeni – csak ehhez nem vagyok még hozzászokva… Mindegy, még pár ötvenes el fog menni erre a hülyeségre úgy érzem…

Ma volt nőnap, kihagyhatatlan, hogy erről ne írjak, annyira hihetetlen, hogy ezt emberek észben tudják tartani. Én még az Anyák napját sem tudom, mikor van, pedig az az ünnep egy fokkal közelebb áll hozzám, mindig nővérem szól, hogy valami ajándékot vegyünk. Csak néztem, hogy csoporttársaim milyen lelkesen osztogatták a csokor virágokat, de az a nagy igazság, hogy lehet, hogy bunkó vagyok, de nekem ez így semmit nem jelent, hogy nőnap. Meg szerintem persze biztos jól esik a lányoknak, hogy virágot kapnak, meg minden, de az ilyen dolgok olyan mesterségesnek tűnnek nekem, dehát a szokások, meg az illem… Én mondjuk elég kevés lánynak tudnék őszintén valami ajándékot adni, de nem is adtam senkinek, úgyhogy mindegy. Megszólalt belőlem az életuntság, vagy mi. Egy rohadt önző vagyok, ez van.

Ez volt ma: München. Volt benne egy-két jó rész Meg egy-két rossz is, de azért összességében tetszett, pedig olyan amerikai a szemszöge…

Meg ez: Final Fantasy VII: Advent Children  Csillog-villog.

ARCHÍV – 2006.03.07

Itt voltam ma: Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség. Merthogy Szordzs belevisz mindenféle hülyeségbe, és most egy olyan helyzet áll fenn, hogy nagyon kevés a tagjuk és félő, hogy érdeklődés híján megszűnnek, vagy mittudomén. És ma este valami gyűlés volt, voltunk kb hatan. Arról volt szó, hogy hogyan toborozzanak tagokat, meg hogy szerezzenek pénzt, meg ilyesmik. Egy baj volt, hogy egy büdös szót nem értettem az egészből, ennél fogva nem is igazán tudtam hozzászólni, de ahogy észrevettem, nem én voltam az egyetlen. Egyébként érdekes lenne belátni a dolgok mögé, csakhát ahhoz nem elég egy félóra. Azt vettem észre kb a gyűlés felénél, hogy azt sem tudom, hogy hol vagyok, amúgy is lefáradtam egész nap, mert nemkevés órám volt a suliban, meg egy csöppet még mindig beteg vagyok, és ez így együtt nem kedvezett annak, hogy odakoncentráljak bármire is este nyolckor… De a lényeg az az, hogy mindenki akit érdekelnek a mozgássérültek, az jöhet, mert jó. De tényleg egyébként, én sem gondoltam volna. Na jó, ez így nem igaz, de két nap alatt jó sok élményt szerez az ember, meg szerintem egy tíznapos tábor alatt is…

ARCHÍV – 2006.03.06

Mindezidáig egy korty kávét sem ittam egyetemista éveim alatt – meg előtte sem, mert én nem adok ki kávéra pénzt, meg amúgyis csak otthon szoktam kávézni és akkor is csak tejeskávét. Mert egyébként szeretem a kávét, a feketét is, meg minden, csak nekem ez így nem jött szokásba, meg most már nem is fog szerintem. Most viszont hozott nővérem egy olyan csokit, hogy valami tejcsokiféle a külseje, belül meg kávé van benne, de rendes folyékony. Mondom bekapok egyet reggel (olyasmi, mint a bonbon). Hát egész nap egy órán sem bírtam elaludni – pedig az egyik olyan uncsi volt, hogy nem tudtam már, hogy mit csináljak kínomban – kimenni meg azért nem szokásom óráról, még ha előadás is…  Szóval ez az izé üt, majd megnézem, hogy itthon is lehet-e kapni, mert jó. Egyébként meg megint szarul vagyok, folyik az orrom mint a… mint a vízfolyás, vagy nemtommi. Csak szipogok egész nap, mint valami izé… Asszem le is fekszek, mert ez így nem lesz jó…

Ja és ne lepődjetek meg, ha nem reagálok a kommentekre (egyből), vagy nem odaillő dolgokat írok, mert megint bekerültem a hálózat csapdájába…

ARCHÍV – 2006.03.05

Ááááá… Elvesznek a jó kis bejegyzések, amiket írok. De most már aztán meg nem tudja senki, mi történt velem a hétvégén, az biztos! Azt hiszem nem maradt le senki semmiről…

ARCHÍV – 2006.03.02

A mai napom az olyan volt, hogy leginkább nem is írnék róla. Reggel úgy keltem, hogy mi van velem? szédelegtem, meg alig bírtam felkelni, és nem a fáradtságtól. Aztán folytatódott a dolog szépen, és most így estére már úgy érzem, hogy mindjárt szétszakad a fejem, és szerintem lázam is van, de mindenesetre nem vagyok valami jól. Csak azt nem értem, hogy hogy lehet egyik napról a másikra ennyire rosszul lenni, mert tegnap még teljesen jól voltam, tervezgettem is, hogy ma délután elmegyek korizni, mert szerintem bezár a műjég jövő héten, aztán azon kaptam magam délután, hogy pokrócot csavartam magam köré, és kortyolgatom a teát. Remélem hétvégére elmúlik, mert utálok beteg lenni, és nehogymár most legyek az, amikor egész télen kibírtam…

Néztem filmeket, de most már a szemgödröm is úgy fáj, hogy alig bírom mozgatni őket, ezért leginkább csak egyfelé nézek, vagy csak nagyon lassan tekintek körül. Tényleg fáj.

Underworld 1-2 Vámpírok, akció, vér, meg amit akarsz. és ismerős magyar helyszínek :)

Utolsó vacsora az arabs szürkénél. Ezt már másodszorra néztük, szordzs egyik kedvence, másodszorra annyira nem is volt rossz, mint amire emlékeztem…

ARCHÍV – 2006.03.01/2

Jézusmária… Most lett vége egy maratoni kb négyórás “megbeszélésnek” itt a koleszban, nagyjából a semmiről, persze azért volt valami értelme biztos, csak az ilyen nagy dolgok elég távol állnak tőlem. Arról volt szó, hogy min kellene változtatni, meg hogy milyen módon emeljük nagyszerű intézményünk nívóját, meg, hogy lehetne jobb a társaság, meg izgalmasabbak a programok, meg ilyesmi, Na most az a nagy igazság, hogy én itt a három szobatársammal nagyszerűen megvagyok, mert azt hiszem egy elég jó társaság jött össze, de ezen kívül nem igazán tudom beleérezni magam a közösség problémáiba, mert annyira nem vagyok aktív ember. Meg úgy vagyok vele, hogy nem én fogom megváltani a világot, és amit a többiek kigondoltak, hogy hogyan reformáljuk meg az egész rendszert, az nekem tökéletesen megfelel, annyira úgysem érint engem a dolog. Persze hogyne érintene, mert én is itt lakok végülis, de azon kívül, hogy legyen kaja reggel meg este, meg fűtés télen, meg villany, meg meleg víz, meg internet, túl sok igényem nincs… Hogy is hívják, amikor az ember ilyen beletörődő; sztoikus? Mindegy – de egyébként nem erről van szó, csak én inkább azt mondom, hogy attól, hogy beszélünk valamiről, még nem fog megvalósulni… De azért örültem ennek az egésznek, mert kis naivan ilyenkor azt gondolom, hogy majd történni is fog valami… Napersze.

Hazajött nővérem megint, elvileg most itt lesz egy húszegynéhány napig, mert megcsinálja az itthoni vizsgáit, aztán megy vissza Rómába. Felvette a télikabátját, hogy majd csak kibírja benne valahogy hazáig, aztán rájött, hogy itt egy tíz fokkal hidegebb van, és még fázik is benne. Hát igen, ezek után azt hiszem elég szar lehetett neki otthagyni a jó kis mediterrán klímát, én sem szívesen jönnék ide fagyoskodni… Csak hát ő utána visszamegy. Bakker de irigylem!