Először írok a csütörtök estéről, mert mozgalmas volt.
Nem is kellett nagy médiumnak lennem, hogy előre megjósoljam, milyen lesz a Jeges Est. Odamentünk kb tíz perccel korábban, mint ahogy a megnyitó volt, és kb fél óra múlva már ki is nyitották a kapukat. Már csak arrébb kellett lökni párszáz embert, és be is juthattunk – még szerencse, hogy volt, jegyünk, különben még nagyobb sort állhattunk volna végig. Utána kb fél óráig lehetett rendesen korizni, aztán akkora tömeg lett, hogy már csak lépésben haladhatott az ember bizonyos szakaszokon, és figyelembe véve, hogy annyira nem vagyok májer, hogy lavírozzak az emberek között, kisebbfajta csoda, hogy nem kaszáltam el senkit – legalábbis durván. Pedig lett volna kedvem hozzá, mert azért milyen dolog, hogy a placc közepén megállunk beszélgetni, majd biztos kikerülnek a többiek?! Na jó, azért nem panaszkodom, de az tuti, hogy többet ide sem jövök, mert igazából semmi extra, és ráadásul még nem is olcsóbb mint egy sima jegy, csak sokkal többen vannak, és a társaság fele még korcsolyát sem látott – na jó, ez kicsit nagyképű szöveg volt, mert persze mindenkinek meg kell egyszer tanulnia, valahol el kell kezdeni, nem is arról van szó, de nem itt.
De ezzel még nem volt vége a napnak, mert szobatársamnak mostanában volt a szülinapja, és menni kellett megünnepelni, a többiek már ott is voltak, csak mi ketten hiányoztunk a társaságból. Közben esett ez a vizes hó, aszittem megfagyok az éjszakai buszra várva, még szerencse, hogy annyira sokat nem kellett gyalogolni. Egy Rezső klub nevű helyre mentünk, ott van a Nagyvárad téren, és egyből oda is találtunk, pedig foggalmam sem volt mi merre hány méter, de mázlink volt. Na ott voltunk fél négyig, persze a többiek már rég kész voltak, meg én is elfáradtam, de azért elvoltunk egész jól, meg a buli is jó volt. Csak kint ne lett volna olyan hideg…
Ma is láttam egyfajta filmet, Félelem és rettegés Las Vegas-ban (Fear and Loating in Las Vegas), Terry Gilliam ez is, mint a Brazil, de valami kegyetlen durva… A cím alapján valami jó kis horrorfilm képe sejlik fel talán, de egyáltalán nem erről van szó. Az a sztori, hogy van két srác, akik folyamatosan be vannak tépve, és össze-vissza mászkálnak Las Vegasban. Azért félelem és rettegés, mert mindig menekülnek a rendőrség elől, meg folyamatosan haluznak valami érdekes dolgot, és paráznak végig. De nagyon poén egy film, érdekes megnézni, és ez a mostani, azért is jó volt, mert valami siketeknek készült felirattal néztük, és folyamatosan olyan kommentek mentek alatta, hogy [kerék csikorog], meg [vihogás], meg [pénz csörren a padlón], na mindegy, vicces volt.
És most teljesítenem kell szobatársam kérését, miszerint adunk egy pofont a kultúrának; le kell közölnöm egy verset, amit nemtom ki írt, de nagyon szép, és jó:
Dömötör Ferenc Csaba: Ébredés
Gyönyörű volt a hajnal, hisz / nézhettem, hogyan álmodol, kér- / tem a Napot, késleltesse sugarát, / nehogy felébredj, kedves, aki / talán szebb vagy álmodban / mint az életben.
Hát ez volt a költemény, szerintem giccses, és csöpög egy kicsit, de ki vagyok én, hogy megkritizáljam a holnap Petőfijét??? (És különben is: csak nem merem bevallani, hogy tetszett.)
Pytta blog 