Csütörtökön családias összejövetel volt a barlangban (mostanában így hívjuk a szobát, jórészt a dekoráció miatt…), szülinapi partit tartottunk, de nem szobatársnak, csak egy havernak, és azért nálunk, mert itt legalább van hely (mondjuk ez is csak szerda óta, mert szobatársam visszaváltotta végre az üvegbetéteket). Lejött négy lány, mert tulajdonképpen ők szervezték az egészet, még tortát is sütöttek, tök aranyosak, a régi osztálytársnőim jutnak eszembe ilyenkor, meg azok a szülinapok, a régi szép idők – na mindegy, most nem nosztalgiázok. Az a lényeg, hogy dumáltunk, meg jól éreztük magunkat, csak elszórtak két kiló konfettit a csajok, ami annyira nekem nem esett jól, de Logonak biztos tetszett a dolog (ő volt az ünnepelt), meg a torta is finom volt, persze nem éri utol az anyukáméit, sőt a közelébe sem ér, de azért jó volt.
Rájöttem, hogy a világ leglustább embereivel dolgozom együtt a postabontáson, ráadásul még egy kis munkaundoruk is van, ami szintén nem előny, ha az ember dolgozni akar, de egyébként jó fejek. Az volt, hogy kettőkor befejeztük a munkát négy helyett, és el akartak menni a többiek, erre a főnök kitalált egy másik melót, hogy azért mégse menjünk olyan hamar el, és két órán keresztül azt kellett hallgatnom, hogy most ezt miért kell, és hogy én ezt nem csinálom stb stb. Hihetetlen szenvedés volt ez a két óra, nem kívánom senkinek, és nem is értem igazán, mert ha már pénzt keresni jöttek ide, akkor miért akarnak elmenni?!!! Mindegy, már csak jövő héten megyek kétszer (azt sem igazán kéne már…), és utána vége, leszámolok ezzel az egész bandával, már nem úgy, hogy konkrétan legyilkolom őket egy láncfűrésszel, de tuti, hogy ide nem jövök többet dolgozni…
Most pedig jön az ingyenreklám; szobatársamat is megfertőztem, elkezdett a srác írni, meg lehet nézni az eredményt itt.
Pytta blog 