Reggel kimentünk belső erők óráról, hogy plakátozzunk, merthogy kirúgják az elte tanárokat, meg minden, meghogy ez milyen rossz nekünk. És tényleg – azért mentem én is. Nem mintha ez számítana valamit, mert (sajnos) nem én fogom megváltani a világot, de azért elmondhatom, hogy valamit én is tettem ebben az ügyben. Mellesleg az én diplomám (már ha lesz) így se úgyse nem fog érni semmit, de most megint csak a cinizmus szól belőlem. Szóval megvan a tudat, hogy ma valami jót tettem.
A statisztika gyakvezető “néni” megjegyezte a nevem, ez főleg akkor kellemetlen, amikor a feladatok eredménye után érdeklődik. De egyébként jó fej, és eddig ő az első, és mindezidáig egyetlen tanár, aki valamilyen kísérletet tett arra, hogy megtanulja a neveinket. Mégsem olyan személytelen ez az egyetem. De azért egy kicsit igen.
Pytta blog 