ARCHÍV – 2005.12.21

Hát a hó az nemigazán akar esni, de viszont szépen süt a nap, úgyhogy nem panaszkodom. Meg mondjuk szerintem nővérem sem örült volna most egy kiadós havazásnak, mert a vonatközlekedés még itthon is elég bizonytalan ilyenkor, nemhogy hosszabb távra. Múltkor például az ötvenperces vonatutat hazafelé kettő és egynegyed óra alatt tettem meg, úgy, hogy két vonat is bemondta az unalmast alattam – pedig akkor csak az eső esett, ami normál körülmények között annyira nagy fennakadásokat nem szokott okozni. Na mindegy. Nővérem is minden bizonnyal ideér, mert Sopronból írt reggel, és onnan már csak nem olyan mission impossible ideérni – most megyek ki elé a vonathoz.

És eljött a pillanat, hogy kellemes ünnepeket kívánjak mindenkinek aki olvas, vagy olvasott, meg annak is aki nem, de ők úgysem tudják meg. Boldog hanukát, meg újévet, szép jövőt, gazdagságot, ahogy a tenyérjósló cigányasszony mondaná… Majd jelentkezem.

ARCHÍV – 2005.12.20

Na lássuk mi is volt ma, illetve mi az amit a mai napból meg akarok osztani a nagyközönség előtt.

Megvan újabb két jegyem, az egyiket alig akarta megadni a tanár. Azt mondja: Maga az egyetlen, akit becsillagoztam, mert kétesre áll, akar javítani?  Hát én nem igazán akartam, pláne, hogy egyrészt négyes és ötös között álltam, másrészt meg a javítózh pont aznap lett volna, amikor ennek a gyakorlatnak az előadásából vizsgázunk, és bármennyire is hasonló téma, azért mégiscsak két számonkérés. De végülis addig csűrtük-csavartuk a dolgokat, amíg azt nem mondta, hogy ok, most az egyszer beírja az ötöst, de csak ha hallgatok, mint a sír. Egyébként bírom ezt a tanárt, jó fej volt, lehet, hogy csak emiatt az eset miatt érzek most így, de amúgy is fej volt órákon. A másik jegyem meg az a táblázatkezelés lett, amit elszeparálva írtam a tanári szobában, és még ehhez képest is négyes lett, igaz, súroltam az alsó ponthatárt, még viccelődött is a srác, aki beírta, hogy lehet, hogy mégegyszer összeszámolom a pontjaidat… de mondtam neki, hogy nem muszáj, megbízom benne. Szóval nagyon örültem, mert pont eggyel kisebb jegyet vártam mindkét tárgyból. Tényleg nincs okom panaszra.

A délutánom azzal telt, hogy ajándékokat próbáltam keresgélni, sikerült a szobatársaknak is valamit találni, mindegyiknek vettem egy kitűzőt; Petiére az van írva, hogy BEER MONSTER, mert a srác hihetetlen mennyiségeket elfogyaszt, antiatinak egy V-betűs kéz van, mert a szmájli-fész már elfogyott, pedig hozzá az illett volna igazából, sajnáltam is, szordzsnak meg az van ráírva, hogy BOSS, mert végülis úgy tűnik, hogy talált munkát a srác, úgyhogy ő a nagyfőnök. Örültek neki, úgy vettem észre.

Délután voltunk korizni is, alig tudok most lábraállni, annyira kész vagyok, elfáradtam rendesen. Odajött hozzánk egy srác, mert látta, hogy össze-vissza bénázunk, és megtanított mindenféle jó trükköt, hogy hogy kell rendesen fékezni, merthogy az eddig még nem igazán ment, és csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy nem kaszáltam le eddig egy embert sem – nagyon. Meg mutogatta, hogy kell hátrafelé menni, de az még azt hiszem csak a jövő zenéje, Igazából én csak előrefelé akarok legalább valamennyire haladni, elég ha nem esek el, meg le tudok fékezni időben… Egyébként érdekes volt, eddig még senki nem tudta rendesen elmagyarázni ezeket a dolgokat, pedig ugyanúgy le lehet írni a menetét, mint egy kickflipnek, vagy akárminek.

Holnap hazajön nővérem elvileg, legalábbis ide Pestre, én meg teljesen hazamegyek, szinte biztos. Jó lenne, ha végre rendesen esne a hó – legalább otthon!

Mai film: CB session 02 – Stray Dog Strut (sok kicsi sokra megy, már csak 24 rész van hátra… Úgy értem nem túl gyors a netünk, és egy-egy rész letöltésére bizony nem kis időt kell várni)

ARCHÍV – 2005.12.19

Már alig várom, hogy megosszam a legújabb zh élményeimet, és fel lehet rá készülni, hogy kb egy hónapig csak erről fogok írni folyamatosan – nagyjából…Szóval uncsi lesz.

Hát megírtuk. Természetesen AZ a feladatsor volt, amiből tegnap tanultam (nagyjából). Természetesen “B” csoport voltam. Természetesen végigszenvedtem az egészet, és legszívesebben a fejemet vertem volna a falba, és természetesen a tanár végig ott állt mellettem kb két és fél méterre, és még ha akartam volna, sem tudtam volna puskázni. Az egyetlen dolog ami tetszett, az a többiek arca volt a zh előtt, hogy jajj, én tutira megbukok…, meg én nem tudok semmit… stb, én meg csak mosolyogtam, mert már előre látom, hogy mindegyikük vagy jobbat ír mint én, vagy ugyanolyat. Én is csak nemrég szoktam le erről a sírás-rívásról, de így sokkal jobb a hozzáállásom az egészhez. Tulajdonképpen tisztában vagyok vele, hogy mennyit tudok/nem tudok, de azért azt mondogatom magamban, hogy úgyis sikerülni fog, és ráérek akkor kétségbe esni, amikor megkapom a feladatlapot – de az is nagyon ritkán szokott előfordulni…

Délután elmentem Logoo-val (srác a koleszból) a józsefvárosi piacra, mert vásárolni akart a srác, és saját biztonsága érdekében nem mert egyedül útra kelni, én meg elkísértem, meg ha már ott voltam, akkor valami fasza kis ajándékot is próbáltam keresni, de az a baj, hogy az ottani választék azért nem túl változatos – főleg miután már egy órát bolyongott az ember a sorokon, De azért érdemes volt elmenni. Utána könyvet vettem nagyszüleimnek, mindig engem bíznak meg, hogy vegyek nekik ilyesmit, de legalább úgy érzem, hogy én is valamit.

Még pár napig itt leszek, aztán hosszúszünet végre otthon, elvileg nővérem is megjön szerdán, tök fura belegondolni, hogy már több, mint három hónapja nem láttam, és igazából olyan gyorsan elment ez az idő, mintha csak egy hét lett volna, erre nem számítottam. Igazából ennek a szorgalmi időszaknak is úgy lett vége, mintha ollóval vágták volna el, teljesen hirtelen volt a számomra, még egy pár hetet kibírtam volna vizsgák nélkül. De azért örülök is, hogy néhány tantárgyat befejezek, bár nem akarok előre inni a medve bőrére, úgyhogy inkább csak akkor gondolok majd erre, amikor már benn van a jegy az indexben.

Bár azt írtam, hogy filmekről nem írok, de azért egy-két képet majd berakok, hogy ne csak szöveg legyen, meg amúgyis… Hogy miket nézek mostanában.

Hellsing a címe, 13 epizód, és össze sem merem számolni mennyi idő volt, de egy délután/este alatt lenyomtuk. Érdekes.

ARCHÍV – 2005.12.18

Szordzs egy nyomorult golyót tologat a képernyőn, úgy hogy le ne essen a nagy semmibe, Antiati a legújabb Elvis Presley slágereket hallgatja, Volfi meg épp most fejezte be a Yellow Submarine végignézését, én meg már vagy három órája azon töprengek, hogy vajon van-e értelme az életnek… Valahogy minden közelgő vizsgaidőszak ezt az érzést kezdi el táplálni bennem. Na jó, annyira persze nem vészes a helyzet, mert mit panaszkodik egy senki kis geográfus tanuló, amikor vannak sokkal vértizzadósabb szakok is, de ez engem nem vigasztal. Megmondom mi van: csoporttársaim szereztek egy feladatsort, ami lehetséges, hogy a holnapi talajtan zh lesz, vagy legalábbis valami egészen hasonló, válaszokkal, meg minden. És az a borzasztó, hogy még így sem tudnám megcsinálni a feladatokat. Ez az egész dolog ahhoz hasonlít, mint amikor tizedikben, vagy mikor év végén írhattam javítódolgozatot németből, és az egyik lány megírta hamarabb, és odaadta a feladatsort, és én pont ugyanazt írtam, és így kaptam meg a négyest. Úgy, hogy bemagoltam, hogy mit hova kell írni, de egyébként fogalmam sem volt az egészről. Hát azon már túl vagyok, de a mostanitól nagyon félek. És ebből csak az A csoport feladatai vannak meg, és félek, hogy az sem ugyanaz lesz. De ha az lenne, az piszok nagy mázli lenne, és megint egy hétig lelkiismeret-furdalásom lenne, hogy így kaptam jobb jegyet. Ha meg nem, akkor azért… Súlyos kérdések ezek, de inkább legyen lelkiismeret-furdalásom, minthogy megvágjanak…

Ezután pedig egy kicsit megízlelhetem a szabadság ízét, mert januárig nem ér semmi komolyabb trauma, hacsak meg nem tudom a gyakorlati jegyeimet még ezen a héten. Nem vagyok pesszimista, vagy borúlátó alkat, de nem számítok semmi jóra – ha szabad ilyet mondani…

ARCHÍV – 2005.12.16/2

Múltkor beszélgettem wheer-rel, azt mondja, állandóan csak arról írok, hogy milyen filmeket nézek nap mint nap. Na ez azért van, mert egyrészt bitang sok (volt) a szabadidőm, meg bitang sok filmet nem láttam az utóbbi kb nyolc évben, és most meg megnézhetem őket. Ja, meg amúgy sem tudnék semmi másról írni, mert nem történik semmi érdekes az életemben. De mától kezdve ezen változtatok, viszont a tegnapit azért még leírom, mert egyszer már sikerült, csak a gépem szabotált, és kitörlődött az egész. Szóval: emberek, aki még nem látta az Easy Rider (Szelíd motorosok) című filmet, az ne hagyja ki, mert nagyon jó. Szordzzsal néztük, és az első másfél óra kb arról szólt, hogy fogtuk a fejünket, hogy történjen már valami, mert elalszunk, de az utolsó tíz perc kárpótolt mindenért, tulajdonképpen az a másfél óra csak a végjáték bevezetője volt. Nem mondom el a sztorit, de érdemes megnézni, mert retro, nagy motorok vannak benne, és érezni benne az igazi az american taste-et.

Ennyit erről, többé soha többé filmekről…

Egyébként a tegnapi napom nagyon hosszú volt, azért sem írtam, de most viszont korábban megjöttem a munkából, és van egy szabad órám, és nem hagyhattam ki, hogy ne írjak. Mellesleg ez volt a legeslegutolsó munkanapom, legalábbis itt a diákigazolványosoknál. De szerintem jövőre már nem fogok dolgozni, inkább legyen kicsit több időm mindenmásra…

Tegnap átnézhettem az összes lányszobát a koleszban, mert szobaszépségverseny volt, vagy mi, és én vagyok a szintfelelős, igaz, hogy a fiúknál, de azért a lányokhoz több kedvem volt benézni, Most jöttem rá, hogy a kolesz lakóinak kb felének nem tudom a nevét, a kilencven százalékuknak meg még soha nem láttam a szobáját, És most tudatosult bennem az is még inkább, hogy egy disznóólban élek már másfél éve, ami a szobánkat illeti – hihetetlen, hogy a lányok hogy tudnak olyan rendben tartani mindent? Na mindegy, ezen hamar túlteszem magam.

Vége van a szorgalmi időszaknak, az utolsó napot azzal töltöttük, hogy kb kétezer oldalt lefénymásoltak a csoporttársaim, a fénymásolósnéni már nem tudta milyen akciót adjon ilyen mennyiségre úgy megdobtuk a boltot. Hiába, valamiből kell tanulni, és a tanárok nemigen törik magukat, hogy összeállítsanak egy valamirevaló tankönyvet, és ez a tárgyaink kétharmadával van így. Hétvégén elmerülhetek a talajtan szépségeiben, hétfőn zh, utána már csak januárban lesz okom félni. De akkor fogok is…

ARCHÍV – 2005.12.16

Megírtam a zh-t. No comment.

Utálok vásárolni, ha nem tudom, hogy mit akarok venni.

És most megyek aludni..

ARCHÍV – 2005.12.14

Megyek zh-t írni; táblázatkezelés. Van egy srác, aki eléggé vágja a dolgot, meg jóban is vagyunk, mondtam neki, hogy majd mellette ülök, órán is nagyjából mellette szoktam lenni, leghátul a sarokban, mindenképpen előnyös fekvésű hely – viharsarok, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Bemegyünk a terembe, leülök a srác mellé. Kapcsolgatom a monitort, mozgatom az egeret – semmi. Közben meg mindenki helyet foglalt már. Mondja a tanár: ja, az a gép nem működik. Frankó. Az lett a vége, hogy bementem a tanári szobába, és ott írtam az egészet, úgy, hogy végig bent volt egy doktoranduszsrác, igaz, puskázni amúgy sem tudtam volna, de így még kimérgelődni sem tudtam magam… Csináltam amit tudtam, de igazából semmi kedvem nem volt az egészhez, meg egyedül amúgy sem ment annyira. Végülis annyi előnyöm származott a dologból, hogy a végén amikor kész lettem, a srác észrevett pár hibát a dologban, és segített őket megcsinálni, de aztán végülis ő is feladta, meg én is mondtam, hogy inkább megyek, úgyhogy leadtam, aztán lesz ami lesz. Hát nem erre számítottam ma amikor felkeltem.

Délután voltam ajándékokat keresni, meg úgy általában soppingolni szordzs társaságában, hihetetlen, hogy milyen sok ember mászkál ilyenkor a boltokban, ezer szerencse, hogy nem kellett olyan sok mindent vennem.

Most meg belemerültem az ipar- és közlekedésföldrajzba, de igazából sok értelme nincs is tanulni, mert vagy nagyon vágja az ember, vagy úgyis csak tippelgetni fog, mert egy csomó kis kérdés lesz. Azt hiszem én inkább tippelgetni fogok, mert egyszerűen lehetetlen mindent bevágni – meg igazából teljesen felesleges, már ami a hasznosságát illeti ennek a tárgynak. Bár ezt persze nem az én posztom megállapítani, de tényleg. Mindenesetre azért tanulok még egy kicsit – jobb félni mint megijedni. És akkor mára már a szellemi táplálék is megvolt.

ARCHÍV – 2005.12.13

Üh… megjöttem a színdarabról, és amíg még bennem vannak a friss élmények, addig gyorsan leírom. Az volt a darab címe, hogy Aki nevetve született, és az volt az érdekessége, hogy Down-kóros emberek adták elő, de csak és kizárólag. És ettől egy egészen fura hangulata lett az egésznek, olyasmi, mint amikor általános iskolások adnak elő valamit, kicsit gyermeteg, vagy nem is tudom, de olyan, mintha őszintébben játszanának – nekem legalábbis úgy tűnt. egyébként maga a történet nagyon nehezen volt követhető, kicsit elvont is volt, nem az a szájbarágós fajta, gondolom valami művésziességet, valami értéket is akartak bele vinni. De maguk a szereplők is meglepően jók voltak, szövegben összesen egyszer vettem észre, hogy hibáztak, de az sem volt durva, és ahhoz képest, hogy ez volt a második előadás, nem rossz. És nem is volt könnyű előadni szerintem – már amennyire én értek az ilyesmihez. Szóval élmény volt. Wheer ismerte az egyik szereplőt, onnan jött ez az egész, de hogy honnan jött ez az ismeretség, az nem egészen tisztázódott nekem, mindenesetre a Szigeten találkoztak először azt mondta.

Van anyagom a táblázatkezeléshez, ilyenkor áldom ezt a hipergyors kommunikációt, a többi már csak rajtam múlik, de most már annyira nem érzem elveszettnek magam legalább…

ARCHÍV – 2005.12.13

Most kezdett csak tudatosulni bennem, hogy nagyjából vége van a félévnek, például nem lesz több tesiórám – legalábbis nem a mostani emberekkel, és ez tök fura, mert ők nem a csoporttársaim, és velük nem nagyon fogok többet találkozni, maximum az az érzés marad meg az egyetem körül sétálgatva, hogy hm… ezt az arcot már láttam valahol… De ez csak a kisebbik baj, a nagyobb, az inkább az, hogy lassan el kell kezdeni hajtani, tegnap is írtam, mondjuk az egész jól ment, nem volt olyan gáz, a holnapitól kicsit jobban félek, a csütörtökitől meg egyenesen parázok, mert akik eddig megírták, azoktól csak rosszat hallottam, és ebből a tárgyból amúgy sincsenek túl jó részeredményeim, elég ha az összesített vaktérkép készítés jut az eszembe, azt is vért izzadva szültem meg – kisebb költői túlzással élve. De az a rossz, hogy még ha akarnék, sem tudnék tanulni, mert a holnapi táblázatkezeléshez való gyakorlófeladatot nem küldtem el magamnak e-mailben, és így esélyem sincs…

Többek között ezért volt az, hogy tegnap este két filmet is volt időm megnézni, mert egyébként esküszöm, tanultam volna – legalább egy kicsit. Az első a The Corporation volt, amiről úgy különösebben nem tudok véleményt alkotni, mert csak angol felirat volt hozzá, és annyira nem vagyok perfekt, hogy mindent megértsek, de amit úgy kb felfogtam, azok érdekes dolgok voltak, jobb mint a Frei dosszié, de az ilyen dokumentumfilmek azért valahol mindenképpen elfogultak szerintem. Meg ezt a témát annyira nem is érzem magamhoz közel, csak azért néztem meg, mert van egy gazdasági integrációk nevű tárgyunk, és gondoltam hátha jól jön hozzá…

A második film sokkal jobb volt, a címe Kávé és cigaretta (Coffee and Cigarettes) nagyon ötletes film, tíz kisfilmből áll, amik kb egy kávészünetnyi időből állnak, olyan tízpercesek, rövid életképekkel, meg kínos beszélgetésekkel, és az egész fekete-fehérben; érdemes egyszer megnézni.

Ma pedig dolgoztam, rövidített munkaidőben kettőig, mert ma sem volt túl sok munka, de meglepő módon most hazaengedtek, nem úgy, mint múltkor, örültem is neki, mert így egy kicsit több időm lett. Este megyek színházba, tegnap hívott wheer, hogy van egy jegye, amit nem tud hova tenni, és nem érnék-e rá. Én meg lelkesen elvállaltam, igaz, hogy pont karácsonyi műsor lesz a koleszban , de ezt akkor még nem tudtam. Csak azt nem tudom, hogy a holnapi excel zh-val mi lesz, mert így látatlanban nagyon free lesz megírni, de nem biztos, hogy most is lesúgják az egészet…

ARCHÍV – 2005.12.11

Csütörtökön családias összejövetel volt a barlangban (mostanában így hívjuk a szobát, jórészt a dekoráció miatt…), szülinapi partit tartottunk, de nem szobatársnak, csak egy havernak, és azért nálunk, mert itt legalább van hely (mondjuk ez is csak szerda óta, mert szobatársam visszaváltotta végre az üvegbetéteket). Lejött négy lány, mert tulajdonképpen ők szervezték az egészet, még tortát is sütöttek, tök aranyosak, a régi osztálytársnőim jutnak eszembe ilyenkor, meg azok a szülinapok, a régi szép idők – na mindegy, most nem nosztalgiázok. Az a lényeg, hogy dumáltunk, meg jól éreztük magunkat, csak elszórtak két kiló konfettit a csajok, ami annyira nekem nem esett jól, de Logonak biztos tetszett a dolog (ő volt az ünnepelt), meg a torta is finom volt, persze nem éri utol az anyukáméit, sőt a közelébe sem ér, de azért jó volt.

Rájöttem, hogy a világ leglustább embereivel dolgozom együtt a postabontáson, ráadásul még egy kis munkaundoruk is van, ami szintén nem előny, ha az ember dolgozni akar, de egyébként jó fejek. Az volt, hogy kettőkor befejeztük a munkát négy helyett, és el akartak menni a többiek, erre a főnök kitalált egy másik melót, hogy azért mégse menjünk olyan hamar el, és két órán keresztül azt kellett hallgatnom, hogy most ezt miért kell, és hogy én ezt nem csinálom stb stb. Hihetetlen szenvedés volt ez a két óra, nem kívánom senkinek, és nem is értem igazán, mert ha már pénzt keresni jöttek ide, akkor miért akarnak elmenni?!!! Mindegy, már csak jövő héten megyek kétszer (azt sem igazán kéne már…), és utána vége, leszámolok ezzel az egész bandával, már nem úgy, hogy konkrétan legyilkolom őket egy láncfűrésszel, de tuti, hogy ide nem jövök többet dolgozni…

Most pedig jön az ingyenreklám; szobatársamat is megfertőztem, elkezdett a srác írni, meg lehet nézni az eredményt itt.

ARCHÍV – 2005.12.08

Lehet, hogy csak én járok mostanában kevesebbet a városban, de azt tapasztalom, hogy idén már nem trendi a mikulássapka. Biztos rájöttek, hogy nem vicces, vagy nem tudom. És tényleg nem az… Na mindegy, engem egyébként nem zavar az ilyesmi, csak tényleg béna szerintem.

Ma törlesztettem planetológia órán, hogy a múltkor nem voltam, mert két órás, azaz 120 perces órát kellett végigülnöm ma, és ráadásul még meg is türtőztettem magam, hogy nem alszok el, és megálltam. Pedig annyira nem volt érdekfeszítő a téma, nem volt könnyű dolgom.

Leadtam a fantasztikus kőzetgyűjteményemet is, amit vagy három hónapja gyűjtöttünk össze, de kiderült, hogy nem is kellett volna annyira parázni miatta, mert kb két és fél percig tartott, amíg a tanár megnézegette, hogy kb hogy áll a dolog, és a végén mindenki ötöst kapott – legalábbis én nem találkoztam olyannal aki nem. Szóval van már egy kreditem, már csak tizennégy kell…

Megnéztük az Angyalbőrben legutolsó hiányzó epizódját, ami eddig még nem volt meg, asszem a hetedik epizód volt, szóval pont a sztori közepén, most már csak az a baj, hogy amiket még év elején láttunk, azokat már kezdem elfelejteni, és újra kéne kezdeni az egészet :) De azt már nem – jövő héten én is elkezdek tanulni keményen, mert… Hát néha nálunk is kell, bármilyen szokatlan is lesz.

ARCHÍV – 2005.12.07

Azon gondolkodtam ma, hogy milyen hülye szó az, hogy konzultáció. Legalábbis a suliban. Mert ha ezt a szót meghallom, akkor minden az eszembe jut, csak az nem, amit itt jelent, teljesen komolytalan az egész. Vagy lehet, hogy csak én látom így, de az, hogy kiosztanak hat feladatot, hogy old meg, ha akarod, a tanár meg elmegy kávézni, vagy nemtom, mert unatkozik, az komolytalan…

A délutáni órámról ellógtam, egyrészt mert úgyis csak egy órás (azaz 60 perces), másrészt mert úgysem értem miről van szó, jegyzetet meg lehet szerezni, még jobbat is, mint amit én írogatnék, harmadrészt meg hívott szobatársam, hogy menjünk korizni, én meg engedtem a kísértésnek. Előtte meg voltam a Bárka színházban jegyet venni, mert kinéztünk valami előadást, de kiderült, hogy a mostanira nincs jegy, utána január másodikán lesz, az felejtő utca, aztán legközelebb februárban. Vicces.

Korizás: megéleztük a korcsolyákat, 800 forint, lehet, hogy én vagyok sóher, de ez azért kicsit sok – inkább megcsináltatom házilag. Bár igazság szerint jó munkát végeztek, hasítottuk a jeget rendesen – és végre nem is volt olyan rushhour, kényelmesen zanyálhattunk össze-vissza.

Este néztünk Grimm (The Brothers Grimm) Terry Gilliam film, a változatosság kedvéért, még egy jó filmje van, amiről még nem írtam, de azt már nem mostanában láttam, a 12 majom (12 Monkeys), csak ajánlani tudom, nem csak sci-fi rajongóknak, mert egyébként sci-fi, de jó film (hm… ez a kettő nem is zárja ki egymást). Ez a Grimm… hm, nem húzom le, mert tetszett, mese habbal, a Grimm testvérekről szól (ki gondolta volna), akik megmentik a falut a gonosz királynőtől, aki lopkodja a kislányokat, hogy felébredjen az 500 éves álmából. Közben egy csomó Grimm-mesei elemmel, amik közül párat nem is ismertem, például amikor a kissrác csupa sár lesz, és amikor lemossa az arcáról, akkor lemossa a száját is meg a szemeit… Na mindegy. Én csak amiatt néztem, merthogy ki rendezte, és kicsit elfogult vagyok, úgyhogy ezt a témát abba is hagyom.

Ma nem esett az eső! Köszönöm.

ARCHÍV – 2005.12.06

Hasznosan töltöttem a napot, mert melóztam, de egy kicsit elegem lett belőle a végére. Nem a munka miatt, bár most kivételesen még feladatom is akadt egész végig, mert volt egy csomó kibontatlan levél tegnapról, és el kellett szortírozni mindet, nem is bírtunk vele végezni, pedig négyen voltunk rá, ami hát mondjuk azt, hogy soknak számít, mert eddig max hatan voltunk. De nem ez volt a baj. Ma megtapasztalhattam, hogy mit jelent, amikor egy sláger a csapból folyik. Általában nem szoktam rádiót hallgatni, és ezt úgy kell érteni, hogy legutoljára három éve kísértem jobban figyelemmel a műsorokat, és akkor is csak a szerelem hullámhosszát a slágerrádión, meg a Bridge FM esti kívánságműsorait, meg a Jazzgarden-t (vagy mi volt a neve szerda tíztől éjfélig…), de ha jól tudom az az állomás azóta már régen meg is szűnt – pedig az egyik kedvenc rádióm volt… Na mindegy. Most pedig az egyik kollégám úgy gondolta, hogy beteszi a Roxy rádiót, mert miért ne. Először még örültem is, mert gondoltam kicsit gyorsabban telik majd az idő biztos. A nyolc munkaórából teljes hat órán keresztül hallgattuk. És iszonyatosan durva volt. Összesen kb húsz különböző számot hallottam, és még úgy is, hogy nem igazán ismertem őket, rá kellett eszmélnem, hogy hoppá, ez mintha már lett volna ma. Hm, ez már kétszer is volt már ma… A végére már kicsit sok volt, fogalmazhatok úgy is, hogy a falra tudtam volna mászni. Csak azt nem értem, hogy mások ezt hogy bírják mondjuk két óránál tovább hallgatni???

Ja egyébként Mikulás van ma, jött a koleszba is a srác, ki kellett tenni a cipőket, meg minden, mi meg viccesek voltunk a szobatársaimmal, és a létező összes lábbelinket kiraktuk az ajtó elé, úgyhogy kishíján eltorlaszoltuk a folyosót, le is fotózhattuk volna, de most már késő, pedig volt kb húsz pár cipő (négy emberre), plusz a két korcsolya. de sajnos így sem kaptunk több csokit…

Vannak új Angyalbőrben részek (na jó, az túlzás, hogy új, de legalábbis a hiányzók), megnéztük végre a legelsőt, amiben összeáll a csapat. Hát meg kell mondanom, hogy meglehetősen erőltetett volt a sztori, de olyan aranyosan magyar, és néha annyira rossz, hogy már jó. De a Karády őrmester (Usztics Mátyás) szövegein még mindig fetrengve nevettünk, mert egyszerűen utánozhatatlanok. És most már csak egy rész van, amit nem láttunk, de azt még jobb napokra tartogatjuk, mert jóból is megárt a sok.

Befejezésül még annyit, hogy lécci álljon el végre az eső!!! Bármit, csak ezt ne…

ARCHÍV – 2005.12.05

Reggel aszittem, hogy be sem megyek a suliba, mert egész este alig bírtam aludni, folyt rólam a víz, meg szerintem lázas is voltam, pedig előtte nem volt semmi bajom. Aztán mégiscsak bementem, fogalmam sincs miért, de végülis nem volt semmi bajom, csak olyan kába vagyok egész nap.

Eszem a szendvicsem a suliban, erre odajön egy csaj, meg egy srác, hogy valami karácsonyi kérdőívet szeretnének velem kitöltetni, persze rá volt írva az arcukra, hogy valami keresztény diákszervezet tagjai. Nem akartam elküldeni őket, de olyan fura, hogy bármilyen kérdést tesznek fel, már tudom, hogy milyen kérdést várnak, és emiatt az ember nem tud igazán őszinte válaszokat adni. De ahhoz képest, hogy kicsit destruktív voltam, egész jól elbeszélgettünk, örültek nekem. Hiába, én már csak ilyen rendes ember vagyok.

A mai kosárteljesítményem igen gyászos volt, játék közben volt két kihagyott büntetőm, egy kétszerindulásom meg szintén két kihagyott ziccerem, egyébként minden ok volt, csak a csapattársaim a végén már nem annyira passzoltak nekem, de nem is csodálkoztam rajta…

Ma tényleg hamar lefekszem szerintem, mert elkezdett megint lüktetni a fejem, mint az állat, és ez nem jó. Holnap egyébként dolgozni megyek, az is jó kör lesz ilyen állapotban – de remélem meggyógyulok inkább.

Most volt előadás a koleszban, képeket vetítettek, két srác elment Chilébe, meg Bolíviába, és arról tartottak élménybeszámolót, nem volt valami tartalmas, de a képek jók voltak, meg végülis nem untam halálra magam, csak ezek olyan dolgok, hogy ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ide sem fogok eljutni soha… De nekik jó volt biztos. Na és most már tényleg elég.

ARCHÍV – 2005.12.04

Először írok a csütörtök estéről, mert mozgalmas volt.

Nem is kellett nagy médiumnak lennem, hogy előre megjósoljam, milyen lesz a Jeges Est. Odamentünk kb tíz perccel korábban, mint ahogy a megnyitó volt, és kb fél óra múlva már ki is nyitották a kapukat. Már csak arrébb kellett lökni párszáz embert, és be is juthattunk – még szerencse, hogy volt, jegyünk, különben még nagyobb sort állhattunk volna végig. Utána kb fél óráig lehetett rendesen korizni, aztán akkora tömeg lett, hogy már csak lépésben haladhatott az ember bizonyos szakaszokon, és figyelembe véve, hogy annyira nem vagyok májer, hogy lavírozzak az emberek között, kisebbfajta csoda, hogy nem kaszáltam el senkit – legalábbis durván. Pedig lett volna kedvem hozzá, mert azért milyen dolog, hogy a placc közepén megállunk beszélgetni, majd biztos kikerülnek a többiek?! Na jó, azért nem panaszkodom, de az tuti, hogy többet ide sem jövök, mert igazából semmi extra, és ráadásul még nem is olcsóbb mint egy sima jegy, csak sokkal többen vannak, és a társaság fele még korcsolyát sem látott – na jó, ez kicsit nagyképű szöveg volt, mert persze mindenkinek meg kell egyszer tanulnia, valahol el kell kezdeni, nem is arról van szó, de nem itt.

De ezzel még nem volt vége a napnak, mert szobatársamnak mostanában volt a szülinapja, és menni kellett megünnepelni, a többiek már ott is voltak, csak mi ketten hiányoztunk a társaságból. Közben esett ez a vizes hó, aszittem megfagyok az éjszakai buszra várva, még szerencse, hogy annyira sokat nem kellett gyalogolni. Egy Rezső klub nevű helyre mentünk, ott van a Nagyvárad téren, és egyből oda is találtunk, pedig foggalmam sem volt mi merre hány méter, de mázlink volt. Na ott voltunk fél négyig, persze a többiek már rég kész voltak, meg én is elfáradtam, de azért elvoltunk egész jól, meg a buli is jó volt. Csak kint ne lett volna olyan hideg…

Ma is láttam egyfajta filmet, Félelem és rettegés Las Vegas-ban (Fear and Loating in Las Vegas), Terry Gilliam ez is, mint a Brazil, de valami kegyetlen durva… A cím alapján valami jó kis horrorfilm képe sejlik fel talán, de egyáltalán nem erről van szó. Az a sztori, hogy van két srác, akik folyamatosan be vannak tépve, és össze-vissza mászkálnak Las Vegasban. Azért félelem és rettegés, mert mindig menekülnek a rendőrség elől, meg folyamatosan haluznak valami érdekes dolgot, és paráznak végig. De nagyon poén egy film, érdekes megnézni, és ez a mostani, azért is jó volt, mert valami siketeknek készült felirattal néztük, és folyamatosan olyan kommentek mentek alatta, hogy [kerék csikorog], meg [vihogás], meg [pénz csörren a padlón], na mindegy, vicces volt.

És most teljesítenem kell szobatársam kérését, miszerint adunk egy pofont a kultúrának; le kell közölnöm egy verset, amit nemtom ki írt, de nagyon szép, és jó:

 Dömötör Ferenc Csaba: Ébredés

Gyönyörű volt a hajnal, hisz / nézhettem, hogyan álmodol, kér- / tem a Napot, késleltesse sugarát, / nehogy felébredj, kedves, aki / talán szebb vagy álmodban / mint az életben.

Hát ez volt a költemény, szerintem giccses, és csöpög egy kicsit, de ki vagyok én, hogy megkritizáljam a holnap Petőfijét??? (És különben is: csak nem merem bevallani, hogy tetszett.)