ARCHÍV – 2005.09.29

Teljesen átlagos csütörtöki nap, azzal a kis gikszerrel, hogy nemigazán számítottam rá, hogy délután elkezd esni az eső, mert akkor mondjuk nem pólóban megyek suliba. Ennek az egynek nem örültem, dehát ez van. Találkoztam wheerrel, és jól eldicsekedtem neki, hogy dolgozok, erre azt mondja, hogy csak lopom a napot. Hát végülis igen, és ráadásul még pénzt is kapok érte, úgyhogy szerintem igazán megéri. Este hétig suliban voltam, erről meg nem igazán tudok mit írni, más meg nem volt – akkor be is fejezem mára…

ARCHÍV – 2005.09.28

Tegnap megvolt az első munkanapon. Bemegyek, találkoztam egy sráccal, aki még a régi koleszban tartott ifiket, jól meglepődtem. De nem sokat tudtunk beszélgetni, mert más részlegnél voltam. Ugyanis vannak az adatrögzítők, akik egész nap a gépen pötyögnek és tök rossz nekik, és van a postázórészleg, ami ezerszer izgalmasabb minden másnál… De tényleg. Az volt a feladat, hogy ki kellett bontani a leveleket, amik jöttek (diákigazolványigénylések, meg visszaigazolások, meg ilyenek), aztán elrendezni a tartalmukat. Öten voltunk a “brigádban” hárman régiek, én meg új, meg egy másik csaj, aki tegnap jött először, ő is új. Kb mi ketten csináltunk is valamit, a többiek meg megbeszélték a hétvége eseményeit, meg ilyesmiket. Az egyik csaj folyamatosan szóval tartotta a többieket, be nem állt a szája, ment a duma egész végig, az egész iroda csak tőle zengett. De legalább nem unatkoztam. Egyébként egyszerű emberek, ilyen feladatra nem is kellenek olyan lángeszek, nem is járnak suliba, épp azt ecsetelték, milyen hamisított iskolalátogatásit adtak le a nemtudomhol. Meg a munkamorál is megvolt, kb fél négykor már befejeztünk mindent, és háromnegyedkor el is tipliztünk négy helyett. Így kell ezt csinálni.

Legalább haza tudtam menni időben, mert el kellett intéznem dolgokat. Ma is maradhattam volna, mert pont szüretelünk, de sajnos fel kellett jönnöm. Intéztem dolgokat ma délután a munkaközvetítőnél, remélem most már minden rendben van.

Este banzáj lesz a szobában, felfújtuk a medencét, egyik szobatársam meg hozott egy szendvicssütőt, amit feltétlenül ki kell próbálnunk, úgyhogy megvan az esti program.

ARCHÍV – 2005.09.26

Van terepgyak képeim:

Pytta gondterhelt, hogy most akkor mit is kéne csinálni?

Várakozás… kb az időnk felét ez tette ki. Néha elcsodálkozok, hogy hogy nézek ki… Ja és egyébként jobboldalt ott figyelt a Velencei-tó alattunk, iszonyú szép volt a kilátás, csak ezt valahogy pont nem fényképezték le.

Kő. Összetétele enyhén oxidálódott eocén andezit, rombos piroxénekkel. Na jó, ez a vicc helye volt, mert egyébként foggalmam sincs, hogy mi ez, egy szikla a sok közül, de azért szép.

A szikla

A kőbánya árnyékában… Ez egy igazi működő kőbánya volt, és valami kib**szott nagy, kár, hogy jobb kép nincs róla, de ott valahogy olyan érzésem volt, hogy beleveszek a világmindenségbe olyan kicsi vagyok.

Mi az: nagy szürke, és árt a fogaknak…?

A munka hevében

A tett színhelye

ARCHÍV – 2005.09.26

Az az igazság, hogy egész jó fej az kosár”edzőnk” , csak rájöttem, hogy nem is játszom olyan jól – vagy csak bele kell jönnöm, de mondjuk ma kivételesen rossz voltam szerintem. Az utána levő két órán meg elég szarul voltam, majdnem haza is mentem, de végülis kibírtam.

Egészen megmódosítottuk a gólyák állomását, megmaradt az állásinterjú, csak nem egészen a medencéből fogjuk tólni, hanem ketten kint lesznek, a többiek meg addig süppedhetnek. Na mindegy, vicces lesz.

Megnéztük a Madagaszkár-t, no comment, túl igényes vagyok, vagy nemtom. Állítólag a Ben Stiller volt az oroszlán, aki egyébként az egyik kedvenc színészem, de most egy kicsit benne is csalódtam… Holnap megyek dolgozni!!!

ARCHÍV – 2005.09.25

Terepgyakorlat: 2nd day

Ha lehet ilyet mondani, akkor ez a nap még durvább volt, mint a tegnapi. És tényleg. Most a Mátra-Cserhát környéket jártuk be, voltunk igazi működő külszíni kőbányában, meg bozótos eldugott istenhátamögötti kőfalaknál, meg motocross-pálya kőfalnál, láttunk csillogós köveket, lyukacsos köveket, rozsdás köveket, kemény köveket, porladós köveket, meg ami szem-szájnak ingere…

Félúton eldöntöttük, hogy dejó lenne bemenni Hollókőre, mert épp pont arrafelé jártunk, de sajnos csak a csoport egyik fele szavazta meg a dolgot, pedig a tanárt is megfűztük már, és onnantól kicsit rosszabb hangulatban telt a túra, jól megutáltuk a fél csoportot. De ez nem tart sokáig szerintem.

A buszsofőrünk meg kiderült, hogy egész jó arc, kicsit közönséges emberke volt (na jó, hát buszvezető), de azért nyomta a poénokat folyamatosan, meg a hülye szövegeit, teljesen kész voltam tőle. Meg a gázt is nyomta rendesen, úgyhogy tegnap is, meg ma is kicsit hamarabb értünk haza, mint a másikok. Hiába, ez volt a csoport jobbik fele :)

Holnap lehet, hogy ellógom az első órát, mert a második úgyis elmarad, és akkor már minek is menjek be reggel nyolcra, hogyha elég fél egyre – nem igaz?

ARCHÍV – 2005.09.24

Terepgyakorlat: da first day

Túl vagyok a kétnapos ásvány-és kőzettan terepgyakorlat első napján, és őszintén szólva nem volt túl könnyű… Reggel alapból kicsit korai volt nekem a hétórás kelés, mert nyolcra az egyetemre kellett lenni. Busszal mentünk ki a Velencei-hg-be, egy óckúl setra buszban volt a csoport egyik fele, abban voltam én is, az volt ráírva, hogy “Frankfurt Hauptbahnhof” az ülések hátuljára meg német káromkodásokat firkáltak filctollal. Szóval jól indult az út.

De a lényeg nem is ez volt, hanem a feladat: tulajdonképpen csak kirándulgattunk keresztül kasul a hegyekben, de közben vagy tíz helyen megálltunk, és telerakta mindenki kövekkel a táskáját. Kicsit vicces volt, mert kb nyolcvan ember mászkált az erdőben kalapáccsal a kezében, szerintem aki látott minket, az elég furcsán mért végig. Szóval ahány kőgödröt, vagy sziklafalat, vagy kőfejtőt, vagy meddőhányót csak láttunk, ott találni kellett ilyen-olyan kőzeteket, egyszerre mindenki nekiállt kopácsolni, aztán amikor már mindent jól szétbarmoltunk, akkor irány tovább. Kábé ebből állt az egész. Szóval jól lejártam a lábamat, és gazdagabb lettem vagy másfél kiló kővel. És azt is megtanultam, hogy azért jó a geológuskalapács, mert vasból van a nyele, és nem törik bele a kövekbe. Úgyhogy azt hiszem kell vennem egy új kalapácsot a kolesznak, mert ezt csak úgy kölcsönkértem, és nem igazán bírta a kiképzést.

A holnapi program nagyjából ugyanez lesz, csak a Mátra-Cserhát környéken. Mondhatom alig várom már.

Azért néztem filmet is este: Mulholland Drive. Egyszer láttam egy könyvesboltban egy könyvet, valami olyasmi volt a címe, hogy “1001 film, amit feltétlenül nézz meg mielőtt meghalsz” elég brutális egy cím, na mindegy. Szóval abban volt ez a film, meg a szobatársaim nézték tavaly (előző tanévben), és én is láttam a végét, csakhát egy mukkot nem értettem belőle. Na ezzel most is ugyanígy vagyok. Kb a feléig elég egyszerűnek tűnt az egész, aztán valahol elvesztettem a fonalat, és nem tudtam visszatalálni. De azért tetszett, van egyfajta hangulata a filmnek, igaz, néha kicsit túl sejtelmesnek tűnik, vagy erőltetettnek, és a cselekmény sem olyan pörgős, de azért jó volt. Igaz, lehet, hogy valami vidámabbat kellett volna betennem, de sebaj. Ennyit mára.

ARCHÍV – 2005.09.23/2

Most már én is dolgozó ember leszek – legalábbis úgy félig-meddig. Kb tegnap, vagy mikor regisztráltam valami diákmunka nemtomminél, ma meg telefonálnak, hogy akkor mikor, meg hogy menjek. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire egyszerű. Végülis a Dózsa György úthoz kellett mennem, ott van egy iroda, és az a munka, hogy be kell vinni a számítógépbe a diákigazolványkérő adatlapokat, vagy valami ilyesmi, de többet nem tudok még. Ki kellett tölteni egy titoktartási szerződést, úgyhogy ez egy szupertitkos meló, na jó nem, csak emberek adatait ugye nem lehet kiadni. Kicsit fura volt, mert a telefonba úgy beszéltük meg, hogy majd kedden kezdek, ott meg aszongya a srác, hogy akkor most megmutatja mit kell csinálni. Azt gondolta, hogy egyből neki is állok. Mondom én csak beregisztrálni jöttem, úgyhogy ha sokáig tart, akkor inkább el se kezdje, eztán haza is jöttem, így is egy jó félórát ott voltam. Meg még asse tudom, mennyi az óradíj, meg egyáltalán mi a fizetés. Na mindegy, azért büszke vagyok magamra, hogy nem a mekiben kell mosogatnom.

Délután kicsit hezitáltam, de végülis elmentem deszkázni, merthát mégiscsak megígértem magamnak. Ki a Hősökre, péntek délután. Azért jó ilyenkor ott lenni, mert a legtöbb ember péntek délután van ott. Jókat lehet röhögni a sok divatmajmon, meg menőgyereken, de ha belegondolok, ezzel a frizurával egészen elvegyültem köztük. Egyébként arra jöttem rá, hogy a deszkázás nem olyan, mint a biciklizés; el lehet felejteni, nem is kicsit. Például egész nap egy ép kickflip nem sikerült, pedig próbálkoztam eleget. Viszont a fifty még megy, meg a shovit is néha, mást meg amúgy sem tudtam. De nem baj, olyan naggyon profik most nem voltak kint, súroltam a lécet. De a legjobban az a tak-tak-tak-tak hang hiányzott már a lábam alól, amikor gurulok. Jó volt.

Megnéztem Sin City (mégegy link), tetszett, bár nem igazán vagyok oda a képregény-adaptációkért, mert már a csapból is ez folyik, és ez csak egyre durvább lesz, de speciel ez jó volt, a sokat emlegetett képi világa miatt is, meg nem az a szokásos világmegmentős heppiendes film. Utána meg azt terveztem, hogy kikapcsolódásként megnézem az Incredibles-t, de találhattam volna valami jobbat is, nem nevettem halálra magam. Aszongya a srác, akivel néztem “tipikus amerikai családi film”. És az az igazság, hogy az ilyenekből az ember túl sokat lát. Csini kis számítógépanimáció, lapos sztori, és az elmaradhatatlan happy end. Nem akarom, hogy az én gyerekeim ilyeneken nőjenek fel, ez annyira igénytelen… Na mindegy elég a fikázásból, legalább nem fogok rosszat álmodni – talán. És holnap koránkelés, be is fejezem mára.

ARCHÍV – 2005.09.23

Ragyogóan szuperjó idő van, úgyhogy muszáj elmennem deszkázni. Elég free lesz a hétvége, mert nem lesz itt egyik szobatársam sem, ezért azt ötöltem ki, hogy egész hétvégén filmet fogok nézni. Ez elég jó project. Reggel megnéztem még a többiekkel a Blöff-öt, (Snatch), merthogy még azt sem láttam, és nem is volt rossz, annak ellenére, hogy a bredpitt nem a kedvenc színészem… Na megyek.

ARCHÍV – 2005.09.22

Na lássuk mi volt ma: voltam suliban. Ennyi. Egész nap. De volt planetológia órám is, és az feldobott egy kicsit, Ugyanaz az arc tartja, aki anno a csillagászatot, meg egy másik is bejött egy tíz percre, mindkettő el van szállva mint az állat, hihetetlen emberek. Egész órán azt tanultuk, hogy milyen nyelvtani szabályok szerint kell elnevezni a bolygókon található természeti formákat (mint például hegyek, meg völgyek stb…). Ezek azok a dolgok, amiket a normális ember abszolút értelmetlennek tart, és momentán én sem tudom megmondani miért hasznos ilyesmit tanulni, (főleg tanítani), de legalább nem olyan unalmas… Na mindegy, majd ha a holdkőzeteket vizsgálgatjuk, az lesz az igazi.

Lefixáltuk a gólyáknak tervezett állomást az akadályversenyben, az lesz a nevünk, hogy Édenkert, és ha a jelölt megfelel az elvárásainknak, akkor majd kap egy beugrót a medencébe. Nem is rossz.

Végignéztük az Angyalbőrben-t, de majd azért az összeset valahonnan le kéne tölteni, mert az első rész sincs meg, meg az utolsónak is hiányzik az utsó tíz perce kb, meg még egy-két teljes epizód hiányzik. Iszonyatosan jó sorozat!!!

Holnap szabadnap, tényleg el akarok menni deszkázni, remélem jó idő lesz!!!

ARCHÍV – 2005.09.21

Ma lekapcsoltak a fakabátok, amikor mentem a suliba, mert valami razzia volt a környéken, vagy mittudomén mi, aztán elkérték a személyimet, hazafelé meg a bérletemet az ellenőrnéni. De nem tudtak megfogni, kiállok minden próbát!!!

Volt két órám a suliban, egy kicsit unalmas, meg egy unalmasnak induló, de aztán mégis jó óra. A kettő között, meg utána, meg egyébkánt egész nap egy rohadt sportcipő után mászkáltam, hogy legyen miben kosaraznom. Voltam vagy hat helyen, aztán rájöttem, hogy a kosarascipők ára a nagyon drága és a csillagos ég között van, úgyhogy inkább csak egy normál futócipőt vettem, ami lehet, hogy nem tűnik a legpraktikusabb döntésnek, de legalább olcsó(bb) volt, és nem csak kosarazni lehet, benne, mert azt úgyis csak egy félévig fogok szerintem, és amúgyis csak hobbiszinten. Egyébként most hogy így belegondolok, már vagy öt éve nem volt igazi sportcipőm (mert ugye a Tiszát nem lehet annak nevezni), ez persze jelezheti, mennyit szoktam sportolni, de azért nem, mert azokhoz a sportokhoz amiket én űzök, nem ilyen cipő kell. Apropó sport, év elején elhatároztam, hogy sokkkal többet fogok deszkázni mint tavaly, ehhez képest eddig még nem vettem elő a szekrényből a jószágot, és az idő pedig kezd alkalmatlanná válni, úgyhogy bele kell húznom. Talán pénteken ráérek…

Találkoztam Lajossal, volt szobatársammal, oda jár ahova én, mármint helyileg, csak ő szociológus, idén még nem találkoztam vele, de büszkén újságolta, hogy már másodéves. Alig ismertem meg akkora haja van, de egyébként nem változott.

El ne felejtsem, fel kell raknom egy ingyenreklámot, nemtom miről, de megígértem. Meg lehet nézni, még én sem tudom mi ez…

Este lenne szülinapi party egyik csoporttársamnak, de félek, hogy mivel annyira nem érzem úgy, hogy olyan közeli barátok lennénk, csak jópofizás lenne a dologból, és azt nemigazán szeretem, de azért majd holnap boldog szülinapot kívánok neki, csak most így nem nagyon van kapacitásom ilyesmire.

Kitaláltuk a szobatársakkal, hogy milyen feladatot csinálunk a gólyáknak, majd október valahanyadikán lesz egy akadálypálya a koleszban, és a kreatívabb szobák csinálhatnak állomásokat. Majd befekszünk a medencébe, aztán felteszünk nekik keresztkérdéseket – nem lövöm le a poént (na jó, a részleteket igazán még mi sem tudjuk…).

Megnéztük a Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten című szobaszinten igen nagy sikerű, ám valójában iszonyatosan beteg filmet, azt hiszem most egy ideig mi sem nézzük meg újra, én legalábbis nem vágyom rá. Jancsó Miklós film, és ehhez mérten művészi, és provokatív, és nemtudom milyen, és egyszer jó megnézni, de sokszor már annyira nem. De megígértem szobatársamnak még nyáron, és azóta ezzel nyaggat, úgyhogy muszáj volt. egyébként a két főszereplőt azt imádom, nagyon nagy arcok, meg egész sok más magyar filmben is előfordulnak, csak mellékszerepekben, ezért nem nagyon tűnik fel az embernek. Ja és az Angyalbőrben project is fut, csak az a baj, hogy vagy négy részünk hiányzik, és ez tök rossz, nem tudom honnan lehetne megszerezni őket, de nagyon kellene!!!

ARCHÍV – 2005.09.20

A tegnapi nap igen érdekesen telt, annyira, hogy nem is tudtam leírni. Megvoltak ugyanis az első óráim bizonyos tantárgyakból. Úgymint külső erők földrajza, előadás, meg gyakorlat is, kosárlabda, talajtan, és gazdasági integrációk nevű dolgok. Ebből a tesi volt a legérdekesebb. Bemegyek, találkozok egy sráccal, aszongya itt lesz-e a tesi. Mondom de mennyire. Csak aztán kiderült, hogy nem jó helyen járunk. Felolvassa a tanár a neveket. Aztán kiderült, hogy ez nem olyan átlagos tesióra, hanem szakos tesi tesiseknek. Ász. Aztán végülis ott maradtunk arra az órára, tanultunk labdát vezetni, meg sarkazni, meg ilyen gyökér dolgokat, és kb húsz percet játszottunk a végén. Megdumáltuk a tanárral (még két ilyen lúzer volt, mint én), és végülis ittmaradhatunk, úgyhogy most meg fogok tanulni kosárlabdázni.

Ezután talajtan jött, no comment, mert kicsit késtem az óráról, és lehet, hogy azért nem igazán tudtam követni a dolgokat. A gazdasági integrációk óra meg erős hasonlóságot mutatott a közgázzal, ezért kicsit meg voltam ijedve, de talán annyira nem lesz rémes…

Este hazamentem, ma meg itt vagyok megint, mert a nővérem miatt kell rohangálnom össze-vissza, ne meg a ruháimat is ki kellett már mosni, és ez így egész jó dolog, hogy nincs órám keddenként. Hát ez van.

ARCHÍV – 2005.09.18

Naszóval a hétvége: Telekgerendáson voltunk, ami Békéscsaba mellett van pár percre. Jó sokan voltunk, az egész szoba, meg kb a kolesz színe-java, meg a gólyák, kb 15-en. A szállás nem igazán volt a legjobb, mert a fiúszobába nem fértünk be egy páran, de megoldottuk, úgy hogy lett egy koedukált szoba, nem is volt annyira nagy baj.

Este standard vidám ismerkedős csoportos játékok voltak, amiket általában mindenki olyan nagyon utál, meg egyébként is kicsit fáradt volt a csapat – legalábbis ami engem illet -, de végülis jól éreztük magunkat. Rámismert az új deákos rajztanár is (illetve nem új, csak engem nem tanított, meg lövésem sincs, honnan ismer), úgy mutatkozott be, hogy rámköszönt, nem kicsit égtem…

Szombaton csoportos beszélgetés volt, aztán meg délután olyat játszottunk, hogy volt négy állomás, és a négy csapatnak ki kellett találni valami jó szivatós feladatokat a többieknek. Meg aztán minket is jól megszivattak, de legalább jól éreztem magam. Még talán fotók is lesznek, csak most nem látom a hálót, de lehet, hogy majd felteszek valamit.

Képaláírás: én és a szobatársam. És csak a gólyák miatt van névtáblánk – a félreértések elkerülése végett

Ma délután jöttünk haza, megnéztük a Dogmát a szobában kivetítővel, naggyon zsír egy film – hát igen, mert most láttam még csak először. Mostanáig meg Angyalbőrben-t néztünk, ez megy mostanában a szobában, igen jó régi magyar sorozat, kicsit szocreál hangulata van, de olyan igazi magyar sorozat, ezeken nőttem fel nagyjából… Nem találtam hozzá rendes linket, de itt egy kép, jobb mint a semmi.

ARCHÍV – 2005.09.16

Tegnapi party: kicsit nehezen indult a dolog, mert kimentem a Móriczhoz nyolcra, aztán ott nem igazán volt senki, vagy csak én nem láttam őket, aztán felvetődött bennem, hogy biztos-e, hogy itt találkozunk, és nem a Kosztolányin, mert ezt a kettőt össze szoktam keverni, mert mindkettő író volt, és ott vannak egymás mellett. Na sebaj, persze nem ott voltak, úgyhogy visszagyalogoltam, és lám ott voltak a Móriczon.

Lementünk a tétényi koleszba, aztán felszedtük a maradék embereket – illetve valójában hozzájuk mentünk -, és benéztünk a teszkóba valami folyadékutánpótlásért. Aztán megittuk, és ennyi. Picit ki lettem ütve, de most már kezdek kikupálódni, és talán el tudok menni a gólyatáborba. Na jó, biztos elmegyek, csak maximum nem leszek annyira aktív.

ARCHÍV – 2005.09.15

Megvolt az első “igazi” tanítási nap, ami azt jelenti, hogy több, mint egy órám volt, és nagyjából találkoztam az összes csoporttársammal. Némelyiket bizony már jó rég nem láttam. Az első órát ugyanaz a tanár tartja, aki tavaly a mezgazdföcit, és idén is pont olyan dögunalmas, mint eddig, de legalább nem nehéz a tárgy. Utána csak megbeszélés volt az egyik óráról, aztán az első óra gyakorlata. Azt meg egy igen elborult ember tartotta, pedig nem is hozzá vettem fel az órát, de legalább nem unatkoztunk, mert a srác folyamatosan nyomta a hülyeséget… Könyvet eddig még nem igazán kellett vennem, pedig még tavalyról is maradt jegyzetbónom, amit már el kéne költeni, majd elpasszolom valakinek, vagy veszek egy eltés pólót :)

Találkoztam wheerrel is, volt neki is egy lyukasórája, ide jár a BME-re, beszélgettünk erről-arról, jó rég nem találkoztam már vele is – na jó, egy hete egy kicsit, de akkor nem sok szót tudtunk váltani.

Este lesz valami évkezdő és évindító, vagy nemtom milyen memento miatt tartott geo-összezörrenés, majd egy kicsit benézek, de még nem tudom mi lesz a konkrét program az iváson kívül, úgyhogy lehet, hogy nem maradok sokáig.

ARCHÍV – 2005.09.14

Na most aztán beszámolok mindenről, legalábbis az érdekesebb dolgokat leírom.

Szóval pénteken délután ötkor kifutottunk a Keletiből, és kb holnap reggel 9-ig vonatoztunk, ami hát hogy úgymondjam megerőltető volt, nem is csak azért, mert az üléseken kicsit nehéz volt aludni, hanem azért is, mert a szomszédban egy család utazott egy kb ötéves kissráccal, aki nem igazán fogta vissza a hangját útközben. De sebaj, azért nem ez volt a legrosszabb – mármint nem az odaút, de erről majd a végén írok.

Reggel kis késéssel megérkeztünk Velencébe, de nem igazán tudtunk sok helyre elmenni, mert a következő vonat fél óra múlva indult, úgyhogy leszaladtunk a lagúnákhoz pár fotót csinálni, hogy itt is voltunk, meg milyen szép, aztán vissza. A következő járat öt óra alatt ott volt Rómában, ez állítólag igen gyors, de azért már eléggé kivoltunk ahhoz apámmal, hogy tízpercenként ránézzünk az óránkra. Mindegy, megérkeztünk, összesen háztól házig 26 órát utaztunk.

Nővérem pont aznap, azaz szombaton talált magának albérletet, ezért nem kellett szállást keresni, végülis anyagilag összesen elég jól jöttünk ki, mert az utazás ugye ingyen volt, a víájpí-igazolványunk miatt, így a szállás is, mert elfértünk a házban, és csak a kajára kellett költeni, azt meg megoldottuk okosba. Naszóval ott tartottam, hogy elindultunk a lakáshoz, szinte csak egy pillanatnak tűnt és már ott is voltunk. Azért az olasz közlekedésről egy kicsit kell írni: a metró olyan volt, hogy ahhoz képest a pesti egy ékszeresdoboz. Leginkább azokra a metrókra hasonlított, amik a new yorki filmekben szoktak lenni, mocsok mindenhol, összegraffitizve, és az egyik lámpa mindig villog… Pont ilyen volt, egyedül az hiányzott, hogy annyi ember legyen benne, hogy egymás izzadtságát kelljen szagolni. De szerencsére az olaszok többsége inkább kocsival, vagy még inkább robogóval jár. Az olasz vezetési stílusról lehet legendákat hallani, de mindezidáig nem tudtam megtapasztalni, most viszont elmondhatom, hogy tényleg durván vezetnek. Úgyhogy aki azt hinné, hogy a zebrán elsőbbsége van a gyalogosoknak, az kétszer is gondolja meg, hogy mikor hova lép, még ha lámpa is van, mert itt az életével játszik az ember. Apámat egyszer majdnem elcsapták például.

Este még elmentünk városnézni, a Colosseumot (tényleg olyan nagy, mint a képeslapokon), meg a Forum Romanum-ot, meg a Trevi-kutat meglátogattuk, de nem igazán bírtunk többet, úgyhogy hazamentünk. Ja, a szállásról meg nem is írtam. Nővérem három lánnyal lakik, az egyik közülük a tulajdonos, a másik a barátnője, ők laknak egy szobában, nővérem szobatársa meg még nem jött meg, úgyhogy róla nem tudok írni. De asszem mind olasz. A lakás a negyediken van, egy utcában az egyetemmel, és két megállónyira a központtól metróval, úgyhogy nem rossz hely, olyasmi mint a Király utca itt, csak nem cigók meg más bőrszínűek/nemzetiségiek laknak benne. Vasárnap: elmentünk a beach-re, kb egész nap süttettük a hasunkat, meg hódolhattam régi gyerekkori szenvedélyemnek, és gyűjtöttem kagylókat a parton. Tök vicces volt, mert ilyen mozgó árusok járják a strandokat, és ami csak létezik, azt mindent árulnak, de nem csak olyasmit, hogy strandpapucs, vagy baseballsatyó, vagy karkötő… A legdurvább szerintem a műsoros cd és az esernyő(!!!) volt, de a horgászbot meg az afrikai tam-tam dob se gyenge.

Este megint a várost róttuk, de fogalmam sincs, hogy hol jártunk, néhány teret meg szökőkutat meg oszlopot, meg romot megnéztünk, aztán szevasz.

Hétfő: Nővérem ügyintézett az egyetemen, úgyhogy apámmal elmentünk a Vatikánba, be a bazilikába, meg minden, megnéztem a pápa sírját is, csak azt sajnálom, hogy élőben nem láttam. Utána az Angyalvárt néztük meg, de szigorúan csak kívülről, mert múzeumjegyekre nem költöttünk semmit. Bár ami azt illeti a vatikáni múzeumot megnéztem volna, de oda csak a sort kivárni is lett volna vagy kétésfél óra. Na mindegy, szóval az angyalvárnál tartottam, utána felmentünk egy dombra, jó volt a kilátás, meg valami filmet is forgattak, biztos valami híres olasz színészt láttam, bár szerintem csak egy Barátok közt kaliberű dolog lehetett. Délután még benéztünk a Panteonba, meg valami palotához felmentünk, onnan is jó volt a kilátás. Hát kb ennyi fért bele három napba, otthon még csináltunk szendvicset, aztán este nyolckor elindultunk haza.

De a visszaút az nem volt egyszerű. Először úgy tűnt, hogy 16 óra lesz. Szóval rövidebb, mert ez csak simán Ausztrián keresztül ment, nem Szlovénián át. És még aludni is lehetett rajta. Csak az volt a probléma, hogy késtünk vele egy negyven percet, és jól lekéstük a csatlakozást Wiener-Neustadtban. Na mondom frankó. A legrosszabb az egészben az volt, hogy németül kellett odamennem az információhoz. Halál. Na mindegy. Várunk egy fél órát, aztán irány Sopron. Tuti, eddig két óra plusz. Viszont Sopronban öt perc múlva ment a csatlakozás, mi meg keringtünk az állomáson egy pöttyedt, mert az útleveleket ott csekkolták… na mindegy, az a lényeg, hogy azt is lekéstük jól. Jó. Egy óra múlva megy a következő Győrbe. Elértük. Győrből meg gyors Pestre, plusz öt óra és plusz négy átszállás után értünk haza. Kúl. Szóval ez volt a nagy út.

Szegény csoporttársaim meg nemigazán tudták, hogy hol vagyok, kaptam pár sms-t, hogy “mi a f*sz van veled???” , köszönöm. Ma meg volt egy órám, de azt is úgy kellett kikönyörögni, hogy bővítsék már ki a keretszámot, mert ledobott az ETR, pedig elvileg kötelező a tárgy, de végülis mostmár minden ok. Egyébként lesz 20 kreditem, ha mindent elvégzek, nem rossz egy félév, elég vicces. Hát ez van, elkezdődött a suli.

Persze ezeket a képeket nem én csináltam, de azért jók. Főleg ez a cicás aranyos, meg ez azért is poén, mert tényleg sok volt a macska a romok körül, de nemtom miért…