Először arra gondoltam, hogy valami nagyon nagyon csúnyát fogok ide írni az egyetemről, meg az élet igazságtalanságáról, meg stb, de mostanra már megnyugodtam, úgyhogy semmi kedvem sincs ilyesmivel tölteni az időt.
Hogy mi az ok? Életemben először megvágtak, de úgy igazán, és nem is ez lenne a legnagyobb baj, de úgy vágtak meg, hogy ráadásul egyáltalán nem számítottam rá. Pont abból a tárgyból, amire azt hittem, hogy egész jól sikerült a vizsga, és nem is aggódtam miatta – egészen idáig. Dehát az ilyesmi előfordul (csak nem velem – ezt szokták mondani), úgyhogy nem tudok mást tenni, mint hogy tudomásul veszem, hogy egy picit most hosszabb lesz a vizsgaidőszak, és még egy pöttyedt kell tanulnom, de ha ezen túl leszek…
Egyébként amúgy egész jól állok, megvan a térképészetem és az éghajlattanom, két ötössel (!!!), az EU-m hármas lett, most meg földtanból írtunk, ami szintén kalandos volt. Ugyanis kiderült, hogy ez a tanár minden vizsgára kb ugyanazokat a kérdéseket teszi fel. Namost ez volt a harmadik vizsga, úgyhogy akik korábban vizsgáztak, azok leadták nekünk a kérdéseket, otthon jól kidolgoztuk, és reménykedtünk, hogy nekünk is ezek lesznek. És láss csodát: ugyanazt írtuk mi is. Ez csak azért poén, mert ez a vizsga kivételesen tényleg jó nehéz volt, és ha nem kapom meg a kérdéseket, akkor bizony nagyon megizzadtam volna vele, de így szerencsére talán egész jó lesz – bár én már nem merek semmit sem mondani. Elvileg ez lett volna az utolsó vizsgám, de még hétfőn bejövök UV-zni, aztán lassan majd csak befejezem.
Lützow hívott Szabolcsékhoz kártyázni holnapra, de sajnos ezt most így nem akarom megjátszani, viszont kedden ha minden igaz, akkor találkozom velük, mert lejönnek Párkányba – hogy ez az ötlet honnan jött, azt nem tudom, de nem is ez a lényeg…
Szóval még egy kis idő, és nagyon nagyon meg leszek könnyebbülve, akármi is lesz…
Pytta blog 