Neil Simon: Furcsa pár. Ezt néztük a Vígszínházban, egészen meglepődtem, mert tök sokan összejöttünk, erre nem számítottam, a darab meg jó volt, ilyen kis poénos komédia, semmi nehezen emészthető mondanivaló, de azért mégis jó, vagy színvonalas, vagy nemtom hogy fejezzem ki magam – de tetszett. Még annak ellenére is, hogy a felső páholyból nem túl sokat lehetett látni, csak, úgy, hogy az ember jól előrehajol… Na mindegy, megyek aludni lassan…
Egész nap keményen dolgoztam, megint a gépen kellett pötyögni, mert a postához nem fértem be, és akkor ide raktak be. Ez a meló kb ezerszer unalmasabb, mint a másik, de azért így egyszer-kétszer jó, mert mégiscsak valami változatosság. Ha egész végig ezt kéne csinálnom, akkor azt hiszem nem bírnám sokáig. De most kivételesen jó volt a hangulat is, lehetett beszélgetni a többiekkel, mert annyira sok munka nem is volt, és a szünetekben meg dumáltunk. Viszont azért nem kicsit fáradtam el az az igazság.
Este megyünk színházba csoporttársaimmal, nem tudom mi ütött beléjük, de most ilyen intellektüel programot szerveztek tök lelkesen, és mondom akkor megyek én is, úgyis mostanában kihúztam magam a közös programok alól…
Pytta blog 