ARCHÍV – 2005.11.30/2

Na, meg is jöttem Felsővezetékről. Nem tartott túl sokáig, sőt időben oda is értem, mert persze később kezdték – ez a művészi késés. Azért szeretem ezt a zenekart, mert mindig van valami új számuk, vagy új tag, most éppen mind a kettőből volt, mert új énekesük volt, meg új számaik is voltak, nem is egy. Volt pár ismerős, két osztálytársam, meg még pár haver, de azért én arra számítottam, hogy többen leszünk, így kicsit családias volt, de sebaj. Utána gondolkoztam, hogy menjek-e csoporttársaimhoz, mert ők is összejövetelt szerveztek estére, de egyrészt nagyon fáradt kezdek lenni, másrészt pedig nincs elég invesztálható tőkém, mert holnap is elvileg megyek korizni, meg szülinapozunk is szobatársaimmal, úgyhogy inkább mára ennyi elég volt a programokból.

Egyébként már nagyon várom, hogy mikor jön ki az új Felsővezeték CD, mert kezdem megszeretni a számaitokat srácok! Meg annyira büszke lennék :)

Ezt a képet most muszáj beraknom, mert csak, ma kaptam e-mailben, és jó:

ARCHÍV – 2005.11.30

Legeslegelőször is reklám: felsovezetek.uw.hu, Felsővezeték koncert lesz a Rézmál kávézóban, ma este 20:30-kor, és naggyon jó lesz a hangulat, jegyek csak korlátozott számban kaphatók… Bár ha jól sejtem, mire ezt bárki is elolvassa, addigra már kétszer vége lesz, de majd a következőre menjen el mindenki akit érdekel!!! Egyébként pont ma futottam össze egészen véletlenül a zenekar frontemberével, volt osztálytársammal, és kis naivan megígértem neki, hogy persze, megyek a koncertre, most viszont kiderült, hogy este előadás lesz a koleszban, viszont ha sikerül meglógni róla, akkor annyira sokat nem is fogok késni. Na mindegy, az a lényeg, hogy ottleszek, és jó lesz.

Suliban photoshop-ot tanultunk, nem gondoltam volna, hogy ilyen szintre is eljutunk ebben a suliban – na jó, annyira nem volt komoly…

Délután néztünk Sulihuligánok, (eredeti címén Old School) egyszer megnézős film, de azért volt benne pár jó rész, például a pucérmaraton az iskoláig, meg a salaktéglás rész… De nem lövök le semmilyen poént. És az a srác játszott benne, aki a Kiodobós-ban (Vince Vaughn), egész film alatt azon gondolkoztam, hogy hol láttam már ezt az embert…

És most mennem kell…

ARCHÍV – 2005.11.29

Reggel megnéztem Brazil végre. Egyébként a koleszban volt vasárnap filmklub, és oda lehetett év elején felírni, milyen filmeket szeretnénk nézni, én meg beírtam a Brazil-t, és berakták – csak az volt a baj, hogy pont Óbester, úgyhogy elkértem a kazit (merthogy csak VHS-en volt meg), és most néztem meg. Azt kell tudni a filmről, hogy egy nagyon oldschool sci-fi, ’85-ben csinálták, de még ahhoz képest is kicsit “öreges”, nem akartak bele valami ultrafuturisztikus jövőképet ábrázolni. A gépek egyenesen viccesek voltak benne, de szerintem direkt. A Terry Gilliam bácsi rendezte a filmet, aki a Grimm-et most, meg a Gyaloggalopp-ot, meg a Brian életét, szóval jó filmjei vannak – csak kicsit angol, de ez végülis most nem nagyon számított, mert annyira sok poén nem volt.

Hasonlít a film az 1984-hez, egy túlszabályozott jövőről szól, csak itt nem működik olyan jól a rendszer, és terroristák robbantgatnak mindenfele. Gyakorlatilag az a sztori, hogy egy hivatalnok összejön egy nővel, aki mellesleg terrorista, felrobbantanak mindent, és a végén szépen kiköltöznek a szabadba – happy end, de azért kicsit furmányos is, van benne egy kis csavar, nem is igazán értettem, csak kapisgálom. És egyébként 140 perces a múvi, úgyhogy kicsit sok volt végigülni, de megérte – szóval örülök, hogy megnézhettem végre, mert már egy éve keresem kb… És itt egy gyönyörű dvd borító. Ja és hogy miért Brazil a címe? Na azt én sem tudom, de a zenéjében mindig arról énekelnek…

Délután vettem egy csomó nejlontasakot, és végre sikerült összerendszereznem a kőzeteket amiket még anno gyűjtöttünk, mert lassan le kell adni őket, és most úgyis volt egy rakás fölös időm, úgyhogy szorgalmas voltam. Na erről ennyit, valami értelmesebbel is tölthettem volna ez időt, de most így sikerült. Ez van…

ARCHÍV – 2005.11.28/2

Megnéztem Doom, vicces volt, mert ez egy olyan film amit mindenki fikáz, hogy mennyire szar, és tulajdonképpen tényleg, de ha az ember olyan filmet akar látni, ahol megy az action, folyik a vér, meg jönnek a szörnyek, meg a zombik, meg senki nem kapcsolja fel a villanyt, és mindig hátulról jön az ellenség, és meg kell menteni a világot, akkor teljesen jó. És én nem is vártam ennél sokkal többet – sőt, egyáltalán nem vártam semmit, és ezért nem is ért csalódás. Jó volt az FPS rész, meg kedvet kaptam, hogy újra Doom2-zek, de azt hiszem most ennyi időm mégsincs – pedig ez a játék még az én gépemen is vígan fut(na)… Hűűű, annyira várom már, hogy holnap legyen, mert egy olyan filmet nézhetek meg, amit már kb… majd’ egy éve meg akarok nézni, de eddig még senkinek nem volt meg – lehet, azért mert rohadt régi?

ARCHÍV – 2005.11.28

Tegnap volt Óbester – és hű de jó volt!!!

Először kicsit családiasan voltunk, meg is lepődtem, hogy mi van, de biztos az eső miatt, vagy mindenki rákészült a hétfői napra, mert nyolcra kell bemenni, vagy mittudomén, vagy csak egyszerűen nem volt szimpi a társaság. Na mindegy. Ott volt Frenci, akit már vagy legalább fél éve nem láttam, és azelőtt sem túl sokat, szóval már ezért megérte ott lenni – meg azért, mert a végén jól leöntötte magát sörrel a srác… És megismertem végre Lützow barátnőjét is – egy kicsit. Meg a végén megjöttek Stoker, meg Szappan (vagy nem tudom most épp milyen néven fut a srác), meg shelf, meg Tria, és egyből lett hangulat is, és nem utolsósorban megkaptam a próféta szabadnapját, meg a Horatius-t (majd megírom őket is). Meg ott volt Lexx, aki tudtommal eddig még soha, vagy csak mindig elkerültük egymást. Na és a végén még hamarabb is hazaértem, mert Stoker elfuvarozott szépen, köszönöm mégegyszer :) Bár egy kicsit be voltam szarva, hogy milyen lesz, de nem volt rossz – tényleg, szóval nem volt halálközeli élményben részem.

Este megnéztem a filmeket: A próféta szabadnapja – nyáron forgatták a Sziget-en, van egy fajta hangulata az egésznek, speciel ennek már nagyjából tudtam a történetét, úgyhogy annyira nagy meglepetés nem ért, bár őszintén szólva arra számítottam, hogy kicsit komolyabb – nem a tartalmat, hanem a megvalósítást illetően. Dehát végülis valahol el kell kezdeni, és hogy úgy mondjam szárnypróbálgatásnak  nem volt rossz – de én még mindig elfogult vagyok…

Horatius: na azon egy kicsit kiakadtam. Arról szól a történet, hogy egy srác át akar vinni egy doboz Homéroszt a határon, de nem engedi a határőr. Aztán harmadszorra meg Horatiust visz, és jól kiröhögi a határőrt, aztán elfut és lelövik, vagy valami ilyesmi. Namost a színészi alakítás az nagyon ott volt, mintha Stokerre öntötték volna azt az egyenruhát – vicces volt. Viszont a tartalmat azt csak kerestem benne. Elvileg az a lényeg, hogy belemagyarázzon az ember valamit, de ez nekem kicsit sok volt… De azért büszke vagyok rátok!!!

Hát így nagyjából most ennyi – ma meg nem történt semmi, ahogy az lenni szokott – ja de, megtanultam harminchármazni. Illetve rájöttem, hogy eddig is tudtam, csak már elfelejtettem. Na mindegy.

Kéne egy fotót csinálni a szobáról, mert egyre brutálisabban nézünk ki, lóg a plafonról egy köteg lufi, egy focilabda, meg fel van akasztva egy fővárosi vízművek-es fakorlát, szóvá is tettem a srácoknak, hogy ez már egy kicsit sok lesz, de kisebbségben vagyok – éljen az igénytelenség!!!

ARCHÍV – 2005.11.25

Ühh.. azt hittem ma sem fog történni semmi, aztán de.

Este szobatársaim kitalálták, hogy menjünk el bulizni valahova. Na mondom, ebből nem fog semmi jó kisülni. Aztán hozzánk verődött még négy koleszos lány, meg egy srác – ez már egész szép létszám. Kinéztünk egy helyet, valami M4 klub, vagy mi, vagy csak simán M4. Odamegyünk érdeklődni az ajtónálló sráchoz. Azt mondja 500 a beugró, és vagy hatvanan vannak lenn, de majd sokkal többen lesznek. Na jó, próba szerencse, lemegyünk. A hely ilyen négyes metrónak volt berendezve, a bárpult egy metrókocsi volt, meg a déjé is egy metrónak a vezetőfülkéjében állt – érdekes dekoráció, egyébként új helynek tűnt, meg tiszta is volt, nem egy Ráday klub… Ami a létszámot illeti, hát kb tizenöt embert láttunk úgy összvissz, de a táncparketten is max harmincan fértünk volna el – biztos elbújtak a többiek. Na mindegy, mi azért jót buliztunk, azt mondanom sem kell talán, hogy később sem volt olyan óriási teltház… Ami meg a programot illeti: retro-buliként volt meghirdetve a dolog, aztán össze-vissza nyomtak mindenféle szar számot, lehetett volna jobb is, de szerencsére a társaság jó volt, úgyhogy én legalábbis jól éreztem magam. De többet ide nem jövünk, az tuti…

Na most pedig alvás, holnap megyek haza. Ja nem is írtam, befejeződött a Diákigazolvány-ügyfélszolgálatos karrierem, mert nem nagyon értem rá, és most olyan sok munka nincs is, úgyhogy kevesebben is elboldogulnak, és nem tartottak igényt a szolgáltatásaimra. Na sebaj, úgyis kb annyit kerestem egy hónapban, amennyi az ösztöndíjam, ami nem sok…

Kikísértem a nagybátyámékat is a vonathoz, mert pont volt egy lyukasórám, most mentek Rómába, meg a kilencéves unokatesóm, biztos nagy élmény lesz a srácnak – bár nem tudom kilencévesen mennyire lehet értékelni, egy romos házakkal teli várost, ahol ráadásul most annyira már nem is jó az idő… Na mindegy, tényleg lefekszem mostmár.

ARCHÍV – 2005.11.23

Egész nap nem volt gyakorlatilag semmi dolgom, és ez tök jó. Bementem két órára a suliba, voltam postán feladni  két levelet, vettem befűzőt a papírboltban a házidogának, este meg cd-borítókat nyomtattam unalmamban. Megnéztük a Grease-t a szobában, jó kis retróhangulat volt, tök régen hallottam már ezeket a számokat… de elég is volt egy ideig.

Holnap nagybátyámék mennek nővéremhez, mindenki kihasználja a tuti alkalmat, hogy egy kicsit körülnézzen Rómában gyakorlatilag tökingyen, majd lehet, hogy délután kimegyek a vonatuk elé, mert pont lesz egy lyukasórám.

Nahát most hirtelen tényleg úgy tűnik, hogy semmi nem történt ma az égvilágon. De jobb is így, inkább ne történjen semmi olyan, amit nem várok…

ARCHÍV – 2005.11.22/2

Délelőtt végre megírtam azt az ötoldalas dolgot mert a héten le kell adni, de utólag rájöttem, hogy ez a divat-téma egészen érdekes is tud lenni. Legalábbis így, hogy utánaolvastam, meg minden, egészen megtetszett, úgyhogy annyira nem volt nehéz összehozni a dolgot.

Délután voltunk korizni szobatársaimmal hárman a műjégen a Városligetben. Hát mit mondjak, kicsit elszoktam már a sporttól, úgy hogy eddig kb ötször koriztam életemben, és legutoljára kb három éve. Szóval kicsit bizonytalanul álltam a lábamon, de nem estem hanyatt egyből, és ez már pozitívumnak számít. És egész végig nem estem el, meg is lepődtem magamon. Nem így az egyik szobatársam, ő kicsit többet zanyált – helyettem is -, de azért ő is belejött a végére. Találkoztam ismerősökkel is, két volt koleszossal, meg egy volt osztálytársammal, Timivel, ő tulajdonképpen ott dolgozik, fenntartja a rendet a pályán, vagy mittudomén, és cserébe ingyen mehet egész hónapban korizni. A korcsolyával meg voltam elégedve, ahhoz képest, hogy fűzős, úgy megkötöttem, hogy szorította a bokámat, mint a satu – csak tényleg egy kicsit hosszú procedúra fel-, meg levenni, de utána már jó.

Most volt közgyűlés a koleszban, mindig van valami társadalmi esemény, amit meg kell vitatni, de tulajdonképpen soha nem szólnak semmiről ezek az alkalmak – vagy csak én érzem így, nem tudom… Na mindegy, az a lényeg, hogy megint jól elment az idő…

ARCHÍV – 2005.11.22

Bakker… Elveszett a bejegyzésem… Megírom újra csakazértis!!!

Tegnap megnéztük Godspell-t, hihetetlenül jó musical, és ezt nem csak azért mondom, mert több mint két hétig töltöttem, de tényleg. Magyarországon színházban játsszák, még az előző kolesszal láttam először, ez azon kevés darabok egyike, amit háromszor is láttam (a másik a La Manche lovagja, azt kb kétévente mindig megnéztük…). 1971-as a musical, a film meg ’73-as (mint a J. C. Superstar, csak ez tök más stílus), jó kis hippifílingje van, nagyon állat. Csak az volt a baj, hogy égen-földön nem találtam hozzá semmilyen feliratot, és mondjuk én kb értettem jól, mert már ismertem a sztorit, de szobatársam annyira nem élvezte szerintem.

Reggelinél érdekes meglepetés várt; annyi kaja volt az asztalon, mint egész héten szokott lenni összesen. Kiderült, hogy ez azért van, mert idelátogatott a kedves igazgatónőnk – és ilyesmi igen ritkán történik. Leülök reggelizni, odajön hozzám: Te fested a hajad? Mondom nem, nekem alapból ilyen. Hihetetlen ez a nő…

Délután vettem korcsolyát, mert már tavaly is akartam, csak akkor már lekéstem róla, most meg van rá kicsivel több keretem is, úgyhogy beruháztam. Igaz, nem számítottam rá, hogy ilyen drága lesz, de sebaj. Holnap talán kipróbáljuk, aztán meglátom milyen. Hű de rég koriztam utoljára…

ARCHÍV – 2005.11.17

Megírtam a zh.t, hármas lett, és ennek én nagyon örülök, mert így megvan a kettesem összesítésben, ami nem hangzik túl jól, de nem mennék bele a részletekbe, hogy ez miért ad okot megelégedésre… Volt vallásföci órám is, tök fura volt úgy beülni egy ilyen órára, hogy a hallgatóság nagy része eddig annyira részletesen még nem hallott ilyesmiről.  Planetológián meg hárman voltunk összvissz, mert a csoport egy részének ilyenkor van barlangászata is kéthetenként, gondolkoztam, hogy most akkor inkább én is hazamenjek-e, de végülis kitartottam a magamfajta lúzerek mellett. És egyébként tök érdekes volt, mert a kisbolygókról, meg meteoridokról (így kell írni helyesen!), meg üstökösökről volt szó, meg a tizedik bolygóról, meg stb..

Most volt irodalmi felolvasóest a koleszban, ami azt jelenti, hogy lehet sütit zabálni meg teát inni, és még kreditet is kapunk érte – ráadásul most én is felolvastam, hogy emeljem az est színvonalát :) J. D. Salingertől a Nevető ember-t, ami nagyon nagy sztori, viszont kicsit hosszú, de úgy vettem észre, hogy nem aludt el a hallgatóság, úgyhogy meg vagyok elégedve. Meg egyébként már én is fél éve olvastam utoljára, és ahhoz képest nem is dadogtam, meg nem csuklott meg a hangom, meg ami ilyenkor szokott lenni. Tök jó volt.

Most meg nézünk Neverending Story-t, mert szobatársam már nagyon beindult rá, meg én is már ezer éve láttam…

ARCHÍV – 2005.11.16

Szívesen belemennék egy hosszabb monológba, hogy vajon miért kell megtanulnia az embernek a világ vas/alumíniumkohóit, meg vízerőműveit, meg bauxitlelőhelyeit, meg rézbányáit… De tényleg, miért??? Kinek jó ez, hogy megtanulok olyan városokat, amikre kb fél óra múlva már nem fogok emlékezni, és amúgy is olyan istenhátamögöttiek, hogy némelyik még a világtérképen sincs rajta? Komolyan mondom, ezzel csak szívatják a diákokat… Egy okot sem tudok mondani, hogy ez miért hasznos. Mert nem az. Na mindegy, most a napom nagy részt ezzel töltöttem, maximum erre jó volt, remélem, hogy nagyobb eredménnyel, mint a múltkor.

De ami azt illeti egész hasznosan telt a nap, mert egy kiselőadást megírtam, meg itt a koleszban is volt előadás, arra is elmentem. A suliban táblázatkezelésen meg a Google Earth-el ismerkedtem, nagyon hasznos kis program, például el lehet cseszni vele az ember idejét – de még sokmindenre jó. Meg akartam keresni, hol lakik a nővérem Rómában, de azt mondjuk pont nem találtam. Még a piramist se (igen, Rómában van egy Piramis, tök poén…), pedig onnantól már tudtam volna, mert csak két háztömb kb… Ezzel el is ment az idő…

ARCHÍV – 2005.11.15

Egész nap itt voltam a koleszban, és kb semmit nem csináltam az égvilágon, csak próbáltam tanulni – hát hogy úgymondjam félsikerrel… Úgyhogy leírom milyen zenéket hallgatok mostanában, mert a másik tevékenységem az úgyis ez volt..

Diszkópatkányok OST: még tavaly láttam a filmet, nagyon erős, de ez a zene sem semmi, természetesen óriásinagy diszkóslágerek vannak rajta (Where Do You Go?; Beautiful Life; What Is Love…), meg lehet hallgatni eccer-kétszer, csak aztán már a könyökén folyik ki az embernek – ha eddig még nem…

Yonderboi – Shallow and Profound: jó kis elektronikus zene, mert megérdemlem. Érdekes mit mondjak, ezt csak most szereztem, ma hallgattam meg először, de nem rossz szerintem, bár egy idő után már mást kíván az ember füle, de amúgy jó.

Cowboy Bebop soundtrack-s: merthogy van belőle egypár. Ettől másznak a falra a szobatársaim, mert ezeket hallgatom leginkább, és hát nemigazán az ő stílusuk, de már van egy pár szám, amit ők is kibírnak… Mivelhogy a filmeket nem tudom leszedni ekkora sávszélesség mellett, ezért vannak csak zenék, és ezzel kell beérnem most… De ha már itt tartunk, a legdurvább zene, amit tényleg lekapcsoltatnak, az a GITS-SAC Be human album, azt már hangosan be sem merem kapcsolni, pedig egy két jó szám azon is van. De a többi viszont picit tényleg sok(k).

Pannonia Allstars Ska Orchestra: csoporttársaim nagy ska rajongók, így ismertem meg a zenekart, aztán mondom megnézem mit is játszanak, de csak azok a számok vannak meg, amik ingyenesen letölthetők az oldalról, mert annyira azért nem jártam utána. De ennek a zenének is van egyfajta hangulata, és még magyar is – félig-meddig.

John Lennon: szobatársam nagy rajongója, aztán én is áthúztam pár számot. Ezek a szólószámai, a Beatles után, nagyon hippi, meg retro, de már annyit hallottam, hogy lassan kezd megtetszeni némelyik…

Yann Tiersen: francia srác, ő csinálta az Amélie csodálatos élete meg a Good Bye Lenin! soundtrackjét, de még van egy pár albuma, most van letöltés alatt, meg egy pár már lejött. Most néztem, hogy még a Szigeten is kinn volt a srác állítólag – ha ezt tudom… Akkor se megyek ki :) Jó nyugis zenéje van, tetszik.

Hát nagyjából most ennyi, velem nem sok minden történt. Kezd felmenni az agyvizem a vaktérképektől, egyébként minden okés.

ARCHÍV – 2005.11.14/2

Rájöttem, hogy a filmeket csak aszerint kell értékelni/kritizálni, amire tulajdonképpen szánták őket. Egy vígjátéktól hiába vár az ember komoly filozófiai tartalmat, és az akciófilmeket sem a parádés színészi alakításokért szeretjük. Úgyhogy ha ilyen szemmel nézem a dolgokat, akkor még élvezni is lehet a dolgot. Megnéztük a Batman begins-t, és nem volt rossz. Mert szeretem a batmant, igaz, hogy a régebbiek jobbak voltak, mert azért mégiscsak az az eredeti az jobb, meg a batmobil az jobb volt a régi verzióban, de azért tetszett. Megmentették a világot, összejött a csajjal, nyertek a jók, minden benne volt ami kell. Ennyi.

ARCHÍV – 2005.11.14

Hm… ma sem történt semmi. Nem is meglepő, mert egész nap a suliban voltam. Csak tudnám, hogy miért. Az első órán bealudtam – pedig utálom azokat, akik elalszanak órán, mert minek megy be valaki a suliba, ha úgyse figyel oda??? Tök hülyeség. De most nem bírtam…

Utána könyvtárban voltam (még egyszer: KÖNYVTÁRBAN voltam), mostanában veszélyesen sokat járok ilyen helyekre, de remélem, hogy ez az állapot nem tart sokáig. Ugyanis most megint két kiselőadást kell csinálni egyszerre, nincs mit tenni…

A tesi nem volt rossz, az elején a többiek zh-t írtak kosárszabályokból, elég vicces volt, mert a végén ők javították ki a “dolgozatot” és amúgy is csak annyit kellett beírniuk, hogy igaz, meg hamis, szóval igencsak elcsodálkoztam, hogy még így is volt egy vagy két srác, akinek nem sikerült, biztos már csalni is lusták voltak. Utána meg játszottunk, most a változatosság kedvéért az én arcomat dobták telibe egyszer a labdával, le is zsibbadtam egy öt percre, de azért túléltem.

Néztem filmet, Blood – The Last Vampire félórás kis véres brutális beszaratós megfingatós sejtelmes darkos horroros anime, nem erre számítottam, dehát most ezt találtam itt a koleszban. Látszik hogy igazán unatkozom…

ARCHÍV – 2005.11.13

Hétvége: otthon voltam, jó sok idő után megint, és ennek megfelelően kb. semmit nem csináltam, csak otthon voltam, és ez bőven elég is volt. Megnéztem a családomat, meg beszámoltam az eseményekről, meg ilyesmik. Meg rájöttem, hogy otthon sokkal hidegebb van, mint itt Pesten – mármint nem a házban, hanem kint :)

Este néztem Az élet egy csoda, Kosturica-film. Egyébként eddig nem igazán volt a kedvencem ez a stílus, például a Macska-jaj úgy annyira nem jött be (tudom bűn ilyet mondani, dehát ez van…), de ez a mostani most kárpótolt, jó szövegek voltak benne – hogy mást ne mondjak… Mondjuk a végén már vártam, hogy valaki meghaljon benne, aztán mégsem lett semmi, de annyira heppiendes sem volt, úgyhogy végülis kibékültem vele. Van egyfajta hangulata a filmnek, egyszer érdemes megnézni – és akkor most nem lőttem le egy poént sem.

És ma sem sikerült korán lefeküdni bakker…