ARCHÍV – 2006.01.08/2

Tudtam!!! Tudtam, hogy kihagyok valakit. Thez is ott volt, igen, és bocsánat…

ARCHÍV – 2006.01.08

Rohadt MÁV!!!!!!!!!!! Nem mintha az anyukám is ott dolgozna a cégnél, de pont ezért lehet szidni őket rendesen. Nővéremet elvileg ma adtuk volna fel Rómába (szombat), de kiderült, hogy a vonata egy órás késéssel indul kb. és így már tuti, hogy nem éri el a csatlakozást Wiener-Neustadtban. Nem is ez volt a baj, hanem a pénztárosok értetlensége, amikor jegyet akartunk visszaváltani, meg új járatokat keresni. Mindegy, az a lényeg, hogy hihetetlenül bonyolult ez az egész utazás dolog, és senki nem ért semmihez. Még szerencse, hogy anyukám valamennyire tudott segíteni… De így is az lett a vége, hogy ma még itt alszik a koleszban a nővérem, és holnap (azaz ma, vasárnap) reggel indul majd Rómába. Nem egyszerű eset…

Este voltam szalagavatón, azt hittem, hogy pöttyedt elkések, mert tényleg később értem oda, de az ilyesmit sosem kezdik időben, úgyhogy végülis nem maradtam le semmiről, csak egy ideig állva kellett néznem a műsort, amíg meg nem találtam a többieket, mert mi öregdiákok mindig találunk ülőhelyet, függetlenül az állóhelyes jegytől… Egyébként meglepően sok ismerőst találtam, volt jó sok osztálytársam, Stoker, Kálmán, Szabolcs, FIQ, Matyi, Dalma, Viki, Dóri, Lützow, Dombi, Ádám… hú remélem nem hagyok ki senkit, mindegy, az a lényeg, hogy tényleg sokan voltunk, meg egy csomó tanár, meg volt diák, meg a még mindig Deákosok… Úgyhogy az időnek jó része azzal ment el, hogy ó, te is itt vagy??? és …milyen rég nem láttalak! stb. Már amikor nem a műsort néztük. Egyébként arra jöttem rá, hogy egyre hosszabb műsorokat csinálnak ez egyes osztályok, hogy übereljék az előző évieket. A két tizenegyedik műsora nem is volt rossz, most nem úgy néztem őket (végre), hogy bezzeg mi milyen jó műsort csináltunk, meg nem a hibákat kerestem benne, hanem tényleg értékelni tudtam, hogy igyekeztek, meg dolgoztak ezzel az egésszel. Azért ezt át tudom érezni… Természetesen befigyelt az ingyenbüfé is a műsorok végén, van a tanároknak egy ilyen büfé fenntartva, amit már tizenegyedikes korunk óta lelkesen kihasználunk, és ez idén sem maradhatott el. Hiába, ezek a hülye szokások, meg hagyományok már csak ilyenek. De azért nem néztek ki minket a tanárok, ha elegendő időt töltöttünk az élettörténetünk részletes felvázolásával.

A hazafelé út kicsit izgalmasra sikerült, mert kocsival jöttem, és gyorsulási versenyt játszottak a srácok a Hungária körúton, be voltam szarva de rendesen úgy őszintén szólva, de ép bőrrel megúsztam, és lám itt vagyok.

És csak azért vagyok még mindig ébren, mert névnapot ülünk itt a szobában, szordzsnak, meg van egy másik Attila is a koleszban, hát én sem fekhettem még le…