Itt vagyok suliban, de tulajdonképpen nem sok értelmét látom annak, hogy bejöttem, egyébként is inkább azt tervezgetem, hogy mivel fogom tölteni a szünetet, meg, hogy melyik vonattal megyek haza, úgyhogy igencsak össze kell szedni a gondolataimat, hogy oda tudjak figyelni, mi történik az órán. Ráadásul úgy keltem ma reggel, hogy legszívesebben földhöz vágtam volna az ébresztőórát, csak azért nem tettem, mert az a mobilom is egyben, és biztos megbántam volna. Helyette elszámoltam tízig, aztán úgy döntöttem, hogy egy fél pillanatra még visszafekszem, de mivel tudom, hogy úgyis egyből visszaaludnék, ezért inkább fogtam magam, és felültem. Aztán valahogy kicsoszogtam a fürdőszobába, és minden megoldódott, bár most statisztikán újra visszazuhantam a reggeli állapotomba, ebből adódóan nem sokra emlékszem az órából, de a többiek is azt mondják, hogy nem volt semmi érdekes. Hihetetlen, hogy ennyire fáradt vagyok, pedig most hm… 1, 2, 3, … majdem kilenc órát aludtam, és az azért nem kevés! Ezt nem értem, de mindegy…
Még bemegyek egy órára, ha már itt vagyok, bár szerintem jobb lett volna, ha reggel inkább egyből hazamegyek, de most már mindegy. És előtte még gyűjtök valami anyagot az elsivatagosodásról, mert nagyon félek ettől a kiselőadás-dologtól. Valami hasznosat is csinálok még ma, úgy néz ki – ha nem alszom el…
Pytta blog 