ARCHÍV – 2005.06.30

Először arra gondoltam, hogy valami nagyon nagyon csúnyát fogok ide írni az egyetemről, meg az élet igazságtalanságáról, meg stb, de mostanra már megnyugodtam, úgyhogy semmi kedvem sincs ilyesmivel tölteni az időt.

Hogy mi az ok? Életemben először megvágtak, de úgy igazán, és nem is ez lenne a legnagyobb baj, de úgy vágtak meg, hogy ráadásul egyáltalán nem számítottam rá. Pont abból a tárgyból, amire azt hittem, hogy egész jól sikerült a vizsga, és nem is aggódtam miatta – egészen idáig. Dehát az ilyesmi előfordul (csak nem velem – ezt szokták mondani), úgyhogy nem tudok mást tenni, mint hogy tudomásul veszem, hogy egy picit most hosszabb lesz a vizsgaidőszak, és még egy pöttyedt kell tanulnom, de ha ezen túl leszek…

Egyébként amúgy egész jól állok, megvan a térképészetem és az éghajlattanom, két ötössel (!!!), az EU-m hármas lett, most meg földtanból írtunk, ami szintén kalandos volt. Ugyanis kiderült, hogy ez a tanár minden vizsgára kb ugyanazokat a kérdéseket teszi fel. Namost ez volt a harmadik vizsga, úgyhogy akik korábban vizsgáztak, azok leadták nekünk a kérdéseket, otthon jól kidolgoztuk, és reménykedtünk, hogy nekünk is ezek lesznek. És láss csodát: ugyanazt írtuk mi is. Ez csak azért poén, mert ez a vizsga kivételesen tényleg jó nehéz volt, és ha nem kapom meg a kérdéseket, akkor bizony nagyon megizzadtam volna vele, de így szerencsére talán egész jó lesz – bár én már nem merek semmit sem mondani. Elvileg ez lett volna az utolsó vizsgám, de még hétfőn bejövök UV-zni, aztán lassan majd csak befejezem.

Lützow hívott Szabolcsékhoz kártyázni holnapra, de sajnos ezt most így nem akarom megjátszani, viszont kedden ha minden igaz, akkor találkozom velük, mert lejönnek Párkányba – hogy ez az ötlet honnan jött, azt nem tudom, de nem is ez a lényeg…

Szóval még egy kis idő, és nagyon nagyon meg leszek könnyebbülve, akármi is lesz…

ARCHÍV – 2005.06.20

Odaértem még múltkor az évzáróra, illetve csak a végére, de erre is számítottam, ugyanis csak az osztálytársaimmal akartam találkozni. Mit mondjak nem voltak túl sokan, kettő+egy fiú, meg három lány. Végülis rábeszéltek, hogy beüljünk valami kávézóba beszélgetni (igaz kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, mert a csoporttársaim is hívtak, de azt mondtam nekik, hogy sietek haza), és nem is bántam meg, jó volt. Ez mindig olyan fura érzés, amikor a régi ismerőseimmel vagyok, egész más, mint mondjuk a csoporttársaimmal, pedig ők is jó fejek, csakhát azért úgy látszik nem mindegy mióta ismerjük egymást…

Ma két idiótával utaztam a villamoson, de tényleg ezt nem sértésként írom. Az egyik egy cigó (bocsánat: roma) kissrác volt, aki egyfolytában magában beszélt, és össze-vissza mászkált, pedig szokás szerint tömve volt a négyeshatos, a másik meg egy felnőtt ember, aki a cigógyerekre mutogatott, hogy az milyen hülye. Azon gondolkoztam, hogy leszállok, de végül megelőztek, és jól is tettem, hogy ottmaradtam. A Mester utcánál kit látnak szemeim? Im-chi. Igaz, vagy fél percig gondolkodtam, hogy vajon tényleg ő-e (ez azért durva…), de meg mernék esküdni rá, hogy ő volt. Még hosszabb a haja, meg kicsit borostás volt, elég igénytelenül nézett ki, de ő volt. De a lényeg csak most jön. Felszálltak a villamosra egy lánnyal, igaz távol tőlem, de azért láttam őket. És meg mernék esküdni rá, hogy Im-chi is látott engem, mégsem  tanúsított semmilyen gesztikulációt a látványomra. Most még egyszer elgondolkodtam, vajon tényleg ő-e. Aztán leszálltak, ugyanott, mint én, ha sietek, beérem őket a lépcsőnél, de nem siettem, mondom, megvárom merre mennek. Elfordultak a BME felé, én meg csak néztem utánuk. Érdekes… Nem tudom, valóban Kálmánt láttam-e, de ha igen, akkor nagyon megváltozott (nem csak külsőleg), vagy csak egyszerűen nem vett észre. Nem tudom, miért nem köszöntem oda neki, biztos csak elbambult… Hát elég hülye vagyok…

Készülök a térképészet vizsgára, a vonaton jutott eszembe, hogy nem hoztam számológépet, úgyhogy remélem lesz valaki, aki gondolt az ilyen szerencsétlen hülyékre, és hozott magával kettőt, mert különben eléggé meg fogok izzadni a számolásos feladatnál (ki emlékszik már olyanokra, hogy hogy kell írásban szorozni, meg osztani???). De egyébként nem izgulok (pedig lehet, hogy kéne), már belefáradtam… És ez az utolsó előtti vizsga, mit izguljak?

ARCHÍV – 2005.06.17

Még mindig nincs vége… Írtam Eu-ból, no comment, de most megyek is, mert még talán odaérek a izé… hogyishívják… évzáró végére!!!

ARCHÍV – 2005.06.13

Megint vizsgáztam, úgyhogy ennek megfelelően most ismét internetközelben vagyok.

Hogy sikerült a vízföldrajz vizsga? Hát ahogy sejtettem, mivel mindenki olyan szépeket mondott, ezért ehhez mérten volt brutális. Az első srác kijött egy kettessel, a második kb háromnegyedórás felelet után négyest kapott. Volt egy lány aki kapásból visszaadta a tételt, majd inkább UV-zik. Pont előttem az – talán már említett – osztályelső lány felelt, én meg közben dolgoztam ki a tételt. Ő kapott egyedül ötöst. Azt mondja a tanár utána: “Hát akkor hasonló folytatást szeretnék látni.” Mondom: hűha, aztán inkább szépen mosolyogtam: “Én is ezt szeretném…” Úgy nézett ki a vizsga, hogy a tanár és én megosztva beszéltünk, körülbelül ugyanannyit. Már beletörődtem egy hármasba, mert ha például anno az ilyesfajta törifeleleteimre visszagondolok, akkor Karnis még inkább kétharmadot adott volna, vagy visszaküld, hogy következő órán megint feleljek… De nem, kellemes csalódás ért, a tanár szomorú arccal közölte, hogy ő szerette volna megadni a jelest, de ez sajnos csak négyes. Hát ez van.

Ma: éghajlattan. Ha csupán a mennyiség számítana, egy ilyen vizsgán, akkor tutira ötöst kapnék, mert pont öt oldalt írtam – többé-kevésbé – tele. De sajnos nem csak ez számít. Egyébként nem volt olyan nehéz, és azért reménykedek, hogy nem lett olyan rossz, dehát majd meglátjuk. Ez a vizsga különösen sokat jelent, mert négy kredites, és az kettővel több, mint az átlagos vizsgáknál… Szóval volt tétje.

Legközelebb max pénteken leszek itt remélhetőleg, addig is – hát tanulok…

ARCHÍV – 2005.06.10

Rá lehet keresni a gúglin a blogomra. Pedig eddig nem találta meg, nem tudom mi történt.

Egész héten otthon voltam, csak ma jöttem fel, mert vizsga. Ráadásul szóbeli, az első itt az egyetemen, de remélhetőleg az utolsó is ebben a félévben. Ami azt illeti, mindenki csak szépeket és jókat mond róla, úgyhogy kezdek egyre jobban félni tőle… De majd vizsgán előveszem a jobbik énem, és akkor majd meglátja mindenki, hogy tulajdonképpen én vágom ezt az egész témát. Bár így lenne…

Na, ahhoz képest, hogy azt írtam, hogy már nem fogok írni a nyáron, ehhez képest mégis… Tök jó vagyok.

ARCHÍV – 2005.06.06

Kicsit ideges vagyok, mert ide lettem hívva 10-re, jegyet beíratni, ehhez képest kiderül, hogy változott a szitu, és csak kettőre kellet volna jönni. ÁÁÁÁÁÁÁÁ. Egyébként négyes lett a mezgazd (amit most iratok be), a lemeztektonikám meg kettes, nem igazán örülök neki, ha belegondolok, hogy ezért keltem fel fél évig keddenként hajnali hétkor… Ráadásul két kredit. Romokban hever a súlyozott átlagom, de nagyon. Pedig jó lenne valami kis ösztöndíjat összekapargatni. Na mindegy, összekapom magam, még van öt vizsga, ha mondjuk mindegyik ötös lenne – na jó, ez irreális, de rá is érek még a számolgatással, meg különben is…

Inkább kimegyek a napra, és örülök az életnek…

ARCHÍV – 2005.06.03

Vizsga: véletlenül pont az osztályelső mellé ültem, illetve nem is, mert ő ült mellém (igaz, a cucca már hamarabb ott volt, de nem tudhattam, hogy az övé). Szóval kedvezően indult a dolog. Csak az a baj, hogy egymás mellett nem szabad ülni, egy helyet ki kell hagyni. Mondom, csak nem veszi észre a tanár (végülis nem feltűnő, hogy az egész teremben kb csak mi ülünk egymás mellett…). Egy ideig nem is tűnt fel neki, aztán kérdőn rám néz… Hű, itt baj van… Azt mondja: “Látom maradt még egymás mellett ülő ember. Akkor ők tegyenek egy keresztet a lapjukra, hogy össze tudjam majd hasonlítani a két dolgozatot.” Na innentől kezdve rá se mertem nézni a csajra, hogy még csak véletlenül se írjak olyasmit mint ő. De egyébként nem volt túl nehéz a vizsga, meg szerintem nem is lesz olyan szigorúan osztályozva, bizakodó vagyok – kivételesen.

Szerettem volna jegyet beíratni valakinél, de végülis inkább hazajöttem, mert nem akart senki velem jönni.

Lehet, hogy megyek Prágába július elején, egyik csoporttársam szervezi, és egész olcsó lenne, főleg ha ingyen tudnék kimenni vonattal. Négy éjszaka, nyolcezer forint. Csak azért imádkozom, hogy FIQ ne akkorra rakja a Velence-party-t, mert arra még sokkal jobban el akarok menni, nem szívesen hagynám ki. De általában mindig úgy szokott kijönni a dolog, hogy a fél nyáron nem csinálok semmit, aztán utána meg egyszerre lenne vagy három programom, és választani kell, hogy mit hagyjak ki. Remélem idén nem így lesz.

Terveztünk a szobatársaimmal is valami nyaralást, augusztus elején lemegyünk vadkempingezni a Balatonra, nem tudom mi lesz majd belőle, de nem hangzik rosszul az ötlet. Nagyon belemelegedtem ebbe a nyaralás témába, pedig az még igen messze lesz…

ARCHÍV – 2005.06.02

Tegnap szobatársammal lementünk gyúrni, emelgettünk ilyen súlyemelőket, és azóta nem tudom rendesen kinyújtani a bal kezemet, meg mindenem fáj. Hát ennyit az erőnlétemről, meg a sportolásról úgy általában. Majd a nyáron összeszedem magam, mert ez így nem mehet tovább.

Tegnap (még mindig) néztünk filmet, Frequency volt a címe, érdekes volt, bár elég bugyuta alapszorija volt, de azért tetszett. Egy srác egy ócku rádióval tudott beszélni az apjával, aki egy 30 évvel ezelőtti valóságban élt, és akkor jól összekavarták a múltat, meg a jelent. Érdekes volt.

Ma: tanulgatok, mert holnap nem lesz könnyű a vizsga szerintem – pláne ennyi tudással, úgyhogy megpróbálok most már egy kicsit jobban felkészülni.

Aztán az az igazság, hogy a nyár folyamán nem igazán fogok már ide írogatni, mivelhogy többnyire otthon leszek, úgyhogy nem is lesz nagyon érdemes ránézni erre az oldalra. Nem mintha olyan ezersokan néznék, dehát azért szólok. De majd ősztől újra beizzítom a dolgot… (illetve még a vizsgák között lehet, hogy írok, úgyhogy egy kicsit mégiscsak rá lehet kukkantani, hátha volt időm – na mindegy.)

ARCHÍV – 2005.06.01

Gyakran teszem fel azt a kérdést, hogy vajon a tanárok miért nem olyan dolgokat kérdeznek tőlem, amiket úgy kb még tudnék is??? Egyszerűen hihetetlen volt a mai vizsga. Volt kb 5 kérdés, összesen 20 pont, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy olyan dolgok voltak benne, amit a legutoljára gondoltam volna, hogy meg kell tanulni… Azért valamit összehoztam, de a randomtényező ma is nagyon közre fog játszani (hú, az ilyen kifejezéseket a bme-s szobatársamtól tanulom, bocsánat…). És én még azt gondoltam, hogy egész jól értem a dolgokat. Lemeztektonika – ennél hülyébb tantárgyat fel sem vehettem volna…

Egyébként ma mind a négyen vizsgáztunk, az egyik srácot meghúzták, a másik kipuskázott mindent, és kapott egy négyest (ja és ma tudtam meg, hogy 2 azaz kettő vizsgája van ebben a félévben – grrr), a harmadik meg szarik az egészre, mert úgyis megy a suliból, csak meglegyen a kettese, állandóan diablo-zik a szobában, hihetetlenül idegesítő; na ő ötöst kapott. Ilyenkor fog el az az érzés, hogy rossz suliba mentem…

Hát ez volt ma.