ARCHÍV – 2005.05.31

Túl vagyok a félév első vizsgáján, és mit mondjak, nem is lett olyan rossz talán. Hétvégén igaz nem túl sok affinitást éreztem magamban a tanulás iránt, de igazából vizsga közben jöttem rá, hogy még ennyit sem kellett volna, mert egyáltalán nem olyan dolgokat kérdeztek, amiket úgy kb-ra még meg is tanultam. De sebaj, azért írtam sokat, volt két kifejtős, ott megszaladt a tollam, ami csak eszembe jutott, azt leírtam, talán pontot nem vesztek vele. A többi feladat meg olyan volt, hogy tippelős, meg ikszelgetős, meg fogalmak, nem tudom, hogy milyen lett.

Szerencsére ma már nincs olyan dögmeleg, mint hétvégén, bár azért az sem volt rossz, legalább napoztam. Viszont a szobánk a koleszban olyan, hogy összegyűjti az összes meleget, és valamilyen megmagyarázhatatlan fizikai törvényszerűség miatt bent is tartja egész nap, olyan, mintha egy üvegházban lennék. Aztán a naiv ember próbálkozhat szellőztetéssel, meg kereszthuzattal, fél óra múlva ugyanolyan lesz a klíma. Kicsit pácolódunk.

Még van ám örömöm a hétre, holnap írok lemeztektonikából, pénteken meg belső erők földrajzából, azért nem olyan nagy baj, hogy ilyen közel van ez a két vizsga, mert bizonyos szintig rokontéma, úgyhogy holnap megtudom, hogy mit kell még jobban átnéznem, és akkor talán a pénteki vizsga sem lesz olyan szörnyű – és meg kell jegyeznem, a pénteki a fontosabb.

Úgy néz ki, mégsem rúgják ki a szobatársam (illetve igen, de átmegy másik suliba)!!!

ARCHÍV – 2005.05.28

Na végre valami érdemlegesről is be tudok számolni az életemben.

Tegnap megint volt Óbester, korlátozott létszámban ugyan, de azért elég sokan eljöttünk, és ennek én nagyon örültem (de persze ezt csak azért írom, hátha olvassa valaki, aki ott volt:). De tényleg. Nagyon családias volt a hangulat, és azért ilyenkor mindig rá kell jönnöm, hogy igenis hiányoznak ezek az arcok. Biztos sokadszorra írom, de a 8 év az bizony 8 év. Lassan már kilenc. De a lényeg az, hogy jókat tudtam beszélgetni, és, hogy senki nem változott meg mióta utoljára találkoztunk. Az örök téma ma is előjött, hogy “Laci, te növeszted a hajad?!” de azt hiszem lassan majd megszokják. Azt mondja Bence: “hallom nagy animés lettél…” pedig nem, de igazából ez a téma azért érdekes, mert amíg nem láttam ilyet, én is fujjogtam, meg tartózkodtam a dologtól, de így legalább már lehet róla véleményem. Egyszer ki kell próbálni szerintem.

A végére a beszélgetés mélyfilozófiai elmélkedéssé vált, amikor már csak néhányan maradtunk, és Tria elővette a legújabb elméleteit… Egy ittas fazon meg csinált rólam egy képet, meg is tartottam, gondoltam, hogy beszkennelem, mert szerintem nagyon vicces lett, de biztos nem most. Vagy lehet, hogy meg is gondolom magam. De mindegy, mert élőben is elég hülyén nézek ki…

És, hogy miért is maradtam fenn ma is? Most jöttem a Margitszigetről, ezen a hétvégén van a gyermek-, és véradó nap, négy évig minden alkalommal itt dolgoztam a koleszosokkal, pakoltuk a padokat, vittük a bringókat, takarítottuk a szemetet… Most is meglátogattam a többieket, mert akik még ott vannak, azok közül sokan jöttek idén is dolgozni – én viszont új szerepben érkeztem: elmentem vért adni!!! Most életemben először. Mondom, ha már itt voltam négy évig, legalább egyszer benézek, hogy mit is csinálnak ott az orvosi épületben, mert oda még soha nem mentem – esetleg pár percre segíteni valamit. De mindezidáig ez tabu volt. Most már tudom milyen, és végülis túléltem, úgyhogy annyira nem veszélyes. Kicsit féltem ugyan, meg nem néztem oda, amikor a tűt szúrták, de nem estem össze, meg nem kellett újraéleszteni, úgyhogy megúsztam… És a lényeg az, hogy utána egy csomó ajándékot lehet kapni, főleg ezért mentem el: póló, meg sapka, jégkrém, sör, szendvics, csoki, toll… Mi szem szájnak ingere… Meg jó volt látni a régi ott dolgozó arcokat, mindig ugyanaz a standard csapat csinálja ezt az egészet, meg is ismert a főnök még. A többiek meg szörnyülködtek, hogy mire vállalkoztam… Most pedig megyek haza, vár a mezőgazdaság földrajza, és egyéb nyalánkságok…

ARCHÍV – 2005.05.26

Nem igazán történt semmi a mai nap, de azért ezt leírtam. Ugyanis ma is voltam terepgyakon, rajzolgattam térképet, kezd már kicsit uncsi lenni ez az egész, de azért muszáj megcsinálni, most meg legalább kész vagyok. Beírattam a közgáz kettesemet, nem mintha büszke lennék rá, de legalább ezzel sincs már baj, egyébként – tudom nem mentség – rengetegen uv-znek majd, szerencse, hogy én nem jutottam ilyen sorsra.

Délután tanulgattam, megtöltöttük a medencét a szobában, aztán ott tanultam, nem éppen a legkényelmesebb helyzet, mert vigyázni kellett, hogy ne legyen vizes a könyv, de azért végülis elég jól haladtam. Csak az a baj, hogy még mindig elég sok van hátra, úgyhogy már előre tudom, miről fog szólni a holnapi bejegyzés is – ha lesz. Ennek reményében most már lefekszem aludni.

ARCÍV – 2005.05.25

Tegnap este nagyszabású búcsúzkodás volt a koleszban, elmennek a végzősök, meg a gondnok is, ez mondjuk fontosabb, mert ők már vagy 10 éve itt laktak. De nekem mindenki csak egy éve van itt, úgyhogy nem igazán tudom átérezni a dolog súlyosságát. De a lényeg az, hogy lezártuk az évet – jelképesen -, és ez azért tök fura, hogy valóban már gyakorlatilag vége. Még csak most kezdtük, aztán vége is. Persze mindig ez szokott lenni, már megfigyeltem, hogy amikor jól érzem magam, akkor gyorsan telik az idő. De a vizsgaidőszak milyen hosszú lesz majd!!! De vissza a tegnap estéhez: a program végén kaptunk fagyit is, ami különösen jólesett, legalább érdemes volt valamiért két óráig egy helyben ülni…

Ma: megrajzoltam a térképet a tegnapi vázlat alapján, a csapattársam nélkül ugyan, de végülis az tökmindegy, mert ezt már úgyis egyedül kellett csinálni. Csak az a baj, hogy ez eredetileg kétnapos feladat volt, és emiatt holnap még valami plusz is lesz, hogy ne menjünk be hiába – mert ugye az nem lehet, hogy egy nappal hamarabb befejezzük…

Délután írtam pótzh-t mezgazd gy-ből az ötösért, tudom, stréberség, de igazából kedden úgyis vizsga, és legalább most tanultam rá egy kicsit – mellesleg tutira nem lett ötös, de legalább megpróbáltam. A nap meglepetése a statisztika zh-k egyik felének eredménye volt (mármint az előadás feléé, mert egyben gyakorlatból is írtunk, de annak a jegye még nincs meg): négyest kaptam, de nem is akármire, 64%-om volt!!! Ez ilyen földrajzos matematika – úgyértem a jegyszámítás. De az egyik srác 60%-ra kapott négyest, az sem semmi. Szóval örült mindenki.

ARCHÍV – 2005.05.24

“Ezen a napon sikerült nekik megutáltatni velem a GPS-t”. Valahogy így összegezte a csapattársam a terepgyakorlatot – pedig még nem is tartottunk sehol. Tegnap én is agyondicsértem a kis ketyerét, de igazából használhatatlan, legalábbis ilyen távolságokra, mint a déli és az északi tömb között. És hát a szerény anyagi keretű egyetemünk csak ilyen terepgyakot tud finanszírozni.

Az a feladat, hogy végigmegyünk itt az egyetem környékén a gps-szel, és felmérünk pár pontot (pl épület sarka, útelágazódás…), aztán holnap abból csinálunk térképet – márminthogy kapunk egy kis vázlatot a mai útvonalakról, aztán heló. Csak az a baj, hogy ha nem kap jelet a gép, akkor össze-vissza húzogatja a vonalakat húszméteres körzetben, vagy éppen nem csinál semmit, ami úgy jelenik meg, hogy eljutottunk a 26-os pontból a 27-esbe (csak a példa kedvéért), úgy, hogy közben nem tettünk meg semmilyen távolságot… Na mindegy. Ja és a slusszpoén az volt, hogy kb félidőben kész lettünk, mire azt mondta a srác (a tanár), hogy kevés a pont, úgyhogy mivel  a csapattársam motorral van, felpattantunk, aztán bejelöltünk még vagy 40 pontot, a többiek meg csak irigykedtek. Kb ötéves korom óta nem motoroztam ennyit (vagy egyáltalán), de akkor is csak apukám ölében max… És most végeztünk.

Megvan a közgáz eredmény, sajna kettes lett, de ez legalább azt jelenti, hogy átmentem! Iszonyú sok egyes lett. Csak az a baj, hogy hármas is lehettem volna. Dehát ilyenkor már kinek van kedve javítani??? Egyébként mezgazd gyakból négyes lettem, és javíthatok ötösért, ami már csak azért is jó, mert hétfőn vizsga az előadásból, és így is úgy is meg kell tanulnom a dolgot, úgyhogy lehet, hogy megyek javítani. Egykredites tárgy. pfff

Na, ígértem sw3 beszámolót: nagyon ütős a film eleje, hogy jól el legyen kápráztatva a közönség, utána meg iszonyúan leül a film. Persze a sztoriban sincs sok újdonság (már aki ismeri a többi részt), dehát az azért minden pénzt megér, amikor Darth Vader először vesz levegőt a fekete maszk mögül!!! Ja, és azt is értem már, hogy miért volt zöld karikás a film: iszonyatosan béna jelenetek vannak benne, olyan humorral, hogy azon már tényleg csak a kisgyerekek tudnak nevetni, kedvencem a köhögős droid volt, aki négy fénykarddal nyomta egyszerre, hihetetlenül idétlen jelenetek voltak, például a kullancsdroidok az elején a harcban, meg az az egész vulkános bolygó, nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak. Persze a Star Wars-t nem azért szeretjük, mert bármi köze is van a valósághoz, hanem azért, mert sok benne az eksön, meg az űrhajó, meg mindig a jó győz – na jó, ebben az epizódban pont nem, de a végén tutira – mázli, hogy azokat a részeket már megcsinálták. Na mindegy, nem volt rossz, nem akarom lehúzni, de egyszer elég volt nekem (moziban).

ARCHÍV – 2005.05.23

Az az igazság, hogy most már szorozni meg osztani sem tudok – számológéppel. Legalábbis a mai statisztika zh erre döbbentett rá. Majd az eredmény meggyőz, hogy valóban így van-e. De azért azt elmondom a mentségemre, hogy iszonyú kevés idő volt erre az egészre, nem csoda, ha az ember össze-vissza nyomkodja azt a rohadt számológépet, nekem meg különösen gyakori szokásom, hogy előszeretettel cserélek fel számjegyeket, tizedesvesszőket, ami azonban ilyen esetekben nem túl pozitív tulajdonság… Csak az vigasztal, hogy ezen a héten már nem lesz ilyesmiben részem – márminthogy bármit is számon kérjenek rajtam. Holnap elvileg lesz GPS-es terepgyakorlat, ha jó az idő, már csütörtökön is kipróbáltuk a kütyüket, nem rossz dolgokat tudnak, és tök jó, hogy én olyan valaki lehetek, aki minden funkcióját ismeri ezeknek a gépeknek – legalábbis sok olyat, amit talán az átlagember nem is igen gondolna. Persze az is igaz, hogy ezek a funkciók tulajdonképpen tökfölöslegesek, de azért jó tudni…

Nem is írtam tegnap, hétvégén megint néztem animét: Hoshi no koe. No comment, kicsit szaggatott is a gépemen, úgyhogy annyira nem élveztem, de egyébként tetszett, 25 perces filmecske, de tartalmas, meg nem olyan heppiendes a vége (csak kicsit), úgyhogy nem rossz.

Ja, és hogy miért írok ilyen későn? Most jöttem az SW 3–ról, megnéztem wheerrel, mert még ő sem látta, annyira meg nem voltam én sem fan, hogy a premier napján nézzem. De egyébként mára is alig kaptunk jegyet – ahhoz képest egyébként nem annyira jó a film, de mégis star wars. Majd holnap írok róla…

ARCHÍV – 2005.05.22

Vannak napok, amikor kifejezetten örömöt jelent írni. De vannak, amikor kifejezetten lenne még vagy ezer jobb dolgom is, minthogy itt pötyögjek. Csak az a baj, hogy azoknak a dolgoknak nem igazán akarok nekiülni. De lassan azért muszáj lesz…

Csütörtökön megírtam a közgázt, azóta élet és halál között lebegek. Rájöttem, hogy betettem magamnak három vizsgát május 31-re, június 1-re, meg harmadikára. Ez már művészet. Csak az a kérdés, hogy hogy fogom megoldani – de majd csak lesz valahogy. Nem mondom, hogy a legnehezebb vizsgák, és persze minél előbb túl akarok lenni ezen az egészen, de azért nem lenne túl jó érzés mindennel csak úgy átcsúszni. Mellesleg betettem magamnak hétvégére is programot, meg ezen a héten is lesz mit csinálnom… Na mindegy, azért annyira nem vészes a helyzet, tanultam hétvégén is, csak kicsit zavar…

Tulajdonképpen nincs is mit írnom. Holnap statisztika zh, nem vizsga, bár már vizsgaidőszak van, de azért lehet félni tőle rendesen. Majd beszámolok holnap mindenről.

ARCHÍV – 2005.05.19

Túl vagyok a belső erők gyak zh-n, és ennek örömére most írok egy kicsit, mindazonáltal délután még lesz egy közgáz, ami viszont erősen frusztrál. Tehát a teendő az, hogy a lyukasórát inkább arra használom fel, hogy egy kicsit még megpróbáljak készülgetni. Egyébként őszintén szólva a legkevésbé sincs kedvem most tanulni, pláne nem közgázt, és ezzel nagyjából már tegnap is egy voltam. Olyan “essünk már túl rajta” érzésem van, nem mintha nem lenne még mit bepótolni, de igazából nem érzem úgy, hogy ennél több még mehet a fejembe. Pedig muszáj lesz megpróbálni, mert aztán a végén még bajok lesnek. Félelmetes, mennyire rettegek ettől a tárgytól, de komolyan, ez a halálom. Közgáz – mi a fenének kell ilyet tanulnom? Na jó, persze biztos hasznos lesz majd az életben, én is tudom a maszlagot, de akkor is, ehhez most semmi kedvem nincs!

ARCHÍV – 2005.05.18

Most van a legkevésbé időm írni, mert másfél óra múlva mezgazd gyak zh, és még át kellene néznem Uganda 2002-es cukorciroktermelését, de most épp áthúzom a vízföldrajz jegyzeteket, úgyhogy addig írok (de csak addig!). Hoppá. már le is jött… Na mindegy, amúgy sem akartam sokat írni. Tegnap is volt egy zh-m, meg holnap is lesz kettő…

Tegnap volt a koleszban az újrafelvételi, úgy tűnik, hogy még itt maradhatok jövőre is, ha jó leszek… Meg a szobatársam is lehet, hogy mégis itt marad, mert mégsem rúgják ki, de ez nagyon esetleges információ még…

Hát most hirtelen ennyi.

ARCHÍV – 2005.05.16

Úgy tűnik ismét itt vagyok, és akkor még pár dologról beszámolok, ami ugyan már réges-régen történt, de azóta kb semmi érdekes, úgyhogy legalább írtam valamit.

Szóval csütörtökön tényleg felavattuk a “medencét” kicsit körülményes bele a vízhordás, de minden jóért dolgozni kell egy kicsit. Hát azt kell mondanom, hogy a fíling kárpótolt mindenért, hihetetlen jó ötlet volt ez a dolog. Igaz a vizet kb óránként kicsit cserélni kellett, mert gyorsan kihűlt, és félpercenként benyitott valaki, hogy megnézze amit eddig még itt a koleszban senki sem látott, de ez annyira nem is zavart. Kártyáztunk egyet, meg megnéztünk egy filmet, kb ennyiből állt a program, aztán amikor már ráncos lett a talpam, akkor kikászálódtunk a vízből, és lenéztünk a garden-partira, ettünk jópárszelet húst, meg ami volt, aztán még egy kicsit vissza a medencébe, de akkorra már nem volt olyan jó, úgyhogy inkább mentünk aludni… Kicsit azonban beárnyékolta a jókedvet az, hogy ma tudtuk meg (azaz jobban mondva aznap), hogy az egyik szobatársamat kirúgták a sulijából, úgyhogy nem győztük vigasztalni – nem tudom, hogy végülis mi lesz ennek a dolognak a kimenetele, de majd erről még írok…

Hétvége – semmi különös, tanultam, mert azért azt is kell néha, és ez a hét különösen durva lesz…:)

ARCHÍV – 2005.05.12

Tegnap este megvalósítottuk a szoba egyik régóta dédelgetett – és mindezidáig komolytalan – álmát: vettünk egy dzsakuzzit a szobába. Na jó, ez enyhe túlzás (bár az alapötlet ez volt, csak ez tényleg megvalósíthatatlan), igazából egy felfújhatós gumimedencét vettünk, de jól hangzik. Azért ennek is csodájára jár a fél kolesz, meg még mi sem tudjuk, hogy hova rakjuk, de jól néz ki. Felfújtuk, meg minden, 160*160 centi beleférünk akár négyen is, de még nem próbáltuk ki vízzel is. Kicsit pihentek vagyunk, de úgyis mindjárt itt a nyár, úgyhogy hasznát fogjuk venni…

Ma Budaörsön voltunk terepgyakorolni, jó volt az idő, igaz kicsit fújt a szél. Én még nem voltam itt, úgyhogy igazán az újdonság erejével hatott az egész, és tetszett is. Jó kis sziklahegyek vannak arrafelé, fentről jó messzire el lehetett látni, nézelődtünk is rendesen. Lefelé kicsit veszélyes volt az út, de ha jól láttam senki sem törte el a lábát…

Este kerti party lesz a koleszban – ergo elbúcsúztatjuk a “ballagókat” nameg a medencét is fel kell avatnunk…

ARCHÍV – 2005.05.11

Tegnap nem írtam, mert nem igazán történt semmi, meg amúgy sem volt időm… Megvolt az utolsó vízföci gyakorlatunk, este megnéztük a Vampire Hunter D-t. Kb ennyi.

Ma térképészet terepgyakorlaton voltunk a Tápió-vidéken, erről azt hiszem bővebben is beszámolok: az egész úgy kezdődött, hogy majdnem lekéstem a dolgot, de végülis sikerült elérni. Azt azért tudni kell, hogy én nem igazán szoktam elkésni általában, sőt, inkább kb negyed órával előbb odaérek mint kell. Most is kiszámoltam pontosan az útvonal hosszát, de azt hiszem kicsit félrekalkuláltam magam… 6.20-kor indult a vonat a Keletiből. 5.30-kor keltem. A koleszból 5.52-kor léptem ki, és már akkor gyanús volt, hogy minden valószínűség szerint egy cseppet késésben vagyok, figyelembe véve a hajnali metrósűrűséget… 6.02 : az Árpád hídnál járok. Kicsit izgultam, de végülis a kettes metró pont akkor futott be, amikor odaértem, enélkül azt hiszem hazaballaghattam volna aludni még egy kicsit. De így is épphogy csak odaértem, ráadásul még futnom is kellett a vonathoz. De sikerült!

Nem indult túl jól a dolog, mert az idő kicsit nedves és barátságtalan volt, így a “délutáni strandolás” menüpontot gondolatban már keléskor kihúztam a listáról… Helyette viszont bekerült a “nyakig érő sárban való túrázás”, ami nem túl sok jóval kecsegtetett… De kellemeset csalódtam. Végülis nem esett az eső, sőt sár sem volt, mert ez a vidék tiszta homok (amiről azt kell tudni, hogy nagyon szívja a vizet, így csak kicsit puhább lett), úgyhogy jól lehetett menetelni. A dolog arról szólt, hogy négy csapatra oszlottunk, aztán végigmentünk egy 18 km-es úton, annyi köze volt a térképészethez, hogy kaptunk egy térképet, a földrajzhoz meg annyi, hogy volt négy csekkpoint, ahol beszéltek nekünk a környék élővilágáról, szerkezetéről stb… Közben a nap is kisütött néha, meg olyan csapatba kerültem, hogy jó volt a társaság, úgyhogy nem unatkoztam. Hozzánk szegődött egy kutya is, aki nem tudni milyen okból a “Kuplung” nevet kapta; nem is tévedtünk el egyszer sem, úgyhogy ezt is pozitívumként könyvelhetjük el – és nem utolsósorban kicsit jobban megismertem a csoporttársaimat. Az ilyen közös élmények jó csapatépítők…

Fél négykor be is fejeztük a dolgot, és négykor már indultunk is haza Nagykátáról (ja egyébként Szentmártonkáta, Tápióság, Tápiószecső környékén jártunk), nem kicsit kifáradva, de most már gyűjtöttem annyi erőt, hogy leírjam ezt az egészet. Holnap valami hasonló vár Budaörsön, belső erők ‘terepgyakorlat’ fantázianéven.

ARCHÍV – 2005.05.09/2

Kicsit kezdem szégyellni magam, már ami a tanulást illeti. Kb két hét van még a suliból, és az égvilágon semmi dolgom nincs. Mindenki zéhát ír, meg ilyesmik, megy a hajtás, nekem meg az a legnagyobb problémám, hogy megcsináljam a házimat vízföldrajzból. Apropó: ennek kapcsán megismertem egyetemünk egy újabb zugát: a könyvtárat. Mert itt viszonylag csend van, és lehet házit csinálni – nem kell megijedni, nem könyvet olvastam… Egyébként elég ellenséges az ottani kiszolgálószemélyzet, úgyhogy valószínűleg ezért is kerültük eddig ezt a helyet, de most már itt is voltam, elmondhatom.

Na mindegy. Szóval ott tartottam, hogy milyen is az évvége: holnap még lesz tanítás, aztán szerdán elmegyünk idézőjeles terepgyakorlatra térképészetből a Tápió-vidékre (azért idézőjeles, mert lesz majd hivatalos is május végén kreditért, de az csak itt a suli környékén…), csütörtökön meg Budaörsre megyünk belső erők terepgyakorlatra, megnézni a köveket, meg hegyet mászni, meg ilyesmik. Összesen ezen a héten 9 órám marad el. Hihetetlen. De azért majd a jövő hét kárpótol, arra egyenlőre inkább nem is gondolok!

ARCHÍV – 2005.05.09

Megvolt a ballagás, és valóban találkoztam jópár ismerőssel, mint ahogy erre számítottam is… Tulajdonképpen – bár én elfogult vagyok – szerintem a deákos ballagások sokkal “szebbek”, legalábbis annak van egyfajta fílingje, amikor az a sok ember ott nyomorog a Deák téren, alig lehet elférni, és minden járókelő leáll megnézni, hogy próbálunk előre nyomakodni fejenként tíz kiló virággal a templomajtóhoz… Na meg ott van az istentisztelet, az nagyon hiányzott, mert az is élmény, meg a diri beszéde, a ballagás fénypontja, azt nem is lehet utánozni… Na mindegy, azért szép volt itt is, és főképpen rövid, kb. fél óra alatt lezavarták. Wheer örült, hogy látott, meg a többi osztálytársa is, bár némelyiknek még mindig nem tudom a nevét, de azért arcok. Ott volt régi szobatársam, Lóri is, szegény srác megint új albérletben van, meg a fősuli sem nagyon tetszik neki… De azért megvan, és ennek örültem. Igaz, még mindig ugyanúgy beszél magyarul – látszik, hogy senki sem ápolja a nyelvtudását, mint anno Lajos meg én -, de azért jó volt újra hallani a bizonytalan mondatszerkesztéseket, és furcsa szóösszetételeket… Na mindegy, befejezem a nosztalgiázást.

Ma reggel statisztika előadáson a tanár megdobott krétával (!) Igaz nem engem célzott, és nem is talált el, de azért közel volt. Pont a mellettem ülő srácok beszélgettek valamit, és ez nem igazán tetszett neki – egyszer csak azon kapom magam, hogy valami koppan az előttem levő padon, és mindenki felénk néz – szokás szerint épp nem oda figyeltem, úgyhogy halvány fogalmam sem volt róla, hogy mi történt… Hát ez volt a mai nap nagy eseménye.

ARCHÍV – 2005.05.06

Nincs semmi különös, csak gondoltam kihasználom az alkalmat, hogy pénteken is itt vagyok, és írok egy kicsit. Lassan indulok a ballagásra. Amikor eszembe jut ez a ballagás dolog, mindig elfog a nosztalgiahullám, visszagondolok, mennyit izgultunk, meg hogy elhülyéskedtük az egészet – de azért hiányzik. Jó érzés, amikor az egész suli azon serénykedik, hogy nekünk jó legyen, hoznak egy tonna virágot, mindenki készül valami frappáns beszéddel, sütik a pogácsát… De aztán hamar vége az egésznek, mert az emberben mégiscsak ott van, hogy hoppá, itt az érettségi! Na jó, abbahagyom a merengést…

Nem igazán tudok most sok mindent írni, mert ma még nem történt semmi, a tegnapot meg kb leírtam. Még este megnéztük az Elveszett jelentés c. filmet, aztán irány aludni… Most kivételesen nem volt geográfus-buli – legalábbis én nem tudtam róla -, de szerintem jobb is, mert mindenki kellőképpen kifáradt szerintem már ezen a héten, meg most már lassan jön az év vége, úgyhogy kicsit a sulira is koncentrálni kell…